§1-De te pont így szeretsz.

Hahá én mondtam h hamar hozom az első részt. Döntsétek el Ti, hogy milyen lett :D

- Ezt nem hiszem el. Liam felfogod, holnap reggel kezdek álmaim sulijába? - ugortam a nyakába és a súlyomtól egy kicsit megtántorodott, de arcán nem látszott a fájdalom jele hanem ugyan úgy mosolygott mint álltalában mindig. Derekamat erősen szorította majd bele húzott az ölébe és a nyakamba puszilt amitől én megborzongtam.
- Oké, nyugi Emmus. Ma már ezerszer elmondtad. - simogatta meg az arcom mire én játékosan a vállába ütöttem, végül pedig a mellkasába fúrtam a fejem. - Mellesleg még meg sem dícsérted az új lakásunkat amit csak miattad vettem. - mondta szemrehányóan, én pedig felemeltem a fejem és végig néztem a lakásunkon.
Talán azért nem dícsértem meg mivel még mindig felfoghatatlannak tartottam ezt az egészet. Először is kezdjük onnan ahonnan abba hagytuk.
Gondolom mindenki emlékszik rá, hogy mi történt a nyári szünet közepén. Én megkaptam a levelemet miszerint felvettek a New York-i Művészeti középiskolába ami álmaim iskolája volt. De nem akartam elmenni mivel pont akkor jöttem össze Liammel és nem akartam Londonba hagyni. Ezért elhallgattam a dolgok és senkinek nem szóltam róla. Persze a sors ellenem beszélt mivel szerencsétlenségemre a levél pont Liam kezébe akadt. Csúnyán összevesztünk, annyira, hogy szakítani akart velem mivel szerinte én mindig a szemébe hazudtam. Magamra hagyott én pedig nem tudtam bele törődni, hogy nem kellek neki, mivel teljesen oda voltam érte és eszembe sem jutott, hogy valaha megbántsam.
Végső elkeseredésembe pedig arra a döntésre jutottam, hogy mégis elmegyek az államokba, hogy tudjam elfelejteni életem szerelmét. A reptérig meg is érkeztem, ám a New Yorkba tartó gépre képtelen voltam felszállni. És milyen jó, hogy lekéstem.
Az egyik bőröndömön ültem és hirtelen megjelent előttem Liam. Bocsánatot kért és kibékültünk végül pedig haza mentünk. Legbelül talán egy kicsit csalódott voltam amiért nem mentem el a suliba, de Liamért bármire képes vagyok.
Utolsó napok voltak hátra a szünetből mikor Liam közölte velem, hogy indulunk New Yorkba és ott kezdhetem a sulit. Először nem akartam elhinni neki, de mikor láttam, hogy össze volt pakolva tudtam, tényleg igazat mond.
Látta rajtam, hogy tényleg fontos nekem az a suli ezért titokba vett egy lakást és elintézte, hogy Ő is elköltözik velem. Még mielőtt valami megrémülve a One Direction nem oszlott fel. Igaz Harry, Niall, Louis és Zayn Londonba maradt, de szerencsére meg tudják így is oldani a banda ügyeit. Hisz mi az már nekik, hogy minden hétvégén NY-ba repüljenek.
- Bocs, csak tudod totál fel vagyok pörögve. - kértem bocsánatot és egy forró csókot nyomtam a szájára.
- Bocsánatkérés elfogadva. - mondta vigyorogva mikor ajkaink szétváltak és elkezdett játszani az egyik szőke tincsemmel. Annyira tökéletes az életem. Jobbat el sem tudnék képzelni. Nekem Liam a mindenem, ha Ő nem lenne én tényleg egy senki lennék. És mennyi mindenen át kellett mennem, hogy erre rájöjjek. - Csak sajnálom, hogy a srácok nem lehetnek itt. - húzta el a száját szomorúan.
- Louissal beszéltél már? Vajon, hogy viseli, hogy Wen vissza ment Minnesotába. - sóhajtottam fel és magam elé bámultam.
Jó az egy tény, hogy boldog vagyok Liammel, de azért a barátaimmal lenne csak igazán tökéletes. Legfőbb Louist sajnálom. Szegény srácnak az utóbbi időben valahogy nincs szerencséje a csajokkal. Először csúnyán dobta Eleanor mivel féltékeny lett rám, majd mikor Texasban voltunk a nagyinál megismerkedett az unokatesómmal Wennel és rögtön belé zúgott. Egy ideig jól megvoltak és Lou azt hitte, hogy megtalálta az igazit. Ám nyár végén Wen bejelentette, hogy haza megy Minnesotába mivel kezdődik a suli. Louist a távolság nem zavarta volna mivel állítása szerint akár, hogy megoldotta volna, ám Wen nem akart távkapcsolatot létre hozni. Így kicsit sem kedvesen dobta, szegény srácot. Megharagudtam az unokatesómra mivel megmondtam neki szépen, hogy ne okozzon csalódást szegény srácnak. De úgy látszik a falnak beszéltem mivel egy cseppet sem érdekelte, hogy tönkre tette Louis életét. Ráadásul most én sem vagyok otthon, hogy megvigasztaljam.
