13.-Most az egyszer mondj igazat!

Sziasztok! Először is szeretném megköszönni azt a sok visszajelzést a fejléc versennyel ...igen ezt most egy viccnek szántam és még most is röhögök,mivel senki nem jelzett vissza. Ezentúl ha mer valaki egy fejlécet küldeni a személyes e-mail címemre azt rögtön törlöm és még csak meg sem nézem. Köszöntem.
és örülök neki, hogy ilyen jó a viszony az olvasóimmal( ismét kényszer nevetés mivel ezis csak egy vicc)- csak úgy mondom, hogyha ezt a törit befejezem a blognak hivatalosan is vége lesz! jobb ha bele törődtök mert nem gondolom meg magam....
ohh és ezt a csodás fejlécet szeretném még egyszer megköszönni L.T.P-nekés azt is amiért megint kihúzott a bajból :)

Amilyen jó kedvem volt a díjátadó alatt, olyan szar lett egy csapásra. És ehhez csak az kellett, hogy meglássam Louist Eleanorral.
Mondanom sem kell, hogy a történések után rögtön haza akartam jönni. Az eszem csak rajtuk járt és fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem haza. Tudom, hogy mikor megtaláltam Liamet közöltem vele, hogy haza akarok menni. Persze Ő rögtön észre vette, hogy valami megváltozott körülöttem, így a limóban állandóan aggódó tekintettel figyelt és percenként elkérdezte, hogy minden rendben van-e. A válaszom természetesen az volt, hogy tökéletesen érzem magam csak egy kicsit elfáradtam. Ráadásul még lelkiismeret furdalásom is lett mivel azt mondta, hogy élete legjobb díjátadója volt és ezt nekem köszönheti. Jól érezte magát velem!
És én még csak egy erőltetett mosollyal sem tudtam jutalmazni, mert rögtön Louis képe ugrott be ahogyan Eleanorral csókolózik. Kis híján elbőgtem magam, de Liam előtt tartottam magam. Tudom, hogy tudja, hogy valami bajom volt, csak egyszerűen nem akarta erőltetni, hogy mondja el. Amiért hálás is vagyok neki, viszont így, hogy magam kell tartanom ezt az egészet még rosszabb.
Nincs kivel megbeszélnem vagy tanácsot kérnem, hogy mégis mit kéne csinálnom. Csak magamra számíthatok és a gondolataimra, na meg a szívemre.
Szeretem Louist, de ezt most már akkor sem tudom neki megbocsájtani. Ráadásul még csak le sem tudja tagadni mint a múltkori csókos esetet. Akkor is rájöttem, de Ő kibeszélte magát én hülye pedig megbocsájtottam. Mi van akkor, hogyha akkor is nem véletlen csók volt?
 Lehet, hogy Niallnek igaza van és Eleanor tényleg szereti Louist és már el is mondta neki. Valljuk be őszintén, Eleanor pedig nem csúnya lány és ha össze jönnének még csak titkolózniuk sem kéne mint Velem. Kitudja lehet, hogy Louisnak elege lett ebből a velem folytatott kapcsolatból. Hisz emberek előtt úgy kell viselkednünk mintha csak mostohatestvérek lennénk. Ez pedig az idő után egy kicsit fárasztó. De akkor minek jött össze velem? Hisz tudta nagyon jól, hogy Ő világsztár és más szabja meg neki, hogy mit csináljon. Így nem csak magát tette tönkre hanem engem is!
Haza érve, ruhástul dőlök bele az ágyba, sírva. Hagyom, hogy végig csorogjanak az arcomon, eszemben sincs letörölni Őket. Csak még jobban szenvednék ha magamba fojtanám. Szemeimet lecsukom, de rögtön meg is bánom, mivel rögtön Louis-Eleanor páros lebeg a szemeim előtt.
Remek megint egy csodás éjszaka vár rám! Már kezdek hozzá szokni, hogy nem alszom ki magam.
