2016. április 23., szombat

|| Chapter 22 : - Mi a fene? ||

Heyyy!! Gondoltam szólok, hogy a történetből már csak két rész van hátra :| Tudom, az elkövetkező részek kicsik kuszák lesznek majd, de hát ez az egész történet eléggé érdekes lett :DD 



- Mi olyan sürgős, ami miatt nem hagysz minket nyugodtan aludni? - törli meg a szemeit Niall, de arra már nem hajlandó, hogy a hátsóját kiemelje az ágyból. Délután egy óra van. Oké, én elhiszem, hogy tegnap éjjel nagyon jól szórakoztak, de most akkor is muszáj felébrednie. Ha szerencsénk van James még mindig az udvaron van és az összes fiúnak meg tudom mutatni Liam hasonmását. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz az Ő véleményük. - Esküszöm Oli holnaptól kedzve mindig csak veled fogok lenni, de könyörgöm ma hagyj békén - és azzal erőteljesen vissza húzza magára a takarót amin én egészen idáig ültem és természetesen ennek a cselekedetének hála egy szép mozdulattal lefejelek az ágyáról. De most nem foglalkozom vele, ugyanis nincs idő a jajgatásomra. Ahogy felállok úgy vissza is ülök az ágyra közvetlen mellé.
- Muszáj felébredned Niall! - tenyereimet a hátára teszem majd elkezdem rázogatni. Cserébe csak morgást kapok. Tudom, hogy fent van. Na mindegy, addig hagyom aludni amíg Harryt felébresztem. Lemászom Niall ágyáról, majd teszek egy hatalmas fordulatot és egyenesen ráugrom Harold alvó testére. Rögtön felriad álmából, majd úgy néz körbe a helységbe majd rám mintha valami katasztrófa történt volna. Túl mélyen aludhatott, ugyanis még a szemei is vörösek, a haja pedig a szokottabbnál jóval kócosabb. Kezeit az ágyra teszi majd úgy támassza meg megát ülő helyzetbe. Ásítozik és csukódnak a szemei.
- Harold! - köszöntöm vidáman kezeimmel pedig megfogom a vállát nehogy újra vissza essen aludni. A fiú úgy néz rám mintha életében most látott volna először. Mi a szart csináltak ezek egész éjjel amitől ennyire kikészültek? Na jó, igazából nem is akarom tudni. - Ugye nem akarsz vissza aludni?
- Jelenleg azt sem tudom, hogy hol vagyok - morogja és megint ásít. Úgy érzem, hogy feleslegesen jártatom a számat. Fejét a plafon felé emeli és lehunyja a szemeit. Képes lennék Őt felpofozni! - Cicákkal álmodtam - meséli és elvigyorodik. Ez most komoly? Harrynél a cicák egyet jelentenek a csajokkal. És most arra készül, hogy elmeséli az álmát. Jaj csak ezt ne. - Örökbefogadtam egy nagyon szőrös, dagi, mérges pofájú, szürke kiscicát és Oliviának neveztem el. - várjunk csak lehetséges, hogy most konkrétan tényleg egy macskáról beszél és nem valami lányról? Harry imádja a macskákat is, de eddig soha nem engedtük meg neki, hogy legyen neki, ugyanis tuti, hogy nem tudná gondját viselni. Szerintem a macska ordítva rohanna vissza a menhelyre Harrytől.
- Nem eleget cicáztál tegnap éjjel? - szólal meg Niall a takarója alól. Mondtam, hogy fent van.
- Én most nem csajokra gondolok. - nyitja ki zöld szemeit a fürtös majd mérgesen bámul Niall ágya felé. - Nekem kell egy cica! - csap rá a takarójára idegesen.
Hazudni nagyon csúnya dolog, pláne egy ilyen naiv srácnak mint Harry. De úgy érzem, hogy most muszáj megtennem a jó cél érdekében. - Megkapod.
- Hogy mi? - kerekedik el a pupillái.
- Megkapod a macskát ha...- kezdek bele, de befejezni nem tudom ugyanis rám veti magát és elkezd ölelgetni meg piszilgatni ott ahol csak tud.
- Köszönöm, köszönöm - szajkózza, és nyomja ki belőlem a levegőt. - Te vagy a legjobb testvér a világon! Esküszöm többé soha nem fogom ellopni a bugyijaidat meg a melltartóidat amiket mindig oda adok a szexpartnerjeimnek akikről állandóan letépem a sajátjukat, így tőled veszem kölcsön.
