7.- Nem lesz semmi baj?

Igen, tudom ,hogy nem Péntek van, de mivel az utolsó rész eléggé rövidre sikerült ezért gondoltam, hogy felteszem a kövit egy picivel előbb. Meg aztán elég sok részt megírtam már előre és valahogy nincs kedvem fél évig ezt a törit írni. Szóval lehet, hogy mostantól össze vissza fognak érkezni a részek :) 

Nincs is annál jobb mint reggel arra ébredni ahogyan Louis gyengéden magához húz és a fejem pedig a mellkasán pihen. Sokkal jobb érzés Louis félmeztelen testével találkozni az ágyban mint egy idegenével.
És igen itt konkrétan most Liamre célozok ugyanis tegnap reggel ilyenkor Ő feküdt mellettem félmeztelenül és ölelt magához. Tudom nem szabadna ilyenen gondolkoznom, de Liamnek sokkal izmosabb karjai vannak mint Lou-nak.
Basszus nekem erre nem szabadna emlékeznem! Kár, hogy a reggelre emlékszek viszont az éjjelre meg nem. Oké le kell állnom az ilyen gondolatokkal. Louist szeretem és végre újra minden jó kettőnk között. De Liamnek akkor is élvezetesebb az ölelése. Louisnak el kéne kezdenie edzenie.
Most én komolyan Louist és Liamet hasonlítgatom? Ezek szerint igen. Mondjuk ez egy picit kínos ugyanis Liammel csak lefeküdtem és tudom nagyon jól, hogy soha többet semmit nem lesz közöttünk. Sőt lehet, hogy még csak látni sem fogom többet az életben. Hisz eddig sem láttam valami sűrűn. Vagy ha láttam is akkor is csak a színpadon messziről és nem nagyon foglalkoztam vele.
Igazából talán azért gondolkozok most ilyenen mivel most történt olyan először meg, hogy Louison kívül mást csókoltam meg. Tizennégy éves koromtól mikor Tomlinson család belépett az életembe az eszem csak Lou körül forgott. Más srácra még csak rá sem bírtam nézni ugyanis számomra Ő volt a tökéletes pasi. Focizott, vicces volt és mindig mosolyt tudott csalni az arcomra. Persze, hogy fülig szerelmes voltam bele és mással nem foglalkoztam.
Így vissza gondolva azonban már bánom. Korombeli lányok egy csomó pasival smároltak vagy szexeltek, míg nekem ez mind Louis-val történt meg. Jó volt meg minden, de így, hogy most Liammel történtek dolgok valahogy olyan furán érzem magam.
Arra amennyire emlékszek a klubban történt dolgokról azt kell, hogy mondjam Liam társaságát pont annyira élveztem mint Louisét. Sőt reggel mikor az ágyában keltem fel, tiszta olyan érzés kerített hatalmába mintha hozzá tartoznék.
Lehet, hogy ezt mind csak azért éreztem mert haragudtam Louisra. De most minden tisztázódott és újra csak Ő az egyetlen pasi az életemben. Még akkor is ha erről a kapcsolatról csak ketten tudunk.
Mosolyra húzódott a szám ahogy Lou alvó arcát néztem. Annyira békés és ártatlan így. Mondjuk az Ő arca mindig boldog és barátságos. Talán ezért szereti Őt mindenki.
Épp azon voltam, hogy ismét hozzá bújjak és úgy aludjak vissza mikor megszólalt a mobilja. Szemei rögtön kipattantak majd kómásan elkezdte a telefonját keresni. Mint az végül kiderül csak egy üzenetet kapott.
- Paul nagyon találkozni akar veled. - pillant rám mosolyogva mire én elhúzom a számat.
Teljesen kiment a fejemből, hogy ma Paullal kell találkozunk. Igen nekem is. Fogalmam sincs, hogy mit akarhat tőlem. Hisz nekem nem kell menedzser ugyanis én egy tök átlagos londoni lány vagyok.
Őszintén megmondva most, hogy megint az eszembe juttatta egy kicsit félek. Nem bírom azt a pasit. Annyira goromba és mindent úgy kell csinálni ahogyan Ő azt parancsolja. Ha Ő nem lenne akkor Eleanor sem lenne.
- Mit akarhat tőlem? - motyogom az orrom alatt miközben Louis egyik hajtincsével játszok. Kék szemeit rám emeli majd gyengéden végig simít az arcomon, végül pedig egy puszit nyom az orromra.
