5.- Soha nem lennél képes megcsalni a legjobb barátommal.

Csaó!! Péntek ami egyet jelent a friss résszel :) Kinek, hogy telt az első hét a suliból? Remélem jól. Szerencsére nekem egész jó órarendem lett szóval van időm az írásra. Amin meg is látszik ugyanis most kezdtem el írni a 10. fejezetet....I'm God.....úgyhogy ha ez így fog folytatódni akkor lehet hogy hetente több rész fog felkerülni...maybe. Köszönöm a komikat, meg minden :P
Óhh és ki látta már a This Is Us-t? .....Én igen sőt még Augusztus 31.- én mivel nálunk volt olyan h premier előtti vetítés....but tervezem h még egyszer megnézem mivel annyira tetszett. de komolyan...best movie ever.

- Niall megtennéd, hogy nem mondod el senkinek azt, hogy Liamnél szedtél össze? - kérdezem a szőke srácot mikor az megáll a házunk előtt.
Igazából a legjobban attól tartok, hogy véletlenül valahogy Louis fülébe jut. Az pedig nem történhet meg, ugyanis nagyon kiakadna. Sőt talán még képes lenne szakítani is velem. Abba pedig bele halnék. Szeretem Louist és nem érdekel az, hogy kamu barátnője van. Ő soha nem lett volna képes lefeküdni az én egyik legjobb barátnőmmel. Habár az én legjobb barátnőm Ana és Ő nem olyan. Azonban eddig én se gondoltam volna magamról, hogy lefekszek egy más sráccal aki nem Louis. Sőt még csak el sem képzeltem az ilyen abszurd dolgokat.
Szerintem ha józan lettem volna nem feküdtem volna le Liammel. Nem azt mondom, hogy csúnya , de nekem ott van Lou. Senkivel nem cserélném fel. Azt se tudom, hogy ezek után, hogy fogok a szemébe nézni. Megcsaltam a legjobb barátnőjével. És mi lesz akkor ha véletlenül eljár Liam szája? Nem tenné meg, lehet nem ismerem, de bízok benne.
- Félsz Louistól? - fordul felém és mosolyra húzza a száját. Vicces mivel nem is ismer annyira mégis látja rajtam, hogy totál remegek. Ha most bemegyek az első dolog az lesz, hogy szembe találom magam Vele. És kérdezősködni fog és nekem pedig válaszolnom fog kelleni. Sőt hazudnom fog kelleni. Amit én nem tudok. Vagyis tudok, de csak a suliban a tanároknak. De az érthető. Viszont Louis-val mikor el kezdtünk járni megfogadtuk, hogy akár mekkora baj is történik elmondjuk egymásnak és együtt próbáljuk megoldani. De ezt most, hogy fogjuk megoldani? Szerintem ezt nem tudná olyan könnyen megbocsájtani. Talán akkor, hogyha nem Liammel történt volna meg. Aki a banda társa.
Nincs mese hazudnom kell Neki. Nem bírnám elviselni hogyha miattam menne tönkre a barátságuk. Hisz jól meg vannak együtt. Ennek pedig nem vethet véget egy félre sikeredett éjszaka csak azért mert én kiakadtam a semmi miatt. - Ki sem nézem belőle, hogy ilyen félelmetes testvér. - vigyorodik el.
- Csak a mostohatestvérem - javítom ki komoran. Néha már egy kicsit idegesítő, hogy szinte mindenkinek el kell mondanom, hogy nem vagyunk igazi testvérek. Mit nem lehet ezen megérteni? Hisz még csak nem is hasonlítunk. - És nem félek tőle csak... - csak attól félek, hogy megtudja, hogy megcsaltam. Igen ezt kéne válaszolnom, de nem tehetem. Niall sem tudja, hogy mi van köztünk és fogalmam sincs, hogy reagálna ha most elmondanám neki a valós igazságot.
