2015. október 17., szombat

| Part 21 : - Vér |


Haliii!!! Gondolom már a fejeteket fogjátok mikor feljöttök és meglátjátok, hogy új kinézet van XD sajnálom, de ezután megpróbálom hagyni ezt a kinézetet,,vagyis remélem, hogy sikerülni fog pár napnál tovább meghagynom :D viszont Ti megne próbáljátok abba hagyni a komizást ;) nem tudom, hogy mi ütött belétek, hogy hirtelen megint ilyen sokan lettetek, de örülök neki..:DDD természetesen ehhez a részhez is nyugodtan komizhattok, nem fogok érte megharagudni :P 




| LIAM | 

Maradjunk annyiban, hogy életem során nem hoztam magam még ennyire kínos helyzetbe mint ma este. Mégis, hogy mondhattam az egy maffia vezető lányának, hogy bírom? Perrie nem csak maffia tag utóda hanem egyben az elrablóm is. Én pedig elkezdtem vele flörtölni. Még szerencs, hogy az nem esett le neki. Vagyis csak szerintem nem fogta fel. Basszus, valaki mondja már el, hogy mi folyik itt? Én nem mondhattam azt neki, hogy bírom. Ó, dehogyisnem mondhattam, hisz megtettem. Utálnom kellene Őt amiért miatta tönkre ment a kapcsolatom. Mert miatta ment tönkre. Ha nem rabolt volna el, akkor Chloe soha nem keresett volna vigaszt Logannél. Oké, most kit hülyítek? Titkon mindig is sejtettem, hogy van közttük valami. Naiv voltam és engedtem magam becsapni, így elhittem azt, hogy tényleg jó barátok. Barátok, akik pár éve együtt voltak három teljes évig, utána pedig történetesen barátok maradtak. Chloe elhitette velem, hogy szeret, én pedig bedőltem neki. Közben pedig félrekefélt miközben én még a belem is kidolgoztam. Viszont ha nem vállaltam volna el a pultos melót, akkor soha nem ismertem volna meg Perriet, és akkor elvettem volna Chloet aki viszont soha nem szeretett.
A végén még hálás leszek Perrienek azért mert elrabolt.  Lényegében tényleg hálás vagyok neki, mert olyan életet mutatott meg, amiben soha nem lett volna részem. Chloe mellett egy puhapöccsé változtam, aki még csak káromkodni sem mert. Tökéletes akartam lenni a számára és mindig azt csináltam ami neki tetszett.
Ez azonban akkor sem ok arra, hogy megszeressem Perriet, szerelemmel. Rossz útón haladok, ugyanis ma ha nem szólt volna közbe, akkor talán még képes is lettem volna megcsókolni A saját akaratomból! Ne kérdezzétek meg, hogy miért változott meg a véleményem róla ilyen hamar. Talán sajnálom. Mert eléggé szívós élete lehet. Kitudja, hogy az apja mekkora vadállat, hisz maffia.  Az anyját még nem láttam, viszont az unokatesvérei eléggé bunkók hozzá. Barátairól sem hallottam. Mintha Louis lenne számára az egyetlen biztos pont. Annyi kérdést tudnák neki feltenni, de félek. Hiába nem bánik már velem bután, de kitudja, hogy mikor borul el megint az agya. Viszont az rám nézve jó lenne ha bánta. Akkor megint érezhetném a száját meg az érintését magamon. Liam! Bassza meg, nem gondolhatok ilyeneket. Nem normális dolog, hogy azt akarom, hogy megint büntessen meg. Szerintem igaza van. Azért gondolkozok most így róla, mivel összezavarodtam. El akarom mindenáron felejteni Chloet, és ezért bárkivel képes lennék kikezdeni. Még egy őrült csajjal is aki elrabolt és akinek az apja a maffiához tartozik.
- Megint engem kikötsz az ágyhoz, miközben Te meg kényelmesen fogsz aludni mellettem? - sóhajtok fel szomorúan miközben azt figyelem ahogy Ő szorgosan az ágy végéhez bilincsel. Legalább már nem szíjjal köt ki. Haladás. Pedig azt hittem, hogy a kapcsolatunk már lépett olyan szintre, hogy megbízik bennem. Eszembe sem lenne most megszökni. Egy, azt sem tudom, hogy innen merre van New York. Kettő, köszi, de nem kérek még egy autógázolást. És mint tudjuk Perrie szívesen gázol el engem autóval.
- Attól méghogy bemutattalak a családomnak, és, hogy kellemes időt töltöttünk el együtt az este, nem azt jelenti, hogy meg is bízom benned. - kacsint felém, majd utoljára még megnézi, hogy jól e zárta le a bilincset, majd rajtam keresztül mászva megy az ágy másik szélére. De mielőtt áttmászna rajtam egy gyors puszit nyom a homlokomra. Legalább csak az egyik kezemet bilincselte az ágyhoz. Nem ismerek rá. Nem szokott Ő ilyen kedves lenni.  Nem bízik bennem, de legalább azt beiismerte, hogy jól szórakozott velem az eljegyzési bulinkon. Igaz kegyetlen bénán táncol és nem érzem a lábujjaimat, de kit érdekel. Amióta ismerem nem láttam Őt ennyit nevetni mint ma este.
- És ha véletlenül valaki benyit és meglátja, hogy ki vagyok bilincselve? - a családja miatt kell egy ágyban is aludnunk, mivel külön szobát nem kérhettünk hisz mégiscsak együtt vagyunk. Azonban a földön nem akar aludni, engem pedig ott nem tudna kikötözni, így muszáj volt beadnia a derekát, hogy egy ágyban aludjunk. Viszont eléggé rázós lenne ha valaki benyitna és meglátna engem.
