2015. augusztus 17., hétfő

| Part 8 : - Mr. és Mrs. Payne

Hellóó!!! Új fejezet, új szemszög :DDDD remélem tetszeni fog ugyanis a történet hivatalosan is belindul :PPPPP komizniiii




| LIAM|

Megkönnyebbülök mikor a klubb hátsó ajtaja halkan becsukódik utánam, és végre csend lesz körülöttem. Imádom a zenét és a zsivajt, de órák hosszat hallgatni miközben én nem bulizhatok, eléggé fájdalmas és lehangoló. Sötét, csend. Furcsa a zsivaj és sok fény után. Mégis örülök neki, hogy végre kiszabadultam arról a helyről.
Szippantok egy nagyon a hideg éjszakai levegőből, majd motoszkálást vélek felfedezni a távolban. Megrémülök és képzeletben már látom a vakító tengerkék szemeket, meg a vörös ajkakat amik közelítenek felém, én pedig nem tudok menekülni. Perrie Edwards egy kezelésre szoruló kislány, akinek sürgős orvosi ellátásra lenne szüksége. Álltalában minden emberben próbálom megtalálni a jót, de úgy gondolom, hogy Perrieben semmi jó, vagy kedves nincs. Lehet túl hamar ítéltem el, de ezt csakis magának köszönheti.
Először is, Ti milyen benyomással lennétek egy olyan személyről aki egy vékony rúd körül táncol, miközben mindenki az alig fedett testét bámulja? Még szép, hogy rögtön elkönyveltem magamban egy ribancnak aki pénzért árulja a testét. Az ilyen lányokat én jó messziről kiszoktam kerülni, ugyanis egyszerűen elítélem őket. Persze tudom, hogy ez a munkájuk, de akkor is legyen már bennük egy szégyenérzet.  Muszáj megélniük valamiből, de nem hiszem el, hogy pont ez a tökéletes munka a számukra.
Másodszor, én az ilyen lányokkal még csak szóba sem állok. De Perrie kényszerített, hogy beszéljek vele. Az első pillanattól fogva rámnyomult és nem vette észre, hogy kicsit sem izgat fel. Sőt csak még jobban elítéltem miután megtudtam, hogy Ő a klubb tulajdonosa, vagyis a főnököm. Egy huszon éves kis csitri parancsolgat nekem! Nekem minden éjjel dolgoznom kell, huszonkét éves fejjel, miközben Ő neki már van egy klubja. Hol itt az igazság? Az igazság az, hogy Ő apuci pici lánya és mindenki a tenyerén hordozza. Az én szüleim pedig rögtön az érettségi után dolgozni küldtek, mondjuk ehhez lehet sok köze volt Chloenak is, de az már más lapra tartozik.
Harmadszor pedig, gyűlölöm az akaratos csajokat. Soha nem értettem meg, hogy mit nem lehet azon felfogni, hogy nem? És még csak azt sem lehet rám mondani, hogy érzéketlen voltam Vele. Szépen, nyugodt hangnemben közöltem vele, hogy végeztem és haza akarok menni, de ő nem értette meg. Azt hitte, hogy majd a táncától beindulok. Ahhoz sokkal többre lett volna szüksége.
Rideg mosoly húzódik a számra ahogy megsemmisülten megcsóválom a fejem a lány naivitásán. Remélem, hogy többet nem kell vele találkoznom. Jó lehet hülyeség, de eddig sem láttam pedig már jó pár hete itt melózom. Adja Isten, hogy ne kerüljek a szeme elé. És nem, nem vagyok hálás neki amiért nem engedett kirúgatni. Oké örülök neki, hogy kiállt mellettem mert így megmaradt az állásom, viszont annak nem örülök, hogy kitudja megint mikor fog bepróbálkozni nálam. Habár szerintem érthetett belőle, hogy nálam aztán semmi esélye nincs és soha nem is lesz.
A kezemben még mindig ott pihen a kabátom amit bent nem volt időm felvenni, ugyanis mindenáron menekülni szerettem volna Perrie elől. Egy ügyes mozdulattal kapom magamra, majd húzom fel egy picit a kezemen, hogy megnézzem hány óra. Tíz perc múlva indul a következő metró amit muszáj elérnem, ha nem akarok taxira költeni, - és arra aztán tényleg nagyon nem akarok költeni, ugyanis az életemben most minden fillér számít.
A kabát gallérját megigazítom és sietős léptekkel indulok meg a járdán. Körülöttem csak pár ember lézeng akiknek nagyon nehezen megy a járás. Megismerem őket ugyanis pár órája még én szolgáltam ki. Lelkiismeret furdalásomnak kellene lennie, hogy mennyi ember életét teszem tönkre az alkohollal. De ha nekik nincs eszük, akkor az már nem rám tartozik. Ez a munkám, még akkor is ha pár egyed a szemem láttára esik össze a sok piától.
