2014. január 1., szerda

#3


- Ez nagyon vicces - fogom hasamat már a nevetéstől ugyanis annyira nevetek. A bátyám apa lesz! Hát ez nagyon elképzelhetetlen és pont ezért ennyire vicces is. Most komolyan, Nate egy gyerekkel a kezében? Bocsi, de nem tudom elképzelni. Hisz anya soha nem mert engem, a bátyámra bízni mikor még gyerekek voltunk. Az, hogy most Ő a gyámom az más lapra tartozik ugyanis mikor anya meghalt akkor már nem voltam annyira kicsi, ráadásul a bátyám tudta nagyon jól ha nem végzi helyesen a dolgát akkor a gyámhatóság nyugodtan elvehet tőle. Azt pedig még Ő sem engedné meg, hogy benyomjanak egy árvaházba.
Visszatérve a gyerekre. Most komolyan csodálom, hogy Nate nem ájult el, ugyanis Ő magában egy nagyra nőtt gyerek. Sőt szerintem egy kisbaba meg sem fordult még a fejében. Igen szereti Nicolát és pont ezért is akarja elvenni feleségül, de szerintem a babára nem gondolt. Nagyon nem. Még csak nem is beszélt a gyerekvállalásról. Ugyanis még nincs rá felkészülve! Jól hallottátok. Ha ez a baba megfog születni akkor szegényre szörnyű évek várnak. Nate imádni fogja, de törődni sajnos nemfog tudni vele. Viszont Nicola, na Ő az a igazi anya típus. Látszik rajta, hogy imádja a gyerekeket és repdes a boldogságtól amiért Nate gyerekét hordozza a szíve alatt. - A bátyám apa lesz! Hát ez nagyon muris. - nevetek még mindig.
- A nővérem menyasszony lett! Szerintem ez viccesebb. - vigyorodik el a mellettem álló Liam. Nos igen. Számomra az a hihetetlen dolog, hogy a bátyám apa lesz, míg Liam számára az a hihetetlen, hogy a nővére férjhez megy.
Szerintem meg az a hihetetlen, hogy egy ilyen aranyos srác mellettem áll és mosolyog azon, hogy kinevetem a bátyámat. Szerintem ez a nap fénypontja, nem pedig az eljegyzés vagy pedig az, hogy Nicola terhes. Egyébként ha ez a baba megszületik és Liamre fog hasonlítani, akkor máris imádom. Habár így is imádom mivel eleve Payne vér folyik benne, és ez nagy szó. Nicola is gyönyörű, Liam pedig egy adonisz szóval a babának is tökéletesnek kéne lennie ha megszületik. Igen, csak kéne ugyanis a másik fele meg Evans lesz szóval az én vérem. Oké Nate a maga korában és idejében cuki pasi volt, a gimi fő szenzációja. Emlékszek egy csomó lány vele akart menni a végzősök báljába. Annyit válogatott, hogy végül egy elsőst választott. Elég furin néztek ki mivel a lány eléggé alacsony volt a bátyámhoz képest, - kit hülyítek?Borzalmasan néztek ki egymás mellett, - pont ezért arról az estéről nem szabad beszélni - persze amikor felmérgesít direkt mindig ezzel cikizem - mivel egy jó testvér vagyok. De ez már rég volt és Nate egy aktakukac lett. Felhagyott a deszkázással és csak a fül piercingjét hagyta meg. Én nem azt mondom, hogy csúnya, de azért azt nem szeretném, hogy a jövőbeli unokahúgom vagy unokaöcsém rá hasonlítson. Azt pedig végképp nem akarom, hogy olyan legyen mint én. Mert ha ez megtörténik akkor a világ gazdagabb lesz egy lúzerrel aki még tizenhat évesen mindig nem csókolózott.
- Srácok mit szólnátok hozzá ha bemennétek a szobába és össze barátkoznátok? - Nate össze csapja a kezeit majd rákacsint Nicolára és a következő pillanatban felém és Liam felé sétál, majd mikor kellő közelségbe ér, az egyik tenyerét az én hátamra tapasztja míg a másikét Liamére és így kezd el mind kettőnket nyomni a szobám felé. Majd mikor mind ketten átléptük a küszöböt egy határozott mozdulattal ránk csapta az ajtót.
