9.- Jobb ha befogod!

Hellóóó!! Ahogy ígértem előbb hoztam a friss részt :D remélem mindenki happy lesz tőle....óhh és az előző részhez kaptam két nem tetszik pipát...hát ok....de azért örülnék neki ha ez a két személy bővebben kifejetné erről a véleményét mivel sajnos így nem tudok változtatni azon ami őket zavarja...szóval ha valaki oda pipál akkor légy szíves legyen benne annyi emberség, hogy ír egy komit és ott felvázolja azt ami nem tetszik...köszöntem

- Neked van jogsid? - pillantok fel a fölöttem álló srácra aki csak félősen mosolyog és bólint egy aprót.
Összehúzott szemekkel vizslatom a srácot és azon gondolkozok, hogy vajon kamuzik-e. Totál nem normálisnak érzem magam, ugyanis akkor reggel mikor az Ő lakásában keltem fel, megkértem, hogy vigyen haza, de Ő azt mondta, hogy nincs jogsija. Tudom még ez miatt totál ki is akadtam és össze is vesztem vele. Ha nem lett volna ott Niall akkor haza kellett volna gyalogolnom. De mivel a Szöszi szerencsémre pont ott volt, így haza vitt.
Megpiszkálom az orrom, Liam pedig pár lépcsőfokkal lejeb megy, gondolom azért mert fél, hogy megint neki ugrok. Megérdemelné, ugyanis ezek szerint akkor reggel hazudott. Hisz egy nap alatt nem hiszem, hogy hirtelen lett jogsija.
Viszont van ennél fontosabb dolgom is. Mégpedig Louis. Nem lenne szép dolog ha most megint szegény Liamen vezetném le feszültséget. Nem, most nem Liam fog bűnhődni azért mert Louis itt hagyott szó nélkül, csak azért mert bele mentem abba, hogy eljátszom Liam kamu barátnőjét. Ezért most a drága pasim fog bűnhődni ,csak kerüljön a kezeim közé.
Én szó nélkül tűrtem mikor kijelentette, hogy Eleanor lesz a kamu barátnője. Pedig nekem is szarul esett ugyanis akkor már pár hónapja én voltam a barátnője. Eszébe sem jutott, hogy esetleg bevallja mindenkinek, hogy igazából a mostohahúgával jár. Ha akkor éjjel betartotta volna a szavát akkor most ez nem történt volna meg, ugyanis mindenki megtudta volna, hogy mi ketten járunk. Nem kellett volna kamu barátnők meg semmi hazudozások.
Szóval ez az egész Louis hibája és nem az enyém. Én sem örülök neki, hogy hazudoznom kell mindenkinek. Bele értve a családot a barátaimat és mindenki mást. Nem erősségem a hazudozás.
- Van. - válaszolja szűkszavúan én pedig nagyon lassú mozdulatokkal felállok a hideg lépcsőről, hogy tudjak a szemébe nézni.
Egy helyben áll pár lépcső fokkal lejeb majd riadt pillantásokat küld felém. Megint rosszkor van rossz helyen.
Hazudott nekem! Most komolyan miért? Hisz simán megmondhatta volna akkor reggel, hogy ' hé, bocsi komolyan gondoltam, hogy idegesítesz, szóval nincs kedvem tovább veled egy levegőt szívni, úgyhogy menny haza magad ahogy akarsz...' Kár volt hazudnia, hogy nincs jogsija. Amúgy is így megtudtam. És így hülyébben jött ki az egész. Mert szerintem elég cikin érezheti magát, hogy rájöttem arra, hogy a szemembe hazudott.
Hosszú barna hajam hátra dobom, mint a modellek és a plázacicák a TV-ből és úgy indulok meg felé. Igaz szerintem nem nézek ki olyan bájosan mint azok a modellek ugyanis nem tudok egyszerre két dologra figyelni. Mert ha a külsőmre figyelnék miközben sétálok le a lépcső fokokról akkor  egyben a mentőket is ki kéne hívni ugyanis hajlamos vagyok arra, hogy elakadok a saját lábamba így lefordulnék.