Reggel fogalmam sincs, hogy hány óra volt mikor felébredtem. Azt azonban tudtam, hogy egész nap ki sem fogok mozdulni a szobámból. Csigalassúságú tempóban ültem fel és akkor jöttem rá, hogy még mindig a mini estélyim van rajtam. Mondanom sem kell, hogy rögtön Louis jutott az eszembe. De hamar eltereltem róla a gondolataimat mivel egyenesen a fürdőszobába mentem és rendbe szedtem magam ami eléggé hosszú folyamatnak bizonyult. A Liamtől kapott ruhát a fürdő legsarkába dobtam a cipővel együtt. Többet úgysem lesz rá szükségem. Vagyis remélem, hogy nem lesz több díjátadó amin nekem is részt kell vennem.
Mikor minden teendőmmel kész lettem újra vissza sétáltam a szobámba és vissza dőltem az ágyamba, azonban ezentúl a laptopom társaságával. Unottan nézegettem a különböző közösségi portálakat- ahol különös mód- Liam és én voltunk a téma. Egy csomó kép készült kettőnkről. Pont úgy ahogy Zaynről és Perrieről vagy pedig Louisékról. Na igen, ezért nem néztem Őket vissza és ezért nem írtam vissza a levelekre sem amiket az éjszaka folyamán kaptam. Nincs hozzá hangulatom, hogy a directionerek üzeneteit olvasgassam ahol elátkoznak meg a halálomat kívánják. Olvashatok meg hallhatok ilyet eleget amíg Liam kamu barátnőjét kell játszanom.
Hatalmas sóhaj hagyja el a számat mikor már vagy az ezredik képen találkozok önmagammal, majd fejemet a párnámba fúrom és hatalmasat ordítok, mikor kopogásra leszek figyelmes. Még csak válaszolnom sem kell, a látogatóm maga önként nyissa ki az ajtót majd szembe találom magam Louis-val.
Mérhetetlen düh kerít hatalmába ahogy az ágyam felé lépked majd leül rá és teljes testével felém fordul. De én tüntetőleg nem nézek rá. Még elevenen él bennem az a pillanat ahogy csókolózik Eleanorral közben pedig pont úgy mosolyog ahogy rám szokott.
- Szia. - töri meg végül a csendet, tőlem pedig kap egy morgást válaszadás képen. Ha most jópofizni jött ide akkor jobb ha már megy is. - Haragszol rám igaz? - kérdezi csendesen.
Az a bizonyos pohár most telt be. Egy ugrással ülő helyzetbe tornázom magam a szemeim pedig szikrákat szórnak. Komolyan volt mersze ilyet kérdezni? Normális?
- Nem Louis, nem haragszom rád - mondom gúnyosan Ő pedig elhúzza a száját mert tudja, hogy nem gondolom komolyan. Ennyire ütődött nem lehet. Azt hiszi, hogy ezt is szó nélkül el fogom tűrni és, hogy egy bájos mosollyal elintézi az egészet? Téved ugyanis ezt nem tudja kimagyarázni. - Örülök neki, hogy Eleanorral ennyire összemelegedtetek. Tökéletes párost alkottok, de komolyan. - a düh ami tegnap este óra bennem van, most kívánkozik ki belőlem. Nem érdekel, hogy  mit vágok a fejéhez, csak azt akarom, hogy neki is fájjon pont úgy ahogy nekem fáj. Szenvedjen úgy ahogy én mióta Eleanor képbe jött. Senki nem kérte rá, hogy jöjjön ide, szóval akkor ne csodálkozzon a stílusomon. Vagy arra számított, hogy majd a nyakába borulok és azt mondom, hogy mennyire szeretem? Igen szeretem, de mindennek van határa.
- Sajnálom - nyögi ki a szavakat, de nem tudja tovább folytatni mivel hangosan elnevetem magam.
Hallottátok sajnálja! Sajnálja azt, hogy a hátam mögött megcsalt. Kíváncsi vagyok ha tegnap nem láttam volna meg őket, akkor meddig hazudozott volna a hátam mögött. Talán jól szórakozott a naivitásomon.
- Na ne nevettess - intem le hanyagul és végre abba hagyom a kényszer nevetést.