Ahogy a klubb végleg bezár a fények is kialszanak az utácán, én pedig pont megérkezek az aluljáróba. Kettesével szedem a lépcsőfokokat, majd mikor leérek a metró pont akkor áll meg. Senki nem száll le, és senki nem száll fel rajtam kívül. Örülök is neki, hogy az ülésen kényelmesen elhelyezkedhetem, miközben fejemet az ablaknak döntve pihentetem meg, szemeim pedig rögtön csukódni kezdenek. Legalább negyed órát senki nem fog zaklatni és nyugotan bóbiskolhatok.
A metró bemondójában zörrenik fel egy alig hallható dörmögés, az én szemeim mégis gyorsan pattannak ki, ugyanis tudom, hogy az én megállóm következik. Fáradtan tápázkodom fel a rozoga ülésről, majd billenek meg mikor a metró megáll. Alig várom, hogy végre haza érjek és lefekhessek. Inkább nem is gondolok arra, hogy csak pár órát allhatok, utána megint minden keződik elölről.
Újabb tíz perc telik el gyaloglással, majd térek be a kis utcába és könnyebbülök meg mikor meglátom az apró kocka házat. Ahogy a kezem a kapu kilincsére csusszan, a fejem automatikusan fordul el és máris mosolyoghatnékom támad kedvem, mikor a postaládán elolvasom a Payne rezidencia feliratot.
Ez miatt a kis felirat miatt érdemes dolgoznom. Lehet valakinek semmiség, de nekem az életem.
- Itt van az én jövendőbeli férjecském! - éppenhogy csak kinyitom a bejárati ajtót Chloe máris a nyakamba ugrik és boldogan csókol meg. Kezeimet gondolkodás nélkül csúsztatom menyasszonyom derekára majd húzom Őt annyira közel magamhoz amennyire csak tudom. Ujjaival a nyakamat cirógatja, mire én csak jóízűen bele mosolygok a csókunkba. Imádom ezt a lányt. Mikor enyhítek egy kicsit a szorításán máris csacsogni kezd. - Mielőtt jöttél volna pont azt gyakoroltam, hogy hogyan fogom kiejteni a nevem az esküvő után. Csak szerintem hangzik királyul a Chloe Payne? Mrs. Chloe Payne. Mr és Mrs. Payne. - mondja álmélkodva, szemeim pedig megakadnak a jeggyűrűjén. A gyémánt kővel díszített jeggyűrű ami miatt el kellett vállalnom a pultos melót, ugyanis nem lenne miből kiállni még az esküvőt is. Chloera pedig a pénz téren nem nagyon számíthatom. Esti tagozatra jár az egyetemre, délután pedig bébiszitterkedik. Az ő jövedelme a lakbér felére ha elég.
- Úgy látszik akkor ma is nagyon elvoltál - ujjaink összekulcsolódnak és úgy indulunk meg a hálószoba felé. Én gondolkodás nélkül beledőlök az ágyba, Ő pedig szorosan leül mellém és elkezdi a homlokomat simogatni. - Én viszont kikészültem. - úgy tartom, hogy egy kapcsolatban fő a bizalom. És a mi kapcsolatunk a legtökéletesebb, titkok nélkül. Minden kis apróságot elmondunk egymásnak.
- Mi történt szerelmem? - biggyeszti le az ajkait, majd fejét a hasamon pihenteti meg és onnan néz a szeme közé. Kezeimet a hátára teszem majd simogatni kezdem fel és le.
- Egyszerűen nem értem, hogy a ribancoknak mi az élvezet abban, hogy minden pasinál bepróbálkoznak? Talán nem lenne úgy jobb, ha mondjuk először megkérdeznék, hogy a kiszemelt egyed szabad e egyáltalán? Nem, Ők mindenkire rá mozdulnak. - ismét elönt a düh ahogy eszembe jut mikor Perrie gondolkodás nélkül megpuszilta a homlokomat, majd az ölembe ült kicsit sem jó pozícióban. Tudom, hogy direkt úgy csinálta, hogy felizgasson. De nem jött össze neki, ugyanis nekem csakis Chloe a fontos. Ő az egyetlen akit szeretek. Hisz a feleségem lesz.
- Szóval már megint rádmozdult valaki. - Chloe mosolyog, de nem dühösen. Tudja, hogy a lányok köreiben nagyon népszerű vagyok. Fogalmam sincs, hogy miért. Nincs diplomám. Érettségi után dolgozni mentem, mivel összeakartam költözni Chloeval. A szüleimnek ez nem tetszett mivel állításuk szerint tönkreteszem így az életem ugyanis ennél sokkal többre vihetném. Nem, én mindenáron házat akartam venni közösen a barátnőmmel. És össze is hoztam.
- Történetesen az a valaki a főnököm volt. - morgom az orrom alatt. Egy kis eggyüttérzést akarnék a menyasszonyomtól, de helyette csak kinevet. Felháborodva pislogok felé, és már nincs is kedvem feküdni. Felülök majd kezemet a combomra teszem, és az ökleimen pihentetem meg a fejem.
