2015. augusztus 20., csütörtök

| Part 9 : - Zsarolás |

Hellóóu!!! először is most hozzád szólok Zuzaa Zuzii ;) Igen, tudom h azt ígértem h tegnap fogom feltenni a részt, és nagyon cikin érzem magam. De ne engem hibáztass/atok hanem John Green-t :D basszus tegnap megvettem a Papírvárosok című könyvét és rögtön elkezdtem olvasni, majd minden másról elfeledkeztem :OOO Még arról is h részt tegyek fel XD Sok könyvet olvastam (rengeteget, simán lehetne kritikás oldalam, de senkit nem érdekelne, ugyanis sokan utálnak olvasni, viszont én...chh el sem tudnám képzelni az életemet olvasás nélkül)  De ez a könyv, valami zseniálisan, fantasztikusan, szuper. Ma befejezem, de a rabja lettem. IMÁDOM! Ajánlani tudom nektek is, mert wooow :DDDDD KOmizniiii




| PERRIE |

- Minek is keresel az éjnek évadján egy gyógyszertárt? - Louis óvatosan próbál faggatózni, miután már az ötödik gyógyszertár előtt tértem meg idegesen amin ugyan az a tábla szerepelt mint az eddigi összesen. Zárva. Komolyan éjjel egy gyógyszertár sincs nyitva? Mivan a sürgős esetekkel? Mi van azokkal akik éjjel jönnek rá, hogy lehet terhesek és mihamarabb szeretnének venni egy tesztet? Mi van a betegekkel? Nem hiszem el, hogy egy gyógyszertár sincs nyitva. Muszáj legalább egynek nyitva lennie. Nekem szükségem van egy erős szerre.
- Közöd? - kérdezem bunkón és beletaposom a gázba. Az épületek sorra haladnak el mellettem, én pedig árgus szemekkel figyelem a feliratokat. Bezzeg az összes gyorskajálda nyitva van.
- Igenis van hozzá közöm, ugyanis az apád engem bízott meg arra, hogy legyek melletted és ha olyan helyzet van, akkor állítsalak meg, vagy mentsem meg a szaros életed! - idegesen csap az ablakra, majd húzza fel a lábait az ülésre és próbál elfordulni tőlem annyira amennyire az ülés engedi. Igazából nem is az apám kérte meg rá, hogy legyen mindig mellettem. Ő az aki úgy viselkedik mint egy pióca. Ha nem kérem, akkor is feltűnik. Egyszóval levakarhatatlan. De néha napján jól is jön a segítsége. Azért jó ha áll melletted valaki akire számíthatsz. Ez azonban nem azt jelenti, hogy meg is bízom benne. Louis a legkevesebb dologról tud felőlem.
Hogy meg e mentette már az életemet? Hm, ilyen esetre nem emlékszem. Viszont a rendőröktől megvédett már. Pár éve bosszút akartam állni egy fiún. Gimis kapcsolat volt, a fiú pedig dobott. Engem pedig nem lehetett csak úgy dobni. Tudtam, hogy a srácnak a szüleinek van egy  ékszerboltja. Így úgy gondoltam, hogy majd bosszútállok a srácon úgy, hogy tönkreteszem a szülei üzletét. Odamentem és egy kővel bedobtam az ablakot. De a riasztóval nem számítottam. Kocsim nem volt, futva pedig nem jutottam volna messzire. Így kénytelen voltam Louist hívni, aki az utolsó pillanatban jött értem, majd a rendőrök megérkezése előtt leléptünk a tett színhelyéről. Túl csöndesen lezárult az ügy. Tuti voltak biztonsági felvételek, mégsem lett belőle bajom. Aztán rájöttem, hogy Louis érdeme mindez, ugyanis neki volt egy ismerőse a rendőrségen. Ismerős, vagy áldozat a mai napig nem tudom. Csak azt tudom, hogy segített, de soha nem köszöntem meg neki. Kötelessége.
- Kösd le magad a biztonsági övvel, ugyanis nem vállalok azért felelősséget ha kirepülsz az ablakon. - mindenki tudja, hogy hogyan vezetek. Fütyülök a szabályokra és a sebességkorlátozásra. Valakik szerint életveszélyes mellettem ülni. Én pedig pont ezért figyelek a mellettem ülő személyek biztonságára. Nincs kedvem végignézni azt, hogy valaki mellőlem kifejel az ablakon.
- Mintha érdekelne ha történne velem valami. - horkant fel gúnyosan. Ez az a pillanat mikor elegem lesz a bunkóskodásából. Velem nem beszélhet ilyen flegma stílusban. A fékre lépek hirtelen, mire Ő előre bukik mivel nem számított rá, hogy ilyen hamar megállok.
- Szállj ki! - parancsolom és az ajtóra bököm. Louis visszatartja a levegőt és majd szétdurran mérgében. Nem vagyok hajlandó tovább vele utazni. Elegem van belőle!
- Nem! - mondja határozottan.
