Two

El sem hiszem. A tegnapi részhez 10 komi jött össze. Elképesztő pedig azt hittem, hogy ez tényleg nem fog senkinek tetszeni. Szerencsére tévedtem. Itt a kövi rész és magatoknak köszönjétek vagyis a komiaitoknak :D

2012. Szeptember.1 London
- Épp ideje lenne már, hogy bevezessék a kötelező egyenruhát. - csóválta apa a fejét mikor reggel meglátott a fehér miniszoknyámban, egy rózsaszín topban amiben tökéletesen látni lehetett a dekoltázsomat, de engem ez soha nem érdekelt mivel élveztem ha a fiúk legeltetik rajtam a szemem a többi lány pedig irigykedve bámul.
- Erre akkor kellett volna gondolnod mikor beíratattok ebbe a magániskolába. - válaszoltam egyszerűen és vissza mentem a szobámba, hogy megcsináljam a hajam és kissminkeljem magam.
Mikor felértem becsuktam magamra az ajtót és zenét kapcsoltam majd táncolva bementem a fürdőbe és elkezdtem a minden napi műveletemet. Szőke hajamat lágyan begöndörítettem és mikor kész lett egy fekete napszemüveget bigyesztettem a fejem búbjára.
A szemeimet halványan kihúztam majd elkezdtem keresni a cseresznyés rózsaszín szájfényemet ami nélkül el sem tudnám képzelni a napjaimat. Mellesleg eddig még egy srác sem panaszkodott. Sőt mindenkinek ízlett.
Mikor végeztem vissza mentem a szobámba és az asztalom mellől felvettem a táskámat és út közben magamra kaptam egy rövid rózsaszín kabátot ami tökéletes összhangban volt a harisnyámmal.
És újra elindultam lefele ahol már anya bőszen sürgött- forgott a konyhában. Fejcsóválva néztem miközben leültem az asztalhoz. El sem tudom képzelni mit szólnának az emberek ha meglátnák, hogy néz ki otthon a híres top-modell. Szőke haja kócosan pihen a fején és ha jobban megnézzük még egy hajcsomó is van benne. Körmeiről le van kopva a körömlakk, arca pedig úgy néz ki mint egy kiélt hetvenéves öregasszonynak.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit túlzásba vitted kicsim? - tette le elém a műzlis tálamat közben pedig végig mért.
A szüleim nem nagyon örülnek a stílusomnak. Szó szerint rühellik mikor így nézek ki, de nem tehetek mást. Az iskolában én vagyok a legjobban öltözött lány és ezt nem akarom elveszíteni csak azért mert anya nem akarja, hogy én is arra a sorsra jussak mint Ő.
Mármint azt nem akarja, hogy modell legyek. Gyűlöli azt csinálni, de nem tehet más mert akkor munkanélküli lenne és a világ csalódott lenne. Egyszerűen nem bírja elviselni, hogy szinte minden havi magazinban az Ő képe néz vissza ahol márkás és elegáns ruhákban pózol.
- Szerintem tökéletes. - vontam vállat egyszerűen és nyugodtan tovább reggeliztem.
- Brooklyn! - förmedt rám az én hátamon pedig még a ször is felállt.
Utálom ha a teljes nevemen szólít. A suliban már mindenki megszokta, hogy Brooknak szólítanak, de anya és apa nem képes felfogni, hogy utálom. Szerintük menő ha valakit Brooklynnak hívnak. Hát szerintem nem.  Egyébként ez a gyönyörű név anya fejéből pattant ki ugyanis ott ismerkedett meg apával. Jobban mondva elütötte az apámat az úton miközben az ment az úton. Könnyen megúszta, de anyának szörnyű lelkiismeret furdalása volt ezért ki akarta valahogy engesztelni apát. Találkozgattak aztán valahogy egymásba habarodtak. Pedig apa nem menő modell hanem egy egyszerű időjárás bemondó egy csatornán aminek nem nagy a nézettsége. Mégis dúsgazdagok és semmiben nem szenvedünk hiányt.
- Mennem kell. - pattantam fel, hogy ne kelljen tovább hallgatnom a szövegelését. - Nem akarok elkésni pont az első napon. - tettem még hozzá majd vállamra kaptam a táskámat és elsiettem, de előtte még megálltam a folyosón lévő tükörnél és bólintottam egyet majd megfogtam a kocsi kulcsokat és elindultam a garázs felé ahol egy vörös Audi TT állt. Igazából nem az én autóm hanem anyáé, de ezt senki nem tudja. A suliban mindenki úgy tudja, hogy a tizenhatodik szülinapomra kaptam.
