2014. október 7., kedd

14. - A fiú és az első csók

Úgy döntöttem h a maradék részeket naponta felteszem :D örültök? remélem igen :P 

~ Liam Payne ~

Ha valaki pár hónapja azt mondja nekem, hogy én el fogok menni egy bálba ahova kísérővel kell megjelenni, nem hinném el. Úgy ahogy azt sem hinném el, hogy az utcán pár velem egykorú csaj rám mosolyog, és mikor Connieval leülök az egyik fagyizó teraszára, oda jönnek hozzám és elkezdenek velem szó szerint flörtölni, majd megkérdezik Tőlem, hogy van e barátnőm, mert ha nincs akkor szívesen eljönnének velem moziba, vagy ilyesmi.
És ez csak mind azért történik meg most velem, mert hatalmas átalakuláson estem keresztül. Miután Donna megcsinálta a teljes külsőmet, ezáltal a hajam olyan lett mintha áramba nyúltam volna, a ruháim pedig pont úgy néznek ki mintha egy reklámból léptem volna ki, Connie pedig levette a szemüvegemet és kontaktlencsét parancsolt rám, az életem megváltozott. Végre valahára jól éreztem magam a saját bőrömbe. Örültem neki, hogy az utcákon nem vagyok láthatatlan és végre engem is emberszámba vesznek. Főleg a csajok! Én még életembe nem flörtöltem idegen lányokkal nyilvánosan. Sőt még csak beszélni sem tudtam előttük.
Azonban úgy tűnik, hogy manapság senkit nem érdekel az ha valaki beszari. Ha jól nézel ki akkor a csajnak máris Te kellesz. Esküszöm én próbálok hozzá szokni ehhez az új helyzethez, de még nagyon nehezen megy. Én mindig nyomi voltam, most meg egy fiú lettem akit mindenki magáénak akar megszerezni.
Valahogy nem érdekelnek a csajok, - mármint azok akik csak úgy megállítanak és rám akarják magukat erőszakolni. Mióta megtudtam, hogy Connie lesz a kísérőm a szalagavató bálomon még Bethany sem érdekelt. Pedig tudom, hogy mit akar Con ezzel az egésszel. És nem, nem azt amit én szeretnék. Nem randizni akar velem, vagy ilyesmi. Csak egyszerűen azt akarja elérni, hogy Bethany legyen féltékeny. Szerintem ezzel az új külsőmmel meg sem fog ismerni. Úgy ahogy senki más sem a sulimból. Néha még én is megijedek saját magamtól mikor váratlanul tükörbe nézek. Nem is megijedek, inkább csak nem ismerek magamra.
Apa is nagyot nézett azon az estén mikor Connieval haza jöttünk Donnáéktól. Lehet, hogy titkon büszke volt rám amiért sikeresen meg tudtam változni. Nem érdekel a véleménye. Csak azért mentem bele ebbe az egészbe mert nem akartam Connienak csalódást okozni. Meg azt sem akartam, hogy véletlenül rájöjjön arra, hogy már nem is Bethany az aki tetszik, hanem Ő.
Nem tudom, hogy mi lesz a bálba. De az biztos, hogy én inkább Conniera fogok koncentrálni, nem pedig Bethre.

                            