Ugye ezt most nem gondolta komolyan? Képes volt becsukni egy helységbe egy olyan sráccal mint Liam? Engem? A lúzerek királynőjét egy görög Isten mellé? Én megölöm a bátyámat! Mégis, hogy gondolta ezt az egészet?
- Um, szóval...Te vagy...izé Nicola öccse. - bravó Skyler! Kinyögtél egy totál értelmetlen mondatot és lejárattad magad az előtt a srác előtt aki a megjelenése óta tök aranyosan viselkedett veled. Csodás. Én is tudom, hogy hogyan kell saját magamat cikis helyzetbe hozni. Komolyan ennél jobbat nem mondhattam volna. Ekkora sületlenséget szerintem még életében nem hallott. És én mit gondoltam mikor ez a mondat elhagyta a számat?
- Igen, már tizenhat éve - húzódott az arcára egy édes mosoly aminek következtében a pofiján megjelent két apró gödröcske. Egymásközt szólva közel voltam az ájuláshoz mikor azt a mosolyt megláttam. Azt hiszem el fogom nevezni azt a mosolyt, méghozzá Liam féle mosolynak. Megérdemli, hogy elnevezzem mivel a Földön Ő rendelkezik egy ilyen típusú arcmimikával.
Viszont egy dologgal okosabb lettem. Most már azt is tudom, hogy tizenhat éves szóval velem egyidős. De ha ez igaz,- már pedig biztos igaz -, akkor, hogy - hogy nem találkoztam vele még soha sem?
- Hát én is már tizenhat éve vagyok Nate húga. - jelentem ki büszkén, képzeletben pedig fejbe lövöm magam. Én ezt nem értem. Míg a bátyám és Nicola a közelemben voltam addig, normálisan tudtam beszélgetni Vele, de most, hogy kettesben vagyunk, gyagyábnál gyagyább dolgokat mondok. Ezt pedig nem engedhetem meg magamnak, hogy tovább folytassam. Ha így folytatom, Liamnek elege lesz belőlem és itt hagy és soha többet még csak a közelembe sem fog jönni.
- Valahogy sejtettem, hogy nem örökbe fogadott gyerek vagy - kuncogott fel jókedvűen majd tekintetét végig vezette a szobámon. Szóval azt már tisztáztuk, hogy Ő tizenhat éves, én pedig nem vagyok örökbe fogadva. Vajon, honnan jött rá? Talán onnan, hogy én is pont olyan lüke vagyok mint Nate, ráadásul egy iciripicirit hasonlítunk is. Kitudja.  - Szép szoba! - fordul végül felém majd kacsint egyet rám, miközben én megint elpirulok. Zavarodottságomban a tarkómat kezdem el simogatni miközben az ágyamhoz sétálok és leülök rá, és Liam is követi a példámat.
Percek hosszúságáig csak kukán ülünk egymás mellett. Én próbálok nyugodt maradni és nem foglalkozni azzal, hogy egy cuki srác ül mellettem, míg Liam a lábait lóbálja és a posztereimet nézi a falamon. Végül össze szedem minden bátorságom, felé fordulok és szólásra nyitom a számat, - de úgy, hogy most minden egyes szavat gondosan átgondoltam.
- Tök fura ez az egész - kezdem és akkor Liam mogyoróbarna szemeit rám vezeti, a szó pedig pár másodpercig belém fagy, de össze szedem magam és tovább folytatom. - Egy városban élünk, de én még egyszer sem láttalak. Miért van ez? - kérdezem meg. Őszintén megmondva tényleg érdekel, hogy ennyi ideig hol bujkált. Mert ha láttam volna már az életemben akkor tuti emlékeznék rá. Ilyen srácot nem lehet csak úgy elfelejteni.
- Nem nagyon szeretem a feltűnést - von vállat egyszerűen. Ez még nem ok arra, hogy ne lássam. Én sem szeretem a feltűnést, de szerintem a fél város ismer. Mondjuk ilyen barátnővel mint Honor és Natel zajlik az élet.
- Oké, de akkor is - faggatom tovább, persze csak határral. Ahogy elnézem nem zavarja az, hogy meg szeretnék róla tudni pár dolgot. - A városba jársz suliba? - húzom fel a szemöldökeimet érdeklődve.
- Igen, a fiú intézetbe. - mondja egyszerűen az én szám pedig tátva marad.