- Akkor majd azt mondom, hogy azért vagy kikötözve mivel szeretjük a vad szexet. - paskolja meg az arcom. Igen, képes lenne ezt mondani, és úgy, hogy mindenki el is hinné. Nem tudom, hogy Perrie számára mi a vad szex, talán egyszer megtudom.
Nem mondok semmit, csak oldalra fordítom a fejem és azt figyelem ahogy nyakig betakarózik. Furcsa, hogy nincs kifestve. Így annyira kislányos az arca. Talán csak kamuzott mikor azt mondta, hogy elmúlt már huszonkettő. Ez a lány nem lehet idősebb tőlem. Hisz néha annyira gyerekes.
Azt hiszem az éjjel nem fogok aludni. Túl közel van hozzám, és alszik így nem is fogja észre venni ha nézni fogom. Mélyet sóhajt majd ásít egyet, lehet már ébren sincs. Elmosolyodom és a szabad kezemet direkt úgy teszem, hogy az Ő kezéhez közel legyen. Még jobban felé akarok fordulni, de éppenhogy csak megmozdulok mikor kivágódik az ajtó. Én megrázkódom ijedtemben, Perrie pedig rögtön felugrik és rám veti magát mintha tényleg dugtunk volna.
Azonban az ajtóban csak Louis áll és Francesco? Vagy Francisco? Gőzöm sincs, mi a kis srác neve, de a lényeg az, hogy Louis mögött áll és a dereka mögül leselkedik be a szobába. Olyan kicsi. Ráadásul olyan hülye neve. Mondjuk ez a családban normális. Csak Louisnak van normális neve.
- Bemászhatok közétek? - kérdezi Louis és máris a szobába terem, természetesen a kisfiú követi miközben ujjaival a szájában turkál. Perrie unottan megcsóválja a fejét, majd fáradtan mászik vissza az ágyba. Nem is zavartatja magát, hogy a kölyök engem és a bilincset bámulja. De Perriet ez nem is zavarja.
- Louis mi a kínod már megint? - kezdi el maszírozni a homlokát Perrie, majd megigazítja a párnáit, hogy tudjon ránézni a szoba közepén ácsorgó pizsamás, mezítlábos fiúra. Nem hiszem el, hogy nem hallatta, azt, hogy mit kért.
- Itt akarok aludni veled - mondja Louis és idegesen lehúzza a pólója ujját majd elkezdi gyűrni. Perrie álmosan pislog vissza rá. Nincs kedvem tanúja lenni egy testvéri veszekedésnek, már ha tényleg azok igazából. Eléggé különös, hogy Louisnak Tomlinson a vezetékneve. - Bele gondoltál már abba, hogy az Öreglány mit tehetne velem miközben egyedül alszom a szobába? - hangját lehalkítja, és a viselkedése még engem is megmosolygtat. - Akár még a torkomat is elvághatja! Sőt szerintem már az egyik konyhakést élesíti. - és azzal elkezdi a körmeit rágni. Nem hittem volna, hogy Ő is fél valamitől. Már csak az a kérdésem, hogy ki az az Öreglány. Egy öreg van itt, az pedig a nagyijuk.
- Franciscot minek hoztad magaddal? - bök a kis srácra aki Louis mellette áll, és még mindig az ujjait szopogatja. Louis lenéz rá, majd a kisfiú feje búbjára teszi a kezét.
- Ő a védőpajzsom - húzza ki magát büszkén és megpaskolja Francisco fejebúbját. - Ha Franci mellettem van, akkor az Öreglány nem fog merni bántani. - magyarázza. Szegény fiúnak milyen szívás lehet ilyen névvel élni. Simán lehetett volna San Francisco is.
- Franci? - vonja fel a szemöldökeit Perrie és reménytelenül megcsóválja a fejét.
- Mégse becézhetem Franc-nak. - rántja meg a vállát Louis, a fiú pedig csak felnéz rá, de nem szól semmit, hogy most épp rajta gúnyolódik. - Neki úgyis tök mindegy, hisz nem beszél. - á szóval ezért ilyen nyugodt Perrie és nem foglalkozik a bilincsel. Francisco nem beszél.  - Szóval akkor nem bújhatok közétek? - kérdezi meg ismét reménykedve. - Liam, ha akarod még a lábadat is megmelegítem. - meghökkenek, és kínosan elmosolyodom.
- Na takarodj! - bök az ajtóra végszóként Perrie. A kócos hajú fiú szomorúan hajtsa le a fejét, majd sarkon fordul és Franciscoval együtt elhagyja a szobát. Perrie kifújja a levegőt és készül lecsukni a szemét, de én még időben nyitom szólásra a számat.
- Lehet egy kérdésem? - kérdezem óvatosan. Aprót, de bólint. - Szóval Te és Louis...öhm...vérszerinti tesók vagytok? - csúszik ki a számon a kínos kérdés. Nem szól semmit. Lehet, hogy nem hallotta meg vagy valami. - Csak azért mert Te Edwards vagy Ő meg Tomlinson. - tényleg érdekel.
- Annyi közöm van Louishoz mint hozzád - mondja csukott szemmel. Hozzám semmi köze nincs. Összezavarodtam, és ezt Ő nagyon jól tudja. - Kiskorában az apám lelőtte a szüleit, majd mivel nem volt körülötte senki, apa magához vette és így került a családhoz. - és azzal áttfordul a másik oldalára. Igazából mást már nem is akartam kérdezni. Az biztos, hogy nagyon nem akarok találkozni az apjával.