- Húzz már el! Baszottul nem vagyok kíváncsi az okoskodásaidra, a segítségedre meg duplán nem! Ha kedves vagyok veled, neked az sem jó. Agyamra mész, Tomlinson! - vágok rá a kormányra, de olyan heves vagyok, hogy véletlenül beindítom az ablaktörlőket. Hallom ahogy Lou kuncog, miközben én azon szenvedek, hogy leállítsam a törlőket. Mérgemben azt sem tudom, hogy miket nyomkodok össze. Irányjelzők, duda, lámpák. Mindez egyszerre megy az autón.
- Nyugi Edwards! Felesleges erőlködnöd, ugyanis eszembe sincs elmenni. - veregeti meg a vállam nyugodtan, majd egy másodperc alatt leállítja az összes szerkezetet amit én bekapcsoltam.
- Pedig nem haragudnék meg érte ha békén hagynál. - motyogom az orrom alatt.
- Szükséged van rám - jegyzi meg mosolyogva. Ellenkezni próbálnék, de a mutatóujját a számra csúsztatja és ezzel akadályozza meg, hogy beszélni tudjak. Nekem nincs szükségem senkire. - Már csak azt meséld el nekem, hogy megint mit találtál ki - gondolkozik el, szólásra nyitnám a számat, de lepisszent. - Ne mond azt, hogy semmit! Tudom, hogy tervezel valamit. Az áldozatot pedig az a pultos srác, mivel képtelen vagy bele törődni, hogy nem kellesz neki - mintha a gondolataimban olvasna. Basszus túl jól ismer. - Szóval mi a terved vele? Milyen halálát találtál ki a számára? Tuti, hogy szenvedtetni akarod. - a halálra most rá sem gondoltam. Eszembe sincs megölni Liamet. Túl aranyos a halálhoz.
- Majd meglátod. - kacsintok rá ravaszul és begyújtom a motort majd figyelmemet újra az útra szentelem. Alig haladunk pár métert, mikor az utca legvégében egy fényes tábla pont azt hirdeti, hogy éjjel- nappal működő gyógyszertár üzemel. Gondolatban köszönetet mondok az égieknek amiért megsegítettek.
Vigyorogva állok meg a kis épület előtt, majd csatolom ki a biztonsági övem.
- Kezdek aggódni érted - harap az alsó ajkába Louis és fél szemmel a gyógyszertárt nézi. - Amúgy rosszul vagy? - fordul felém. Hangjából egy kis aggodalmat vélek felfedezni ahogy az arcomat kémleli. Mintha onnan akarna választ kapni.
- Tökéletesen érzem magam Lou! - vigyorgok rá kedvesen és mielőtt szólni tudna valamit gyengéden megtapsikolom az arcát, majd úgy hagyom magára. Utánam akarna jönni, de mikor ezt meglátom bezárom az autót, Ő pedig bentragad. Nem akarom, hogy kíváncsiskodjon. A végén lehet, hogy miatta buknám be az akciót.
Hajamat hátradobom és próbálok olyan arcot vágni mint aki teljesen ki van készülve idegileg. Az arckifejezésem sok mindent elárulhat, ugyanis mikor áttlépem a gyógyszertár küszöbét az eladó nő rögtön sajnálkozva pislog felém.
- Miben lehetek a segítségére, kedveském? - túl barátságos. Túl naiv. Könnyű dolgom lesz. A pulthoz sietek, majd kezemmel elkezdem a homlokomat simogatni és úgy teszek mint aki rögtön elsírja magát.
- Úgy érzem, hogy nem bírom tovább - kezdem, közben pedig nagyokat lélegzem. Csak simogatom a homlokom, majd mikor úgy döntök, hogy ennyi elég, felkapom a fejem és szinte sokkolva bámulok a hölgyre, aki már most nem tudja, hogy mit kezdjen a helyzettel. - A barátom mindig is álmatlansággal küszködött. Eleinte nem is foglalkoztam ezzel, hisz nem éltünk együtt. Mondta, hogy szörnyű vele élni, ugyanis éjjelente ha fél órát bír aludni, és ez miatt minden éjjel agresszív. Erre az volt a válaszom, hogy elbírok egy ilyen kis problémával. Hisz a szerelem mintent legyőz - kezdem el tördelni az ujjaimat. Hangom vékony és reménytelen. Pont úgy ahogy terveztem. A nő pedig figyelmesen figyel, arcán pedig rögtön ugyan az a szomorúság tükröződik, mint az én arcomon. Remek. - Egybeköltöztünk, és hirtelen mindent megértettem. A barátomnak súlyos betegsége van! És én kezdek ebbe bele őrülni. Szükségem van a pihenésre, de ez csak akkor fog megtörténni ha Ő is velem együtt fog aludni! - csapok ököllel a pult márvány labjára. Az eladőnő megrémül, és elkezdi a szemüvegét igazgatni. - Holnap fontos vizsgám lesz az egyetemen. Ha megbukom rajta, oda az életem. Muszáj elaltatonom a barátomat! - gyerünk Perrie, próbálj egy könnycseppet kierőszakolni magadból! Francba, hogy nem tudok sírni!
