2014. január 4., szombat

#7

Itt a kövi rész :D igazából nem tudom, hogy mit tudnék most hozzá fűzni :P

Lassan sétáltunk a kivilágított utcákon miközben kis semmiségekről beszélgettünk. Hogy miért mondom azt, hogy semmiségek? Nos azért mert szinte semmit nem tudunk egymásról és pont ezért mind kettőnket minden érdekel. Lehet hülyeség, de számomra fontos, mert minél több kérdésére válaszolok annál jobban kerülök a bizalmába. Én pedig pont azt akarom. Akarom, hogy megbízzon bennem és tudja, hogy rám mindig számíthat.
Ahhoz képest, hogy mennyire féltem ettől az estétől annyira jól sikerült. Igaz Honort elveszítettem mivel Mickyvel csak úgy felszívódtak, de ez pont jó így ahogy van. Sőt csak nekem tett szívességet mivel így kettesben lehetek Liammel.
- És mióta vagytok jóban Honorral? - fordul felém Liam miközben kezei zsebre vannak dugva és úgy vár a kérdésemre. Magamban elmosolyodok mivel szinte most Liammel ugyan az történt mint mikor régen össze barátkoztam Honorral.
Hisz Honorral is a Harry Potter hozott össze és most Liammel is. Esküszöm ez a könyv vagy film az életem fő meghatározója. Ha valami jó dolog történik velem az biztos, hogy hozzá kapcsolódik.
- Általános korunk óta - válaszolok miközben Liam jóízűen hümmög. Ja szerintem is eszméletlen, hogy ennyi év óta még mindig a legjobb barátok vagyunk. - Szerintem is elképesztő. Néha már olyan mintha a nemlétező nővérem lenne. - gondolkodok el a válaszomon.
Amúgy ez tényleg igaz. Honor mindig ott volt mellettem mikor szükségem volt rám. Ott volt mikor anya meghalt. Emlékszek programokat szervezett, hogy terelje el a gondolataimat arról, hogy elveszítettem anyát. A családhoz tartozik és ez szerintem örökké így is fog maradni. Hisz Nate is úgy bánik vele mintha a húgával. Pedig Nate nem sok emberben bízik meg, de Honorral már gyerekkoruk óta jól kijöttek.
- Jó, hogy melletted mindig áll valaki és biztat - süti le a szemeit szomorúan.
Kissé meglepődök a válaszán mivel ez tisztára úgy hangzott mintha nem lennének barátai. Ami természetesen lehetetlen, ugyanis barátok nélkül szerintem lehetetlen élni. Mondjuk én el sem tudom képzelni az életemet Honor nélkül. Ha Ő nem lenne mindig mellettem akkor szerintem egyedül lennék, mivel rajta kívül senki más nem áll szóba velem. Csak akkor ha valami kell nekik. Hogy őszinte legyek nem is nagyon érdekel, ugyanis a sulinkba eléggé sok plázacica jár akik még épp eszűen sem tudok dolgozni. Nekem pedig ilyen barátokra nincs szükségem. És ők sem úgy néznek ki mint akiknek szükségük van egy olyan lányra mint én. El sem tudnám képzelni magam mellettük.
- Biztos, hogy neked is egy csomó barátod van. - válaszolom, de Ő hangosan felnevet amit nemnek veszek. Én ezt nem értem. - Mi ezen olyan vicces? - kérdezem értetlenül.
- Vannak barátaim, csak történetesen nincs időnk egymásra. Tudod én a fiú intézetbe járok ahol minden nap tökéletességre kell törekednem - húzza el a száját mire én elborzongok.
Ez szörnyen hangzik. Nincs idejük a barátokra mivel az iskola nem engedi. Jézus. Ez most totál úgy hangzott mintha ez a suli egy börtön lenne. Így bele gondolva szerintem az is, hisz nem adnak  a diákoknak szabadot. Oké én megértem, hogy Anglia egyik legjobb iskolájáról beszélünk, de akkor is nem gondolnak a diákjaik életükre? Hiszen a tinik legnagyobb százaléka a gimiben éli ki a fénykorát. Első szerelem, első csók, első buli és még sorolhatnám. Azonban Liam mondata most totál úgy hangzott mintha számára ezek elérhetetlen dolgok lennének.
- Most azt akarod mondani, hogy suli után rögtön haza mész és tanulsz és hétvégén is a könyveid felett ülsz és ki sem mozdulsz. - mondom elborzadva. Esküszöm az iskola vezetőségének elmegyógyintézetbe kellene vonulnia ha ilyet megenged.
- Az edzéseket kihagytad és én még mellette énekelek is - teszi még hozzá mire én megtorpanok. Énekel? Ez most komoly? Ki sem nézném belőle. Biztos fantasztikus hangja lehet.