- Mármint a wolverhamptoni fiú intézetbe? - kérdezek vissza csodálkozva.
- Aha - bólogat majd kezébe veszi az ágyamon heverő magazinomat és dúdolgatva lapozgatni kezdi. Azonban én még mindig sokkolva ülök mellette. A fiú intézetbe jár ami azt jelenti, hogy intelligens, okos és jól nevelt. Hát ezt nem hiszem el. Egy olyan fiú ül mellettem aki álmaim sráca. A fiú intézet Anglia egyik legnépszerűbb középiskolája fiúk részére. Ide a legnehezebb bekerülni és aki egyszer bekerül, tökéletes jövő áll előtte. Nem csak okosak hanem helyesek is. A városban élő lány ha össze jön egy ilyen sráccal akkor a magunkfajta gimnazista lányok, irigykedve nézzük és álmodozunk. Hatalmas szerencsével rendelkezik az a lány akinek a pasija egy ilyen fiú. Kár, hogy ebbe a suliba csak fiúk járhatnak. - Szeredet a Harry Pottert? - kérdezi, de én nem nagyon figyelek a kérdésére.
- Nagyon - adok választ a kérdésére röviden, de a gondolataim a sulija körül forognak. - Az a suli a lányok részére a paradicsom. Mármint az én sulimból a lányok olyanokkal akarnak járni mint Ti. Viszont valahogy soha nem veszik őket figyelembe. Ráadásul alig lehet a közeletekbe férkőzni. Egyébként azt hallottam, hogy nagyon nehéz oda bekerülni - és csak hadarom a magamét miközben Liam figyelmesen figyel.
De tényleg nehéz bekerülni oda. Anya, Natet is oda akarta beíratni, de nem vették fel arra hivatkozva, hogy a bátyám nem rendelkezik olyan adottságokkal amiket az iskola megkövetel. Így vissza gondolva, el sem tudnám képzelni Natet a kötelező egyenruhában.
- Ez mind hülyeség. A gimis lányoknak csak azért jönnek be a sulimbéli srácok, mert mi nem olyanok vagyunk mint az egyszerű iskolás fiúk. Ha már valaki egyenruhát visel akkor sokan azt hiszik, hogy különlegesek meg egyediek. Pedig nem. Sőt szerintem pont ugyan olyanok vagyunk mint egy normális középiskola. Annyi különbséggel, hogy szabályokhoz vagyunk kötve amiket hogyha nem tartunk be kicsapnak a suliból - magyarázza én pedig bólogatok. Szerintem akkor sem olyanok mint az én sulimba járó fiúk. - Mellesleg én csak azért járok oda mert a nagyapám volt az igazgató. - teszi még hozzá, de furcsa mód ennél a mondatnál lehajtsa a fejét és a pólója ujjával kezd el játszani. A jókedve egy csapára tovaszállt.
Ezt nem értem. A nagyapja miatt járt oda, eddig oké. De mi összefüggésben van a kettő?
- Miért most már nem a nagyapád az igazgató? - kérdezem összeráncolt homlokkal. Kezdek össze zavarodni a családjával kapcsolatban.
Nate mindig azt mondta, hogy Nicola árva. Erre ma megtudom, hogy ez nem igaz mert van egy öccse ráadásul most még azt is megtudtam, hogy van egy nagyapjuk is. Akkor mégsem lehet annyira árva.
- Nem. - csóválja meg a fejét szomorúan. Á, szóval ezért volt szomorú mikor erről beszélt. Pedig ez nem is olyan nagy dolog. És ha nem a nagyapja az igazgató akkor mi van? Az iskola ugyan úgy iskola marad.
- És ez miért baj? Hisz akár mikor találkozhatsz vele - mondom normálisan és játékosan megbököm a vállát, hogy mosolyodjon el, de nem ezt teszi. Még jobban lehajtsa a fejét. Talán rosszat mondtam? Könyörgöm semmit nem tudok róla! - Gondolom nem csak az iskolában tudtatok találkozni. - teszem még hozzá, és akkor végre rám emeli a tekintetét amik könnyekkel vannak tele, de fura mód nem engedi őket kifolyni. Oké tuti, hogy valami rosszat mondtam. De mégis mit?