- Igen sajnálom azt, hogy nem mondtam el az igazat. - emeli fel a hangját mire belém fagy a szó. Soha életemben nem láttam Őt ennyire komolynak. Érzem, hogy a következő mondatai fájni fognak. Már rosszul kezdődik ha sajnálja azt, hogy nem mondta el az igazat. Az biztos, hogy Eleanorral kapcsolatos. Őszintén megmondva ha most beismeri azt, hogy jártak akkor nem fogok meglepődni.
- Őszintén megmondva, nem értelek. - húzom el a számat értetlenül. A szája sarkában megjelenik egy apró mosoly, de hamar le is hervad. Szerintem tudja, hogy ennek most nincs itt az ideje.
Mikor beszélgettem én ilyen komolyan Vele? Szerintem soha, ugyanis mindig azt gondoltam, hogy Louis-val nem lehet komolyan beszélgetni. Mindig mindenből hülyeséget csinált vagy kiparodizált, normális értelmes választ pedig soha nem tudott adni. És pont ezért szereti Őt mindenki. Ő soha nem akar felnőni és ezt ki is jelenti. De illik neki.
Akkor most mégis mi történt? Semmi mosoly, csak egy komor arc ami nagyon nem illik neki. Én nem ebben a Louis Tomlinsonba szerettem bele. Most inkább úgy néz ki, mint egy igazi mostohatestvér aki a húgát védi mert azt valami rosszat csinált. Talán azért érzem azt, mert Ő most pont úgy gondol rám mint a testvérére.
- Szünetet akarok tartani Mack - mondja határozottan. Kis híján lefordulok az ágyamról mikor ezt kijelenti. Csak tátogok mint egy hal és pislogok. Elég vicces fejem lehet, de jelen pillanatban örülnék neki ha kinevet, mert akkor tudnám, hogy csak hülyült az előbbi mondatával. - Szerintem mind kettőnknek ez lenne a legjobb. - teszi még hozzá mikor pár perccel később is úgy nézek ki mint aki szörnyet halt.
Szerinte lehet, hogy ez lenne a legjobb, de szerintem nem. Esetleg ha előbb megbeszélte volna velem belehalt volna? Nem, ő csak kijelentette, hogy szünetet akar tartani ami nálam egyet jelent a szakítással. Könyörgöm mennyi kapcsolat ment már így tönkre, hogy a szünet alatt az egyik fél félre kacsingatott és hirtelen rájött, hogy már nem is szereti az adott lányt? Rengeteg és mi is erre a sorsa fogunk jutni. Sőt már jutottunk. Szerintem szíve szerint szakítana, csak nem akar még jobban megbántani ezért inkább, azt mondja, hogy szüneteljünk. Legalább ha nem többes számba beszélne! Mégis honnan tudja, hogy nekem mi a legjobb? Azt hiszi, hogy nekem jó lenne ha szünetelnénk? Arra még nem gondolt, hogy mi lenne ez alatt? Hisz egy házban élünk! Mi nem olyan vagyunk mint a többi pár akik hogyha össze vesznek, hetekig nem találkoznak és beszélnek egymással. Ez a mi helyzetünkben lehetetlen feladat.
- Ó, tényleg? Szerinted nekem is ez lenne a legjobb? Ezt Te döntötted el? - kiabálok az arcába. Louis meghökken majd elhúzódik tőlem amikor meglássa ökölbe szorított kezeimet. Tényleg, legszívesebben bemosnék neki egyet. Legalább akkor Liam örülhetne mivel Ő megmondta, hogy agresszív vagyok.
 Csak pislog rám könyörgő tekintettel. Miközben a kék szemeibe nézek akkor jövök rá, hogy oda a varázs. Semmi görcsöt nem érzek a hasamban, inkább gyűlöletet azért amiért játszott az érzéseimmel. Most csak egy közömbös srácot látok magam előtt, akitől semmit nem akarok, esetleg barátságot. Csak az a baj, hogy még barátság sincs bizalom nélkül. Louis pedig ezt már előtte.