- Mi a fasz Harold - nyomom kezem a mellkasára és villámló tekintettel meredek öcsémre. Ezt komolyan megcsinálta? És én miért nem vettem ezt eddig észre? Jézusom. - Hogy tudtad ezt eltitkolni előlem? - kérdezem felháborodva.
- A csajok mindig olyan rendesek voltak, hogy vissza adták - azon vagyok, hogy felpofozzam. Ez vissza rakta a helyükre azokat a holmikat amiket mások viseltek. Én pedig gyanakvás nélkül felvettem. Fúj, ez gusztustalan. - De nyugi, kimostam őket és úgy tettem vissza a helyükre.
- Oh, milyen rendes vagy - vágtam be egy grimaszt. Asszem, hogy ezek után magam mosom ki a ruháimat, hogy a fiúknak még csak esélyük se legyen hozzájuk érni.
- De ugye azért még kapok cicát? - vágta be a kiskutya pofát és még a száját is lebigyesztette. A lányok ölni tudnak ezért a nézéséért.
- Kapsz, de - emelem fel a mutatóujjam mikor meglátom, hogy megint közelíteni akar felém, vagyis meg akar ölelni. Ezek után biztos, hogy nem fog engem ölelgetni. - De először mutatnom kell nektek valamit, szóval verj életet Niallbe és mond meg, hogy hol van Louis. - parancsolom mire Harold olyan gyorsan ugrik ki az ágyból mintha valami megcsípte volna a seggét. Tudtam, hogy Harryt könnyű megvenni. Sőt talán azt a macskát is megkapja. Megérdemli. Akkor lehet megjön végre az esze mivel rájön, hogy törődnie kell valamivel és felelősséget vállalnia.
- Kelj fel te kis huncut Ír Manó. Segítenünk kell eme csódás leányzónak - Ír Manó? Miért szólította Harry így Niallt? A szőkeség nem ír, soha nem is volt az, hiszen amerikában született.
- Ír Manó? - ismételem meg és várom a magyarázatot. - Ez, hogy jött?
- Tegnap pár csikó, azt hitte, hogy Niall Írországból való, mivel szőke, kék szemű és totál ír akcentusa van. - na baszki. Először feltűnik James aki tiszta Liam hasonlása. Ma pedig jön Niall akit elnéztek írnek. Valljuk be őszintén, Niallnek tényleg furcsa a kiejtése, de mindig azzal nyugtatta magát, hogy a görbe fogai majd a fogszabályzója okozta a beszédhibáját. De így bele gondolva lehet ennek más oka is. Mint az, hogy lehet Niall igazából nem is Scott. Már ha Niall tényleg nem Scott, akkor Liam ezer százalékra James ikertestvére.
Rakéta módjára ugrom ki az ágyból és indulok meg Niall felé. Ideges vagyok, sőt úgy érzem az agyam mindjárt felmondja a szolgálatot. - Kurvára kelj ki abból a kibaszott ágyból Niall, ugyanis úgy néz ki, hogy az elméleteid kezdenek igaziak lenni. - Niallnek több sem kell. Ahogy meghallja, hogy az elméletei kezdenek beigazolódni, kiszáll az ágyból és falfehéren néz rám. Sokszor magyarázta azt, hogy lehetséges az, hogy mi igazóból nem is vagyunk testvérek, de soha senki nem foglalkozott vele, Ő pedig egy idő után abba hagyta. Bizonyítéka nem volt rá, mindig csak azt mondta, hogy egyikőnk sem emlékezik az anyánkra. Azt hittük, hogy ez normális, de így bele gondolva már kezdek kételkedni.
- Mit tudsz Oli, amit én nem tudok? - vonja fel az egyik szemöldökét gyanakodva.
- Keressük meg Louist és Liamet, és mindent tudni fogsz. - biztosítottam. Alsó ajkába harapott és bólintott. Mind két fiút karon ragadtam majd elkezdtem húzni őket Louisék szobája felé. Szerencsénkre mind két fiú a szobába volt és csodák csodájára egyikük sem aludt. Liam haragosan pislogott rám, de nem foglalkoztam vele, Louisnak pedig esélyt sem adtam, hogy szóljon valamit.