Szerintem ennek a srácnak nincs egy szabad ideje sem. Esténként lefekszik és rögtön elnyomja az álom mivel annyira el van fáradva. Ilyen élet kellett volna Natenak is. Akkor legalább nem üvöltetné hajnalig az ostoba dalait a gépén.
- Ha ez mind igaz, akkor most hogy-hogy eljöttél moziba? - húzom fel a szemöldökömet kérdően. Liam vállvonogatva elneveti magát. Nem tudom, hogy mi ezen a nevetséges, hisz most mondta, hogy milyen elfoglalt. És ha valaki ilyen elfoglalt akkor nincs ideje moziba járkálni.
- Mert engem már nem érdekel a suli. Soha nem akartam oda járni csak nem mertem ellent mondani a nagyapámnak. Mindig azt akarta, hogy pont olyan legyek mint Ő, így mivel felnevelt kétség sem fért bele, hogy hova fogok járni. Aztán...- itt gyorsan elharapja a mondatot és elfordítsa a fejét.
És aztán meghalt a nagyapja. Rettentően érdekel, hogy miért érinti ennyire érzékenyen ez a téma, de nem kérdezősködök. Nate megmondta, hogy Liam majd akkor elmondja ha akarja. Én pedig ezt a kérését tiszteletben tartom. Szóval az lenne a legjobb ha témát váltanánk, így én sem bántom meg megint.
Amúgy szerintem a nagyapjának nem lehetett szíve. Tudta, hogy az unokája nem akar oda járni mégsem érdekelte. Ráadásul ha Ő nevelte fel, akkor tudnia kellett volna, hogy mi érdekelte a gyereket. Nem értem az ilyen embereket akik nem veszik észre azt, hogy más mit akar.
- Szóval énekelsz - váltok gyorsan témát mire Liam rám kapja a tekintetét. Szerintem azt hitte, hogy tovább fogok kérdezősködni. Tévedett. Egyszer már megbántottam még egyszer nem fogom. - Mióta?
- Egész kicsi korom óta - válaszolja egyszerűen. Azta. Akkor mostanra tuti elképesztő hangja lehet. - De mostanra már abba hagytam.
- Mert? - húzom össze a szemöldökömet értetlenül. Ha valaki kiskora óta énekel akkor az nem hagyja csak úgy egyik napról a másikra abba. Valaminek történnie kellett ha Liam abba hagyta.
- A nagyapámnak soha nem tetszett, hogy imádok énekelni és minden szabadidőmet erre fordítottam. Szerinte nem lett volna jövője. Ezt mikor a szemembe mondta rettentően megharagudtam rá és ezért jelentkeztem a 2008-as X-Factorba. A tanáraim szerint ahhoz képest, hogy csak tizennégy éves voltam elképesztő hanggal rendelkeztem - kezdi a mesélést mire az én szám a földön landol. Liam volt az X-Factorban tizennégy évesen? És én erről miért nem tudok, mivel szerintem emlékeznék rá ha szembe találtam volna magam Vele a televízióban. - A nagyapám vitt volna el Londonba. Azonban előtte rettentő csúnyán össze vesztünk, ugyanis megmondtam neki ha bekerülök akkor ott hagyom a sulit. Erre ő azt mondta ha ezt meg merem csinálni számára megszűnök létezni - elcsuklik a hangja miközben beszél. Közelebb lépek hozzá majd barátságosan megsimogatom a kezét. Ez azért nagyon csúnya húzás volt a nagyapjától. Ha valakinek van álma akkor valósítsa meg azt. A családnak pedig ilyenkor az a dolga, hogy támogassa. - Azonban mivel kiskorú voltam így csak szülői felügyelettel mehettem szóval Neki kellett elfurikáznia. Egész úton veszekedett velem, mivel állítása szerint a család szégyene vagyok. Én pedig vissza ordítottam neki, hogy mindig is utáltam amiért parancsolgatni akart nekem és, hogy Ő nem az apám. És akkor az autó hirtelen megcsúszott a jeges úton. Én pár karcolással megúsztam, azonban Ő még a helyszínen meghalt - a kivilágított utcán észre veszem, hogy arca csillog a könnyektől. Eszében sincs letörölni őket. Sokkolva várom a folytatást, de Liam nem folytassa. Csak halkan szipog. Mellé lépek majd magamhoz húzom és elkezdem gyengéden a hátát simogatni, miközben Ő a fejét a nyakamba fúrja és ott sír tovább.
Ez borzalmas. Én soha nem gondoltam volna, hogy ezért érint ennyire érzékenyen ez a téma.
- Nem a te hibád volt - suttogom halkan a hajába azonban Liam elhúzza fejét a nyakamtól majd a szemeimbe néz. - Akár kivel megtörténhetett volna.