Reggel arra ébredek, hogy Perrie a derekamon ül, miközben kidugott nyelvel a bilincset veszi le rólam. Már fel van öltözve, ami meglep mivel azt sem vettem észre, hogy felébredt.
- Megyek megnézem, hogy fel e keltek már - hadarja el gyorsan, és ügyesen leugrik az ágyról. - Remélem, hogy nem, ugyanis nincs kedvem velük enni és azt hallgatni, hogy mennyire örülnek az eljegyzésünknek. - húzza el a száját és már az ajtónál van, ami pár perc múlva becsapódik utána.
Chloeval nem volt eljegyzési bulink. De a tegnap esti bulit nagyon is bírtam, pedig semmi nem volt belőle igaz. Még csak a gyűrűt sem én húztam az ujjára. A lényeg az, hogy én élveztem, hogy mindenki gratulált és az egekbe dícsértek, hogy mennyire jól nézünk ki egymás mellett. Persze Perrienek nem kell tudnia róla, hogy élveztem.
Egy mosoly kíséretében kelek ki az ágyból, majd elkezdek a ruháim után kutakodni. A bőröndbe Perrie pakolt be, így meg sem lepődök, hogy az egész ruhatáram ingekből meg farmerokból áll. Az biztos, hogy ért a divathoz, mert mikor a plázában voltunk és a saját ízlése szerint öltöztetett fel, minden csaj utánam bámul, ami nagy szó ugyanis álltalában mindig én vagyok az aki leszólitok egy lány, és soha nem fordult elő, hogy rám mosolyogtak volna.
Mefogok egy fehér trikót, majd magamra húzom, és ráadásképpen még egy világoskék inget is felveszek amit eszembe sincs begombolni. Épp a nadrágom után nyúlok, mikor nyitódik az ajtó. Meglepődök és gyorsan leülök, de titkon tudom, hogy Perrie az. Nagy is a meglepetés mikor, mikor London kukucskál be a félig nyitott ajtón. A kezemben lévő nadrágomat rögtön az ágyékomra teszem. Már így is tök cikis helyzetbe hozom, amiért nincs rajtam nadrág csak egy boxer.
- Zavarok? - kérdezi kedvesen és jobban kinyitja az ajtót. A válaszom az lenne, hogy igen, de mégsem akarok bunkó lenni, hisz mégis csak Perrie unokatesójáról van szó.
- Á, dehogy. - mondom egy vállrántás kíséretében. Elmosolyodik és végleg bejön a szobába, majd letelepszik közvetlen mellém. Túlságosan is közel. Annyira, hogy bőrünk összeér nekem pedig kellemetlen kezd lenni az egész szituáció. - Pezz-t keresed? - fordulok felé. London összecsücsöríti rózsaszín ajkait és lassan megcsóválja a fejét. Ebben a családban mindenki ennyire mű? London majdnem olyan mint Perrie. Csak sokkal jobban mű és rózsaszín. Cseszi a szemem a rózsaszín.
- Miért keresném azt a kis ribit? - ez aztán az unokatestvéri szeretet. Legalább nekik vannak unokatestvéreik. Azért én soha nem szólítanám ribancnak az unokatesómat.  - Utálom Perriet mint a szart. - teszi még hozzá és a füle mögé tűri az egyik szőke tincsét. Meglepődök. Sejtettem, hogy nem rózsás a kapcsolatuk, de akkor sem hittem volna, hogy ennyire súlyos a helyzet.
- Az jó. - mondom szűkszavúan, de rögtön meg is bánom, mivel London arca felélénkül és egy diadalittas mosoly jelenik meg az arcán. Talán az lett volna a legjobb ha csendben maradok.