Felkuncogok a cselekedete miatt. Ez Louis aki mindig minden gondomat el tud velem felejtetni. Elég ha csak megpuszil és a gondolataim máris körülötte forognak. Tudja nagyon jól, hogy ki nem állhatom Pault és épp ezért próbálja elfeledtetni velem a találkozót. Szerintem ha tehetné oda sem vinne, csak ugye az a gond, hogy neki Paul az úgymond 'főnöke'.
- Nem tudom, de az biztos, hogy jobb ha sietünk. - válaszolja majd nagy nehezen felül és rajtam át mászva kimászik az ágyból. Tudom, hogy pont direkt csinálta így. Komolyan javasolni fogom neki az edzőtermet mert nem érzem a lábaimat.
A padlóról felveszi az alsó nadrágját majd feláll és úgy nyújtózkodik egyet. Kicsit sem zavarja, hogy én az ájulás szélén állok miközben fedetlen testét bámulom. Azért meglátszik rajta, hogy focizik. Igen, határozottan olyan focista izmos lábai vannak. Nem csoda, hogy Eleanornak megtetszett.
Apropó Eleanor. Mi van akkor ha Paul erről akar beszélni? Lehet megsejtette, hogy van valami közöttünk Lou-val és most azt akarja nekem mondani, hogy hagyjam békén. De ez lehetetlen, hisz csak mi ketten tudunk róla senki más. De akkor meg mit akarhat? És miért van olyan érzésem, hogy köze van Eleanorhoz?
- Mond csak Louis, tegnap este pontosan miről is beszélgettél Eleanorral? - kérdezem, miközben az említett a padlóról szedi össze a ruháimat és indul vissza az ágya felé, hogy tudja a kezembe adni. Hisz mégsem mehetek ki a szobájából meztelenül. Vicces is lenne ha valaki meglátna így. Kitörne a harmadik világháború. Lehet durván hangzik, de ha egyszer kitudódik a kapcsolatunk akkor a család az utolsók között tudja meg. Apa szó szerint lenyakazná Louis, Jay pedig engem. - Elmondtad neki? - egészítem ki magam.
Lou tegnap találkozott Eleanorral mikor is meglátta azokat a képeket ahol Liammel vagyok. Rettentően kiakadt és elviharzott. Lehet, hogy mérgében mindent bevallott a lánynak rólunk.
- Nem is találkoztam tegnap El-el. - vigyorogja majd a kezembe nyomja a pizsimet. Pupilláim kitágulnak és tiszta hülyén érzem magam.
- De hisz azt mondtad, hogy...
- Csak azért mondtam, hogy húzzam az agyad. - vág közbe a mondandóm alatt, majd mikor észre veszi, hogy ismét közbe akarok szólni egy gyors csókot lehel az ajkaimra. Hagyom, hogy csinálja. Pár pillanat múlva elhúzódik tőlem, kacsint egyet és szó nélkül bemegy a fürdőszobájába. Milyen gonosz már. Tudta nagyon jól, hogy ettől ki fogok akadni. Bevált neki, de nagyon.
Perceknek tűnő másodpercekig csak ülök az ágyába és magam elé bámulok majd megrázom magam és gyorsan magamra kapom a pizsamámat és úgy hagyom el a szobáját. Szerencsére a folyosón senkivel nem futok össze, de a konyhából már az ikrek hangja szűrődnek ki amit annyit tesz, hogy lassan Fizzy és Lottie is felkel. Általában az egész házat Daisy és Phoebe kelti mivel ők már a hajnali órákban felkelnek és TV-t néznek aztán mikor azt megunják átmennek a konyhába és ott hangoskodnak tovább.
A szobámba érve a fürdő felé veszem az irányt és gyorsan rendbe szedem magam. Mikor teljesen kész leszek, kezembe veszem a mobilomat és úgy indulok le a földszintre.
A konyhába érve már mindenki ott van rajtam kívül. Elmotyogok egy halk ' jó reggelt' majd leülök az egyetlen szabad székre ami Louis és Fizzy között van. A lány nyugodtan eszi tovább a müzliét, de Lou nem állja meg, hogy ne mosolyogjon rám az orra alatt. Így aztán nekem is apró mosolyra húzódik a szám. Hogy ne keltsek feltűnést magam elé húzom a müzlis dobozt majd megakad a szemem Lottien aki még az asztalnál is a laptopját bújja. Elképesztő, hogy mekkora net függő vált belőle.