Ökölbe szorított kezemet kiengedem és mélyen kifújom a levegőt. Ezzel a viselkedésemmel és a kiabálásommal semmit nem érek el. Talán annyi, hogy itt hagy és semmi nem lesz megbeszélve. Újra megszólalt, de ezentúl nyugodtan. - A szünet az pont olyan mint a szakítás. Szóval Te szakítani akarsz, csak történetesen nem mered megmondani a szemembe - mondom halkan, de nem nézek rá. Ez az igazság akár mennyire is fáj. - Legalább most az egyszer mondj igazat. Mi történt veled Louis? - és rá nézek. Igenis érdekel, hogy mi történt azzal a sráccal akibe bele szerettem. Akivel majdnem egy évig titkoltuk a kapcsolatunkat és jó bulinak tartottuk. Az a sok kettesben töltött éjszaka amikről senki nem tudott. Azok a titkos randik a városban. Mi lett azzal a Louis-val aki ezt csinálta? - Köze van hozzá Eleanornak?
- Járunk és az a nagy helyzet, hogy számomra sem közömbös már. - suttogja és lesüti a szemeit.
Torkomba hatalmas gombóc keletkezik ezért inkább elfordítom a fejem. Nem akarom elbőgni magam előtte. Nem szerzem meg neki azt az örömet. Ez felér egy szerelmi vallomással. Hát nem csodás? Barátnője volt és bele szeretett egy másik lányba aki pedig a kamu barátnője volt.
- Fantasztikus - mondom közömbösen. Járnak és szeretik egymást. Eleanor elérte a célját. Megszerezte magának Louist. - És elmondanád, hogy mióta hülyítettél? Mondhatom nagyon rendes dolog volt Tőled, hogy a szemembe hazudtál aztán pedig rohantál Eleanorhoz...
- Tudni akarod mi vezetett ide? - most Ő emeli fel a hangját és én hökkenek meg. Talán azért érintett ilyen hirtelen mivel a szavamba vágott. Csak nem fáj neki az igazság? - Az az átkozott kibaszott éjszaka Mack, mikor megcsaltál Liammel! De tudod, hogy mi kúrt fel még ennél is jobban? Az mikor rájöttem, hogy Liam szerelmes beléd! - arcomba szökken a vér miközben hevesen csóválom a fejem.
Már megint csak hazudik és a kifogásokat keresi. Persze majd elhiszem, hogy Liam tényleg pont belém szerelmes. Lehet, hogy Louis túl sok pletyka lapot olvasott mostanában ahol rólam és Liamről írnak.
- Csak kifogásokat keresel, hogy tudj lelkiismeret furdalás nélkül lerázni - vágok vissza bunkón és össze kulcsolom a kezeimet a mellem alatt, Ő pedig felhorkant.
Ezt Ő sem gondolta komolyan, hogy beveszem majd. Már csak észrevenném azt ha Liam tényleg belém szeretett volna. Ugyan úgy viszonyul hozzám mint mindig is. Csak barátként tekint rám, vagy még úgy se.
- Pedig ez az igazság! Csak rá kell nézni mikor veled van. Nem vagy a számára közömbös Mack. - mondja határozottan mire én tőlem csak szemforgatást kap. Mégis mit mondjak erre? Azt, hogy hülye?
- Tudod igazad van - állok fel az ágyamról és úgy nézek le rá - Szerintem is jó ötlet az, hogy szünetet tartunk. Te megőrültél Louis! Beképzelsz dolgokat amik meg sem történtek.
- És megint Őt véded - ordít fel és a hajába túr. Most komolyan ennyire féltékeny Liamre?
- Csak hagyj békén és viselkedj úgy mint ahogy a mostohatestvérek szoknak. - egyenesen az ajtóhoz sétálok majd kinyitom neki az ajtót. Louis csalódottan rám néz, de én nem vagyok kíváncsi rá.
- Nem így kellene lennie - suttogja mikor mellém ér, de én felhúzom az orrom.
- De így van és magadnak köszönheted. - válaszolom fagyosan és lesütöm a szemeimet. Louis megcsóválja a fejét majd lassan elhagyja a szobámat, vele egy időben pedig egy könnycsepp folyik ki a szemeimből.

