2014. október 28., kedd

' 7.- Kapcsoló

Oh God, nagyon örültem a komiknak :) de komolyan,,,ezért is hoztam ma részt :D remélem örültök és megint komiztok :P a rész lehet egy kicsit unalmas lett, viszont a kövitől kezdenek beindulni a dolgok :D megéri várni ;) komizniiiiiiiii

#THEO
A bejárati ajtót hangosan csapom be magam után, majd lerúgom a lábaimról a cipőimet a kabátomat pedig szó szerint a fogasra dobom. A válltáskám amiben az iskola holmijaim vannak már rég behajítottam valamelyik sarokba szóval megkönnyebbülten sétálok az eddig üresnek vélt házban.
Szinte már félelmetes az a tudat, hogy megint egyedül vagyok otthon. Ahogy sétálok a keskeny folyosón, olyan érzés kerít hatalmába mintha a falon lógó képek engem bámulnának.
Mindig is félős kislány voltam azt meg kell hagyni. Életemben talán egy horror filmet néztem Chanellel és az akkori pasijával Deannel. Talán olyan húsz percig bírtam nézni, majd felsikítottam és a kanapé mögé bújtam miközben azt szajkóztam, hogy soha többé nem fogok beszélni egyikőjükkel sem. Ráadásul utána egész éjjel nem aludtam mivel baltás férfiakat meg levágott fejeket láttam a szobámba. Borzalmas volt. Ezért is utálok otthon lenni egyedül a házban. Nem értem, hogy a szüleimnek miért kellett ekkora házat építeniük. Rám nem gondoltak?
A lépteimre még a padló is megreccsen alattam. Ahogy sétálok úgy tudatosul bennem az a tény, hogy megint egyedül vagyok otthon. Anya megint nincs otthon? Ez képtelenség, hisz éjjel dolgozott szóval legkésőbb délelőtt már otthon kellett volna lennie. Lehet még alszik.
Az utam az emeletre vezet, hogy tudjak megbizonyosodni anyám hollétéről. Azonban mikor benyitok egyszerűen már meg sem lepődök rajta, hogy az ágya pont olyan érintetlen mint ahogy tegnap délután hagyta mielőtt elment dolgozni. Itt valami bűzlik. Olyan mintha anya titkolna előlem valamit.
De mit? Furcsán viselkedik az biztos. Ugyanis soha nem szokott otthonról csak úgy lelépni, hogy nekem ne szólt volna. Akár milyen vészhelyzet is van a kórházban mindig szól, hogy tovább marad. Most pedig még csak fel sem hívott! Habár én sem hívtam, mivel eléggé borzalmas napom volt.
Gyorsan előhúzom a telefonomat és máris tárcsázom anya számát. Cseng. Cseng. Cseng. Percekig. Nem veszi fel. Még mérgesebb leszek rá mint eddig volt. Nem jön haza. Nem szól. De még a telefont sem veszi. Most vagy valami történt vele. Vagy pedig valami hülyeséget csinált. Az anyámnál semmit nem lehet biztosra tudni.
Mérgesek megyek vissza a földszintre, majd a konyhába, hogy tudjak össze dobni magamnak egy szendvicset. Amikor kész leszek vele, azzal együtt telepedek le az ebédlőnkbe ahol a tévé van.
Kényelmesen elhelyezkedek fekve a kanapén miközben a szendvicses tányér a hasamon pihen. Imádok így enni a tévé előtt fekve a kedvenc csatornámat bámulva. Viszont ezt akkor nem engedhetem meg magamnak mikor anya otthon van. Szerint fekve veszélyes enni mert a torkomra futhat az étel. A másik ok pedig az, hogy iskola után rögtön tanulnom kell, szóval mikor haza jövök mehetek is tanulni a szobámba és vacsiig ki sem jöhetek onnan. Anya ilyen szempontokból eléggé szigorú. Megértem, hisz önálló anya akinek egyedül kell nevelnie egy serdülőkorban lévő lányt, miközben volt férje valahol Alaszkában bámul nap hosszat egy pingvin családot a saját lányára pedig tesz magasról.
Sötétedik már mikor becsapódik a bejárati ajtó. Szemeim kipattannak és ijedtemben még a kanapéról is lefordulok. Ezek szerint elaludhattam miközben tévéztem.