- Tizennégy éves koromban meghalt. - válaszolja mire én rögtön a szám elé kapom a kezem miközben holt fehérre lesápadok. Csúcs. Komolyan az lenne a legjobb ha inkább meg sem szólalnék soha többet. Eddig ha megszólaltam a közelségében vagy hülyeséget mondtam vagy pedig megbántottam. Csak így tovább Skyler, közel vagy hozzá, hogy elüldözd magad mellől örökre.
- Sajnálom - nyögöm ki végül és megsimítom a kezét mire Ő hálásan rám néz. Azonban az én agyam tovább zakatol. Akár mennyire is bunkónak tűnik, de engem komolyan érdekel, hogy miért nem tudtam eddig a létezéséről. - Nem akarok tolakodó lenni vagy ilyesmi, de én egészen ma estig úgy tudtam, hogy Nicola árva és nincs senkije. - fejét elfordítsa majd tovább nézelődik a szobámba. Eszébe sincs megszólalni és én sem akarok többé.
- Tudtad, hogy ma van a premieri vetítése ?- bök az egyik Harry Potteres poszteremre, nekem pedig rögtön leesik, hogy direkt terelte el a témát. De miért nem akar a családjáról beszélni? Kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, de nem fogom erőltetni ezt a témát. Ha nem akar róla beszélni, - már pedig nem akar,- akkor én sem fogok faggatózni. Az Ő dolga, hogy a nővére miért tagadta le és nem az enyém. Ha egyszer annyira el fogja majd akarni mondani akkor én szívesen meghallgatom.
- Én ne tudtam volna? - nevetek fel. - Hisz én vagyok Wolverhampton legnagyobb Harry Potter rajongója. - húzom ki magam büszkén, Liamből pedig egyszerre tör fel a nevetés. Nem állom meg, hogy vele nevessek. A szomorúsága másodpercek alatt eltűnik és újra a régi jókedvű Liam foglal mellettem helyet.
- Ha tényleg akkora rajongó vagy, akkor miért itt ülsz és velem beszélgetsz, miközben már rég megy a film?-húzza fel a szemöldökét kérdően egy bujkáló mosoly kíséretében. Hirtelen még a szám is kiszárad. Hogy lehet valaki ennyire aranyos?
- Mert szeretem a bátyámat és soha nem hagynám cserbe. Hidd el nagyon nehéz volt ezt a döntést meghozni ugyanis a barátnőmmel már az elsők között lefoglaltuk a jegyeket. De aztán Nate ma mondta, hogy mire készül így kénytelen voltam választani. Így a bátyám boldog, hogy mellettem voltam élete egyik legfontosabb pillanatában, viszont az én szívem meg meghasad mivel így nem jutok el a filmre ugyanis a városban percek alatt elfogytak az összes jegyek az összes vetítésre - hadarom el egy szuszra, Liam pedig csak mosolyogva figyel. És, hogy miért merem neki ezt ilyen nyíltan elmondani? Nos mert szerintem kijelenthetem, hogy barátok lettünk. - Azonban megérte, mert így lett egy új barátom. - kacsintok felé, a szemei pedig rögtön felcsillannak.
- Gondolom az a új barát én vagyok. - nevet jókedvűen.
- Bizony.
- Ennek örülök mert Te is egy jó fej csaj vagy. - arcom ismét lángba borul és próbálom türtőztetni magam pedig közel vagyok ahhoz, hogy felordítsak. Azt mondta, hogy jó fej vagyok! Én!!! Liam Payne jó fejnek tart. Na jó az azonban nem olyan jó, hogy csak barátként. Oké, de mit vártam hisz csak pár órája találkoztunk.
- Liam indulunk haza. - nyitódik az ajtó majd Nicola dugja be a fejét rajta. Liam rögtön feláll mellőlem, de mielőtt elmenne még megáll és mosolyogva néz rám.
- Örülök, hogy megismerhettelek - mondja majd magához húz és megölel. Remegő kezekkel ölelem vissza majd elmotyogok valami értelmetlen mondatot és mikor elhagyja a szobámat, szó szerinte az ágyra pottyanok majd megfogom az egyik párnámat és bele ordítok.
Megölelt! Te jó ég. Ez életem legjobb napja. Egy olyan srác mint Liam megölelt engem és még mosolygott is...