- Nyugi bízhatsz bennem - varázsol egy barátságos mosolyt az arcára. Most meg kéne nyugodnom. De egyszerűen képtelen vagyok rá. Pár perc múlva be kell mennem a házba és találkoznom kell Louis-val. Rettegek ettől az egésztől. Oké én bízok Niallben és Liamben is, de akkor is eljárhat valamelyikőjük szája. - Soha nem fogja megtudni tőlem, hogy az éjjel Liammel hemperegtél. - teszi hozzá és kacsint egyet mire én hirtelen köpni- nyelni nem tudok.
Ezt meg honnan tudja? Az arcom lángba borul és kissé szorítani kezd a biztonsági öv. Honnan jutott neki mégis ez az eszébe? Hisz azt mondta, hogy az éjjelből semmire nem emlékszik mivel hulla részeg volt.
- Hogy mi? - kérdezem egy kissé idegesen. Niall felnevet és vállat von.
- Nem vagyok hülye - mondja végül egyszerűen és kihúzza magát. Érdeklődve húzom fel az egyik szemöldökömet és várom a folytatást. - Liam mikor ajtót nyitott csak egy farmer nadrágot viselt, Te pedig még mindig az Ő ingét viseled. Ráadásul mind ketten magatokra tetováltattátok a neveiteket és az éjjelből semmire nem emlékeztek. Szóval akár mit csinálhattatok. - fejezi be a mesélést én pedig bele szédülök a sok infóba.
Akár mennyire is szégyenlem beismerni, de igaza van. Mindenben.
Nekem végem van. Ha Niallnek ilyen nyilván való ez az egész akkor Louis még könnyebben rá fog jönni, hogy megcsaltam. Megharagszik rám és szakítani fog velem én pedig soha többet nem mozdulok ki a szobámból és egyedül fogok meghalni.  Meg is érdemelném.
- Figyelj véletlenül nincs kedved befogadni magadhoz...mondjuk örökre? - kérdezem pár perc néma csend után. Igen ha Niall elbújtat akkor soha többet nem kell találkoznom Louis-val és minden megoldódik. Niall hangosan felnevet és megcsóválja a fejét.
- Louis nem egy bérgyilkos. - mondja egyszerűen mire én felhorkantok. - És amúgy Ő nem látta az amit reggel én. Szóval nincs mitől félned. - de van mitől félnem. Viszont tényleg nem látta a reggeli jelenetet. Nem látta a fél pucér Liamet és engem sem miközben az Ő ruháját viselem.
- De azért a temetésemre eljössz, ugye? - pislogok rá kiskutyaszemekkel.
- Mack, túldramatizálod a dolgokat. Semmi baj nem lesz. - mondja és tudom, hogy ez a végszó.
 Mélyen kifújom a levegőt megköszönöm Niallnek a fuvart, majd lassan elindulunk a házunk felé. Lassan megyek fel a lépcsőn és próbálok nyugodt maradni ahogy a Szöszi kért. Ő könnyen beszél.
A szívem a torkomba dobog mikor lenyitom a kilincset és lépek be az előszobába. Éppen, hogy csak becsukódik utánam az ajtó rögtön Jayel és apával találom szembe magam. Ilyen az én szerencsém.
Jay karba font kézzel vizslat miközben a lábával a padlón dobol, apa pedig szinte már a pillantásával képes lenne megölni. Na igen róluk valahogy elfeledkeztem.
- Ilyenkor kell haza jönni? - lép felém rögtön apa mire én elhúzom a számat és valami értelmes válaszon töröm a fejem. Talán jobb lett volna előre kitalálni valamilyen kamu sztorit. Lassuk csak délelőtt tizenegy óra van és tegnap este nyolckor mentem el. Ha azt mondom, hogy lerobbant a kocsi amivel haza felé jöttünk és órák hosszat az autópályán ülünk, elhiszik? Nem hiszem ugyanis eleve ahol voltunk klub az a városban van szóval az autópálya közelébe sem mentünk. És azt is tudják, hogy Louis is itt volt, szóval biztos hívták már. - Ana már hajnal óta otthon van és azt mondta, hogy téged még jóval éjfél előtt elveszített. - teszi hozzá én pedig lehajtom a fejem. Igen ez az én apám. Ha nem veszem a telefont képes felhívni az összes ismerősömet. Olyan mint egy nyomozó. Sőt szerintem rosszabb.