- Mond csak Mack, esetleg nincs valami mondandód a számunkra? - hallom meg Jay hangját majd felpillantok a tálamból és rá nézek. Apával egymás mellett ülnek és mind ketten elég érdekesen néznek rám. Úgy mintha csináltam volna valamit. De mégis mit csináltam? A klubos éjszakát és a tetkót leszámítva. Amúgy büszke vagyok magamra mivel tegnap éjjel Louis-val voltam és még csak fel sem tűnt neki a tetkót. Nem tudom, hogy hogyan, pedig elég észre vehető. Vagy lehet, hogy észre vette, csak nem tudta kivenni, hogy mit jelent az írás?
- Ezt meg, hogy érted? - kérdezek vissza közben pedig bele iszok a narancslevembe. Komolyan érdekel, hogy mit akarnak tőlem.
- Az új fiúdról akit Liamnek hívnak és akivel akkor éjjel voltál mikor, Louis szerint a villában voltál - veszi át a szót apa az én arcom pedig lángba borul. Francba. Azt hittem, hogy nem olvasnak újságot vagy néznek tévét. Tévedtem mivel akkor látták azokat a borzalmas képeket. Na ezt most, hogy magyarázom meg? - Mikor akartad elmondani kislányom?
- Mégis mit mondjak el? - tárom szét a kezeimet és apámtól kapok egy csúnya nézést. Ja, hogy azt akarja, hogy jobban magyarázzam el. - Nincs pasim. Az-az éjszaka csak egy félreértés.
- Én is alá tudom támasztani - száll be a beszélgetésbe Louis is és a két szülő most rá meresztették a szemeiket. Legalább segít nekem. Pedig nem kéne ugyanis én voltam az aki ezt az egészet csinálta. De mégis segít és még csak nem is rossz indulatból. Ezért pedig hálás vagyok neki. - Az internetnek nem szabad hinni úgy ahogy a pletykáknak sem - magyarázza tovább komoran. Jay szinte eszi fia szavát, apa pedig csak hivatalosan bólogat. Ebben a családban ha egyszer Louis megszólal és elkezd magyarázni akkor Jay és apa rögtön leállnak a kételkedésekkel, ugyanis azt tartják, hogy Lou a legidősebb és ezáltal tele van felelősséggel. Ez mindig is így volt és így is lesz. Louis amolyan pótszülő vagy mi a szösz. Ha nincsenek apáék otthon akkor Ő a főnök és mindent úgy kell csinálni ahogyan az parancsolja. Mégis az összes húga imádja Őt. Egyszer fantasztikus apa fog belőle válni mivel imádja a gyerekeket. - Lottie-nak pedig duplán nem ,ugyanis a kicsike manapság még a WC-re is magával viszi a laptopját. - bök húga felé aki mikor meghallja a saját nevét riadtan felpillant a laptopjából és értetlenül pislog körbe. Igaza van Louisnak még ebbe is.
- Ez nem igaz! - kel saját védelmére Lottie közben pedig hevesen csóválja szőke buksiját. Jay ha ölni tudna a nézésével akkor Lottie már rég halott lenne. - Louis én kinyírlak - sziszegi a fogai között, de bátyja csak széles vigyort küld húga felé. Jay úgyis Lou-nak fog hinni és ezt Lottie nagyon jól tudja.
- Kérem a laptopodat! - áll fel Jay az asztaltól majd lányához sétál aki durcásan csukja le a készülék tetejét majd adja át az anyjának. - És mostantól csak akkor kapod vissza mikor én úgy gondolom. - teszi még hozzá parancsolóan. Az ikrek felkuncognak, Fizzy pedig lepacsizik Lou-val. Milyen szerető testvérek. Élvezik szenvedni látni a testvérüket.
Lottie küld egy utolsó pillantást bátyja felé majd amilyen gyorsan csak tud feláll az asztaltól és szinte már futva megy fel a lépcsőn és már csak azt halljuk ahogyan becsapja magára a szobája ajtaját.
