§3-Ez itt az én rezidenciám.

Nagyon szépen köszönöm a komikat :D nem hittem h ennyire tetszeni fog pedig még nem is olyan izgis szerintem, ennél sokkal jobb lesz azt garantálom. Ó és egy nap alatt majdnem meg lett a 100 látogató, nagyon örülök neki ....és most jöjjön a rész !!!

/EMMA/

A vacsora fő szenzációja Mr. Szupersztár volt. Apa szinte az ő szavait ette a rendes étel helyett. Esküszöm ha nem a fia lenne még azt hinném, hogy nyomul rá. Oké ez buta volt, de hahó én is itt vagyok !!! Undorodva turkáltam az előttem lévő ételt a fejem pedig az öklömön pihent. 

- És mond csak fiam, milyen a sztárok élete?- kérdezte apa mosolyogva, Liam pedig büszkén kihúzta magát én azonban csak a szemeimet forgattam és eltoltam a tányéromat nehogy véletlenül még bele hányjak.

- Eszméletlen- válaszolta olyan nagymenősen mintha annyira nagy dolog lenne amit Ő csinál. A mai világban minden tehetségtelen ember már sztár, szóval szerintem nincs benne semmi eszméletlen.

- Gyerünk mesélj az életedről, hisz olyan régen nem látott már Emma sem. Biztos kiváncsi mi történt veled. Hisz nem mindenkinek sztár a mostohabátyja- kérlelte apa közben pedig rám sanditott és próbált jelet adni, hogy : Viselkedj úgy mintha érdekelne nézéssel. Érdekel engem? Inkább nem érdekel, sőt szinte halálra unom magam és ha befognák a szájukat itt helyben el tudnák aludni.

- Nem olyan menő azért a sztárok élete- válaszolta szégyenlősen Liam és bele ivott a poharába- Szinte minden nap együtt vagyunk a sztárokkal ezért vettünk a belvárosban egy villát, vagyis ahogy a rajongók mondják One Direction villa.

- Szóval már külön laksz anyádtól?- csillant fel apa szeme és látszott rajta, hogy teljesen meghatódott.

- Aha már az X-Factor óta mivel igy könnyebb- vont vállat hetykén- Nem lenne kedvem állandóan Manchesterből, Londonba utazni és ezért igy oldottuk meg.

- És mi van Mayavál? Mármint most már maga él?

- Mikor élt ő maga?- húzta fel a szemöldökét Liam apa pedig csak lehajtotta a fejét. Hát igen Maya soha nem arról volt hires, hogy szinglin töltse mindennapjait. Vajon a fia is megörökölte ezt a tulajdonságát?

- Igaz- válaszolta egyszerűen apa és ezzel lezártnak tekintette a témát.

- Ezt teszi ha valakinek jó az alakja- morogtam az orrom alatt, Liam pedig csak lehangolóan rám nézett.

- És milyen az egyedülálló élet?- kiváncsiskodott tovább apa. Úgy látszik soha nem akarja abbahagyni.

- Nem nagyon tudom élvezni mivel szinte naponta koncertezünk, vagy stúdiózunk, fotózásra meg interjúkra járunk- sorolta a mindennapi dolgait én meg nagy szemekkel néztem rá. Most komolyan bele tudja sűriteni ezt egy napba. 

- Na várjunk csak- egyenesedtem ki, hogy tudjak rendesen felé fordulni. Mikor sikerült még mindig nagy szemei voltak- Mikor van szabadidőd? Mikor jársz moziba? Vagy szórakozni, vagy mit tudom én...

- Hát...mikor épp szünet van, vagyis most- túrt bele szomorúan a hajába. Egy 17 éves srác melóval tölti a mindennapjait és nem a barátaival. Azért ez elég kemény. Még a vele egykorúak suliba meg kirándulni járnak ő addig egy stúdióban üldögél és dalt ir.

- Ez agyrém- mondtam csodálkozva és a szék támlájának dőltem. Néhány percre csend lett majd apa felállt.

- Bocs srácok, de vár a munka- mondta egyszerűen és már ment is a dolgozószobája felé igy mi ketten maradtunk. Egyikünk sem szólt semmit, és még csak egymásra sem néztünk. 

Este mivel Lana épp Aaron szüleivel vacsorázott maga töltöttem a TV előtt. Elég unalmas volt mivel rettentő vacak filmek mentek igy szombat este. Meg aztán én sem vagyok hozzá szokva, hogy otthon ücsörögjek.

- Na told arrébb a segged Emmus- ugrott a kanapéra Liam én pedig csak meghökkentem. Mi a szart akar itt.

- Ne szólits Emmusnak- förmedtem rá mérgesen. Mikor kicsik voltunk akkor ragasztotta rám ezt az ostoba nevet. Gyűlöltem mivel Ő találta ki.- Hé mit csinálsz?- néztem rá mikor elvette mellőlem a kapcsolót és elváltott egy másik adásra amin a Pokemon? ment. Most hirtelen nem tudom mit gondoljak. Egy 17 éves srác ül mellettem aki normálisan gondolkozik a korához megfelelően vagy egy 5 éves kisgyerek aki rajzfilmeket néz.

- TV-t nézek- válaszolta természetesen és még a popcornomból is evett. Ezt a kis szemtelent. Nem is zavartatta magát.

Néhány percig néztem ezt a gyagyaságot, de végül betelt a pohár. Kikaptam kezéből a kapcsolót és elkapcsoltam vissza a horrorfilmre.

- Mit hisztizel?- nézett rám értetlenül és megint nyúlt volna érte, de én rá csaptam a kezére.

- Ide figyelj Szupersztár. Ez itt az én rezidenciám. Itt a kutyát sem érdekli, hogy te vagy Liam Payne a One Direction egyik tagja.- bökdöstem az ujjammal a mellkasát- Szóval ha én horror filmet nézek akkor azt nézek nem pedig valami ostoba mesét...

- A pokemon nem ostoba. A srácokkal minden nap megnézzük- húzta fel az orrát gyerekesen amitől nekem muszáj volt mosolyognom. Hoppá megszegtem a bunkó fogadalmam.

- Ez is azt bizonitja, hogy még pelenkásak vagytok- gúnyolódtam, Ő pedig kiöltötte rám a nyelvét és elkezdett vigyorogni.

- Jobb mint ha vásárlás mániások lennénk- húzta fel az egyik szemöldökét és olyan érdekes arca lett.

-  Inkább meg sem hallottam- tettem úgy mintha meg sem hallottam volna az utolsó beszólását. Gondoltam, hogy ezzel fog előjönni mint minden fiú. Azért mert szőke vagyok és szeretem a divatot még nem kell plázacicának lennem.

- Csak nem megsértődtél hercegnő?- kérdezte gúnyosan én pedig csak a középső ujjamat mutattam felé, Ő pedig elkapta és nem engedte el.

- Eressz el, te kis....

- Na mi?- húzogatta a szemöldökét nevetve- Csak nem hiszti rohamod lesz és...- gúnyolódott tovább, de én a másik szabad kezemmel elkaptam a nyelvét és nem engedtem el. Elég undoritó volt, de legalább megtanulja, hogy velem nem érdemes packázni. Fúj tiszta nyál a kezem, ráadásul Liam nyálja- Affonna endedd é vad neded addi- fenyegetőzött én pedig csak röhögtem ahogy beszél. Mondjuk nem sokat értettem belőle- Feadom !- engedte el a kezem én pedig a nyelvét. Néhány másodpercig egymás szemébe néztünk majd mind ketten hangos nevetésben törtünk ki.....