•24.-Hülye voltam mikor beléd szerettem!•

Itt az utolsó előtti rész :D Ahogy észre vettem a tegnapi rész sokatoknál kiverte a biztosítékot...garantálom, hogy ez még jobban ki fogja...Örülök neki, hogy a novellám is elnyerte a tetszéseteket :P majd megrpóbálok még valami ilyesmit összehozni....

Hülye voltam mikor beléd szerettem!

Végül aztán nagy sokára úgy döntöttem, hogy elmegyek az orvoshoz és kivizsgáltatom magam. Gondolkodás nélkül Ericát is magammal vittem aki boldogan vállalkozott a szerepre. Most volt rá a legnagyobb szükségem ugyanis hosszú éjjeleken át meséltem el neki a legféltettebb titkaimat is Ő pedig szótlanul végig hallgatta.

Rádöbbentem arra, hogy tényleg ő az egyetlen igaz barátom csak eddig én nem ismertem be. De bebizonyította, hogyha szükségem van mellettem áll.

És most tényleg szükségem volt rá ugyanis kiderült, hogy négy hetes terhes vagyok. Ami azt jelentette, hogyha úgy gondolom elvetethetem. Gondolkodás nélkül rávágtam azt, hogy megtartom.

Tudom még csak 18 éves vagyok és iskolás, de akkor is Liam gyerek van a hasamba. Még ha Őt nem is fogja érdekelni és végleg szakít velem akkor is marad róla egy emlékem. Nem lenne szívem elvetetni a gyerekét amiben a vérek csorog. Akár mi lesz is megoldom és tudom, hogy Ericára számíthatok és a srácokra is.

•••

- Figyelj én tudom, hogy nehéz meg minden, de Liamnek joga van megtudni az igazságot. – a történtek után rögtön elköltöztem otthonról és most Ericáék egyik lakásában lakunk ketten amit a szülei neki adtak.

Eszem ágában sem volt otthon maradni a nővéremmel ugyanis a pocakom néhány hét múlva nőni fog és akkor el kellene mondanom neki az igazságot. Amit persze nem akarom mert akkor Liam is megtudná.

Zavaros ez az egész, de sajnos Ericának megint igaza van. Joga van Liamnek tudni róla, de én nem akarom tönkre tenni az életét. Fiatal még és szinte nem is élt.  Azóta mióta tudom, hogy terhes vagyok még csak a telefont sem vagyok hajlandó felvenni neki pedig naponta hív.

- Tudom, de…mi lesz Justinnal? Ha megtudja képes lesz megtámadni Őt. – kerestem a kifogásokat és a párnába nyomtam a fejem.

És ezzel nem is hazudtam. Ha megtudná, hogy mástól vagyok terhes elveszítené a fejét és ki tudja, hogy mit csinálna mivel rögtön rájönne arra, hogy nem tőle van a gyerek.

- Ó én miatta már nem aggódnék. – kuncogott fel önelégülten Erica én pedig rögtön rákaptam a tekintetemet és követelőzően ránéztem. – Ugyanis a kedves barátodat néhány napja rajtakapták drogozni a suli udvarában és most javítóintézetbe zárták és ha majd betölti a 18-at börtönbe helyezik át. – mesélte, de hangjában semmi sajnálatot nem lehetett észre venni.

Justin börtönben van? Szóval akkor tényleg igazak voltak azok a pletykák, hogy sötét barátai vannak. És én mégis bedőltem neki. Néha mennyire esztelenül tudok gondolkozni.

- Akkor ezek szerint a kapcsolatunknak vége. – sóhajtottam fel mintha annyira sajnáltam volna. Hisz én még csak nem is sajnáltam szóval fogalmam sincs, hogy mit kellene sajnálnom rajta.

- Igen, úgyhogy mehetsz is Liamhez és elmondhatod neki a jó hírt. – csapta össze a kezét boldogan.

Azt hiszem eljött az ideje, hogy Liam mindent megtudjon…

•••

De a bátorságom egy csapásra elszállt. Nem bírtam rászedni magam, hogy elmenjek hozzá és elmondjam neki.