Úgyhogy az ilyen gondolatokat gyorsan kiverem a fejemből, majd ökölbe szorított kezekkel megindulok Liam felé és mikor tisztes távolságban vagyok, egy határozott mozdulattal elkapom fekete bőr dzsekijének a gallérját és megszorítom miközben Ő szinte már elsírja magát.
- Mi az, hogy van jogsid? - arcomat szinte már az Ő képébe nyomom mivel annyira közel húzom magamhoz a dzsekijénél fogva. Nyekken egyet, de ellenkezni nem mer. Jobban is teszi. - Azt mondtad pár napja, hogy nincs...akkor most meg honnan van? Vagy hazudtál Limuci? - rázok rajta egyet majd elengedem. Jó ez így nem megoldás. A végén még tényleg egy őrültnek fog tartani és a jelenlétemben még csak meg sem fog merni szólalni. Nem akarom, hogy el félkegyelműnek tituláljon. De egyszerűen annyira fel tud húzni a semmiségeken. Azt sem tudom, hogy mikor lettem én ilyen erőszakos.
- Muszáj neked ennyire agresszívan viselkedned velem állandóan? - szóval agresszív vagyok. És az egészben az a legrosszabb, hogy komolyan is gondolja mivel komor és nem gúnyosan mondja. Talán már tényleg túl messzire mentem. Fő a nyugalom nem igaz? - Én komolyan kezdek Tőled félni Mack. - teszi hozzá félősen. Lesütöm a szemeimet és a cipőmmel játszok ami annyiból áll, hogy egyik lábamról a másikra állok. Csak az a gond, hogy nem használ mivel Liam az arcomat fürkészi.
Bocsánatot kellene Tőle kérnem. Én lány vagyok és amúgy sem az én stílusom, hogy bántok valakit. Liam nem érdemeli meg...na jó, talán néha. De már fél tőlem ami azt jelenti, hogy messzire mentem.
- Sajnálom - nyögöm ki nagy nehezen. Dzsekije gallérját elengedem és kezeimet a vállára teszem majd megütögetem Őt bocsánatkérés képen. Liam szemöldökei az egekbe szökkennek, de látszik rajta, hogy örül annak, hogy megértettem amit mondott. - Csak tudod nem szeretem ha hazudnak nekem, ráadásul a szemembe.
- Oh, értem - bólint megértés képen.
Csend. Kínos csend. Én szégyenlem magam mivel Liam agresszívnak tart és fél tőlem, fiú létére. Liam pedig szégyenli magát mivel durván beszélt hozzám és nem tudta azt, hogy utálom ha valaki hazudik nekem. Mondom én aki egyszerre egész világnak hazudok.
- Szóval akkor van jogsid - bólintok egy kis idő után és újra vissza ülök a lépcsőre. Őszintén megmondva azt várom, hogy magamra hagy, de nem teszi. Leül mellém és a parkolót kezdi el bámulni. - De akkor miért hazudtál? - komolyan érdekel.
- Nos ennek több oka is van - kicsit felém fordítsa a fejét, de nem néz a szemeim közé hanem inkább a dzsekijének az ujját nézegeti és ahhoz kezd el beszélni. - Félmeztelen voltam és ha nem állított volna be Niall akkor szerintem nem hazudtam volna. De mivel beállított ráadásul nem is úgy nézett ki mint aki nagyon el akar menni muszáj volt valamit kitalálnom. Így sem hitte el, hogy nem csináltunk semmit az éjjel. Ha én vittelek volna haza akkor még jobban kombinált volna, hogy mi is van kettőnk között. Azt pedig nem engedhettem. - magyarázza ez első 'okot' amiért hazudott. Jó ebben igaza van. Niall tényleg eléggé furán nézett ránk és még félre értette volna a helyzetet ha még Liam is hozott volna haza. - Aztán ugye még kissé másnapos is voltam. De ezt nem mertem elmondani mert féltem, hogy ki cikiznél. Őszintén megmondva soha nem volt még káros szer a szervezetemben és paráztam volán mögé ülni. - mondja tovább. Ismét neki adok igazat. Drog volt a koktélunkba és nem hiába nem emlékezünk az éjjel történtekre. Ráadásul akkor reggel én is furán éreztem magam. Ahogy Ő mondta másnaposok voltunk. Szerintem az annál sokkal rosszabb volt. Az én agyam tompa volt és még most is nehezemre esik vissza emlékezni még a reggel történt dolgokra is. - És utoljára, szó szerint fostam Louistól - nem állom meg, hogy ne röhögjem el magam. Persze Liam felhúzza az orrát az illetlenségem miatt. De egyszerűen képtelen vagyok magamban tartani. - Ez nem vicces! Ha meglátta volna, hogy én viszlek haza akkor Payne kondának mára már annyi lenne. - oké, kész végem van. Milyen szavakat használ már? Payne konda? Ez most komoly? Elnevezte a saját farkát? És én vele szexeltem? Nevet ad a saját farkának! És mellesleg fél a banda társától és egyben barátjától akivel három éve szinte minden nap találkoznak.