A padlón ülve igazgatom a hajam mikor anya siet be és az összes cuccát az egyik fotelba dobja. Arcáról süt a kimerültség és mikor végre sikerül leülnie a másik szabad fotelba, megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Szemei alatt fekete karikák éktelenkednek ami nála annyit tesz, hogy álmos.
- Micsoda őrültekháza - csóválja meg a fejét borzadva. És most jön az mikor elmondja azt, hogy mi történt a kórházban. Mikor kisebb voltam élvezettel hallgattam a betegekről szóló meséit. Azonban mostanában valahogy már nem tartom annyira izgisnek ezeket a beszámolóit. - Mikor azon vagyok, hogy végre haza jöhessek, nem behoznak két súlyos esetet? - kérdi saját magától.
- Izgi. - válaszolok valamit, de csak azért, hogy nehogy az legyen, hogy nem figyelek rá. Igazából azzal vagyok elfoglalva, hogy feltápászkodjak a padlóról és üljek vissza a kanapéra. Már már másodszor fordulok le valahonnan. Reggel az ágyamról, most a kanapéról.
- Kicsit sem izgi, ugyanis mind kettejük ételmérgezésben szenved. - mondja anya komoran. Mikor meghallom az ételmérgezés szót rögtön rá kapom a fejem. Ki olyan idióta már, hogy megeszik egy büdös és romlott kaját? Már nem azért, de az embereknek szerintem van annyi eszük, hogy nem eszik meg azt amiről látják, hogy rossz. Én tuti, hogy nem enném meg.
- Szétokádták a fél kórházat? Ráadásul duplán nyomatták a trutyit? - nem bírom ki, hogy ne röhögjek fel.
Jó persze durva mivel számukra nem lehet kellemes, de így külső szemlélőként eléggé viccesen hangzik. Nem lennék a takarítók helyében ugyanis szerintem mikor rájuk jön a rókázás, a legtöbb esetben nem jutnak el a vécéig szóval mindenhova megy a trutyi. Ha ilyen eseteknél ott lennék biztos, hogy nem bírnám ki nevetés nélkül. Persze sajnálnám őket, de akkor is a maguk hibájából történt. Ráadásul kettő személyről beszélünk. Nem hiszem el, hogy az egyikük nem tudta volna figyelmeztetni a másikat, hogy valami nem stimmel a kajájukkal.
- Hidd el nem volt olyan vicces. Holtsápadtak voltak és alig tudtak megállni a lábukon. Ráadásul már a műszakomon kívül hozták be őket, de nem jöhettem el ugyanis az apjuk a legjobb sebész a kórházba. - ez már megint nem érdekel.
- Mi közöd van neked a sebész fiaihoz, mikor te egy közönséges nővér vagy? - kérdezem értetlenül.
- Az apjuk pont akkor operált így nem tudott hozzájuk lejönni. És mivel én már végeztem gondoltam addig rajta tartom a fiúkon a szemem. - na várjunk csak. Ez a téma már nagyon is érdekel.
Szóval az anyámnak fontosabb volt egy orvos két kölyke mint a saját lánya? Ott maradt két idegen gyerekkel minthogy haza jött volna a sajátjához? Az én anyám soha nem szokott túlórázni senki miatt! Akkor ma mégis miért tette? Köze van ennek ahhoz, hogy egy sebészről beszélünk aki orvos szóval nagyobb rangon van mint az én anyám aki egy egyszerű nővér? Talán megijedt, hogy esetleg ez a sebész doki csúnyát mond majd róla a többi dokinak, és az anyám akár a munkahelyét is elveszítheti? Lehetséges ugyanis anyának mindig is ez volt az álom állása. Kiszabadult az iskolapadból és rögtön megkapta az első munkahelyét egy fogorvos mellett.
Mostanában tényleg valami nem stimmel kettőnk között. Eddig sem volt felhőtlen a kapcsolatunk, de most lassan már csak annyit beszélgetünk mikor haza jön. Minden fontosabb a számára mint én. Mondjuk én sem nagyon strapálom magam, hogy ezen változtassak. Eltávolodtunk, vagyis jobban mondva felnőttem. Az időmet amit vele szoktam tölteni most már inkább Chanellel töltöm vagy a többi sulis barátnőmmel.