- Kész vagy? - hallok meg egy halk kopogást Donna és Connie koleszos szobájában. Nos miért vagyok itt? Mert az apám nem tud róla, hogy Connie az a lány aki a kísérőm lesz a bálba. Fogalmam sincs, hogy mit csinálna ha rájönne. 
Connie kérésére nem válaszolok semmit, csak továbbra is feszengve állok a szoba közepén. Nem nagyon viseltem eddig öltönyt. Azonban ma muszáj ugyanis más ruhában nem jelenhetünk meg. Kényelmetlenül érzem magam. Aztán lehet, hogy csak azért érzek így mivel totál ideg vagyok. Gőzöm sincs, hogy mi a terve Connienak Bethel kapcsolatban. Fogalmam sincs, hogy hogyan akarja elérni azt, hogy féltékeny legyen. Szerintem csak az a féltékeny aki szerelmes valakibe, és hogy őszinte legyek szerintem Bethnek én nagyon nem jövök be.  
- Totál hülyén érzem magam! - mondom nyavajogva és végig mutatok magamon. Úgy érzem magam mint egy majom akire ruhát erőltettek rá. Bárcsak legalább a nyakkendőt vehetném le. Akkor legalább normálisan tudnék beszélni. De így még azt is nehezen tudok, mivel ez a vacak meg akar fojtani. Nem bírok rájönni, hogy az apám naponta, hogy bírja ki öltönyben. Én megőrülnék.
Connie hangosan felnevet majd elindul be a szobába. Pontosan előttem áll meg, de még akkor is kuncog a szenvedésemen. Megharagudhatnék rá amiért kinevet, de nem foglalkozom vele. Valahogy jobban leköt az a tudat, hogy megint milyen közel tudhatom magamhoz.
- Nem is csodálom, hogy kényelmetlennek érzed - csóválja meg a fejét és a nyakamhoz nyúl majd igazgatni kezdi a nyakkendőmet. Hirtelen újra normálisan tudok nyelni, de most meg gombóc nőtt a torkomba mivel, Connie ujjai a bőrömhöz értek. Annyira finom a tapintása. - Most már jobb? - húzódik el Tőlem.
- Tökéletes. Köszönöm - hálálkodom neki, de közben csalódott vagyok, hogy ilyen hamar kész lett.
- Akkor indulhatunk is - int a fejével, hogy kövessem.
És akkor jövök rá, hogy eddig még meg sem néztem úgy rendesen. Egy piros koktélruhát visel ami tökéletesen tapad a testéhez. Haja lazán fel van fogatva, miközben pár lelógó tincse enyhén be van göndörítve. A ruhája a térde felett van, így miközben mögötte sétálok a hosszú vékony lábaiban gyönyörködöm. Pont akkorra magassarkú cipőt vett fel, hogy velem legyen egy magasságban. Az egész megjelenése tökéletesen passzol hozzá. Mint egy hercegnő, korona nélkül.
Mekkora egy paraszt vagyok amiért nem bókoltam neki, hogy milyen gyönyörű! Pedig biztos, hogy várta én meg csak magammal voltam elfoglalva.
Az autójához érve kényelmesen ül be az anyósülésbe én pedig megtorpanok. Miért nem a volán mögé ült? Rögtön észre is veszi rajtam, hogy megálltam ezért az autóból szól ki. Kihajol az autó ablakán, én pedig lenézek rá. De arca helyett a szemeim a dekoltázsán tapadnak meg. Basszus. A végén még tényleg észre veszi, hogy mennyire bejön nekem.
- Nem emlékszel rá, hogy azt mondtam, hogy ma Te vezetsz? - mondja vigyorogva. Rögtön elkezdem a fejemet hevesen csóválni. Van jogsim, de eddig még nem sokszor vezettem ugyanis apa szinte soha nem adja oda az autóját. Újat pedig esze ágában sincs venni nekem,
- Azt akarod, hogy én vezessem a Te autódat? - kérdezem csodálkozva.
- Nem gondoltad azt, hogy ilyen magassarkú cipőben majd én fogok vezetni? - kérdezi elborzadva és a cipőjére mutogat. Csodálom, hogy abban a cipőben egyáltalán tud menni. - Meg amúgy is tök ciki lenne ha én vezetnék a sulidhoz. Tudod az nagyon nem menő ha egy lány fuvarozza a pasiját. - meghökkenek. Szóval már elkezdődött a játék? Vagyis ő a barátnőm? Persze csak Bethany miatt. Azt hiszem nekem nem kell eljátszanom azt, hogy a pasija vagyok, ugyanis én lennék a legboldogabb a világon ha a barátnőmnek tudhatnám.
Mélyen kifújom a levegőt és úgy ülök be a volán mögé. Szinte már reszkető kezekkel fogom meg a kormányt és fordítom el a kulcsot. A modor felmordul és nagyon nagyon lassú tempóban elindulunk.
A szalagavató bál az iskola tornatermében rendezik meg. Ezért a tanárok és a diákok teljesen ünnepi hangulattá varázsolták az egész ellenszenves termet. De mikor kiszállok az autóból mégis tetszik amit látok. Mindenhol kiöltözött diákok, párok.
Szinte meglepődök a párokon, ugyanis sokan olyan kísérőt választottak akiről soha nem hittem volna el, hogy igent mondana a másik személynek. Mint például a Harry és Lottie páros. A lány csak azért jött el a haverommal mert másképp nem jelenhetett volna meg a bálon ugyanis nem végzős. Ezért kihasználta Harryt és meghivatta magát vele. Na igen, de ezt mikor Louis megtudta megzsarolta Hazt. Kikötötte, hogy csak akkor engedi el vele a húgát, ha Harry meg rábeszéli Gemmát, hogy az menjen el Louisval. Nem tudom, hogy Harry mivel fenyegette meg Gemet, de a lány igent mondott Louisnak.
- Asszem be kéne menni - köszörülöm meg a torkom és a csillogó tekintetű Conniera meredek. Úgy nézi a tornatermet mintha még soha nem látott volna szalagavató bált. Lehet, hogy nem is látott. Ki tudja, hogy volt e a sajátján.
- Életem első bálja és ezt neked köszönhetem. - mondja szinte már sírva, de gyorsan lehajtja a fejét. Mikor ezt észre veszem, én vagyok az aki közelebb lép hozzá és kezeimet a dereka köré fonom. Fejét a mellkasomba fúrja amitől én libabőrös leszek. Elkezdem a hátát simogatni végül pedig egy enyhe csókot nyomok a nyakára. Megremeg, én pedig majdnem összesek amiért meg mertem csinálni. Tényleg megváltoztam.