És még engem mondanak furának. Akkor Liam milyen? Földönkívüli? Közel van hozzá szerintem.
- Oké megérdemled, hogy vissza szívjam azt mikor kis pöcsnek tituláltalak. Egy hős vagy Liam amiért megmentettél engem is és magad is - tapsolok egyet vigyorogva, látszik rajta, hogy büszke saját magára mert kihúzza magát és úgy ahogy ül, meghajol mintha megköszönné azt, hogy hősnek neveztem. - Így mostantól nagy pöcs lettél - ajkait lebiggyeszti és kiskutya szemekkel pislog rám. Jesszusom, hogy tud így nézni? - Most mi van? Becézgeted a farkadat! Rémlik? Payne konda? - elneveti magát. De nem kényszerből hanem önszántából. Aminek örülök.
- Igazából a becézgetésről jobb ha csendben maradsz - mondja én pedig értetlenül pislogok rá.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdezem. Tényleg nem tudom, hogy hova akar kilyukadni. Én nem neveztem el az egyik testrészemet sem, mint Ő.
- Nem is tudom, hogy ki hívott Limucinak. - arcán egy hatalmas mosoly terül szét én pedig érzem, hogy elpirulok. Gyorsan elkapom róla a tekintetemet és a lépcsőt kezdem el kémlelni.
Komolyan meghallotta? Igaza van, tényleg én hívtam így, de nem gondoltam, hogy figyelembe is veszi. Akkor inkább azzal kellett volna foglalkozni ahogyan ráncigálom a gallérját.
- Azt nem kellett volna hallanod. - motyogom az orrom alatt és elkapom a fejem ugyanis kezdek tényleg zavarba jönni attól ahogy néz.
Van valami érdekes a szemeiben. Fogalmam sincs, hogy mi de azt tudom, hogyha mélyen a barna íriszeibe nézek kikapcsol az agyam és képtelen vagyok másra összpontosítani csakis rá. Tudom hülyén hangzik meg minden, de akkor is így van. Tényleg szép szemei vannak. Habár szerintem Louisnak is szépek. Csak nála az a gondom, hogy pont olyan kéken virító szemei vannak mint a húgainak. Szóval akár hányszor a lányokra nézek akkor olyan mintha Louiséba néznék. És azokban így akkor nem lehet elveszni mint Liamében.
- De hallottam és tetszett - hallom meg a hangját amitől újra vissza térek a valóságba.
Tetszett neki az ahogy hívtam? Te jó ég. Pedig csak puszta véletlen volt. Csak kicsúszott a számon.
- Tetszett? - kérdezek vissza.
- Aha - bólint jókedvűen és elkezd a lábán dobolni miközben még mindig az utat nézi. Annyira más  mint akkor reggel volt. Sokkal felszabadultabb és vidámabb. Irigylem Őt amiért ennyire laza stílusa van. Nem érdekli, hogy Paul azt parancsolta, hogy létre kell hoznia egy kamu kapcsolatot. A legtöbb srác bele sem mennem, vagy pedig hisztiznének. De Ő elviseli és bele törődik, hogy én velem kell egy rövidke ideig mutatkoznia és mindenhol velem fogják feltüntetni ráadásul úgy, hogy még csak barátok sem vagyunk. Vagy most már azok vagyunk? Nem tudom. Azt sem tudom, hogy mostantól hogyan is fog kellenem hozzá viszonyulni nyilvánosság előtt. - Eddig még soha nem szólítottak így. Sőt nem is nagyon becézgettek, kivéve a srácok. Amikor a bandába kerültem legelőször rám ragasztották a Daddy Direction nevet mivel ugye én nem ihatok ezért mindig én apáskodtam a fiúk felett. - meséli egyszerűen. Figyelmesen hallgatom.