- Hát Harry és Niall vigasztalja mivel Zayn és Lana még mindig Miamiban vannak. - válaszolta Liam egy ravasz mosoly kíséretében. Tudom, hogy most azon jár az esze, hogy Zayn és Lana vajon mit csinálhattak Miamiba.
Ó tényleg a legjobb barátnőmről majdnem elfeledkeztem. Mondjuk vele nem nagyon történt semmi érdekes. Még mindig Zaynel van és boldogok. Tényleg aranyosak együtt és nincs az a földi lény aki képes lenne őket szétválasztani.
- Ezzel most nem nyugtattál meg. Niall és Harry szerintem mindent csinál, csak nem vigasztalja Louist. - mondtam vigyorogva. És még szépen fogalmaztam.
 Harry az utóbbi időben teljesen lüke lett. Jobban mondva inkább kanos. Akár milyen csajra simán rámozdul és nem érdekli a kor. Komolyan mondom meghibbant. Ha nem járnák Liammel talán még rám is simán rámozdulna. Valahogy teljesen kifordult önmagából. A többiek szerint csak a hormonjai dolgoznak és most kezdi el élni igazán az életét.
Niall pedig még mindig Niall. Ugyan olyan haspók mint eddig volt és élete állandóan a kaja körül forog. És még mindig nem hízott el!
- Most komolyan Lou szerelmi bánatáról akarsz beszélgetni? - húzta fel a szemöldökét Liam kérdően és szorosabban fogta a derekamot.
- Miért van más ötleted? - kérdeztem kacéran, mire a száján megjelent egy ravasz mosoly. Hú már megint elő jött a perverz énje. Istenem a fiúknak miért mindig a szexen jár az esze? És én még Harryt mondom kanosnak, mikor a pasim képes lenne egész nap az ágyban hancúrozni.
- Éppenséggel van. - mondta vigyorogva és hevesen megcsókolt közben pedig a hátamat simogatta. - Tudod itt van az a hatalmas ágy ami csak a miénk...- mondta két csók között mire én felkuncogtam és egy kicsit eltoltam magamtól.
- Liam pár órája lakunk még csak itt. Nem gondolod, hogy elsietjük a dolgokat?
- Épp azért kellene kipróbálni Em...- mondta mosolyogva mire én belőlem egyszerre tört fel a röhögés és pattantam ki az öléből. Kiskutyaszemekkel pislogott rám. Igen ennek a nézésnek soha nem tudok ellenállni, de most akkor is hozzá kell nekem szoknom az új életemhez. Hisz ez New York ráadásul együtt lakunk ami felelőséggel jár. Oké tudom, hogy Ő tele van egy rakás pénzel a banda miatt, de én még akkor is csak középiskolába járok.
- Holnap új sulit kezdek, és egy kicsit ideges vagyok mivel találkozni fogok egy csomó új emberrel meg...- kezdtem el hisztizni,de Liam hirtelen felállt majd kezeit a számra tette és megsimogatta az arcomat.
- Hé Emmus, nincs mitől aggódnod. Téged úgyis mindenki imád és ott is el fogsz varázsolni mindenkit. - nézett a szemem közé kedvesen. Annyira jó, hogy itt van nekem. Neki bármit elmondhatok mivel soha nem gúnyolna ki. Ő nem csak a pasim hanem a legjobb barátom is. Igen olyan mint a mostohatesóm. Jó ez most csúnya volt, mivel tavaly mikor még azt hittem, hogy a mostohatesóm utáltam csak azért mert azt hittem, hogy elakarja tőlem venni az apámat.
- Komolyan gondolod? - kérdeztem csendesen, mire Ő lágyan felemelte a fejem és úgy nézett rám.
- Igen. Ha pedig valami gond lesz, szólsz nekem én pedig rájük küldöm a banda valamelyik kidobóját. - viccelődött mire én csúnyán ránéztem. - Oké csak vicceltem.
- Néha annyira bolond vagy. - öleltem meg hálásan.
- De te pont így szeretsz. - kuncogta majd elhúzódtam tőle és megcsókoltam. Igen igaza van én így szeretem.