- Tudtam én, hogy csak kényszerből vagy vele! - mikor feleszmélek addigra már az ölemben ül, két keze pedig a nyakam köré van tekeredve. Nem állom meg, hogy ne nézzek az arcára. A szemei annyira hasonlítnak Perriéhez. Kékek, és olyan egyediek. Mintha London Perrie lenne. - Őt igazából mindenki utálja. Még a saját szülei is. - de London mégsem Perrie, és ez mikor eljut az agyamig rögtön kényelmetlenül is érzem magam a helyzet miatt. Mit keres az ölembe és mit akar tőlem?Egyáltalán miről beszél? Hogy lehetséges az, hogy Perriet mindenki utálja? Nekem nem úgy tűnik, hogy utálják Őt. Inkább tisztelik.
- Hogy mi? - kezeimet a csupasz combjaira csúsztatom és ezzel próbálom a tudtára adni, hogy nagyon nem jön be nekem ez az egész szituáció.  - Mire akarsz kilyukadni? - azonban azt nem hazudhatom, hogy nem érdekel Perrie élete. De nagyon is érdek. London pedig talán választ adhat a kérdéseimre.
- A szülei elküldték egy bentlakásos iskolába gyerekkorába. Így próbáltak megszabadulni Tőle. - meséli London és gúnyosan elneveti magát. És én még azt hittem, hogy elképesztő életet van. Talán ez akkor megmagyarázza, hogy miért ennyire vad mindenkihez. Lehet, hogy szörnyű gyerekkora volt ami örökre megmaradt benne. És most mindenkin bosszút akar állni. Ki tudja, lehet ezért nem akar az én közelembe sem jönni, mert attól fél, hogy énis csak megbántom. Látom rajta, hogy próbál nyitni felém, de valami taszítja. Mi van akkor ha azért rabolt el, mert belém esett? És mivel én kikosaraztam, ezért úgy gondolta, hogy ha elrabol akkor talán én is úgy fogok érezni iránta. Úr Isten, Ő igazából nem is akart bántani. Csak egyszerűen nem tudja kimutatni az érzéseit a sok fájdalom miatt. - Most inkább foglalkozzunk magunkal. - csak Perrie körül forog az eszem, de mégis mikor megérzek egy puha szájat az ajkaimon rájövök, hogy most nem Perrie az aki kényszeríteni akar, hogy csókolózzak vele. London csókja azonban kicsit sem olyan élvezetes mint Perrié szokott lenni.
- Te nyomorék szajha. - Perrie a semmiből tűnik fel, majd egyenesen ráveti magát Londonra, de olyan erővel, hogy leesnek az ágyról majd a lány az üvegasztalon terül szét ami millió darabkára törik szét a teste alatt. De Perriet ez sem fékezi magát. Egész testével Londonon van és ott üti ahol csak tudja, miközben az alatta vergődő lány ordít fájdalmában. - A kurva anyádat azt! A szüleid nem tanították meg, hogy nem illik elvenni mások tulajdonát? - erőteljesen belémarkol a lány hajába, de vele együtt Ő is felszisszen, mivel pontosan bele tenyerül pár szilánkdarabkába ami az asztalból maradt meg.
- Hagyj már békén...- zokog fel London, de Perrie természetét ismerve ez a könyörgés csak ösztönzi. Pedig csak egy kézzel képes ütni a szerencsétlen lányt, mivel úgy tűnik a másik keze súlyosan megsérült.
- Liam az enyém, Te nyomorék - üt bele ököllel az arcába. Az eszem eldobom, miattam verekszik össze az unokatestvérével. Ez kész vicc.  - Szétbaszom a pofád ha még egyszer rá mászol! - besokkalok. Egyrészt azért mert a szilánkok miatt már a csuklóján folyik a vér. Másrészt pedig azért mert félő, hogy halálra veri Londont.
A derekánál fogva húzom le Őt Londonról, szerencsére nem ellenkiz. Felém fordul és gyorsan szedi a levegőt. És akkor olyat teszek amit eddig még soha. Magamhoz húzom és szorosan megölelem miközben a hátát simogatom. És baszottul bejön a pillanat...