- Á, akkor  már az idősebb hölgyeknek is bejössz. - a lehető legcsúnyábban próbálok ránézni, - már amennyira tudok rá csúnyán nézni. Úgy látszik a haditervem nem vállt be ellene, ugyanis nem megijedt Tőlem, hanem szó szerint kiröhögött.
- Úgy látom Te nem érzed átt a helyzet súlyosságát! - húzom fel az orrom, majd fonom karba a kezeimet sértődötten. - Ezek a lányok, bántani akarják az ártatlanságomat. Kényszeríteni akarnak azokra a csúnya dolgokra, amiket csak veled vagyok hajlandó elkövetni - félek, hogy a mellettem ágyon fekvő Chloe megfullad a nevetésétől, de szerencsére türtőzteti magát. Ciki lenne ha már az esküvőnk előtt özvegy lennék. - És mellesleg, nagyon goromba dolog kinevetni a vőlegényedet. - ez a mondat mikor elhagyja a számat, rávetem magam a fekvő lányra és ott csikizem ahol csak tudom. Chloe méghangosabban nevet, de nem akarja, hogy leálljak. Engedi magát. Végül két tenyerem közé fogom az arcát és egy csókot lehelek a szájára, Ő pedig az egyik lábával az én lábfejemet simogatja. Elhúzódom az ajkaitól, de csak annyira, hogy az orrunk hegye összeérjen, miközben mélyen egymás szemébe nézünk.
- Mire legyek féltékeny? Az irigységükre? Irigyek, mivel nemtudnak megszererezni maguknak Téged. Fáj bele törődniük abba, hogy foglalt vagy - egy puszit nyom a szám sarkába.- Mitől féljek? Én vagyok az akivel eggyütt élsz. Az én ujjamon csillog a gyűrű amivel megkérted a kezemet. Én leszek az akivel az oltár előtt fogsz állni. Én leszek az akivel közös jövőd lesz. - egy hatalmas mosoly terül szét a számon ahogy a szavait hallgatom. Boldog vagyok, hogy tőle hallom mindezt. - Egy szóval csessze meg mindenki. Te az enyém vagy. - csíp bele az arcomba, majd lemászik rólam, de én a derekánál fogva újra visszahúzom magamhoz.
- Szeretlek. - mondom érzékien és megsimogatom a derekán kilátszódó apró bőrt.
- Én is - válaszol vissza mosolyogva, majd nagy nehézségek árán, de sikerül kimásznia az ágyból. Hm, szerintem én ma ruhástul alszom, ugyanis rohadtul nincs kedvem kimászni innen. - Most pedig szépen menj, és vidd ki a szemetet. - parancsolja jóízűen miközben azon fáradozik, hogy áttvetkőzzön pizsamába. Jófiú módjára nem szólalok vissza és rögtön teljesítem a kérését. Soha nem kezdeményezek veszekedést, pedig ezen most nyugodtan veszekedhetnék, de nem teszem. A mi kapcsolatunkba nem lehet semmi rossz.
A konyhába totyogok majd a szemetesből kiveszem a zsákot és a hátsó ajtóhoz megyek, hogy tudjam kivinne a szemetet. Már éppen azon vagyok, hogy felnyissam a villanyt, mikor Chloe szólal meg. - Ma volt itt Logan, és kiakarta cserélni a kertben lévő lámpa körtéjét, de nem sikerült neki, szóval még mindig nem megy. - megdöbbenek, ahogy tudatosul bennem, hogy megint ki volt az én házamban. Logan! Az az átkozott Logan, aki Chloe pasija volt az egész gimi alatt, viszont mostanra megint legjobb barátok lettek. Utálom a pofáját. Állandóan úgy viselkedik Chlo-val mintha még mindig szingli lenne. De persze a menyasszonyomnak ez nem tűnik fel.
- Mondtam, hogy ha majd lesz időm megcsinálom - sziszegem a fogaim között, de próbálok higadt maradni. - Nem kell minden hülyeséggel Loganhez futnod panaszkodnodni.
- Nem én kértem, Ő ajálkozott fel. - válaszolja. Megkérdezhetném, hogy a tudtom nélkül hányszor járt már a közös házunkban az ex pasija, de nem teszem. Megbízom Chloeban. Ha nem szeretne akkor nem mondott volna igent nekem. Szóval erről ennyit.
A kertben az a szoákásos sötétség fogad mint minden áldott alkalommal mikor kijövök. Már kezdek hozzászokni, hogy botladoznom kell és imádkoznom nehogy elessek a füvön. A kukát ügyesen megtalálom. És még a zsákkal is tökéletesen bele találok.
Épp megfordulni készülök mikor a nyakamba egy éles csípést érzek. Oda kapok, hogy elhessegessem a bogarat, ami ezek szerint megcsípett, de egy fém valamit érzek meg ami pontosan kiáll a nyakamból. Meg akarok fordulni, de hirtelen forogni kezd velem a világ. A kezemmel a kuka után kutatok hátha megtudok benne kapaszkodni, de nem sikerül. Érzem, hogy a szememeim elsötétülnek, kiáltani akarok Chloenak, de mikorra kitudnám nyögni a nevét azt veszem észre, hogy nemérzem a lábaimat és esem össze...