- Miattam ült autóba aznap. Én akaratoskodtam, hogy vigyen el. Miattam halt meg Skyler! Ráadásul amit akkor mondtam nem is gondoltam komolyan. Hisz Ő nevelt fel. Mégis azt mondtam neki, hogy utálom- törli ki a szemeiből a könnyeket miközben én hevesen a fejemet csóválom. - Minek is próbálom ezt neked elmagyarázni, hisz úgysem érted meg. - lép tőlem távol. Ez most csúnya volt. Én nem tudom, hogy milyen érzés elveszíteni valakit? Az anyám a szemem előtt halt meg, az apám pedig soha nem volt rám kiváncsi. Sőt a szüleim engem nem is akartak.
- Persze biztos, hogy nem tudom milyen felesleges gyereknek lenni - mondom egy fokkal hangosabban mire Liam rám kapja a tekintetét. - A szüleim nem is akartak mivel már a születésem előtt is el akartak válni. Aztán véletlenül becsúsztam az apám pedig Ausztráliába költözött és soha az életben nem találkoztunk ugyanis soha nem kellettem neki. Anyám pedig örökké dolgozott így nincs sok emlékem róla ugyanis mikorra felnőttem tüdőrákos lett és a szemem előtt halt meg. Tizenhárom éves korom óta Nate nevel...
- Sajnálom...én ezt nem tudtam - süti le a szemeit szégyenében Liam majd bátortalanul elém lép és most Ő az aki megölel. Nem sírom el magam pedig közel vagyok hozzá. Soha nem sírok mert akkor gyengének hinnének. Jó életem van és semmiből nem szenvedek hiányt. - Nate imád téged. - simít ki egy hajszálat az arcomból mire én megremegek az érintésétől. Annyira finom az érintése. - Az én szüleim is díjat érdemelhetnének. Az apám felcsinálta az anyámat majd pofátlanul bejelentette, hogy szerelmes egy másik nőbe. Anyám nem bírta feldolgozni azt, hogy maga maradt két gyerekkel, majd mikor megszült engem, szó nélkül lelépett a kórházból és kicsit sem érdekelt, hogy ott hagyott. Így kerültünk a nagyapámhoz. Nicolát beíratta egy bentlakásos iskolába Manchesterbe aki csak akkor jött haza mikor temették. De akkor sem jött volna, csak hát ő lett a törvényes gyámom. - meséli de ezt már nem olyan szomorúan. Van egy olyan érzésem, hogy Ő sem kíváncsi a szüleire.
- Azt hittem, hogy csak nekem van ennyire gáz életem - nevetek fel és Liam is velem egy időben. - Igazából ezt így még Honornak sem mondtam el soha.
- Én sem. Te vagy az első akinek el mertem mondani - mondja mire engem ez a mondata büszkeséggel tölt el.
Szótlanul lépkedünk tovább, de akkor eszembe jut valami.
- Nem hiányzik az éneklés? - fordulok felé kíváncsian. Liam először nem szól semmit. Ha valaki jelentkezett egyszer az X-Factorba akkor annak hatalmas tehetséggel kellett rendelkeznie. És Ő jelentkezett.
- Két éve még csak eszembe sem jutott az éneklés mert mindig nagyapára gondoltam. - húzza el a száját.
- És mi van az X-Factorral? Liam ha tényleg ennyire szerettél énekelni mint ahogy mondtad és ha tehetségesnek tartottak, akkor szerintem nem szabadna ilyen könnyen feladnod az álmaidat. - csóválom meg a fejem miközben Ő hálásan néz rám.
Soha nem hallottam énekelni, de szerintem tehetséges. Hisz csak rá kell nézni. Tizenhat évesen megélte a poklok poklát és még mindig tud nevetni.
- Majd meglátom - válaszolja szűkszavúan, de aztán mind ketten megállunk mivel a házunk elé értünk. Szótlanul állunk egymással szembe majd ismét Ő szólal meg. - Milyen volt életed első randija?
- Fantasztikus. - válaszolom mosolyogva.
Tényleg komolyan gondolom. Közelebb kerültünk egymáshoz és szerintem ennek még akár folytatása is lehet. Hisz beavatott a legféltettebb titkaiba amiket eddig senkinek nem merte elmondani. De nekem elmondta ugyanis megbízik bennem. Vagyis remélem.
- Akkor akár még meg is ismételhetnénk valamikor - mondja reménykedve mire az én szívem megugrik.
Találkozni akar velem szóval Ő is élvezte. Ezt nem hiszem el. Nem tart egy unalmas lúzernak és még csak nem is akar lerázni.
- Én benne vagyok - bólintok majd közelebb lép és mielőtt elmenne egy puszit nyom az arcomra.
A gyomromban pillangók kelnek életre miközben megyek be. Az arcomra levakarhatatlan mosoly kúszik és szerintem most még értelmesen beszélni sem tudok.
Megpuszilt és találkozni akar velem még. Ez életem legboldogabb napja...

