2014. október 6., hétfő

13. - A fiú új külsője

A történet lassan a vége felé közeleg...vagyis pontosan 3 rész van még hátra :P nos lehet, hogy valaki többre számított, de én még ennél is kevesebbre számítottam xD mikor elkezdtem írni úgy gondoltam h örülni fogok neki ha tíz részt meg tudok írni :D komizniiiiiiiiiiii

~ Liam Payne ~

Vajon tényleg meg akarok változni egy lány miatt? Ráadásul egy olyan lány miatt akivel lehet, hogy most már nem is akarok annyira összejönni? Összezavarodtak az érzéseim. És ezt mind Connienak köszönhetem. Mióta megjelent az életemben a hormonjaim összezavarodtak, de rendesen. Mikor a közelembe van sokszor még azt sem tudom, hogy fiú-e vagyok vagy lány. Fura hatással van rám. Fura, de jó hatással. Olyan érzéseket vált ki belőlem amit mindig is érezni akartam és még érezni is akarok.
De most mégis Bethany miatt akarom megváltoztatni az életem. Bethany miatt akit már négy éve próbálok magam megszerezni. És aki már négy éve gyaláz a Földbe, csak azért mert egyszerűen jól esik neki. Kíváncsi lennék arra, hogyha egyszer valaki megkérdezné tőle, hogy miért gúnyolódik rajtam, vajon mit válaszolna. És arra mit mondana, hogy miért nem ad egy esélyt nekem? Nem hiszem el, hogy nem veszi észre azt ahogy ránézek. Connie csak egyszer látott Beth jelenlétében mégis rögtön leesett neki, hogy tetszik nekem. Pedig abban a pillanatomban nem is éreztem magam a fellegekben Beth miatt. Elég különös, ugyanis Tőle mindig a mennyországban éreztem magam. De akkor mégsem. Valahogy jobban izgatott az a tudat, hogy Connie ellent mert szegülni az apámnak és eljött a meccsre és egész végig ott volt és szurkolt nekem, - még akkor is ha én nem játszottam. A lényeg az, hogy velem volt! Ez pedig nálam mindennél többet ért. Szerintem akkor azért sem fogtam fel annyira Bethany sértő megjegyzéseit. Connie mégis megtudta, hogy tetszik nekem. Pedig igazából akkor azért fordultam magamba, mert tényleg nem értettem azt, hogy apám barátnője miért viselkedik velem olyan furán.
Akár ki akár mit mond, és lehet hülye is vagyok, de ki merem azt mondani, hogy Connie flörtöl velem. Jól olvastátok, flörtöl! Nekem ne beszélje be senki azt, hogy minden srácot csak úgy puszilgat, ölelget, véletlenül hozzá ér, kedves szavakat suttog neki. Mi ez ha nem szerelem? Vagyis a részéről lehet nem, de a részemről már nem vagyok benne olyan biztos.
És mégis Bethet akarom randira hívni, aki még csak a létezésemtől is rosszul van. Komolyan mi ütött belém mikor rábólintottam Connienak arra, hogy változtasson a stílusomon? Ha Connie el tudja fogadni a kinézetemet, akkor Bethany miért nem. És miért pont az apám barátnőjéről ábrándozok a nap huszonnégy órájában, mikor azon kellene gondolkodnom, hogy hogyan hívjam el Bethanyt randizni. Egyáltalán tényleg el akarom vinni randizni?
Az biztos, hogy nem árulhatom el magam. Connie úgy tudja, hogy fülig szerelmes vagyok Bethanyba azért most mindent meg fog tenni az ügyben, hogy normális külsőt varázsoljon rám. Nekem pedig arra kell koncentrálnom, hogy kiszeressek Connieból. Louis megmondta, hogy nem zúghatok bele jobban, de pont az a katasztrófa, hogy én már nem csak simán bele zúgtam, hanem egyszerűen bele szerettem. Felfogjátok Ti ezt? Szeretem az apám csaját!
Valamit nagyon gyorsan csinálnom kell. Muszáj időnap előtt megszereznem Bethanyt és akkor lehet, hogy az Ő segítségével sikerül elfelejtenem Conniet. Ez lesz a megoldás és kész.