Azért rossz lehet neki. A haverjai berúgnak Ő meg támogathatja őket meg azt nézheti ahogyan hánynak. Undorító. Pedig szerintem az miatt nem kéne Őt lenézni, hogy beteg. Sőt inkább támogatni kéne.
- Jobb mintha Macki-nek szólítanának. - vonok vállat. Liam rögtön rám pillant és a szája sarkában ott bujkál az a bizonyos mosoly. Tudom, hogy a nevemen mosolyog csak nem meri elnevetni magát. A helyében én már rég pofán röhögtem volna saját magamat.
- Macki? Mint a McDonald's? - nem bírja tovább és prüszkölve elneveti magát. Úgy teszek mint akit halálra sértett és vállba ütöm. Abba hagyja a nevetést és elkezdi simogatni a fájó végpontját ahol megütöttem. Látjátok én mondtam, hogy csak akkor ütöm meg, ha felmérgesít. És most megint felmérgesített. Igazából azt mekinek írják, de mindegy. De igaza van. - Még mindig jobb mint a Leeyum vagy a Payno. - én is elnevetem magam. Payno? Hú és még én mertem panaszkodni.
- Mostanra már nem lehet egy szavam sem mivel Daisy és Phoebe végre ki tudják ejteni a nevem rendesen. - mondom és közben a becenevemre utalok.
Az ikrek szólítottak Mackinek mikor még kicsik voltak és nem tudtak rendesen beszélni. Jay ezerszer elmondta nekik, hogy Macknek hívjanak, de valahogy mindig hozzá tették azt a fránya i betűt. Így lettem Macki mint a gyorskajálda. De szerencsémre nem csak engem neveztek át. Louist azóta is Lulu-nak csúfolják, pedig már normálisan tudnak beszélni. Tudják nagyon jól, hogy ezzel az őrületbe lehet kergetni bátyjukat. Ezért mikor az nem csinál meg valamit amit akarnak, elkezdik a Lulu-val idegesíteni Ő pedig bele megy végül. Még Lottie és Fizzy is szokta így hívni.
- Jó neked - sóhajt fejt. - Téged csak a húgaid szólítanak így, de engem lassan már az egész világ. - mondja egy kissé szomorkásan. Olyan minta utálná azt, hogy a világon szinte mindenki ismeri. Tényleg nem lehet jó, hogy a média az összes lépésedet figyeli és akár mit csinálsz az újságok címlapján kötsz ki. De Ő ezt az életet választotta. Senki nem kényszerítette, hogy énekes legyen. Tudnia kellett volna ezt mikor jelentkezett az X-Factorba. - Tudtad, hogy a twitteren egy csomó Leeyum nevezetű felhasználó van? És mikor szülinapom van a rajongók a csuklójukra írják azt, hogy Daddy Direction? Elég beteg nem? - oké erre most mégis mit válaszoljak? Azt, hogy a One Directionnak vannak a legőrültebb rajongói? Louis rengeteg mindent mesélt már a directionerekről. Ezek a lányok nem normálisak. Már nem tudnak épeszűen gondolkodni a rajongós miatt.
Azt hiszem imádom az életemet. A szülinapomon senki nem írja rá a nevemet egyik testrészére sem és a Twitteren is csak én vagyok az egyetlen MackEngelwood. Szóval egyedi vagyok és utánozhatatlan.
- Még mindig jobb mintha igazi tetkójuk lenne. - mosolyodok el és a kézfejemre bökök. Igaz nem látszik mivel a kabátom eltakarja, de Liam veszi a lapot mivel új jó kedve lesz. - Ezek szerint én vagyok a legnagyobb rajongód. - teszem még hozzá, csak azért, hogy ne legyen rossz kedve. Pedig utálom ezt a rohadt tetkót. Nem merek rövid ujjú pólókat felvenni, mert félek, hogy valaki meglássa. Legszívesebben letépném a bőrömet csak azért, hogy végre tudjam eltüntetni.