16 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett:)Remekül illik egy tinihez:DDD Gratula,már várom a kövit:)

    VálaszTörlés
  2. Ohh, nagyon szuper lett! Imádtam :)) tényleg illik egy tinihez :D nagyon várom már a kövit.. xoxo

    VálaszTörlés
  3. Drága Do!
    Isteneeem!Megölelte!!És azok a cuki szavak.. Ownn...Itt olvadozok..Hát nekem is ez lenne a legjobb nap az életemben..:D És valami újat is megtudtam ma a blogról..Vagyis több dolgot is de most az intézetes dologra dondolok..Csak tudnám hogy mért tereli a témát amikor a családjáról van szó...De majd ezt is megtudjuk valamikor..Addig is halálra izgulom magam.. :D Nagyon jó!Hiper-szuper gyorsasággal köviit!!! Pls! :) Pussz.:Zsani

    VálaszTörlés
  4. OMG *-* wow. De édesek *-* Liam ahh... Na jó ez aztán értelmes kommi lesz, úgy érzem xDD A lényeg az, hogy nagyon édes és nagyon tetszett :) Várom a kövit :))

    VálaszTörlés
  5. Jujj!!! *.* :3 De cukkkkkikák!!! :333 Nagyon jól sikerült a rész!! Gratuuuu!! :)) Várom a kövit!! :)

    VálaszTörlés
  6. Ohh de kis aranyos volt Liam :3 bár ő mikor nem az :D nagyon várom már a kövit puszi Kitti

    VálaszTörlés
  7. Kedves Dórucika!
    Itt vagyok újra, és végre nem vitatkozni XD
    Nagyon tetszett ez a rész, tényleg eltaláltad a tinis viselkedést, az tetszett a legjobban, amikor a végén Sky beleordított a párnájába. Komolyan, mint egy filmben. Aztán meg ez a sok kínos dolog, mire normálisan tudtak beszélgetni egymással. Bár én sosem feszengtem így egy fiú közelében, azért át tudtam érezni - komolyan, mintha csak az egyik legjobb barátnőmet láttam volna a szemeimet. Ő is teljesen ilyen.
    Mindenesetre érdekel már a folytatás, és az is, hogy mikor, melyik pillanatnál fogsz a jelenbe ugrani - mert ha jól emlékszem ezt ia említetted már valamikor.
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én nem akartam vitatkozni csak mostanában nem vagyok valami jó passzban, de az nem ide tartozik.

      Törlés
  8. csak egy kérésem akad:) nem lehetne frissebb képeket tenned a fiúkról a részekbe?:) De amúgy imádom a blogodat,és várom a következő részt!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. talán azért nincsenek friss képek mivel Liam itt még csak 16 éves és akkor így nézett ki..fura lenne ha betenném a mostani képei

      Törlés