- A barátja semmilyen gyógyszert nem szed erre a szörnyű kórra? - kérdezi a hölgy töprengve. Nekem nem gyógyszer kell! Azt nem tudom csak úgy lenyomni valami torkán.
- Nem, ugyanis szerinte ez nem betegség - vonom meg a vállam szomorúan. - Gondoltam...esetleg...folyadék formájában, egy injekcióstű kíséretében be tudnék jutottatni a szervezetébe egy kis altatót. - magyarázom alig hallhatóan. Illegális dolog amit én most itt csinálok. Ha az eladőnő kérdezősködni kezd nekem végem. Elkezdi az állát símogatni és onnan néz rám. Gyanít valamit!
- Maga? - kérdezi gyanakodva és felhúzza a szemöldökét. Úgy látszik megint elő kell vennem a durva, zsaroló énemet. Hisz a pénz mindent megold. Nekem pedig most egy altatóra, injekcióra és tűre van szükségem.
- Az orvosin tanulok. - válaszolom egy apró mosoly kíséretében. A nő gondolkodik. Én unom a várakozást, és úgy döntök ideje magasabb szinte lépnem. A táskámból előhúzom a pénztárcámat, majd kiveszek belőle pár papírbénzt, amit lassan a pultra csúsztatok. - Szóval segít? - vonom fel az egyik szemöldökömet. A nő szeme megakad a pénzen. Kívánóan nézi, majd felsóhajt. Oda csúsztatja a kezét, hogy tudja elvenni a pénzt, majd sarkon fordul. Először azt hiszem, hogy a telefonhoz ment, hogy tudjon bemártani, de aztán meglátom, hogy a telefon a pénztárgép mellett van. A gyógyszerekhez ment.
Pár perc telik el, mikor újra feltűnik. Kezében csak egy injekció van amiben sárga folyadék virít. A szemeim rögtön felcsillanak és úgy nézem, ahogy ráigazítja a tűt. A kezem kinyújtom, hogy tudjam megkaparintani, de eltartja Tőlem.
- Egy gyenge altaló folyadékkal töltöttem meg - kezdi el magyarázni, majd a sárgán világító folyadékot nézi. - Gyenge, de hatékony! - néz a szemem közé komoran. Bólintok. - Elég ha a felét belejutattja a szervezetbe, a személy hosszú órákig aludni fog! - ismét bólintok és úgy teszek mint aki tényleg komolyan is gondolja. - Eszébe se jusson az egészet egyszerre elhasználni, ugyanis kitudja, hogy hogyan fog rá a szervezet reagálni! - emeli fel a mutatóujját és elkezd felém mutogatni. Bólogatok mint egy bólogatós kiskutya. - Ne játszadozzon ezzel. Ilyet nem is szabadna adnom orvosi beleegyezés nélkül. - mondja idegesen.
- Nálam jó kezekben lesz. Mondom, hogy orvosnak tanulok, tudom, hogy kell egy gyógyszerrel bánni. - próbálom megnyugtatni. Nagy nehezen, de sikerül a kezembe nyomni az injekciót. Óvatosan adja mintha egy bombát tartana a kezében. Végül a sárga lötty injekcióban az én kezemben landol. Megköszönöm és megfordulok, majd magam után hagyom a gyógyszertárt. Szóval elég egy kicsi ebből és az áldozat rögtön kidől. Hmm, ez pont tökéletes a számomra. Ennél jobb gyógyszert el sem tudtam volna képzelni.
Kinyitom az autót, Louis pedig idegesen pislog rám majd megáll a szeme az injekción.
- Az meg mi a fasz? - kérdezi és a kezét nyújtsa, hogy tudja átt tanulmányozni. Én kényelmesen elhelyezkedem a volán mögött, majd beindítom a motorot, végül pedig Louis felé fordulok.
- Nyomozd ki, hogy hol lakik Liam Payne! - adom ki a parancsot és egy gonosz mosoly suhan átt az arcomon, ahogy szememmel a sárga folyadékot nézem...

8 megjegyzés:

  1. Oh My Gosh! Először, a Papírváros tényleg kurva jó könyv, én is nagy rajongója vagyok. Aztán meg a rész.. Baszki, írni is elfelejtek! Ugye nem fog az egész bejutni a szervezetébe? Jó, minek rimánkodom, mikor semmit nem tudok :D Jó befejeztem! Siess vagy megőrülök és...első? :D
    Puszi.. Enci xxx. ♥♥

    VálaszTörlés
  2. SZERETLEK.
    ROHADTUL SZERETLEK.
    Remélem a kövi részben már lesz Liam is :3 Siess! :D
    Zuzaa x

    VálaszTörlés
  3. B*szki, én egyszerűen imádom ezt a történetet! :D Nem tudom miért, but annyira jól írod, h waoo.. :P Grat!
    Siess a kövivel :*

    VálaszTörlés
  4. Louis❤
    Perrie h előadta már magát az eladónő előtt xD
    Na jó, mostmár tényleg érdekel h mi lesz a kis altatós akció után... :D
    Kövi részt hamar!!! :* <33
    ~Hannah~

    VálaszTörlés