2012. július 31., kedd

§9.-Csak nem félsz egy ártatlan kanálkától?

Íme az új rész....Fogalmam sincs , h mit írjak róla,,remélem elnyeri a tetszéseteket és írtok néhány komit :)
Percekig még a falhoz dőlve ültem és gondolkoztam a nagy semmin mikor Lucy dugta be a fejét az ajtón. Mondtam én, hogy ebben a házban senki nincs hozzá szokva a kopogáshoz ezért azt hiszem piros betűvel megjelölöm ez a napot a naptáromban, hogy Louis volt olyan rendes és kopogott- jó hogy vannak a világon még illedelmes emberek.
- Az apja szólt, hogy vacsora- nézett le rám a földre és undorodva mért végig ahogy feltápaszkodok.
- Már leszokhatna erről a családias vacsoráról, mostanában úgyis csak Mr.Szupersztárral van elfoglalva- zsörtölődtem és össze kulcsoltam a kezem a mellem alatt. Nem mintha ezzel sok mindent elérnék, ráadásul nem Lucynál aki a világon minden tinédzsert és gyereket utál. Ha nem lenne apa aki elég rendesen megfizeti és még azt is megengedi, hogy nálunk lakjon Lucynak már rég vissza kellett volna mennie Németországba mivel törvénytelenül van itt. Ezért muszájból el kell szívelnie engem. Amióta az eszem tudom nálunk van, állítólag még anya vette fel mert megsajnálta.
Aztán hangosan morogni kezdett a hasam. Kuncogva oda kaptam és ránéztem a szobalányra aki csak a szemét forgatta.
- Ha ennyire éhes vagy akkor jobb ha sietsz mert az új gyerek mindent felfal, aki mellesleg úgy néz ki mint Justin Bieber , de eláttítsa hogy nem ő az- kezdett el maga elé beszélni. Sokszor csinálja ezt, hogy hangosan gondolkozik és elmondja. Most is pont ez történt- Pedig feleslegesen tagdja elég sok MTV-t nézek- jaj csak ezt ne, nem vagyok kíváncsi arra, hogy mit szokott csinálni a szobájába. Ezek szerint videóklippeket nézni és 60 évesen tudja ki az a Justin Bieber.
- Oké értem- szakítottam félfebe és gyorsan elmentem mellette, hogy ne kelljen tovább hallgaton.
Az ebédlőben már csak egy hely volt szavad és az is szerencsétlenségemre Liam mellett volt aki nagyon élvezte Zayn társaságát mert mikor beléptem hangosan felnevetett. Apa pedig szokás szerint a fő asztalnál ült és próbált mint az öt fiúval egyszerre beszélni.
Némán leültem Liam mellé aki csak egy pillanatra méltatott majd ismét visszafordult Zaynhez. Úgy tűnt mintha én itt most egy felesleges személy lennék. Mondjuk ez érthető mivel én voltam az egyetlen nő nemű lény. Millió lány örülne, hogy a One Directionos fiúk vesznek körbe, akiknek még csak fel sem tűnt hogy itt ülök közöttük.
Lucy épp a tányérokat és az evő ezközöket rakta végül pedig letette elénk a levest. Én szokás szerint mint mindig kezembe vettem a kanalat és úgy nyúltam a leveses tányért , közben pedig nem vettem észre hogy a kanalam véletlenül súrolta Liam karját. Észre sem vettem volna a balesetet, ha a drága mostohabátyám nem sikít fel mint egy kislány. Ilyedtemben még a kanalat is elejtettem és aggódva néztem Rá. Azt hittem rosszul lett vagy valami.
- Liam mi a baj?- fordultam felé aggódva, de ő csak kétségbeesve a fejét csóválta. Félelmetesen nézett ki minta valamilyen rohama lett volna. Komolyan féltettem, ráadásul úgy nézett ki mintha én csináltam volna vele valamit. De mit? Hisz az előbb még semmi baja nem volt.
- K...Ka...KANÁL !- ordította el a végét én pedig azt hittem, hogy azért nyúl le hogy fel vegye. De én gyorsabb voltam és egy ügyes mozdulattal felvettem a földről és felé tartottam.