                          

- Elmegyünk egy jó ismerősömhöz - hallom meg Connie csilingelő hangját mellőlem. Még mindig a suli tornatermében ülünk egymás mellett. Még mindig megborzongok ha rágondolok arra, mikor kezével az én kezemet simogatta, és mikor bele puszilt a hajamba. És ha bele gondolok abba, hogy tényleg nem az apám kényszeríti, hogy legyen velem kedves, majd kiugrok a bőrömből.
Most állítsd le magad Liam! Neked Bethanyra kell koncentrálnod. Felejtsd el Conniet, őt úgysem fogod soha megkapni mivel az apád előbb célba ért nála mint Te...- nem állok le veszekedni saját magammal. Az agyam tudja, hogy hülye vagyok amiért Connieról fantáziálgatok.
- Mit kell tudni erről a jó ismerősödről? - hagyom, hogy Connie a karomnál fogva felhúzzon a padlóról, majd maga után húzva elhagyjuk a termet. Kicsit sem zavartassa magát, hogy én még mindig abban a ruhában vagyok amiben fociznom kellett volna.  - Egyébként úgy tudtam, hogy Los Angelesben nincsenek barátaid. - gondolkodok el mikor felelevenedik bennem az egyik beszélgetésünk ahol az ecsetelte, hogy én vagyok az egyetlen barátja az egész városban. Most meg kiderül, hogy mégis van rajtam kívül más barátja is?
- Azt, hogy Ő tudja, hogyan kell az ember életét egy csapásra megváltoztatni. Az biztos, hogy anyagi segítséget ne kérj tőle, mert olyan munkába kever bele amiből soha többé nem fogsz tudni kimászni - lassít a tempóján és a szürke Audija mellett áll meg. Kényelmesen beül a volán mögé, azonban én hezitálok. Kicsit sem nyerte el a tetszésemet ez az ismerősről festett kép. Számomra úgy jött le mint egy sorozatgyilkos. Azok kevernek bele olyan munkába amiből aztán nem lehet kikeveredni.
- Te most egy maffiához akarsz vinni engem? - kerekedik el a szemem és hátrálni kezdek az autójától. Ahhoz képest, hogy egyetemista elég drága autója van. Egész idáig úgy tudtam, hogy az egyetemisták diákhitelekből élnek. Azonban azt nem hiszem,hogy ezt a Audit tudja fizetni hitelből. Lehet aztán, hogy a szülei küldik a pénzt, vagy valami ilyesmi. Nem tudom mert a magánéletéről nem nagyon szokott nekem beszélni.
- Nem, csak Donnához. Ő a divat maffiája. - kacsint rám ravaszul. Mit is vártam. Connie lány szóval ért a divathoz. És most az a célja, hogy belőlem normális külsejű tini srácot farag akiben Beth rögtön belé szeret. Izgis.
Gőzöm sincs, hogy épp hova tartunk és, hogy ki az a bizonyos Donna. De abban biztos vagyok, hogy bízok Connieban. Ismer már annyira, hogy tudja mi a jó nekem.
Pont ezért is lepődök meg rajta mikor egy kollégium előtt parkol le. Van egy olyan érzésem, hogy míg nem jött össze az apámmal addig itt lakott. Jó helynek tűnik és pont ezért nem értem meg azt, hogy miért választotta az apámat a klassz egyetemi élet helyett. Miért pont egy negyven éves fazont választott a bulik és az igazi élet helyett?
Ismét karon ragad majd bevezet az épületbe. Mindenhol fiatalok. Vagy tanulnak, vagy beszélgetnek, esetleg zenét hallgatnak. Senki nem néz rám, olyan mintha láthatatlan lény lennék közöttük. Elvegyültem a diák között, amit jó jelnek veszek mert akkor őket nem érdekli az, hogy hogyan is nézek ki.
Connie megáll egy ajtó előtt majd a táskájából elő húz egy kulcsot és kinyitja a zárt. Az ajtó kitárul, mi belépünk és rögtön megpillantok egy lányt az ágyon fekve miközben bőszen olvasgat magának. A külseje nem győz meg, ugyanis úgy néz ki minta egy pornó újságból lépett volna ki. Nem szeretem a nagyon kihívóan öltözködő lányokat.
A lány, vagy inkább nő felpillant a magazinjából, majd mikor észre veszi, hogy vendégei érkeznek rögtön felül, de szemeit le sem veszi róla. Szinte már undorral néz ahogy felém közelít.
- Nem Connie, ez már nekem is sok - csóválja meg a fején flegmán. A hangjától a hideg futkos végig a hátamon. El akarok innen menni. - Még ha milliókat fizet akkor sem vagyok hajlandó hozzá érni. - ez most fáj. Soha nem gondoltam volna, hogy Connienak ilyen bunkó barátnői vannak.
- Donna azt sem tudod, hogy mit...- kezdi el mondani Connie, de Donna a hosszú mű körmeivel félbe szakítja.