Mikor leparkoltam a suli parkolójában a hátam megött felcsendül két ismerő hang.
- Csaó. - ugrott a nyakamba két legjobb barátnőm Eleanor és Perrie. Évek óta jóban vagyunk már. Jobban mondva azóta amióta Londonba költöztem. Ők voltak azok akik segítettek beilleszkedni és nekik köszönhetem, hogy most ilyen vagyok.
- Hali. - köszöntem vissza mosolyogva és egymás mellett elindultunk be az épületbe. A diákok többsége mosolyogva köszöntek miközben mi büszkén sétáltunk a folyosón. - Ahogy látom az elsősök megint lúzerek.
- Kit érdekel? Jól el lesznek a többi bénák mellett. - vont vállat egyszerűen Perrie mikor a szekrényeknél voltunk és az órarendeket vizsgáltuk. Ő és El egyel felettem járnak. Szóval végzősök.
A csengő megszólalt és megbeszéltük, hogy a szünetben találkozunk. Az óráim többsége elég tűrhető volt. Ez az utolsó előtti évem szóval ki akarom élvezni míg itt vagyok.
○○○
A suli ebedlője az a hely ahol a legtöbb pletykát megtudhatja az ember. Harminc percig azt csinálhatunk amit akarunk és szinte mindenki a mi asztalunknál akar enni. Persze ez lehetetlen mivel mindenkinek megvan a saját helye. Milyen lenne már ha stréberek között ülnénk.
A csengetés előtt néhány percel állunk fel az asztaltól és érzem a diákok pillantását miközben csodálattal végig mérnek. Tudom, hogy mindenki rám akar hasonlít amit én élvezek.
Elmegyek egy csapat lúzer mellett akik lenézően megbámulnak és valamit duzzogva motyognak az orruk alatt mire én megtorpanok és rájuk nézek.
Ismerős arcokkal találom szembe magam. Már évek óta hadi lábon állok ezzel a négy sráccal akik nem bírják felfogni, hogy soha nem megyek el velük randizni. Nem azt mondom, hogy csúnyák sőt elég jól néznek ki, de lúzerek.
- Látom beszereztél még több rózsaszín cuccot a nyár folyamán. Kivásáltad Londont a rózsaszín ruhákból? - mért végig Zayn Malik mire én csak összekulcsoltam a kezeimet a melleim alatt és rosszállóan rá néztem.
- Jól jegyezt meg, Liam. Jonest és a többi cicababát messziről kerüld ki ha kedves az életed. - hallottam meg Louis Tomlinson hangját aki távolabb állt tőlünk és egy másik sráccal beszélgetett.
És akkor elég különös dolog történt. Ugyanis miközben Louis beszélt a többi srác hátra fordult és bólogattak én pedig kíváncsian meresztgettem a szemeimet.
- Brooklyn? - a vér egy csapásra megállt az ereimben mikor szembe találtam magam Liam Paynel. Azzal a Liammel aki a legjobb barátom volt. Mi a francot keres ez itt? Oké valaki takarjon vagy valami. Nem tudhatja meg senki, hogy valami közöm volt hozzá.
- Mivan? - kérdeztem és fancsalian elhúztam a számat mire Ő elindult felém, de a következő pillanatban megbotlott a saját lábában aminek az lett a következménye, hogy az egész tálcáját a világos barna nadrágjára bólintotta.
- Úgy látszik, az új haverotokat meg kell tanítanotok a WC-t használni. - röhögött Perrie és a teremben szinte mindenki Liamet nézte és teli szájjal nevetett velem együtt.
De tényleg úgy nézett ki mint aki összepisilte magát. Nem mondott semmit csak tetőtől talpig elvörösödött és szégyenkezve lehajtotta a fejét és a cipőjét kezdte el bámulni.
- Nem tudtátok, hogy menő ha valaki összehugyozza magát? - állt Liam mellé Harry és villogó tekintettel meredt ránk.
- Ti rokonok vagytok? - kérdezte csodálkozva El miközben a két srácra nézett. Tényleg mind kettőjüknek ugyan olyan göndör hajuk volt aminek következtében úgy néztek ki mintha testvérek lennének.
- Nem. - csóválta a fejét Harry. - A nyáron láttam először. Semmi közöm nincs hozzá.
A veszekedésnek a csöngő vetett véget és én voltam az első aki elment az ebédlőből. Mikor Liam mellett mentem el láttam az arcában a csalódottságot. Lehet nem erre számított, de engem nem érdekel. Már nem vagyunk barátok és nem is leszünk ha rajtam múlik.