- Meglátta már valaki? - kérdezi végül, én meg csak hevesen a fejemet csóválom. - Én már hozzá szoktam, hogy ott virít a neved a kezemen. Ha valaki meg kérdi, hogy mit akar jelenteni, elkezdek össze-vissza hablatyolni.
- De Te neked nem ez az egyetlen, és az apád sem akar védelmezni mindentől - húzom el a számat. Neki tiszta más élete van mint nekem. Eleve Ő már nem is lakik a családjánál, hisz külön lakása van. Persze, hogy nem érdekli mások véleménye. És be kell, hogy ismernem, tényleg jól néz ki a kezén a nevem. Ha más lenne az én helyzetem még nekem is tetszene. De nem tetszhet mivel elég fura családban élek. Hisz Jay már akkor is majdnem szívinfarktust kapott mikor Louis beállított az első tetkójával. Pedig apró volt és még csak nem is feltűnő helyre csináltatta. Az anyjánál mégis akkor verte ki legjobban a biztosítékot, mikor egy interjúban kijelentette azt, hogy csak az anyja idegesítése miatt varrat magára dolgokat. Szegény Jayt majdnem újra kellett éleszteni. Valahogy azért túl élte. - Amúgy az ikrek még mindig nem a húgaim, úgy ahogy Lottie, Fizzy és Louis sem. Megjegyezhetnéd végre, hogy csak mostohatestvérek vagyunk. - nem tudom miért de tényleg kezd az agyamra menni, hogy mindig nem az édestestvéreim. Én nem vagyok Tomlinson és Ők sem Engelwoodok. Igaz apa elvette Jayt, de a vezetéknevük megmaradtak. Talán azért nem szeretem ennyire, mert Louis-val járok és így elég hülyén hangzik ez az egész.
- Ez most totál úgy hangzott mintha utálnád őket - gondolkodik el Liam én pedig egy kissé kényelmetlenül érzem magam. Így azért elég durván hangzott a szájából ez az egész. Komolyan úgy nézek ki mint aki utálja a mostohatestvéreit? Ha utálnám őket akkor nem járnák Louval sem. Nekem nincs semmi bajom a lányokkal.
Sőt nagyon is kedvem őket, de azért meg van a bizonyos határ. - Ami elég fura lenne, hisz ki nem örülne neki ha egy világsztár lenne a bátyja...vagyis a Te esetedben mostohabátyja. - legalább végre felfogta, hogy csak a mostohatestvérem. Ez is már haladás.
Amúgy pedig én nem örülök neki, hogy Louis világsztár. Ha nem lenne az akkor nyugodtan mindenki megtudhatná, hogy járunk. Nem szólna senki bele az életében és akkor lehetne velem amikor csak akar. Nem lenne Eleanor aki titkon belé zúgott. Csak normális élete lenne ahol azt csinálhatna amit csak akar.
- Én nem utálom őket csak...csak...- szuper már dadogok is. Miért érdekli Őt az én magán életem? Nem a barátom és még csak nem is kedvelem. Akkor meg miért kellene neki az életemről beszélnem? - Nem fogok neked az életemről beszélni. Még csak barátok sem vagyunk, szóval nem tartozok neked magyarázattal. Attól még, hogy el kell játszanom azt, hogy a barátnőd vagyok, ez semmin nem változtat. - lehet durván fogalmaztam, de igazam van.
A mosoly lehervad az arcáról és elkomorul. Nem érdekel. Nem fogok neki az életemről beszélni. Semmi közünk egymáshoz azon kívül, hogy a kamu barátnője vagyok. Én ezért pénzt kapok, és nem önként vállaltam el.
- Ahogy gondolod. - mondja végül csendesen. - Indulhatunk? - áll fel mellőlem a lépcsőről majd leporolja a nadrágját és lesétál a lépcsőfokokról. Most komolyan megsértettem, vagy mi a szösz?
- Szuper ötlet. - vágom rá majd követem egészen az autójáig.
Valahogy nem tudok meglepődni azon, hogy neki is pont olyan Ronge Rovere van mint Niallnek. Haverok és banda társak. Persze, hogy utánozzák egymást. Legalább a színük más.
Beül a volán mögé én pedig betelepszek az anyós ülésbe és elindulunk hozzánk. Egész úton még csak hozzám se szól, sőt még csak felém se pillanat. Mikor bekanyarodik az utcánkba akkor jövök rá arra, hogy lehet túl messzire mentem. Nem érdemli meg, hogy úgy beszéljek vele. Hisz Ő tök rendes velem. Meg amúgy sem az Ő ötlete volt, hogy legyek a kamu barátnője.
- Figyelj Liam, én nem akartalak megbántani - kapcsolom ki a biztonsági övemet mikor Ő megáll a házunk előtt. Egész testemmel felé fordulok, de Liam még mindig a kormányt szorítja és kibámul az ablakon. - Csak nem szeretem mikor az életemről kérdezősködnek. Nehezen tudok megnyílni mások előtt.
- Megértem. - és végre felém fordul. Hatalmas kő esik le a szívemről mikor megpillantom a szája sarkában a mosolyt. - Meg tudod adni a mobil számod? Nyugi nem zaklatni akarlak, csak tudod most, hogy Te vagy a 'barátnőm' és ezáltal sok időd kell együtt töltenünk, hogy minél hihetőbbek legyünk, kéne hogy fel tudjalak hívni. - magyarázza hadarva. Elmosolyodok és kiveszem a kezéből a telefonját majd gyorsan belé pötyögöm a számomat és ugyan ezt Ő is megcsinálja az én telefonommal.
Épp azon vagyok, hogy kiszálljak mikor elkapja a kezem és vissza húz az ülésre.
- Mi van? - kérdezem.
- Hol marad a búcsú csók? - az állam a földet súrolja mikor meghallom a kérdését. Minek kell búcsú csók? Egyáltalán miért csókoljam meg? - Hahó, a barátnőm vagy!
- És akkor mi van? Arról nem volt szó, hogy csókolgatnom is kell. - mondom felháborodva. Ez nekem nagyon nem tetszik. Hülye ötlet.
- Nem lehetsz ennyire sötét Mack - csóválja meg a fejét egyszerűen. Ezért a beszólásáért még kapni fog az biztos. - Újságírók követik az összes lépésem. Szerintem nem lesz az egyik kicsit fura, hogy haza hoztalak és csak úgy szabadra engedsz? - húzza fel a szemöldökét.
Mérgesen felmorgok és legszívesebben felordítanék. De nem teszem ugyanis igaza van. Épp ezért vagyok a kamu barátnője. Ostoba egy meló az már biztos.
Mélyen kifújom a levegőt, hogy tudjak rendesen lenyugodni.
- Szia Liam. - varázsolok az arcomra egy mosolyt, Ő pedig felém tolja az arcát. Arra várhat, hogy én megcsókolom. Helyette kezemet a hajába túrom majd össze borzolom azt. Ez is érintkezés nem? Én így mutatom ki a szeretetemet iránta.
Mielőtt bármint szólhatna kiszállok az autóból és körülnézek az úton. Milyen fura még sincs itt egy paparazzi sem.
Kinyitom a kaput mikor Lottie és Fizzy fut felém.
- Én tudtam, hogy össze jöttetek. - mondja vigyorogva Lottie. Oké mióta vannak ezek itt?
- Olyan aranyosak voltatok az autóban miközben beszélgetettek. - veszi át a szót Fizzy.
Á szóval minket néztek. Ami nem jó mert akkor azt is látták, hogy hogyan búcsúztam el Liamtól.
Kezeim ökölbe szorultak és úgy fordultam meg majd indultam vissza Liam autójához.
- Elfelejtettél valamit? - kérdezi, de én egy határozott mozdulattal megpuszilom az arcát. Ez már mégis csak puszi volt. - Ez meg mi volt?
- Én is szeretlek Limuci. - kacsintok rá és becsukom az ajtót. A két lány még mindig a kapuban áll és szinte már elolvadnak. Miattuk kellett ezt csinálnom. - Louis otthon van? - kérdezem.
A válasz pedig két fejrázás. Szóval nem jött haza...