- Mi ez a csapat tanács? - kérdezi rögtön Louis és néz végig rajtunk.
- Oli mutatni akar valamit, utána pedig kapok tőle egy macskát - meséli Harry és büszkén kihúzza magát, de előtte még átkarolja a vállam, hogy tudjon magához húzni.
- Ki van zárva. - csóválja hevesen a fejét Liam és szikrázó tekintettel bámul rám. - Harry nem kaphat macskát. A végén még állatkínzás miatt becsukatnák. - nem emlékszem, hogy engedélyt kellett volna kérnem Liamtől ha valamit venni vagy csinálni akartam. És ez most sem lesz másképp.
- Megígértem neki. - válaszoltam nyugodtan. Liam bele betegedne ha nem mondhatná az ellenkezőjét. Régen hajolni is szoktam a kijelentésére, de most csak azért sem fogok engedelmeskedni neki.
- Én meg azt mondom, hogy nem. Idősebb vagyok mindkettőtöknél, szóval jogom van parancsolni. Szóval Harold felejtsd el a macskát. - Liam mindig is ilyen idegesítő volt? Szerintem igen csak nekem nem tűnt fel, ugyanis csodáltam.
- De Liiiiaaaaam...- kezd el hisztizni Harry.
- Megkapod azt a kibaszott macskát Harry. - szakítom félbe mielőtt még elkezdene bőgni.
- Nem kapja meg! - vágja rá Liam.
- Megkapja.
- Nem kapja.
- Öhm srácok, bocsi, hogy félbeszakítalak benneteket, de úgy rémlik, hogy Oli valami fontosak akart mutatni - köszörüli meg a torkát Niall. Tekintetemet elfordítom Liamről, majd bólintok Niallnek és intek a fejemmel, hogy kövessenek, de igazából másra nem tudok koncentrálni csak arra, hogy Liam mekkora balfasz én pedig azt akarom, hogy megint basszon meg úgy mint előző este. Baszki, miért érzem ezt még mindig? Utálnom kellene Őt, vagy mi.
Egyenesen kivezetem Őket a kollégium épületéből, majd tekintetem rögtön meg is akad Jamesen. Az egyik fa melletti padon üldögél és bele van merülve egy könyvbe. Úgy látszik az Égiek ma velem vannak, mivel a padtól nem messze van pár hatalmas bokor ami mögött simán el tudunk bújni úgy, hogy még csak észre sem fog minket venni.
- Bokrokat akartál mutatni nekünk? - kérdezi Louis miután mind a négy srác mögöttem van. Én Jamest bámulom, de ezek olyan hülyék, hogy nem esik le nekik, hogy közvetlen előttük üldögél egy srác aki baszottul hasonlít a testvérükre. - Oli, láttunk már bokrokat.
- Egyikőtöknek sem tűnik ismerősnek az a srác aki a padon ülve olvas? - bökök Jamesre, a négy srác pedig egyszerre kezdi el kémlelni a fiút. Titokba Liam reakcióját figyelem. Apróra össze van húzva a szeme és úgy kémleli Jamest. Bárcsak bele látnék a gondolataiba.
- A kurva életbe - csúszik ki hirtelen Niall száján. Leesett neki. - Liam neked titokban van egy kibaszott hasonmásod?! - fordul az említett felé aki csak falfehéren csóválja a fejét.
- Liam téged leklónoztak! - kiáltt fel Harry, mire én megütöm a vállát, hogy fogja be. Ezekkel nem lehet tovább itt maradni mert felhívják magukra a figyelmet.
- Mi a fene folyik itt? - néz rám értetlenül Louis. Tanácstalanul megcsóválom a fejem és már akarom mondani a magyarázatomat mikor Liam csak úgy sarkon fordul és vissza megy az épületbe. Természetesen mindannyiójan követjük egészen a szobájáig. Az ajtó éppenhogy csak becsukódik utánam, Ő rögtön megszólalt. - Az srác nem hasonlít rám!
- Pedig hasonlít. - sóhajtok fel. - Rohadtul hasonlít.
- Ez, hogy lehetséges? - értetlenkedik Louis. - Mármint az ember tud róla ha van egy ikertesója.
- Az emberek azt is tudják, hogy ki az anyjuk - válaszolja csendesen Niall. - Mindenki tudja kivéve mi nem.
- Ráadásul ott van Niall ír akcentusa is. - teszem hozzá csendesen.
