§2-Ha ennyire ragaszkodsz hozzá...

Itt a kövi rész :D És már csak jövő héten lesz friss rész, mikor már túlleszek egy igazi One Direction koncerten :P Szóval ne várjátok a napokban mivel csak szerdán jövök haza csütörtökön pedig már suliba kell mennem. Addig is komiznniiiiii....

- Emmus ideje lenne felkelni. - Liam apró puszikat nyomkotott a nyakamra amit én egy halk nyögéssel jutalmaztam. Ám kinyitni a szemeimet eszembe sem volt. A reggeli ébredés még mindig gondot okozott, ráadásul most már még nehezebb mivel tudom, hogy Liam is mellettem van. Most őszintén kinek lenne kedve kikelni a meleg, puha ágyból miközben álmaid pasija az arcodat simogassa és védelmezően karol átt? Ige, senkinek. Akkor én minek keljek fel?
- Még egy kicsit maradjunk így. - nyöszörögtem és a fejemet  a vállába fúrtam, mire Ő az egyik kezét végig húzta a hátamon közben pedig kuncogott. Annyira igazságtalan az élet! Minek kell felkelni, mikor az ágyban is történhetnek elég mozgalmas dolgok.
- Jó lenne, csak tudod ha így folytatod el fogsz késni a suliból. - suttogta a fülembe végül pedig a hajam közé nyomott egy csókot. Az egész testemen bizsergés futott végig mint mindig amikor megcsókol. Legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy kit érdekel a suli, de nem tehetem mivel én akartam mindenáron a Művészetibe járni, most pedig nem vagyok hajlandó kikelni az ágyból. Talán azért nem mert félek. Igen félek attól, hogy mi van akkor ha nem fognak bevenni közéjük és nem lesznek barátaim. Esetleg ha ismernék valakit sokkal könnyebb lenne. Bár itt lenne Lana. Akkor az egészet úgy fognám fel mintha csak bulizni mennénk ketten. De így, tökre félelmetes. Egy csomó új ember, ismeretlen környezet és még Liam sem lesz mellettem. Borzalmas. Tegnap még nem tűnt ilyen félelmetesnek ez az egész.
Sóhajtottam egyet és  álmos szemekkel feljebb emeltem a fejem, hogy tudjam megnézni mennyi az idő. Kis híján infarktust kaptam mikor megláttam, hogy pontosan reggel hat óra van.
- Liam reggel hat óra van! - néztem rá csúnyán és újra vissza dőltem az ágyra majd egészen a fejemig felhúztam a takarót. - És nekem csak fél kilencre kell mennem. - tettem még hozzá duzzogva. Most komolyan képes volt felkelteni reggel hat órakor? Mégis, hogy jutott az eszébe mikor tudja, hogy én szeretek aludni.
- Már rögtön az első napon el akarsz késni? - kérdezte szörnyülködve, de én inkább szó nélkül hagytam. Persze tuti el fogok késni mikor két órával előbb képes volt felkelteni. Istenem miért kell neki mindig ennyire komolyan viselkedni. Minden szabályt követ és nagyon nehezen tud ellazulni. Félre értés ne essék engem nem zavar, hogy ennyire merev mivel neki ez illik és, hogy őszinte legyek jó, hogy ennyire apáskodó. Hisz mi lenne a bandával ha nem Ő lenne Daddy Direction? Igen, már rég börtönbe lennének velem együtt. - Nem szólok többször Emmus. Vagy felkelsz, vagy más folyamatokhoz folyamodok. - vigyelmeztett majd kimászott az ágyból és elkezdett felölözködni.
- Úgysem mered...- mondtam diadalittasan.
- Igen? Kipróbáljuk? Tudod azt hallottam, hogy New Yorkba sokkal hidegebb víz van mint Londonban. - szemeim egyszerre pattantak ki mikor meghallottam azt, hogy kinyissa a fürdőszoba ajataját. Ezt már egyszer eljátszotta velem mikor nem akartam felkelni. Szó szerint kiöntött az ágyból. Hát köszönöm, mégegyszer nem akarom áttélni.
- Oké fenn vagyok. - ültem fel aggodalmasan, mire Liam hangos nevetésben tört ki és vissza ült mellém az ágyra. Szemeim megakadtak csupasz felsőtestén, mivel csak egy farmernadrág volt rajta. Ha így folytatja tényleg el fogok késni, de az a Ő hibája lesz mivel annyira dögös.
- Egyébként eszembe sem volt kiönteni az ágyból. - vigyorogta majd gyorsan megcsókolt. Persze azt hiszi, hogy minden el van intézve azzal, hogy megcsókol. Hát téved, ugyanis engem most csúnyán áttvert, ráadásul most már vissza sem tudok aludni.
- Ez övön aluli volt. - öltöttem ki rá a nyelvem és durcásan felhúztam az orrom. - Ezért amíg felöltözök, Te elkészíted a reggelit. - mondtam és gyorsan bementem a fürdőszobába, hogy nehogy véletlenül is ellenkezni tudjon.