Elhúzódik tőlem, de csak annyira, hogy tudja megfogni a kezem. Ujjaink összekulcsolódnak és úgy indulunk be a terembe ahol már javában zajlik a bál. De mégis mikor átlépjük a küszöböt olyan mintha hirtelen mindenki minket bámulna. A lányok rögtön összesúgnak, a fiúk pedig kézzel mutogatnak Conniera és némelyikük elég durva jelzővel illeti. Ezért közelebb húzom magamhoz, és a derekát szorítom és ezzel is próbálom a tudtára adni, hogy én megvédem Őt a köcsög diákoktól.
A zene dübörög, Connie pedig hirtelen felém fordul. - Táncoljunk! - kezd el húzni a parkett felé, de én nem megyek utána. Én meg a tánc? Maga a pokol! Gyűlölök táncolni, na nem mintha eddig olyan sokszor táncoltam volna.
- Nem táncolok. - csóválom a fejem hevesen.
- De én még soha nem táncoltam bálba. - kezd el hisztizni.
- Gyűlölök táncolni. Soha nem fogsz erre az egyre rábeszélni. - mondom hevesen és összekulcsolom a kezeimet a mellkasom előtt, hogy még hitelesebbnek tűnjek.
- A kedvemért Li! - néz rám kiskutyaszemekkel. Próbálom elvenni róla a tekintetemet, de egyszerűen nem bírom. Annyira édesen néz, hogy szinte lehetetlen neki ellent mondani.
- A sírba viszel Te nő. - sóhajtok fel és engedem, hogy tovább húzzon.
Szinte a parkett közepén állunk, mikor a hangfalakból egy lassú zene szólal fel. Connie rögtön a nyakam köré fonja a kezeit, én pedig a derekára teszem az enyémeket. Lassan kezdünk el mozogni a zene ritmusára és akkor fejét a vállamon pihenteti tovább. A mennyországban érzem magam. Azt akarom, hogy a dalnak soha ne legyen vége, mert nem akarom a testét elengedi. Soha nem akarom elengedni. Azt akarom, hogy ezentúl mindig csak én érhessek hozzá. A magaménak akarok őt. Szereti akarom Őt tiszta szívemből. El akarom őt venni az apámtól. Én szeretem Conniet, csakis én!
- Ott van a kacsa - húzódik el Tőlem és a távolba mered. Csalódottan veszem le a tekintetemet Conról majd nézek oda ahova Ő néz. A fal mellett Bethany áll a barátnőivel miközben elég kihívóan engem néz. Szóval ezzel az új külsőmmel már megérdemlem azt, hogy rám nézzen? Most már végre megérdemlem Őt? És ennek most örülnöm kéne? - Csókolj meg! - fordul felém Connie parancsolóan. Megdermedek és kiszárad a szám. Mit mondott? Azt akarja, hogy csókoljam meg? Én aki még életemben nem csókolóztam? Úr Isten, én nem akarom! Vagyis akarom, de nem most és nem Őt. Nem akarom, hogy megtudja azt, hogy szűz vagyok és, hogy még soha nem volt barátnőm. Persze szívesen csókolóznék vele, de csak akkor ha előtte begyakoroltam volna a párnámmal vagy a kezemmel.
- Mi van? - kérdezem és érzem, hogy lever a víz.
- A csajod bámul. És ha most megcsókolsz akkor totál féltékeny lesz. - magyarázza keményen. Nem válaszolok semmit csak az ajkait nézem. Vörösek és teltek. Legszívesebben lecsókolnám róla a rúzst.
Beth nem is a csajom és ha így folytatom nem is lesz az, mert helyette Connienak fogok szerelmet vallani.
A kezeim remegnek és legszívesebben elfutnék, Connie pedig csak várja, hogy csináljam amit mondott. Fejemmel lassan kezdek közelíteni felé, és csakis az ajkait nézem. Pár miliméter választ el az ajkaitól mikor lecsukom a szemeimet és úgy érek a szájához. Azt sem tudom, hogy mit csinálok. Csak nyomom a számat az ajkaihoz, majd pár másodperc múlva elhúzódom Tőle paprikavörös arccal. Életemben nem éreztem még magam ilyen kellemetlenül mint most.
- Életed első csókja mi? - kérdezi vigyorogva Con.
- Miből gondolod? - kérdek vissza és próbálok tök normális arccal nézni rá. Istenem valaki mentsen ki innen. Nem akarom, hogy megtudja azt, hogy még soha nem volt csajom.
- Mert borzalmas volt - nevet fel és megsimogatja az arcom. A nevetése őszinte és nem lenéző. Merem azt mondani, hogy tetszik neki az, hogy Ő volt az első akit először megcsókoltam. - Most pedig menj hős szerelmes és figyeld meg azt, hogy a csajod le fog szólítani. - lök egyet a vállamon, hogy induljak el.
Nem akarom itt hagyni Conniet. Vele akarok maradni és csókolózni. Nem pedig Bethez akarok menni. De nincs más választásom. Connie úgy tudja, hogy az az álmom, hogy megszerezzem magamnak a lány.
Beth még mindig a fal mellett áll, de mikor meglátja, hogy közelítek felé, elindul felém majd megáll.
- Liamnek hívnak ugye? - kérdezi mosolyogva és nagy szemeket mereszt rám.
- Akivel négy éve már osztálytársak vagytok. - a hangom lekezelő és mérges. Pedig Bethany végre normálisan beszél velem. Erre a pillanatra vágytam már négy éve. És mégis most legszívesebben Connieval lennék. Nem vagyok normális.
- Jól nézel ki - mondja halkan és ujjával végig simít az arcomon. Semmi reakció. Csak egy erőltetett mosoly. Ennél többet nem kap tőlem. Eddig szóba sem állt velem. Most meg csak azért mert Connie és Donna megváltoztatta a stílusom rögtön kellek neki. - Mit szólnál ha valamelyik nap elmennénk valahova kettesben? - kérdezi bájosan.
- Randizni? - kérdezek vissza. - Mi van a pasiddal?
- Szakítottunk - válaszolja rögtön. Elég hamar túl tette magát rajta. - Szóval?
- Benne vagyok. - válaszolom amit rögtön meg is bánok. Nekem Connie kell, nem pedig Bethany...