- Még szerencse, hogy Louis felhívott és megnyugtatott, hogy a villában vagy Harryékkel. - az állam a padlót súrolja mikor meghallom Jay mondatát. Itt valami nagyon nem stimmel. Louis kamuzott az anyjának miattam? Nem köpött be ? De mégis miért nem ? Hisz egy csomószor hívott és nem vettem fel a telefont. Kezdek megőrülni. Ez így nekem két napra túl sok. Louis nem szokott hazudni az anyjának, sőt még az apámnak sem.
- Öhm, igen ott voltam és...és most keltem csak fel. - dadogom és próbálok hihetően beszélni, hogy hihetően tűnjön.
- Többet ilyen soha ne forduljon elő! - figyelmeztet apa komoran én pedig bólintok egyet, hogy megértettem. Az biztos, hogy többet bulizni nem megyek. Sőt sehova nem megyek csak suliba. Elég volt nekem egy éjszakára ennyi balhé. - Most pedig menj és szedd rendbe magad. - bök az emeletre mire én aprón elmosolyodok és amilyen gyorsan csak tudok eltűnök a szemük elől. Elég volt neki ennyi ebből a beszélgetésből. Louisnak hála könnyen megúsztam. De van egy olyan érzésem, hogy vele már nem fog ilyen könnyen menni.
A szobámba érve, megkönnyebbülten ülök le az ágyamra majd szétterülök megfogom a fejem és a plafont kezdem el bámulni. Épp azon vagyok, hogy levegyem magamról Liam ingét és minél messzebb tegyem a közelemből mikor kopognak és akkor tudatosul bennem, hogy elfelejtettem becsukni magam után az ajtót.
Áramütés szerűen ülök fel majd rögtön megakad a szemem a pasimon.
Louis hanyagul az ajtófélfának dől és úgy néz. Egyikünk sem szól semmit csak szótlanul bámuljuk egymást. Idegesen tördelem az ujjaimat és elkapom a fejem majd a cipőmet kezdem el bámulni mikor is megakad a szemem a tetkómon. Hirtelen felállok majd az előbb elhajított ing felé nyúlok és gyorsan magamra kapom, hogy Louis még véletlenül se vegye észre a varrást.
- Örülök, hogy végre haza értél - mondja mire én azt sem tudom, hogy most mit csináljak. Csak nézem ahogy ott áll az ajtóban miközben a kezével támassza meg magát. Eszeveszetten dögösen néz ki mint mindig amikor olyan felsőt vesz fel amiből kilátszik a mellkasa és ez által tökéletes betekintést nyerhetek a tetoválására. Igen, a pasikon szerintem őrjítően jól néznek ki a tetkók és ez alól Louis sem kivétel. A családból szerintem csak én vagyok az egyetlen akinek tetszik az új 'tetkós-rosszfiús-focista' Louis. - Most már ott tartunk, hogy be sem engedsz a szobádba? - kérdezi egy kissé fagyosan. Rögtön feltűnik az arcán lévő komorság. Tudom, hogy miattam ilyen. Hisz én nem vettem fel a telefont, én tűntem el az éjjel és miattam kellett kamuzni.
Ahogy ott állok kővé dermedve akaratom ellenére is mosolyra húzódik a szám miközben eszembe jut az amikor megkérdezte, hogy akarok-e lenni a barátnője. Akkor is ugyan úgy állt az ajtóba és nem mert bejönni.

- Tudom, hogy oda bent vagy - dörömbölt az ajtómon Louis miközben én az ágyamon ültem közben pedig a térdemet ölelgettem és halkan szipogtam. Senkivel nem akartam beszélgetni, de legfőképp nem Louis-val. Miatt vagyok már napok óta szarul. Sőt nem is napok óta hanem hetek óta. Pontosan mióta elment Amerikába a bandával. Pont akkor ment el mikor megcsókolt. Azóta pedig nem láttam. Fogalmam sincs, hogy most mi van közöttünk. Az csak egy csók volt és semmi több.