24 megjegyzés:

  1. Atyám.. Ezek között alakul valami Liam imádja pezz-t

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Liam hiába imdája, ha Perrie..nos Ő Perrie :P

      Törlés
  2. Uram isten!
    Aztakibebaszottcsokispuding!*----*
    Aki következőnek megtépi Londont az én leszek!
    Húzzon más pasihoz az agyon plasztikázott rózsaszín mű melleivel!
    Liam csakis Perrié!
    Na jó ez kicsit Perrisen hangzott!:D
    Leyum!*----* behalok! Kedveli Perriet!
    Úristen!
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. úgy érzem, hogy azzal a Perries mondattal történelmet alkottam XD Igen Liam csakis Perrie :P

      Törlés
  3. Waoo... :o
    Örülök, hogy újra betekintést nyerhettünk Liam gondolataiba, érzéseibe..
    hmmm, ezek szerint valóban kezdi megszeretni Perriet:))
    Louis, amikor megjelent a gyerekkel :DDD nem is ő lenne, ha nem állít be Pezzhez azzal a dumával xd
    Amikor belépett London a szobába, már akkor sejtettem h rá fog mászni Liamre.. de aztán amikor megjelent Perrie és rávetette magát, mint egy nőstény tigris :D
    Durva volt :P
    A végén pedig az az ölelés:))) ...
    Imádtam, és már most rohadtul várom a kövi részt!!
    ~Hannah~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, és a mostani design is perfect ;) :D