18 megjegyzés:

  1. IIIIIIIIIIIIh ah uuuuuuuuuuuu !
    Juuu egyikknek szarabb az eletem mint a maiknak!
    JUUUUUJ nagyon nagyon nagyon jo resz lett lett! :)
    Siess a kovivel!!

    VálaszTörlés
  2. Ahw, de cukik.. :)) *olvadok* :D nagyon jó rész lett, imádtam ezt is. már várom a kövit, siess vele.. :33 xoxo

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett *.*Imádom! Imádom! Imádooooom!!!!!! <3 Hamar kövit :D

    VálaszTörlés
  4. Óóó de cuki siess a résszel mert imádom és áhh
    L.

    VálaszTörlés
  5. Szia.Nagyon varom a kovit.Az elozo sztoridat is olvastam,es tegnap eszrevettem hogy ujat kezdtel,megtetszett,szoval mar ezt is olvasom :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó! A következő részek már az xfaktoros lesz?

    VálaszTörlés
  7. Istenem, szegény Liam :( Milyen rosszul érinthette ez az egész :(
    Amúgy a rész nagyon, de nagyon jó lett. Mint mindig ;) Várom a holnapit :))

    VálaszTörlés
  8. Óh, Liam újra menthetetlenül cuki volt és édes. Imádom ezt a gyereket.
    Nagyon jó volt betekintést nyerni Liam múltjába, de egyben szomorú is.
    Izgatottan várom a folytatást. xxx

    VálaszTörlés
  9. Iiiii!!! :3 Nagyon cukkacs! :3 Annyira aranyos Liam! :3 Imadom! :3
    Nagyon jo resz lett.:) Varom a koviiit! :3
    Puszi! :3 xXx
    Reni

    VálaszTörlés