- Elvonási tünetek. - von vállat vigyorogva Fizzy és Lottiera céloz, majd tovább lakmározik jóízűen. Megcsóválom a fejem és azon gondolkozok, hogy vajon most kit sajnáljak jobban. Szerintem Lottiet kéne, de viszont Lou-val kell egyet értenem. Azért az már tényleg durva, hogy még a klotyóra is magával viszi a laptopját.
- Hé, Lulu elviszel ma focizni? - Phoebe szinte már teljes testével felmászik az asztalra, csak azért, hogy tudjon minél közelebb mászni a bátyja felé. Nem is zavarja, hogy szinte az összes ételt kiborítja. Kényelmesen ráhelyezkedik a a kezeire majd úgy pislog Lou felé.
- Mondtam már, hogy ne hívj így - förmed rá az említett én pedig bele röhögök a müzlis tálamba amiért egy lesújtó pillantást kapok . Nem tudom mit kell ezen annyit izélni, szerintem tök aranyos név a Lulu. Egyébként az ikrek kezdték el így hívni mivel nem tudták kimondani azt, hogy Louis és így lett Lulu. Cuki. - És ma nem érek rá. - teszi hozzá majd mikor ez a mondat elhagyja a száját feláll az asztaltól és rám néz. Tudom azt akarja, hogy én is kövessem a példáját.
Lenyelem az utolsó müzli darabkámat majd egy sóhajtás kíséretében én is felállok a székről és mellé lépek.
- Hová mentek Ti ketten? - kérdezi kíváncsian Daisy mire én jellegzetesen össze nézek Lou-val. Azt mégsem mondhatjuk meg, hogy Paul látni akar engem. Istenem Daisy muszáj neked ennyire kíváncsinak lenned örökösen?
- Én Anához, Louis pedig azt mondta, hogy elvisz. - magyarázom egyszerűen, Louis pedig bólint egy hatalmasat. Jay és apa nagy sokára, de bólintok és, hogy megússzunk még egy hazugságot karon ragadom Lout és amilyen gyorsan csak tudom kihúzom a házból.
A kapun túl egy hatalmas sóhaj hagyja el a számat és úgy megyek az autóhoz ahol addigra Louis már a volán mögött ül. Beülök az anyósülésbe Ő pedig beindítja a motort és pár perc múlva magunk után hagyjuk az utcát. Igazából fogalmam sincs, hogy hova megyünk mivel nem szoktam Őt ilyen helyekre elkísérni.
Egy kicsit ideges vagyok és ezért  még valahogy beszélgetni sincs kedvem. Szóval az autóban csak a rádió hangja töri meg a csendet.
A szívem egy ütemet kihagy mikor Louis megáll egy eléggé üres parkolóban majd kikapcsolja a biztonsági övét, de akkor megakad a szeme rajtam. Félek Paultól, de komolyan ráadásul most még jobban parázok Tőle ugyanis fogalmam sincs, hogy mit akarhat pont Tőlem.
- Nem lesz semmi baj. - hajol közel hozzám Lou és megcsókol. Most még valahogy ezt sem tudom rendesen élvezni. Elhúzódik Tőlem, de előtte még végig simít a kezem és egy puszit nyom az arcomra. Elmosolyodok és bólintok egyet, végül pedig kiszállok az autóból.
Megvárom még lezárja az autót majd int a fejével, hogy kövessem. Utunk egy eléggé magas épülethez vezet és mikor magunk után hagyjuk a bejárati ajtót rögtön tudom, hogy a stúdióban vagyunk ahol a One Direction dalait veszik fel. Elég könnyen rá lehet jönni ugyanis a falakon képek díszelegnek azoknak a énekesek neveikkel és aláírásaikkal akik valaha dolgoztak itt.
Mondjuk én még soha nem jártam ilyen helyen ezért az összes kép előtt megálltam és csodálattal néztem a kedvenceim aláírásait és köszönet nyilvánításaikat. Magamban jót mosolyogtam mikor megláttam a srácok Up All Night lemezének a borítóját. Annyira fiatalok voltak azon még. Liamet már totál el is felejtettem göndör hajjal.
Azonban Louisnak nem volt újdonság. Idegesen toporgott mellettem és a pólómat húzogatta, hogy kövessem már.
Mikor a csarnokot nagy sokára magunk után hagytuk, szó szerint benyomott egy éppen üres liftbe majd megnyomta a hetes gombot.
A félelem újra úrrá lett rajtam mikor a lift megállt, Louis pedig karon ragadott és el kezdett húzni a folyosón.