- Eszembe sincs segíteni rajta. Egyébként is nem úgy néz ki mint aki már elmúlt tizennyolc.
- Pár hónapja múltam tizennyolc! - kérem ki magamnak felháborodva.
- Akkor sem érdekelsz! Szóval pont ahogy jöttél meg is fordulhatsz. - mutat az ajtó felé.
- Ő nem kuncsaft hanem az én barátom! Basszus Donna segítened kell rajta. Nézz rá, emberi formát kell belőle csinálnunk és ez nélküled nem megy. - milyen kuncsaft? És én nem az vagyok? Mit hitt ez a csaj, hogy mit akarok tőle?
- Hogy mi? - kérdez vissza értetlenül Donna.
- Nézz rá csak! Szegényt mindenki cikizi a külseje miatt pedig rendes srác. - lép mellém Connie és átkarolja a vállamat mosolyogva. Próbálok úgy állni mintha tök normális lenne, hogy csak úgy átkarolt. Pedig a lábaim remegnek mint a kocsonya.
- Pedig nem olyan reménytelen eset - simogatja meg az állát Donna és csak néz és néz. Körbe sétál, hümmög. - Azt hiszem, hogy tudok segíteni rajta. Csak olló kell, kontaktlencse és pár modern ruha amit mostanában a tizenéves kölykök hordanak. - magyarázza és arra eszmélek fel, hogy lenyomnak egy székre majd elkezdenek körülöttem futkározni.
Alig telik el tíz perc, pár lány egy csomó olyan ruhát rak le elém amiket eddig csak más srácokon szoktam látni. Először hezitálok ugyanis valahogy nincs kedvem farmer nadrágot felvenni. De mikor Connie szó szerint letépi rólam a barna nadrágomat muszáj felvennem egy fekete nadrágot aminek lyuk van a térdénél. Hülyén érzem magam benne.  Olyan mintha egy kutya széttépte volna a nadrágomat. Mikor egy egyszerű pólóért nyúlok elhúzza előlem és helyette egy fehér trikót nyom az orrom alá. Kényelmesen érzem magam benne, de mikor a tükör elé nézek megborzongok. A felsőből totál kilátszódnak a karjaim! Látszódnak az izmaim...azta, így nem is nézek ki olyan bénán. És a felsőhöz illik a nadrág is. És a fehér tornacsuka csak még jobban tesz az összhatáson. Órák hosszat képes lennék gyönyörködni magamban, ha nem nyomnának le egy székre.
- Te tudsz hajat nyírni? - kérdezi csodálkozva Connie Donnától? Ő fog engem lenyírni? Biztos jó ötlet ez?
- Az egész koli hím nemű tagjait én nyírom. Szóval nálam jobb kezekben nem is lehet. - kacsint egyet Donna és kezeit megérzem a hajamon. Szó szerint rettegek, hogy mit fog csinálni velem.
Körülbelül fél óráig ki sem nyitom a szemeimet. Azt is már csak akkor nyitom ki mikor egy puha kezet érzek az arcomon. A szemeim kipattannak és szembe találom magam Connie aranyos arcával amint épp leveszi a szemeimről a szemüveget és kontaktlencsét nyújt át. Kicsit hezitálok, de mikor meglátom a bátorító tekintetét erőt veszek magamon és beteszem a lencséket.
Connie bólint, megfogja gyengéden a kezem és a szekrényre akasztott álló tükörhöz vezet. Félek belé nézni.
- Jól nézel ki! - suttogja a fülembe Connie, és akkor szembe találom magam a tükörképemmel.
Alig ismerek rá saját magamra. A hajam le van nyírva és az égnek mered a zselétől nem pedig a homlokomra tapad mint eddig mindig. Ruháim menőek, nem pedig ódivatúak mint az eddigiek az arcom teljesen normális. Nem csúfítja el a hülye szemüvegem. Tényleg jól nézek ki. Mintha nem is én lennék.
- Ez elképesztő - nyögöm ki nagy nehezen.
- Bethany szó szerint meg lesz halva, mikor két nap múlva Te és én együtt fogunk megjelenni a szalagavató bálon mint egy pár. - kacsint rám Connie, bennem pedig még a vér is megáll.
Connie lesz a párom a szalagavató bálon?...

6 megjegyzés:

  1. Tökéletes! Bár Liam mindenhogy az és a te írásod is :3 Donna XD azon jót nevettem :D Hogy tiltakozott :DD Szóval isteni a rész és gyorsan kövit :D

    Chu~Hime-sama♥

    VálaszTörlés
  2. Imádtam/dom, komolyan már alig várom a kövi részt! Donnán szakadtam XD Hamar folytit!! :D

    VálaszTörlés
  3. OMG!!!! :D
    ez a rész tökéletesen megszerezte az a címet, hogy a legeslegjobb rész eddig :D de úgy érzem majd ezt is tudod még fokozni :D
    imádtam ás várom a következőő részt :D
    ♥♥ ;)) Xoxo

    VálaszTörlés