10 megjegyzés:

  1. HOGY MERÉSZELED EZT MEGTENNI VELEM?! HOGYAN?! NEM SZERETLEK. ITT ABBAHAGYNI?! NA MOSTMAR NEM SZERETLEK. NEM. AMUGY DE. DE NEM. SIESS A KOVETKEZO RESSZEL MER MEGORULOK. SORRY AZ EKEZETHIANYERT MOBILROL IROK. SIESS!!!!!!!!!!!!!!!1
    <3
    ZUZAA X

    VálaszTörlés
  2. Hmm, szóval Liam baby nem is szingli!?... :D
    Perrie injekciózta be valami altatóval? Annyira várom az új részt :P
    Siess!!! ;)
    ~Hannah~

    VálaszTörlés
  3. Izgalmas egy történet ez :P Tetszik a kivitelezésed! ;) Kíváncsi vagyok h mi lesz még a továbbiakban, miket tervezel..

    VálaszTörlés
  4. Hmm, Liam nem szingli... Miért van egy olyan érzésem hogy Chloe csalja Liamet Logannal?! Amúgy fantasztikus ez az történeted (is) 😉 imádom, siess a következővel 😘

    VálaszTörlés
  5. Álljunk meg! Tuti, hogy Pezz és Lou (vagy nem Lou csak Pezz) áll az elájulás mögött, de miért kellett? Oké azt is bevallom, hogy felspannoltál most, szóval siess a következővel, kérlek! Aztán itt van Chloe - Liam menyasszonya - bírtam a csajt, sőt még egy picit most is, csak Logan, az aki bezavar. Tuti, hogy ha most nem is, lesz köztük valami, de nem fecsegek mert vannak még gondolataim! Imádtam - mint mindig - és mint írtam, siess!
    Puszi, Enci xxx. ♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hűűű,, állj le :DDD a történet még csak be sem indult úgy igazán :DD

      Törlés