- Azt akarjátok most mondani, hogy mi igazából nem is vagyunk testvérek? - tágul ki Liam szeme és néz végig rajtunk. Kimondta azt, amire mindannyiójan gondoltunk. - Ez hülyeség! Tudnánk róla ha nem lennénk tesók.
- Honnan kellene tudnunk Liam? - kérdezi Louis.
- Apából mindenféle mocskosságot kinézek, de azért Ő sem akkora szemét, hogy eltitkolja előlünk azt, hogy örökbefogadott. - Liam kifakadását csend követi. Vajon apa tényleg nem lenne ekkora szemét? Miért érzem úgy, hogy már pedig az lenne? Már csak az a kérdés, hogy mire kellett neki öt gyerek? Miért fogadott minket örökbe? Kik vagyunk valójában mi?
- Én kinézem belőle - mondja alig hallhatóan Harry és erre mindenki rá kapja a fejét. Rég hallottam már Őt így beszélni. Ilyen csendesen. - Most gondoljatok bele, még a vaknak is feltűnik, hogy nekem semmi közöm hozzátok. Én hülye vagyok, és még csak meg sem kell játszanom magam, hogy idiótának tűnjek. - ül le a szőnyegre, és életemben először most sajnáltam Őt meg úgy isten igazából. Mindig is bántott, hogy furán viselkedett, de mindig csak nevettem rajta. Nem hittem volna, hogy ez fáj neki. De Ő ilyen. Az lenne a furcsa ha komoly lenne.
- És mi így imádunk - ülök le mellé a szőnyegre majd hajtom vállára a fejem. - Az átlagos unalmas. Te még a legnagyobb bajban is fel tudod vidítani az embert. - puszilok bele a hajába. - Büszke vagyok, hogy az öcsémnek mondhatlak.
- Szar lenne nélküled az élet - mosolyog rá Louis. - Ugyanis Te nem csak az öcsém vagy, hanem a legjobb haverom is.
- Inkább lennék hülye, mint ír - borzong meg Niall. - Mindig is tudtam, hogy én nem vagyok vérbeli amerikai, de soha nem mondtam ki hangosan.
- Az írek cukik. Egyediek - vonja meg a vállát nyugodtan Liam. - Inkább lennék ír mint valakinek az ikertesója. - sóhajt fel csalódottan és az ablakhoz sétál. - Ti legelább nem tudjátok, hogy kik a szüleitek. Lehet, hogy mindannyióan meghaltak, de az én helyzetem rosszabb mivel ezek szerint van egy ikertestvérem aki a szüleimmel van. A szüleim akik úgy tűnik lemondtak rólam. Nem kellettem neki és tovább adtak. Nyűg lehetettem a hátukon. - hangja elcsuklik és mindenki tátott szájjal bámulja Őt. Liam sír! A nagy Liam Scott sír. Ilyen eddig még soha nem volt, de most megértem. Sőt még én is könnyezni kezdek, úgy ahogy az oldalamon Harry is. Baszki ebbe még így bele sem gondoltam. A mi szüleink lehet nem is élnek, de az övé. Hisz van egy kibaszott ikertestvére. Egy igazi ikre aki ezek szerint a szüleivel él. Szóval Liam nem kellett nekik.
- Te nem vagy nyűg senki hátán Liam - mondja komoran Louis és megveregeti a hátát. - Ha Te nem lennél közöttünk akkor tuti, hogy már rég a dutyiban ülnénk. - hű, szóval Louis elismerte azt amit eddig soha nem volt képes. - Te vagy a banda vezére aki mindig ép eszűen gondolkodik. Most gondolj bele ha nekem kellene irányítanom benneteket? Nem csoda, hogy a szüleim inkább tovább passzoltak. Felelőtlen, meggondoltan, bunkó paraszt vagyok aki mindenki másra irigykedik. Ráadásul még alacsony is vagyok, tuti, hogy a szüleim törpe növésűnek hittek és mivel nem akartak szégyenkezni velem, inkább örökbe adtak.
Liam szó szerint a fiú nyakába ugrik és úgy sírnak csendesen. Alig telik el pár másodperc Niall is csatlakozik hozzájuk, majd Harry felhúz a szőnyegről, hogy mi is csatlakozni tudjunk. Utána öten állunk egy helyben, ölelkezve sírva és szorítjuk egymást úgy mint akik soha nem akarják elengedni egymást. Pedig lehet, hogy ezek csak mind üres dumák voltak. Lehet, hogy nincs is igazunk. Hiszen ezek nem is bizonyítékok...