Azonban mikor megpillantotta az ezüst evőezközt újból felkiáltott és elhúzódott tőle. Értetlenül néztem rá, majd a négy fiúra. Zayn és Harry komolyan nézte a jelenetet, ellenben Niall és Louis hasukat fogták a nevetéstől. Na most igazodj ki Emma.
Hülyén hangzik, de Liam tisztára úgy nézett ki mint aki fél a kanalaktól. Ez badarság ugye?
- Öhm minden rendben?- nem is én lettem volna ha újból nem tartom felé a kanalat. Mint az előbb úgy most is elhúzódott és összeszűkítette a szemét, hogy ne tudjon ránézni.
Úgy látszik mégis csak igazam volt. Fél a kanáltól !! Próbáltam vissza tartani a nevetésem, de az csak nem akart benn maradni.
- Nem, semmi sincs rendeben- nézett rám mérgesen, de azért a távolságot még mindig megtartotta- Meg tennéd, hogy elviszed mellőlem azt az...izét- bögött a fejével a kezemben lévő kanálra és megborzongott még csak a látványtól is.
- Ezt ?- húztam fel a szemöldököm és csak azért is elkezdtem felé mutattni a kanállal közben pedig vigyorogtam.
- Vidd el innen- könyörögve rámnézett, de én úgy csináltam mintha nem hallottam volna.
- Miért ? Csak nem félsz egy ártatlan kanálkától?- gúnyolódtam és szinte már a kezéhez ért amikor felpattan és elrohant egészen az ajtóig és onnan nézett rám dühösen. - Te komolyan félsz- tettem az asztalra és csodálkozva rá néztem, de még mindig nem ült vissza.
- Nem tudtad? Liamnak kanál fóbiája van- röhögött Niall én pedig értetlneül ránéztem. Ilyenről még soha az életemben nem hallottam. Jó az oké,hogy mindenki fél valamitől, de hogy valaki a kanáltól félne. De akkor, hogy eszik levest?- villával vagy mi?
- Tudnom kellett volna?- néztem rá közömbösen.
- A te bátyád nem a miénk- vont vállat Harry és hátra dőlte a széken. Libabőrös lett a hátam a bátyám szó hallatán. Miért nem képes senki felfogni, hogy nem a bátyám? Semmi közös nincs bennünk, még csak nem is hasonlítunk és csak az apánk ugyan az.
- Mostoha bátyám- javítottam ki és jól érthetően kihangsúlyoztam a mostoha szót. Felfoghatnák már végre.- Oké? Mivel én nem félek a kanalaktól.
Liam küldött felém egy gyilkos pillantás a megjegyzésem hallatán, de azért vissza ült mellém. ( Hozzá teszem először megbizonyosodott róla, hogy a kezeim kanál mentesek-e.)
- Kac-kac vicces vagy- próbálta ízetlenül mondani és durcásan össze kulcsolta a kezeit.
- De ha láttad volna magad- jutott újra az eszembe a jelenet ami először félelmetes volt, de most már vicces- Meg aztán nem sok mindenki mondhatja el magáról, hogy fél a kanalaktól.- úgy látom én ma még kanalakkal is fogok álmodni mivel annyit beszélek róla.
- Ejthetnénk a témát?- nézett a plafonra Liam, de úgy látszott senki nincs egy véleményen vele.
- E-e- csóváltam meg a fejem és újra felé fordultam- Elmondanád, hogy miért is félsz tőlük?
- Nem- vágta rá egyből és elfordította a fejét, hogy még csak véletlenül se kelljen rám nézni. De én nem hagytam magam. Elkezdtem bökdösni a vállát, közben pedig azt szajkóztam, hogy lécci. A szám rendesen kiszáradt mivel hajthatatlan volt.
- Pedig érdekes egy sztori az biztos- fogta meg a poharát vigyorogva Louis- Sok mindent nem tudsz te még rólunk.