Egy fekete ajtó előtt állt meg amin nem szerepelt semmi név. Hanyagul bekopogott majd válasz nélkül benyitott és bement én pedig a sarkában voltam és a válla fölött pillantottam ki.
Paul az ablak előtt ült egy hatalmas íróasztal előtt miközben épp valamilyen papírokat nézegetett.
- Mi volt ilyen sürgős Paul? - Louis nem tétovázott sokáig, rögtön a lényegre tért. Az említett felnézett a papírjaiból majd mutató ujjával a kanapé felé bökött ahol hihetetlen módon Liam foglalt helyet. Éreztem, hogy arcom rák vörös lesz mikor a fiú felém fordult. Halványan rám mosolygott ám én lesütöttem a szemeimet. Remek, képtelen vagyok Liam szemébe nézni. - Miért akartál Mackel találkozni? - kérdezte értetlenül Louis mikor elkapta a tekintetét Liamről. Különös mód az arc izmai megfeszültek miközben barátjára pillantott.
- Louis megtennéd, hogy átmész a stúdióba és csatlakozol  Harryhez, Niallhez és Zaynhez? - szólalt meg Paul és úgy tűnt, hogy a srác kérdését meg sem hallotta. Vagy pedig meghallotta csak nem akar rá válaszolni. Velem akar maradni kettesbe? Esküszöm ha Lou itt mer hagyni és kiugrok az ablakon. - Szeretnék Mackenzievel és Liammel beszélgetni négyszemközt. - Louis arca elkomorul, de nem mozdul. Össze kulcsolja a kezeit a melle alatt és gyanakodva méregeti Pault.
Oké mi folyik itt? Mégis miért pont velem és Liammel akar beszélgetni?
- Tudtommal egy bandában énekelünk és nincsenek titkaink egymás előtt. - mondja mogorván Louis, Paul pedig ez hallatán unottan megforgatja a szemeit és a telefonja után nyúl. Az egész telefon beszélgetés csak abból áll , hogy 'jöhetnek' majd a következő pillanatban ismét nyílik az ajtó és belép az irodába a három jó madár. Intenek egyet vigyorogva és leülnek Liam mellé a kanapéra majd kérdő pillantást vetnek Paulra.
- Louis megtennéd, hogy leülsz míg Liammel és Mackanzievel beszélek? - kérdezi illedelmesen Paul, Louis pedig végre enged a kérésének. Most komolyan szinte az összes eddigi mondatában szerepelt a 'megtennéd'. Úgy látszik szereti használni ezt a szót.
Így aztán pár másodperccel később, Louis ül le Liam helyére míg az utóbbi én mellettem áll Paul asztala előtt. Tiszta zavarban vagyok Liam miatt. Érzem, hogy néz, de én még csak felé sem bírok fordulni. Még túl élénken él a fantáziámban a tegnap reggel ahogyan félmeztelenül aludt mellettem.
- Liam így kell köszönteni a barátnődet? - na jó ezt most én hallottam félre vagy Paul miközben azt mondta, hogy barátnő rám mutogatott és ezalatt Liamre nézett? Hangosan elnevettem magam, de sajnos senki nem követte a példámat. Nem volt más választásom így muszáj volt ránéznem a mellettem álló srácra. Liam szemei tiszta picire össze voltak húzva pont úgy ahogy a szemöldökei is. Az Ő arca is épp olyan kérdő volt mint az enyém.
- Mindig is bírtam a humorodat Paul. - nevette el végül magát Liam is és jobb kezével intett egyet. Azonban Paul arca komor volt ami egyet jelentett azzal, hogy nem viccel.
- Nem vagyok vicces kedvemben - von vállat Paul és kényelmesen hátra dől a székében miközben kezébe vesz egy tollat és azzal kezd el játszani, de szólásra nyissa a száját. Miért érzem úgy, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni? - A szerelmes párok általában csókkal szokják köszönteni egymást.
- De mi nem járunk! - szállok be a beszélgetésbe és önmagamra majd Liamre mutatok a srác pedig hevesen bólogat.
- Most már igen. - ejti ki nyugodtan a szavakat Paul. Az én szemeim kitágulnak a mellettem álló Liam szája pedig tátva marad. - Liam köszöntsd az új kamu barátnődet!
- Tessék? - igen ez a kérdés egyszerre hat szájból szólt.