Magamra csuktam az ajtót és elkezdtem öltözködni. Ma reggel valahogy minden szokatlanul lassan ment. A zoknimat fordítva vettem fel, elfeledkeztem megfésülködni és hócsizmát akartam felvenni. Jó, egy borzalmas napnak nézek elébe és ezen már semmi nem tud változtatni. Mikor nagy sokára kész lettem és normálisan fel voltam öltözve kimentem a konyhába. Magamban jót mosolyogtam mikor megláttam Liamet aki a tűzhely előtt állt. Kihúztam egy széket és leültem, majd pár másodpercen belül Liam elém tett egy ...valamit.
Undorodva elhúztam a számat mikor lenéztem az előttem álló tányérra. Minden volt az, csak nem normális étel, ráadásul kegyetlen büdös égett szaga is volt. Asszem most már értem, hogy miért van fekete színe a reggelimnek, ha egyáltalán lehet reggelinek nevezni. Ez inkább felér egy hánytatónak.
- Ez micsoda? - pillantottam fel Liamra aki az asztal előtt állt és kíváncsian várta a reakciómat.
- Rántotta. - válaszolta egyszerűen a szemei pedig csillogtak a boldogságtól. Ó szóval ez rántotta. Hogy én milyen hülye vagyok amiért magamtól nem jöttem rá. Talán azért nem jöttem rá mivel nincs rántotta formája, talán ha ennyire nem lenne elégetve és nem lenne ennyire büdös.
Ismét Liamre néztem aki azt várta, hogy mondjak valamit. Két lehetőség van. Első, megmondom neki, hogy egy moslékot készített, és soha többet nem jöhet még csak a konyha közelébe mert ha így folytatja mind kettőnket megmérgez. Második, szó nélkül eszek belőle és megdícsérem, hogy milyen istenien főz. Ha engem kérdeztek én az elsőre szavazok. Kizárt dolog, hogy egyek ebből a micsodából még akkor se ha ezzel megbántom Őt.
- Ne sértődj meg Li, de ez még csak a rántotta nyomába sem ér. - néztem rá sajnálkozva ám, az Ő arcán nem vettem észre azt, hogy megharagudott volna. Lehet csak kívülről nem mutatja, de belülről fájt neki. - Persze örülök neki amiért próbálkoztál, de én ezt nem eszem meg. - toltam el magamtól a tányért.
- És még egy dícséretet sem kapok amiért megcsináltam életem első rántottáját? - bigyesztette le a száját, mire én felálltam a székből és az ölébe ültem majd áttkaroltam a nyakát. Jó Ő tényleg büszke magára a nagy semmiért.
- Már ne ne haragudj, de ezért nem kapsz dícséretet. Mivel amit főztél az ehetetlen. - mondtam egyszerűen.
- Hé életemben először most álltam a tűzhely mellett. Tudod mit csinált Louis mikor először főzött? Kis híján felgyújtotta a villát. Szóval én mellette mesterszakács vagyok. - mondta felháborodva és bevágta a durcit. Prüszkölve nevettem majd, nehogy megsértődjön gyorsan megcsókoltam.
- Jó, csak egyet ígérj meg nekem. Soha többet nem főzöl nélkülem. Oké? - néztem rá, mire Ő bólintott egy aprót.
- Komolyan ennyire borzalmas? - kérdezte meg végül.
- Azon kívül, hogy az egészet elégetted egész jó formája van. - vontam vállat egyszerűen. Oké ezt most csak azért mondtam, hogy ne érezze magát annyira szarul. Ha nem szeretném ennyire már rég a szemébe mondtam, hogy mennyire undorító. De nem csinálom, mivel nem akarom azt, hogy miattam szomorú legyen. - De most már tényleg indulnom kell.
- Elviszlek a suliba. - ajálkozott fel majd nyúlt is a kulcsaiért. - Úgyis el kell mennem bevásárolni. - tette hozzá mire én meghökkentem. Ajaj az nem jó jel ha Ő vásárolni akar.
- Öhm és mit akarsz venni? Tudod arra gondoltam, hogyha haza jöttem nyugodtan ehetnénk pizzát vagy valami...- próbáltam lebeszélni az ötletéről. Nincs kedvem ebédre is ezt a bűzt szagolni.
- Nyugi Em, nem fogok főzni. - szólt közbe gyorsan vigyorogva mire én megnyugodva felsőhajtottam. - De ha ennyire ragaszkodsz hozzá...
- Á dehogy ragaszkodok...- legyintettem egyet szégyenlősen. - Csak inkább Te ne főzz.
- Tudod most a lelki világomba gázoltál. Több millió lány ölni tudna érte csak azért, hogy az én főztömet ehessék. Erre fő a barátnőm meg lemondja a mesterművemet. - mondta felháborodva mire én vigyorogva a nyaka köré fontam a karjaimat és lágyan megcsókoltam mire neki rögtön jobb kedve lett. Azért kíváncsi lennék, hogy a rajongóinak, hogy állna a szájuk ha eléjük rakná ezt a rántottát. Szerintem egy csapásra elpártolnának tőle.
- Jó akkor majd az egyik koncerten megkínálom őket. - mondtam vigyorogva és kézen fogva elindultunk a lakásból...