Azonban egy nap mégis eltökéltem magam és elvitettem magam Ericával a srácok villájába.

Hatalmasat nyeltem mikor csöngettem és vártam, hogy valaki ajtót nyisson.

- Cam rég láttunk erre fele. – nyitódott az ajtó és Niall jelent meg. – Mi a hézag?

- Öh…szia…én csak Liamet keresem. Otthon van? – kérdeztem félve Ő pedig utat engedett.

- A szobájában van. – mondta, de valahogy az arca egy csapásra más lett.

Mosolyogva bólintottam és elindultam a helység felé. A hát szokatlanul üres volt amiből azt vettem le, hogy a többiek nincsenek otthon. Tiszta fura volt, hogy egyikőjük sem ugrik a nyakamba és nevetnek. Mintha nem is az ő házukban lennék.

Aztán elértem a szobája elé. Kezem remegni kezdett mikor kopogtam és izzadt a tenyerem mint akkor mikor zongorázott nekem én pedig nem értettem, hogy mi bajom van.

Akkor azért volt mert belé szerettem, csak nem jöttem rá, most pedig azért volt mert féltem. Hogyisne félnék, hisz lehet örökre elveszítem csak az miatt mert véletlenül hibáztunk. Istenem minek kellett lefeküdnünk pedig tudtuk, hogy nem lenne szabad.

Tudtuk, hogy ott van Danielle és azt is tudtuk, hogy nem akar szakítani. Minket azonban nem érdekelt.

Lépések zaja hallatszott bentről majd néhány másodperc múlva szembe találtam magam a kócos hajú Liammel. Mikor meglátott az arcán megjelent egy apró mosoly majd ismét komor lett. Valahogy olyan fura volt.

- Hát Te? – kérdezte egyszerűen és arrébb állt, hogy tudjak bemenni a szobájába. – Napok óta próbáltalak hívni, de nem vetted a telefont.

Bűntudatot éreztem azonban szégyelltem is magam. Ha tudná, hogy miért nem vettem a telefont.

- Ne haragudj, de beteg voltam. Egyébként mi volt olyan sürgős. – kértem bocsánatot.

- Beszélnünk kell. – mondta komoran engem pedig megrémített.

- Igen én is azért jöttem ugyanis el kell mond…- kezdtem el mondani, de Ő közbe vágott.

- Cam ami köztünk van annak most van vége. – mondta el egy szuszra és valami oknál fogva kerülte a pillantásomat.

A szívverésem hirtelen megállt és szédülni kezdett körülöttem a világ. Biztos csak a fülem játszik velem. Az kizárt, dolog, hogy azt mondta, hogy vége. Nem az nem lehet, hogy csak így. Ráadásul pont most amikor szükségem van rá.

- Tessék? – kérdeztem dadogva. – Liam mi ütött beléd?

- Belém? Inkább beléd! Már az elején abba kellett volna hagynunk. Én…én szeretem Danielle-t. – mondta ki a fájó szavakat az én szememből pedig egyesével pottyantak ki a könnyek.

- Igaz? Akkor te mindig is a nővéremet szeretted és velem pedig csak játszottál? Élvezted, hogy játszhatsz az érzéseimmel. Liam én tényleg szerettelek…

- Épp ez az. Te el akartad előlem venni Danielle-t. Vedd tudomásul semmit nem gondoltam komolyan abból amit mondtam. Csak azért csináltam mind azt, hogy legyen újra olyan a kapcsoltam Daniellel mint régen volt.

- Kihasználtál én pedig bedőltem neked! Tudod mit bánok a legjobban? Hogy komolyan teljes szívemből beléd szerettem. – mondta a szemébe zokogva és el mentem mellette.

- Cam várj…- szólt utánam, de én becsaptam magam után az ajtót és amilyen gyorsan csak tudtam elrohantam a házból majd beszálltam Erica autójába és a vállán zokogtam tovább.

Mindennek vége, lerázott mivel soha nem szeretett. Csak játszott velem és ráadásul még élvezte is. Hogyan is gondolhattam azt, hogy tényleg szeret?