 Mi van akkor ha az csak egy hirtelen fellángolás volt az Ő részéről? Lehet, hogy nem is szeret csak pusztán elfogta a hév és megcsókolt. Nem gondolta komolyan, hisz akkor felhívott volna és megbeszéltük volna a dolgokat. De nem hívott és én sem mertem felhívni.
Ugyanis én tényleg komolyan gondoltam amit mondtam. Szeretem Őt és nem érdekel, hogy a mostohabátyám. 
- Nincs bent senki. - ordítottam fel eltorzított hangon. Nem vagyok felkészülve rá, hogy most beszéljek vele. 
Miatta nem megyek a karácsonyi bálra sem ami történetesen ma este lesz. Tylert kikosaraztam ugyanis nekem Louis kell, de Ő úgysem jön el velem, szóval én sem megyek. Pedig szívesen mennék, de így nincs kedvem hozzá.
- Ne akard, hogy betörjem az ajtót Mack! - ütött még egyet az ajtó ami már sokkal félelmetesebb volt mint az előző próbálkozásai. Összerezzentem a cselekedetén. - Tudod, hogy képes vagyok rá. - tette még hozzá mire én bepánikoltam. Tényleg képes rá és betöri az ajtómat. - Egy, kettő...
Még mielőtt kimondta volna a hármat, gyorsan felálltam és kinyitottam az ajtót. Ott állt előttem teljes életnagyságba, öltönyben. Miért van rajta öltöny?
- Rajtad meg mi van? - húztam fel a szemöldökömet és újra vissza mentem az ágyamhoz. Éreztem a pillantását a hátamon, de nem szólt semmit. - Mit akarsz Louis?
- Bálba vinni a barátnőmet. - válaszolta egyszerűen mire én hirtelen felé kaptam a fejem. A szívem hevesebben kezdett el verni ahogy mosolygós arcát figyeltem. Komolyan beszélt. A barátnőjének hívott engem! Akkor mégis csak komolyan gondolta a csókot. De ez még akkor sem jelent semmit.
- Azt hiszed, hogy szép szavakkal minden el van intézve? - húztam fel a szemöldökömet komoran. - Megcsókolsz a pályán aztán hirtelen elmész Amerikába és még csak arra sem vagy hajlandó, hogy felhívj. 
- Tudtad nagyon jól, hogy el kell utaznunk arra a konferenciára. Sőt még Te is hisztiztél, hogy vigyelek magammal. Úgyhogy nem önszántamból léptem le. - magyarázta én pedig kissé kényelmetlenül éreztem magam. - De most itt vagyok és azt akarom, hogy a barátnőm legyél.
- Hogy mi?
- Igen azt akarom. Szóval leszel a barátnőm? - lépett közelebb felém mire én halványan elmosolyodtam és hagytam, hogy magához húzzon és megcsókoljon. Szerintem ezt veheti igennek...

- Hol voltál az éjjel Mack? - kérdezi mikor belép a szobámba én pedig nyelek egy hatalmasat. Most mit mondjak? - Egy csomószor hívtalak, de nem vetted fel. Harry állítja, hogy hajnalban még látott, de nem nagyon akarok neki hinni ugyanis eléggé ki volt ütve.
- Miért érdekel? Hisz jól el voltál Eleanorral a VIP szektorban. - és most végre Ő jött zavarba. Szemeit lesütötte és szomorú tekintettel bámulta a cipőjét. Igen érezze csak szarul magát, úgy ahogy én éreztem magam mikor megláttam a klub előtt Eleanorral.
- Hibáztam már megint tudom...de meg tudom magyarázni. - néz a szemem közé miközben én elkezdem a hajamat tépni.
Milyen érdekes, hogy Ő minden ilyet meg tud magyarázni. Akár mi rosszat csinál Ő neki van egy tuti hihető sztorija amit én szó nélkül elhiszek. Esélyt sem ad arra, hogy gyanakodjak vagy féltékenykedjek.