 Lehet, hogy ezért is van annyit távol.  Na nehogy már én legyek a hibás azért mert felnőttem. Neki kellene alkalmazkodnia hozzám. Nem pedig elárulnia. Most halálra sértett!
- Te azt akarod nekem mondani, hogy két szaros kölyök miatt jöttél később haza és nem főztél nekem? - fordulok felé villámló tekintettel. Milyen anya már az ilyen? Neki velem kellene törődnie, nem pedig más rókázó kölykével. - Neked fontosabb volt két vadidegen, mint a saját lányod? - a szavaim eléggé bántóan csengenek, sőt szégyenlenem kéne magam amiért ilyen hangnemben merek beszélni a saját anyámmal, de valami oknál fogva most nem érdekel. Haragszom rá és kész.
- Csak segítettem. Nem értem, hogy mit kell ebből ekkora ügyet csinálnod. Mellesleg mindig Te vagy az első a számomra. - küld felém egy kedves mosolyt, de én csak vissza grimaszolok.
- Reggel miattad késtem el a buszt ugyanis Te nem voltál otthon és nem keltett senki - magyarázom csípősen és a kezembe veszem a távirányítót majd dobálni kezdem úgy mint egy labdát. A fejem felett dobálom, anya pedig a tekintetével követi a levegőben. Szerintem azt várja, hogy mikor ejtem ki a kezem közül, de valahogy az a pillanat nem jön el.
- Theo ne dobáld azt a kapcsolót mert véletlenül még fejbe vágod magad vele! - parancsolja szigorúan, de én csak azért sem hagyom abba mert tudom, hogy idegesíti. Én pedig idegesíteni akarom, mivel Ő is felidegesített engem.
- Most már érdekel, hogy mi van velem? - kérdezem bunkón és ismét feldobom a távirányítót.
- Ne beszélj már hülyeségeket. Nővér vagyok, az a munkám, hogy segítsek a betegeken.
- Én meg a lányod vagyok akit megszültél és kötelességed lenne foglalkoznod velem. - flegma vagyok tudom, de már megszokta ezt a stílusomat. Szerinte pont olyan a természetem mint apáé. Nem tudom, mivel kicsi voltam még mikor apa velünk élt. Mióta rendesen emlékszem akkor már elváltak.
- Jó rendben, legközelebb nem maradok bent tovább. Megfelel? - sóhajt fel én pedig csak elvigyorodok. A kapcsolót gyorsabban kezdem el dobálni ugyanis élvezem azt, hogy anya milyen könnyen befolyásolható. Amit mondok ő megcsinálja. Csak azért mert nem akarja azt éreztetni velem, hogy nincs apám. Tökéletes anya akar lenni, nehogy véletlenül megforduljon a fejemben, hogy esetleg felkeresem az apámat és hozzá költözöm.
- Tartozol nekem egy pizzával a reggeli bakid miatt - mondom az elvárásomat amit még reggel találtam ki neki.
- Egyébként képzeld, hogy ezzel a sebész dokival a minap folytattunk egy mély beszélgetést arról, hogy milyen önálló szülőnek lenni és azt mondta, hogy neked találkoznod kéne a fiaival mivel Te pontosan olyan természet vagy mint az Ő idősebb fia. - ez az a pillanat mikor feldobom a távirányítót, de mikor meghallom, hogy milyen boldogsággal beszél a sebészről, meg a találkozóról a fiaival, elfelejtem elkapni a kapcsolót az pedig fejbe kólint. De olyan erővel, hogy a szemeim rögtön könnybe lábadnak és a fejem eszeveszett sajgásba kezd. Anya felkiált majd mellém ugrik. - Theo, vérzik a fejed! - mondja elképedve én pedig a fájó ponthoz nyúlok ahol egy seb pihen. - Jézusom. Ezzel be kell mennünk a sürgősségire. - karol belém, de én nem engedem.
- Anya Te flörtölsz ezzel a dokival? - igen ez most a legfontosabb a számomra. Ez borzalmas! Nekem nem kell mostohaapa. Ráadásul ennek még gyerekei is vannak. Azonban a drága édesanyám nem válaszol erre a kérdésemre.
- Kicsim Te vagy az egyetlen olyan ember a Földön aki képes beszakítani a saját fejét egy távirányítóval. - hát ha azt vesszük lehet igaza van. Ki olyan ostoba, hogy fejbe dobja magát és még be is szakad. Csakis én lehetek ilyen szerencsétlen...