12 megjegyzés:

  1. Hát ez egy nagyon aranyos rész volt. Remélem rájönnek kik is az igazi szüleik. Várom a folytatást.
    Puszii

    VálaszTörlés
  2. OMG :O Ez a rész sokkolt, de imádtam *.* Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz most. Kivel mi van, kit miért adtak örökbe. :) És sajnálom, hogy már csak két rész van hátra. Imádtam ezt a történetet. :))<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én is sajnálom :| így a vége fele elkezdtem szeretni írni xD

      Törlés
  3. Az azt jelenti, hogy szabad út áll Olivia&Liam párosunk rendelkezésére!!! Meg vagyok könnyebbűlve. Nagyon. Már csak arra vagyok kiváncsi, hogy hogyan tovább... Ahogy a történeteid olvastam eddig, tudom (legalábbis sejtem), hogy lesz benne még egy csavar. Csak legyen légysz Happy End!!!��������
    Örülök, hogy a következő történetedben Niall is nagy szerepet fog válalni. Igazat megvalva az egyik kedvencem Niall és Liam. A Little Mix pedig a Number #2. Az első akkor is az 1D.
    Nagyon szívesen segítek neked kiiktatni Cherly-t és akkor te lehetsz Mrs. Payne. Én megelégszem a Mrs.Horan névvel is!
    Várom a következő részt:
    Lizi��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem hiszem, hogy lesz csavar, ebben már nem :D
      hát nálam is azért az 1D az első ;D
      Liam összes barátnőjét túléltem már, szóval ezt is átvészelem valahogy xD hosszú még az élet, kitudja, hogy mit hoz a Sors xD nyugodtan tiéd lehet a Horan srác :P
      sietek vele :)))

      Törlés
  4. Ugye csak szórakozol? 2 rész?? Oké, mély levegő ki-be! Szóval... Nem tudom mire számitsak a következő KÉT (nem akarom elhinni) részben, de tudom, hogy ez a rész csak a kezdet. Sokkoltan ülök és nézek ki a fejemből.
    Kérlek nagyon nagyon szépen, hogy siess a következő résszel ♡
    Puszi Enci xx. ♡♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. őszintén, semmi extra dologra nem kell számítanod :)

      Törlés
  5. Azta :o ❤ Olyan... ❤ Olyan aranyos és szeretetteli rész volt ez ❤❤ Mond hogy aaz utolsó kettő sokkal hosszabb lesz oké? ❤❤ Nagyon várom, de nem akarom hogy abba hagyd ezt a történetet! ❤❤❤❤❤ :( ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. lehet nem hagyom abba ;) lehet valami csoda fojtán írok egy második évadot :D #nemkellkomolyanvenni

      Törlés
  6. Mi az hogy két rész??? What a fuck?
    Most csak szivatsz, ugye?:O
    Nem lehet két rész>.< nem nem és nem!
    Hmm kettő Liam, a végén még kiderül hogy hatos ikrek:"D
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
  7. szoktalak én benneteket szivatni?
    egyenesen tizes ikrek xD

    VálaszTörlés