8 megjegyzés:

  1. Szia :) A suliból írok szóval azért van így. Szóval....te jó isten. Amikor megláttam a címet még a szám is tátva maradt xD na a lényeg az hogy nagyooooon jó lett :) Kár h vége,de úgyis lesz másik per-fect történet :) Alig váron a köviiitttt....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azért ne haladjunk olyan előre..most lehet még nem lesz új töri :|

      Törlés
  2. Azta, azta :D Csoda rész volt, ismét :) Annyira aranyos Liam :3 Remélem összejönnek Connie-val, édesek lennének. Várom a kövit, puszi :*

    VálaszTörlés
  3. Wáóóó! :D
    egyetértek az előttem szólókkal, csoda rész volt :D Imádtam :D
    annyira örülnék ha összejönnének Connieval, de az apja tuti hogy bepipulna és nem lenne jó vége neki, de akkor is szurkolok nekik :D
    nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, siess vele :D :D ♥♥
    Xoxo

    u.i.: imádlak :D ♥ örülök, hogy naponta lesznek részek :D

    VálaszTörlés
  4. Nyunyu~ szeressük, hogy naponta lesznek részek *-* A történet meg váááá *-* Liam milyen kis cunci volt már :3 Ahw~ de miért mondott igent Bitch-nek ? qwq Nyunyu~ gyorsan kövit♥

    Chu~Hime-sama♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mert igent mondott xD így értelmes a sztoriiiiiiiii

      Törlés