- Megszólalt a répaimádó- mondta félvállon Liam- Gyerünk srácok akkor beszéljetek ti. Emma tudtad, hogy Lou élete a répa körül forog,vagy hogy Zayn tükörmániás, Niall egész nap zabál, Harry pedig az idősebb nőkre bukik?- sorolta és egyesével a barátai felé nézett akik már nem nevettek. Inkább csak csöndben hallgatták. Őszinte legyek én egyiket sem tudtam, nem is nagyon zavar. Mindenkinek a saját dolga, hogy mitől fél. És nekem nem esne jól, ha mindenki tudná. Liam ezzel azért egy kicsit túl messzire ment szerintem.
- Ez  azért egy kicsit szemét volt Liam- szólaltam meg csendesen, Ő pedig csak nagy szemeket meresztett rám. Megsajnáltam ezt a négy bolondot aki fél nap alatt eléggé a szívembe lopták magukat. Radásul még apa is itt volt, aki nyugodtan vacsorázott magának.- Mindenkinek vannak félelmei amiket nem szeretne, hogy mások megtudják- védtem meg a srácokat akik mosolyogva néztek rám.
- Ez megható volt Em- kezdett el úgy csinálni Lou mintha sírna és megtörölte a szemét, de közben meg vigyorgott.
- Igen, csak az a baj, hogy ezeket a tényeket már az egész világ tudja- tette hozzá röhögve Niall aki nem tudta, hogy most egyen vagy nevessen.
Hát köszi én most védem őket, nos kiderül hogy már mindenki tudja. Ránéztem Liamra akin azért látszott hogy kissé szégyenli magát. Esküszöm most azonnal vissza megyek  a szobámba és rájuk keresek a neten, hogy ne adódjon több ilyen alkalom.
- De nem gond, édes voltál ahogy próbáltál védeni- jött oda Zayn és barátságosan egy puszit nyomott a homlokomra aztán a srácokkal együtt felállt az asztaltól.
- Liam utolsó esély, hogy elmond miért félsz a kanáltól- állt fel Harry is és unottan ránézett a haverjára akin látszódott, hogy vívódik az érzéseivel míg végül aztán megszólalt.
- Majd ha ti eltoltátok innen a seggeteket- mondta végül ki, a négy srác apával együtt morogva kiment az ebédlőből így megint csak mi ketten maradtunk. Most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy miért fél ennyire a kanalaktól. Elég sok minden átfordult már az agyamon ezzel kapcsolatban, de szerintem egyik sem az igazság volt.
- Mert a kanalak tele vannak bacikkal- hadarta el egy szuszra és az arca elé tette a két tenyerét. Én csak meghökkenve hallgattam és próbáltam megfejteni amit mondott- Tessék nevess- tette hozzá én pedig nem szóltam. Azért nem eszik kanállal mert szerinte azok tele vannak baktériummal. Fél a betegségtől is akkor? Mert bacik mindenhol vannak, nem csak a kanálon. Akkor inkább ki se kéne mennie az utcára vagy levegőt sem kéne szívnia.
- Hmmm...érdekes- mondtam néhány másodperc múlva Ő pedig elvette a kezeit az arca elől.
- Ennyi?- kérdezte csodálkozva- Semmi gúnyolódás, cikizés meg más?
- Az nem az én stílusom- csóváltam meg a fejem és küldtem felé egy barátságos mosolyt aztán felálltam, de mikor megfogtam az ajtó kilincsét Liam újra megszólalt.
- Em köszi- nézett rám barátságosan.
- Mit?- néztem rá értetlenül mivel úgy néhány órája épp azt mondta, hogy egy senki vagyok az életében most meg tök normálisan beszélget velem. Ez a fiú egy kész lexikon. Mindig más oldalát mutatja meg, te meg igazodj rajta ki.
- A fiúk mikor megtudták, órák hosszat röhögtek rajtam te meg még csak nem is mosolyogtál hanem ugyan olyan maradtál mit voltál- nézett rám elismerően én szívem pedig majd kiugrott a helyéből. Rettentő jól estek a szavai és ez most hihető is volt mivel látszott rajta, hogy a szívéből beszélt.
- Szívesen- küldtem felé egy barátságos mosoly aztán pedig végre valahára feljutottam a szobámba...

8 megjegyzés: