2014. január 26., vasárnap

#19

Holaaaaaaa! Szóval itt a kövi rész. Életem nem kaptam még annyi 'neeeeee-s' komit mint az előző részhez xD Nagyot nevettem rajtuk :D A kövi rész kedden érkezik :P

Egészen a temetésig Wolverhamptonba maradtam Honorral együtt. Amikor a kórházat elhagytuk, Honor azt hitte, hogy Nate és Nicola házához megyünk, de én egyszerűen képtelen voltam bemenni. Túl sok élmény köt ahhoz a házhoz amiket jelen pillanatban szeretnék örökre elfelejteni.
Meg aztán ha belépnék tuti, hogy sírva fakadnék mivel rögtön a bátyám jutna az eszembe, na meg Liam. Az a ház egyet jelent a tizenhat éves kori énemmel mikor fülig szerelmes voltam Liambe és a pasimnak tudhattam. Sok mindent éltünk meg ketten és vannak köztük olyan dolgok is amik egy lány életében fordulópontot jelentenek. Mint például a szüzesség elvesztése. Azt hittem, hogy Liam az igazi ezért gondolkodás nélkül adtam oda neki az ártatlanságomat. Naiv voltam és azt hittem, hogy mi örökre együtt maradunk és senki nem tud elválasztani.
És bumm mi történt rögtön az ominózus éjszaka másnapján? Ő bement a fürdőszobába rendbe szedni magát, ugyanis a bátyámék akár melyik percben haza jöhettek miközben én még mindig az ágyában feküdtem majd gondoltam felkelek és megvárom a szobájában, ezért kicsit körül néztem a helységben majd megláttam az asztalán egy levelet, amiben az állt, hogy mehet az X-Factor meghallgatására.
Na a kapcsolatunk akkor és ott ment tönkre. Igaz elkísértem a meghallgatásra és támogattam, de az már nem volt az igazi. Állandóan csak a műsorról lehetett vele beszélni és mindig győzködnöm kellett, hogy tehetséges, és, hogy bízzon magában és gondoljon az álmaira.
Ez első akadályt könnyen vette és bejutott a táborba.  Akkor már Londonba lakott és minél kevesebbszer tudtunk beszélni. Mindig arra hivatkozott, hogy rengeteg dolga van és fáradt. Hülye voltam, hogy nem esett le az, hogy szíve szerint már akkor szakított volna velem. De én még mindig kitartottam mellette. Elhittem neki, hogy tényleg sok dolga van. A tábornak vége lett Őt pedig bandába rakták. Hetekig nem beszéltem vele, pedig én gyakran hívtam, de soha nem vette fel a telefont. Végül már csak a képernyőn keresztül láttam és aztán jött a finálé, az interjú és kibújt a szög a zsákból. Nem volt rám szüksége többé.
És mint ahogy a kórházban kiderült mostanra már azt is bánja, hogy szerelmes volt belém. Váltig állíthatom, hogy Liam jobban megváltozott mint én. Ez a mostani énje kicsit sem lenyűgöző és ha most látnám először tuti, hogy nem zúgnék bele mivel egy bunkó disznó aki élvezi, hogy a figyelem központjában lehet.
Csak az a gond, hogy én ismerem az igazi múltját. Nekem felesleges játszania az eszét mivel a szememben ugyan az a tizenhat éves kis srác aki magát hibáztatja a nagyapja haláláért és a vállamon sírja ki magát és aki fél a Harry Potteres filmektől. Ő lehet, hogy ezeket a momentumokat már elfelejtette, de sajnos én nem. Túl fontos szerepet töltött be az életembe. Pedig elhihetitek, hogy szeretném elfelejteni a hülye fejét. Tovább álltam és kész.
Eddig is menekülni akartam Wolverhamptonból, de most már még inkább. Mostanra tényleg nincs itt semmi keresnivalóm. Maximum Nate sírja. De még oda sincs erőm kimenni. Mióta eltemették őket Honoréknál vagyok és ki sem mozdulok a vendégszobából. Anabell tud a történtekről és Ő tanácsolta, hogy vegyek ki pár nap szabadnapot míg kitisztul a fejem. Hát a bátyámat soha nem fogom elfelejteni úgy ahogy Nicolát sem. Tökéletes párt alkottak az életüknek mégis borzalmas vége lett. Mert kellett nekik Manchesterbe utazniuk szakadó esőben. Micky szerint, oda akartak költözni mivel Nate ott kapott munkát és lakást akartak volna nézni. Abbie oviba volt és úgy tervezték, hogy mikorra érte kell menni akkora haza érnek.
Soha nem tértek haza. Még Wolverhampton előtt egy fának csapódtak. Nicola rögtön a helyszínen szörnyet halt és nem tudtak rajta segíteni. Állítólag felismerhetetlenre zúzódott össze az arca. Liam látta a nővérét és nem akarta a kórházban elengedni. Ezért az orvosoknak kellett őt kinyomni a kórteremből. Nővére holteste felett zokogott.
Apropó Liam, Ő is még mindig a városban tartózkodik méghozzá Mickynél. Haverja szerint a temetés óta nem beszél senkivel és magába roskadt. Hát a nagyapját pont így vesztette el és most a nővérét is. Kegyetlen életet szabott ki rá a Sors. Hiába világsztár ha nincs családja. Már pedig nincs családja és pont ezért próbálja bemesélni magának, hogy a banda társas olyanok a számára mintha a testvérei lennének. Ugyan már. Kevesebb mint négy éve ismeri őket.

♦♦♦

- Mégis mit akarnak Tőled a gyámhivatalosok? - kérdezi értetlenül Honor mikor másnap kora reggel kapok egy hívást, hogy azonnal menjek be a gyámhivatal épületébe Wolverhamptonba. Ijesztő ez az egész mivel semmi mást nem mondtak a telefonba. Mégis mit akarnak pont Tőlem. Elmúltam már húsz éves szóval nem fenyeget az a veszély, hogy árva vagyok a bátyám halála után. Igen, Ő volt a gyámom de már felnőttem szóval semmi ilyen hülye dolog nem fenyeget. Magam élek már két és fél éve. 
- Azt én is szeretném tudni - mondom egy kissé idegesen miközben a cuccaimat bele dobálom a táskámba majd a vállamra kapom és idegesen elkezdem keresni a kocsi kulcsaimat amit végül az ágyamon találok meg. Ujjaim közé fogom és elindulok az ajtó felé, de még utoljára hátra szólok Honornak aki addigra már az ágyamon van szétterülve. - Majd jövök! - mondom, de szerintem nem hallotta mivel vissza aludt. Néha irigylem, hogy ennyit képes aludni. Én napok óta csak forgolódok egész éjjel miközben Naten jár az eszem. Nem tehetek róla, hiányzik a bátyám és üresnek érzem magam nélküle. Akár mi is történt mióta elköltöztem innen, de akkor is fontos volt a számomra.
Gyorsan letörlöm a kósza könnycseppemet az arcomról majd beülök az autómba és a gyámhivatal felé veszem az irányt. Életemben egyszer jártam itt. Mikor anya meghalt és Nate lett a törvényes gyámom. Akkor nem gondoltam volna, hogy még egyszer vissza fog kellenem ide jönni.
Az autót megállítom a parkolóban és kalapáló szívvel indulok meg a hivatal felé. Egy csomó öltönyös emberkével találkozok akik kicsit sem nyújtanak nyugtató hatást.
Egy illedelmes férfi kinyissa előttem az ajtót én pedig meghálálás képen rámosolygok, de Ő nem viszonyozza azt. Bunkó! Azt hiszi ha öltönybe van akkor menőbb nálam vagy mi?
Rögtön  a recepció felé indulok meg ahol egy szőke hajú nő foglal helyet. Gondolhattam volna, hogy itt is szőke uralom van. Mondom én akinek szintén szőke haja van. De én nem vagyok agyatlan plázacica aki a mosolyával keresi meg a pénzt.
- Jó napot - köszörülöm meg a torkom a nő pedig rögtön rám emeli barna szemeit. Valamiben megzavarhattam mert eléggé mérgesen néz rám. - Ma reggel egy bizonyos Mrs.Apple hívott, hogy jöjjek be hozzá - mondom a nő pedig bólint egyet és rögtön nyúl a telefonjáért. Elfordul, hogy még véletlenül se halljam, hogy miről beszél.
- Mrs.Apple már várja magát az irodájában - válaszolja egy erőltetett mosoly kíséretében majd ismét leszegi a fejét és akkor veszem észre, hogy a fontos dolga az volt, hogy a mobilját nyomkodta. Ismét megköszörülöm a torkom ugyanis elfelejtette mondani, hogy hol van az iroda. Ekkora egy kőbunkót. Minek ül itt ha nem tudja a dolgát? - Első emelet, balra a második ajtó - mondja fagyosan.
Megcsóválom a fejem és elindulok a megadott helyre. Szerencsémre hamar megtalálom az irodát majd gyorsan bekopogok, de a látvány ami fogad kicsit sem nyűgöz le.
Ugyanis Mrs.Apple íróasztala előtt álló két szék egyikén Liam foglal helyet. Mikor meglát értetlenül összehúzza a szemöldökét és gyorsan elcsapja a fejét. Látszik, hogy mekkora bunkó ha még a sapkáját sem képes levenni a fejére. Amúgy is mi ez a fekete felszerelés? Felcsapott maffiának vagy mi? Kicsit sem illik neki ez a stílus. Bocsi a cipője fehér.
- Á végre Miss. Evans is megérkezett - csapja össze a kezét Mrs.Apple aki egy vörös hajú, szemüveges ötvenes éveiben járó asszony. Barátságos arca van. de mint tudjuk a látszat néha csal. Feláll majd a kezét nyújtsa én pedig kelletlenül, de azért megrázom azt. - Foglaljon helyet Mr.Payne mellett - mutat a Liam mellett álló székre. Elhúzom a számat, de azért leülök, persze tisztes távolságba tőle.
- Megtudhatnám akkor végre, hogy minek kellett ide jönnöm? - húzza fel a szemöldökét kérdően Liam és várakozva a nőre pillant. - És, hogy Ő miért van itt? - bök felém kérdően.
- Pontosan a számból vette ki a szót - bólintok komoran.
Tényleg érdekel, hogy mit keres itt Liam is. Itt nekem valami bűzlik és nem jót sejtek.
- Nos gondolom mint ahogy azt tudják maguk ketten Abigail Evans keresztszülei - kezdi el mondani Mrs.Apple én pedig rögtön megfeledkezek Liamről.
Abbie. Amióta Wolverhamptonba vagyok semmit nem tudok róla csak annyit, hogy Ő nem volt a szüleivel mikor balesetet szenvedtek. De akkor mégis hol lehet?
- Igen így van - bólint Liam összehúzott szemöldökkel. Sajnos, hogy így van. Egy ekkora bunkó szegény Abbie keresztapja mint Liam. Szerencsétlen.
- Hol van Abbie? - kérdezem idegesen.
A nő az orra alá emeli a papírját és olvasgatni kezdi. Rosszat sejtek vele kapcsolatban. Egy négy éves kislány nem tűnhet csak úgy el. Egyáltalán miért nem volt a temetésen? És ki vigyáz rá?
- Állami gondozás alatt - válaszolja végül.
Kis híján lefordulok a székről mikor ez a mondat elhagyja a száját. Abbie árvaházban van? Mégis, hogy történhetett ez? Egyáltalán ki engedte meg? Senkinek semmi joga nem volt bedugni Őt egy olyan ocsmány helyre. Amíg én élek addig Abbie nem lesz árva gyerek. Hisz a törvényes keresztanyja vagyok. Akkor jogom van hozzá, hogy magamhoz vegyem.
- Maguk bedugták a keresztlányomat egy árvaházba? - kérdezi sokkolt állapotban Liam miközben felpattanik a székről és mérgesen az asztalra csap az öklével. Azta Liam bekeményít.
- Hé nem csak a te keresztlányod - mondom felhúzott orral, de Liam csak küld felém egy gyilkos pillantást. Igazam van. Mind ketten a keresztszülei vagyunk.
- Igen? Akkor mint a keresztanyja miért engedted meg, hogy bedugják egy olyan ocsmány helyre? - húzza fel a szemöldökét mérgesen. Szóval Ő azt hiszi, hogy én engedtem meg, hogy árvaházba tegyék? Mégis miért gondolja ezt? Én szeretem Abbiet.
- Szerinted ha tudtam volna engedtem volna? - vágok vissza nyersen és én is felállok majd farkasszemet nézünk pár hosszú másodpercig. - És amúgy is, Te miért nem akadályoztad meg? - Liam elfehéredik, és nem szól semmit.
Ezzel a téma le van zárva. Egyikünk sem tudott róla. És szerintem egyikünk sem engedte volna meg, hogy árvaházba tegyék.
- Kérem nyugodjanak le és üljenek vissza - emeli fel a kezét Mrs.Apple akiről eddig totál elfeledkeztem. Kifújom a levegőt majd vissza ülök és Liam is követi a példámat. De szerintem Ő sem nyugodott meg. Valahogy ki kell hoznunk Abbiet az árvaházból. Ő nem maradhat ott hisz itt vagyunk neki mi. Még akkor is ha utáljuk egymást. - Egyikőjük sem tehet róla, hogy Abigail árvaházba került - kezdi el magyarázni az asszony. - Miután Nathan és Nicola Evans meghaltak az állam úgy határozta meg, hogy a kislány állami gondozásba kerül mivel nincs élő hozzátartozója mivel mi úgy tudtuk. De aztán tegnap a rendőrségtől kaptuk a hírt, hogy Mrs.Evans pénztárcájában egy végrendeletet találtak - folytassa tovább majd elő vesz egy levelet amin Nicola kézírása szerepel és Nate aláírása is egyben. Hoppá szóval írtak egy végrendeletet. - Amiben az áll, hogyha a szülőkkel- vagyis Nathan és Nicola Evanssel- valami történik akkor Abigail törvényes képviselői, nevezett Liam James Payne és Skyler Evans legyen, vagyis a keresztszülei. - fejezi be az olvasást az én szám pedig a padlón landol.
Én és Liam lettünk Abbie nevelő szülei? A bátyám és a sógornőm minket akartak, hogy neveljük fel a gyereküket. Istenem ez olyan szomorú és megható.
- Akkor...most mi...lesz? - kérdezi akadozva Liam miközben nővére levelét olvasgassa. Látszik rajta, hogy bár melyik percben elsírhatja magát.
- Magukhoz veszik Abigailt és a nevükre veszik. Vagyis pontosan mostantól Abigail Evans-Payne a hivatalos neve. - magyarázza Mrs.Apple egyszerűen.
Na de ez nem olyan egyszerű. Én és Liam nem élünk együtt ezért nem lehetünk közösen Abbie nevelő szülei.
- De mi nem vagyunk úgy együtt - mutatok magamra és Liamre zavartan. A nő elgondolkodik és nem szól semmit.
- Nos ebben az esetben próbaidőt kapnak. Ha nem teljesítik a kötelességüket akkor Abigail hivatalosan is árvaházba kerül - mondja szűkszavúan Mrs.Apple. Én gyorsan elkezdem a fejemet csóválni, hogy ez nem fog megtörténni.
- Ilyen nem fog megtörténni. A keresztlányom nem lesz árvaházas gyerek - vágja rá mérgesen Liam majd egy ügyes mozdulattal feláll. Szóval döntött. Hát akkor én is döntöttem. Nem fogja Liam learatni a babérokat.
- Akkor pedig muszáj lesz valahogy megoldaniuk - csapja össze a kezét Mrs.Apple.
- Megoldjuk - vágom rá büszkén felhúzott orral.
- Csodás. A kislány óvodában van szóval nyugodtan érte mehetnek és akkor hivatalosan is magukhoz tartozik - újságolja boldogan Mrs.Apple.
Liam elmotyog egy köszönömöt majd kirohan az ajtón és én is utána. Ha azt hiszi, hogy lerázhat akkor téved...