      Törlés
    2. jujj..Louis nos Őt nem kell félteni :P csak ölelés XD

      Törlés
  4. Uuu de utálom ezt a London csajt! Louis meg milyen kis cuki, Liam, hát róla inkább nem mondok semmit :) és arra válaszolva, amit az előző kommentemhez írtál, kb most is, ahogy megláttam az új részt, szó szerint felsikkantottam ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök neki, hogy tényleg ennyire tetszik amit csinálok :3 a lelkesedésednek is nagyon örülök ♥

      Törlés
  5. Imádom.Ó ez annyira cuki volt.Nagyon várom a kövit! :)
    xx Meli

    VálaszTörlés
  6. ÉS A GECI NETEM NEM KÜLDTE EL A KOMIM FUUUUUUUUUU
    NA MOST PIPA VAGYOK, ÉS NEM CSAK A NETEM MIATT.
    MIÉRT NEM CSÓKOLTA MEG?! OLVASTAM A MONDATOT ÉS TOTÁL ABBAN VOLTAM HOGY VÉÉÉÉGRE LESMÁROLJA, ERRE MEGÖLELI. NA KÖSSZ.
    Am a dizihez xd: rohadt jó, csak kicsit nagy Pezz feje :)
    Hogyan tudnálak rávenni hogy heti több rész legyeeeen? :3
    Madelyn x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. miért akarod, hogy megcsókolja ,??? XDDDD Szóval nagy Pezz feje, ezt nem bocsájtom meg XD csak méretes a feje, ennyi...véletlenül ilyen XD lehet a való életben is ekkora feje van :DDDD

      Törlés
  7. Imádtam! :) Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a következő részben! :) Amikor Louis beállított Perrie és Liam szobájába, az nagyon vicces rész volt! Szerintem London megérdemelte! Várom a kövit! :) Siess! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mindenki London ellenes, szóval ezek szerint tényleg megérdemelte XD

      Törlés
  8. Köviiiit!! :) Nagyon tetszett! Siess! :3

    VálaszTörlés
  9. Hahi! ^^
    Bocsi hogy csak most komizom, csak nálunk gyakorlatilag nem volt áram 13:00 óra után és csak fél órája jött vissza :c Kegyetlen órák voltak az biztos xD A rész egyszerűen hogy Liam-től idézzek: "PER-FECT! :D #BSE Siess xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. te kis netfüggő XD együttérzek veled :P
      baby im perfect :P (srry ezt muszáj volt xD)

      Törlés
  10. Naaa nee!! Várj első dolgom, ha egészséges lennék akkorát sikitanék, hogy tőlem zengene az egész ország! Aztán meg nem tudom ki hogy van vele, de én imádom, ha egy fiú csúnyán beszél! Aztán..a végén azt hittem megcsókolja, de ez sokkal jobb volt. Mit mondjak még.. A fejléc.. Hát kurva ügyes vagy, most komolyan! Olyan jó fejléceket csinálsz! Londont...utálom..igaza van Pezznek. A legjobban azt a pillanatot várom, mikor Liam rájön mit csináltak Pezzel...
    Na jó, írtam egy regényt!!
    Siess a kövivel!!
    Puszii xxx. Enci ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is imádom ha egy pasinak mocskos a szája :3 ölelés cukibb mint egy nyálas csók. A fejléc most béna XD Pezz nem utálja Londont, vagyis nem mondta ki hangosan XD
      imádom a komijaidat olvasni, kár h én nem vagyok ilyen bőbeszédű :c

      Törlés
  11. Ahh, eskü kedvenc részem :3 imádom a történeted <3 gyorsan kövit légysziii, most kezd beindulnia sztori és nagyon nagyon izgalmas :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kedvenc rész? pedig még vége sincs a törinek :DDD

      Törlés