- Akkor gyerünk magyarázd ugyanis kíváncsi vagyok rá, hogy megint miért volt ott pedig nem kellett volna ott lennie. - teszem derekamra a kezem és indulok meg felé szikrázó szemekkel. Louis nyel egyet és elhúzza a száját. Ezt nem ússza meg egy könnyen. A szemembe hazudott és most megint azt akarja, hogy én kérjek bocsánatot az Ő hülyesége miatt. - Pedig állítólag már bele fáradtál abba, hogy kamu barátnő kell. - idézem a tegnapi szavait. Kellemetlenül érzi magát, látom rajta. De nem érdekel. Megérdemli.
- Mégis mit tudtam volna csinálni? - tárja szét a kezeit én pedig megforgatom a szemeimet unottan. - Ott volt a villa előtt. Nem mondhattam azt neki, hogy ne jöjjön velem. - mondja komoran. - Azt azonban még mindig nem tudom, hogy Te hol voltál. Zaynel és Perrievel egész éjjel téged kerestünk. - milyen jól tudja terelni a témát.
És már megint én érzem magam kellemetlenül.
- Ne tereld a témát Louis! Miért hazudtál a szemembe? - közvetlen egymás előtt állunk.
- Hova tűntél tegnap éjjel Mack? - kérdez vissza. - Tudom, hogy titkolsz valamit, de az biztos, hogy többet nem kamuzok sem anyának sem pedig Troynak.
Ilyen értelmes beszélgetést már rég folytattunk. Őt is érdekel valami és engem is, viszont egyikünk sem szeretné elmondani az igazat. Azt sem tudom, hogy most mi folyik közöttünk.
- Mi most veszekszünk? - kérdezem pár pillanattal később. Nagyon nem jól érzem magam. Utálok vele veszekedni. Sőt eddig nem is emlékszek, hogy veszekedtünk már. Egy éve járunk, de eddig mindent meg tudtunk beszélni normálisan.
Louis fájdalmasan rám pillanat majd az egyik kezével megfogja a kezem míg a másikkal lágyan végig simít az arcomon. Hiányzott már a közelsége azonban volt benne valami fura. Elveszett a varázs ami eddig volt közöttünk. Nem az nem létezik. Én szeretem Őt és ez az érzés egy nap alatt nem változhat. Vagy igen? Oké mi ez a hülyeség? Szeretem Őt és ez így is marad. Ahhoz valami nagyon nagy dolognak kéne történnie, hogy ez megváltozzon. Talán csak egy picit össze vagyok zavarodva ugyanis Liam mellett ébredtem a reggel. - Nem akarok veszekedni veled.
- Én sem. - mondja halkan majd homlokomhoz dönti a fejét. Apró mosoly húzódik a számra. - Csak annyira rossz érzés volt, hogy egész éjjel nem tudtam rólad semmit. Hülyeségeken járt az eszem és ettől totál kiakadtam. Ráadásul mikor megtudtam, hogy Harryvel is voltál azt hittem, hogy esetleg megcsaltál vele. - meséli én pedig kényelmetlenül érzem magam. - Aztán rájöttem, hogy soha nem lennél képes megcsalni az egyik legjobb barátommal. - teszi hozzá mire én kissé elhúzódok tőle.
Te jó ég. Ez borzalmas. Ő azt hiszi, hogy nem lennék képes, én mégis megtettem csak nem Harryvel. Legalább most már azt tudom, hogy Harryvel is voltam az éjjel. Vajon, hogy viselkedne ha megtudná az igazságot? Hisz már a puszta gondolattól is totál kiakadt.
- Igen ez badarság. - nyögöm ki a szavakat, Louis pedig felkuncog és a következő pillanatban lágy csókot lehel az ajkaimba pont abba a pillanatban mikor ismét nyitódik az ajtó és Lottie jelenik meg a laptopjával a kezében.
Még szerencse, hogy Louval idejében szét ugortunk így Lottie semmit nem látott. Jó.
- Te mikor jöttél össze Liammel? - kérdezi izgatottan Lottie és ledobja a laptopját az ágyamra én pedig érdeklődve kapom oda a fejem Louval együtt és kis híján össze esek mikor meglátom a képeket és a cikket...