24 megjegyzés:

  1. Szegény Theo :'( Remélem rendben lesz a feje... A két gyomorrontásos az pedig gondolom Harry és Liam trio :D Én se szeretem a horror filmeket.Túl ijesztőek xD Siess a következővel :)

    VálaszTörlés
  2. Szia :)
    hát most jót nevettem :D számítottam rá, hogy a fejére fog esni, de arra nem, hogy így. XD
    várom a kövi részt. :P
    puszi♥

    VálaszTörlés
  3. Szerintem nagyon jo lett, egyeltalan nem uncsi! Siess a kivovel! :* ❤️

    VálaszTörlés
  4. neee xD úristen, de szerencsétlen xD és az a doki csak nem a Payne gyerekek apucikája? :D megnéztem volna, hogy hogyan jutottak el a kórházba, meg hogy ott is mit műveltek :D
    komolyan mondom szuper lett, már megint vagy inkább még mindig :D
    várom a kövit! :D *.*
    xoxo

    u.i: én is szurkolok magamnak hogy eljussak Bécsbe, még az utazás nem is lenne gond, csak hogy hol a stadion meg ilyenek :D
    de ha megyek szólok, és akkor személyesen is megismerhetem a kedvenc írónőmet :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. okvetlen szólj ;) jujjj és most pirulok :P szerintem nem is én vagyok a kedvenced, hisz nincs könyvem xD

      Törlés
  5. Hát...Theo ez ellenszenves volt xd de jót röhögtem, amikor fejbe vágta magát, ha úgy kell neki :D Fogadjunk, hogy a két rókás beteg Liam és Harry :D Gyorsan hozd a kövi részt asszony! :DD

    Chu~Hime-sama♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szegény lány, mit vétett neked h már megint nem szereted? xD

      Törlés
    2. mi az, hogy már megint? :ooo eddig ha jól emlékszem csak most mondtam, hogy nem kedvelem XD amúgy azt, hogy úgy beszél az anyjával ahogy :D

      Törlés
  6. Nagyon jóó lett!! És poénos!! De várom mikor találkozik Liam és Theo!!!! Hamar kövit!!! <3 :3

    VálaszTörlés
  7. Siess a kővetkezővel!!!! Nagyonnagyonnagyonnagyon jó!! *-* <3 imádom <3

    VálaszTörlés
  8. Istenem.. :DDD Csak Liam, meg Harry lehet ilyen szerencsetlen.xd amugy miikor szoktad altalaban hozni a reszeket? meg uj vagyok a blogodon! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most jelenleg rendszertelenül hozom ugyanis kissé az életem is rendszertelen :D de általán hetente két rész tuti van ;) oh és örülök h csatalakoztál közénk :3

      Törlés
  9. Oláh :D
    Theo-nak nagyon nagy tapsot küldenék xD Kis szerencsétlen..Amúgy nekem van egy olyan sejtésem,hogy Theo anyukájának bejön Mr. Payne :33 Aztán lehet,hogy tévedek xDD Na mindegy..Szerintem egyáltalán nem lett uncsi ,mert mindenkit sikerült vele meg nevettetned :33Szupii vagy!!:**

    VálaszTörlés
  10. én már akkor tudtam, hogy Theo is kórházba fog kerülni, mikor olvastam, hogy Harry-ék is ott vannak, balfaszok.xDD de amúgy baromi jó lett, én szó szerint annyira visítottam, mikor Theo ráejtette a fejére a kapcsolót, hogy tesóm jött át hót kómás fejjel, hogy halkabban élvezkedjek, na ezen, még jobban visítottam.xDD szóval baromi jó lett ez a rész is, és hamar hozd a kövit.:) xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. oh god xD kár h nem videóztad le h mit műveltél :D

      Törlés
  11. gondoltam, hogy Theo befogja fejelni a kapcsolot.xdd nagyon jol irsz, hanar hozd a kovit.:))

    VálaszTörlés