22 megjegyzés:

  1. nagyonjólett siess a kövivel.

    VálaszTörlés
  2. Úgy tudtam, hogy együtt kell majd felnevelniük Abbiet :D nagyon szupiii rész lett, imádtam! :D nem szeretnéd hamarabb hozni a részt? :DD Már nagyon várom, siess vele :D xoxo

    VálaszTörlés
  3. Jujj! Nagyon joooo! mar nagyon varom a keddet!! Biztos vagyok benne, hogy Abbie miatt (mivel.majd ezaltal egyutt kell valszeg elniuk) ossze fognal melegedni, ezaltal ujra egyutt lesznek es meg van oldva minden! Happy End! :D Persze, biztos vagyok benne, hogy ez nem lesz ilyen egyszeru (mert mar ismerlek), de azert almodozni lehet, nem? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon nem ilyen egyszerű xD sőt eléggé megkevertem a dolgokat :P

      Törlés
  4. Úristen mi lesz még itt xDD Amúgy erről a történetről az Ilyen az élet című film jut eszembe :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. komoly? O.o azt a filmet még életemben nem láttam (és ezt csak nem úgy írom) tényleg gőzöm sincs h miről szól...de ha hasonlít rá akkor előre bocsi...nem akartam utánozni egy filmet se :/

      Törlés
  5. Hello!
    Háát, nem mondom meg, hogy szerintem, hogy folytatod, mert úgyis meglepsz. Liam hozta a címeres bunkó formáját. Skyler az "úgyis úgy szólok vissza, hogy én nyerjek" formát. Mit fognak ezek együtt müvelni? :D
    Már nem haragszom hogy megölted Natet és Nicolát. Örülök, hogy Abbiet nem ölted meg. Na mondjuk így nem is lett volna semmi értelme, hiszen nem lett volna miért találkozniuk. *gondolkodó fejet vág*
    L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nyugodtan találgothatsz h hogyan folytassam :D lehet eltalálod xD

      Törlés
  6. Nem szeretnéd holnap hozni pl.: így lelki támaszt nyújtani a 2. Félévre? Amúgy király rész

    VálaszTörlés
  7. ezek ki fogják nyírni egymást, am gondoltam az előző résznél, hogy Abby-re ők fognak vigyázni, mivel ők a keresztszülők... :D Liam olyan cuki, és hogy ennyire bunkó, komolyan én felpofoznám, aztán megcsókolnám... :P

    VálaszTörlés
  8. UUUUU.... ÁÁÁÁÁ xDDD Egyre jobb. Néha jót kuncogtam rajta, meg be is könnyeztem. Imádtam és nagyon várom a keddet :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. próbálom viccesre írni már amennyire tudom :D

      Törlés
  9. Kedves Do_Payne! Új olvasó vagyok ezen a blogon, de rettentően örülök, amiért idetaláltam. :) Egy hét kellett ahhoz, hogy a blogot összes történetét elolvassam. Nagyon tetszettek a történetek, persze voltak olyanok, amik jobban és voltak olyanok is, amelyek kevésbé tetszettek, de az biztosan állíthatom, hogy nem volt olyan történeted, amelybe ne találtam volna legalább egy - de van ahol több - olyan részt is, amely teljes mértékig belopta magát a szívembe.
    Nagyon tetszik ahogy írsz és bár néhol van egy-két helyesírási hiba, mely egy kicsit engem zavart olvasás közben, de bocsánatos bűn volt, hiszen a történetek cselekménye teljes mértékig kárpótolt.. :)
    Nagyon örülök, hogy rátaláltam a blogodra és ezentúl azt hiszem, hogy mindig olvasni foglak.
    Egyébként a kedvenc történetem a legelső volt, a másik a tanáros és a mostani. :) <3
    Kíváncsian várom a többi - mert remélem lesz még - történeteidet.

    Ui.: Remélem nem bántottalak meg, de ha mégis rettenetesen sajnálom.

    Xx, Ellie Roberts.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. dehogy bántottál meg, inkább örülök neki amiért ilyen bőven kifejted a véleményed :)
      mellesleg sajnos a helyesírásomon nem tudok változtatni (csak az elgépeléseken ugyanis azokról én tehetek) ugyanis már egy csomószor leírtam, hogy én Szlovákiában élek és ezért néhány szavat mi máshogy használunk mint Ti kedves magyarok...szóval én próbálok utána nézni meg javítgatni de így is egy csomó hiba van :/
      örülök neki ha az írásaim elnyerték a tetszésedet ugyanis mindig örülök az új olvasóknak :D

      Törlés
  10. úúúúúúúúúúúúúú! TUDTAAAAaM! :D nagyon várom a folytatást ;)

    VálaszTörlés