***

A napok csigalassúsággal teltek, de lehet, hogy aztán csak szerintem. Hisz amióta Louis-val úgymond szakítottam ki sem léptem a szobámból. Egyrészt azért nem mert, akkor találkoznom kellett volna Vele, másrészt pedig azért mert nem volt senkivel kedvem beszélgetni. Tuti, hogy mindenki elkezdene faggatózni, hogy miért vörösek a szemeim és miért nézek ki úgy mint egy hulla. Enni is vagy kora reggel megyek le mikor még mindenki alszik, vagy pedig késő este mikor szintén mindenki alszik. Így elkerülöm azt, hogy valakivel találkoznom kéne. 

A telefonomat kikapcsoltam és a nap nagy részében vagy filmeket bámulok, vagy pedig szerelmes dalokat hallgatok a laptopomon, de mikor már vagy az ezredik ilyen dalt hallgatom, bőgve kapcsolom ki a készüléket és jó hangosan Louist szidom amiért ennyire elintézett.

 Lehet, hogy akkor előtte flegma és kemény voltam, de mikor becsukódott utána az ajtó zokogva rogytam le a földre.
A mai nap is pont ilyen volt. Egész nap az ablakpárkányon ülök közben pedig azt bámulom ahogy szakad az eső - mintha nem láttam volna még esőt esni Londonban- a kert pedig tele van pocsolyákkal, Jay meg állandóan az ikreket kergeti a teraszon akik az esőn akarnak játszani, mikor kopognak az ajtón.
Úgy látszik, hogy az illemet már senki nem ismeri manapság, ugyanis a válaszom nélkül nyitódott ki az ajtóm és találtam szembe magam Harry göndör fürtjeivel. Kissé meglepődtem a hirtelen felbukkanásán. Komolyan mit keres itt? Egyáltalán ki hívta ide? Mert, hogy én nem az biztos. Vagy lehet, hogy Louishoz jött? Köztudott, hogy a bandából ők ketten a legjobb barátok.
- Meglepődtél kis Tomlinson? - kérdezi vigyorogva és ő is leül az ablakpárkányra közvetlen mellém. Szemeimet megforgatom a megszólításán. Ha azt hiszi, hogy vicces akkor téved. Tudhatná, hogy utálom ezt, de mindegy. Most még ahhoz sincs kedvem, hogy szóvá tegyem neki. - Mosolyogj Mack! Csak a kedvemért, hisz csakis miattad vagyok itt - böki meg játékosan a vállamat és kedvesen mosolyog. De a kérését nem teljesítem. Nincs kedvem mosolyogni. Persze örülök neki, hogy érdekli mi van velem.
- Mit akarsz Harry? - kérdezem unottan és felhúzom a lábaimat majd átölelem a térdeimet. Fejemet oldalra billentem, hogy tudjak a fiúra nézni.
- Gondoltam meglátogatlak, ugyanis a díjátadó óta senki nem látott - magyarázza egyszerűen és komoran fürkészi az arcomat mikor észre veszi, hogy a szemeim könnyekkel telnek meg. Nem sírom el magam, de közel vagyok hozzá. Legalább gondolnak rám. Talán mégsem volt annyira jó ötlet kikapcsolni a telefonomat.-Annyira sajnálom a történteket. - csóválja meg a fejét mire az én szemeim kipattannak.
 Mégis milyen történtekről beszél? Ez most úgy hangzott mintha tudna az egész Louisos dologról. De az lehetetlen, hisz arról senki nem tud. Nem hiszem, hogy pont Louis lett volna az aki elmondta volna neki. Máshonnan pedig nem tudhatja.
- Miről beszélsz? - kérdezem összehúzott szemöldökkel, mire a szájára széles mosoly kúszik.
Tudja! Harry tudja az igazat. - Te tudod? Igaz? - bólint egyet és a göndör tincseibe túr.
Fogalmam sincs, hogy mi tévő legyek. Ez most jó, vagy nem? De mégis honnan tudja? Vagy lehet, hogy Louis direkt mondta el neki? Amúgy is ez most miért zavar engem? Hisz vége!
- Louis mondta el - vonja meg a vállát egyszerűen. A Louis név hallatán egyszerre tör fel belőlem a sírás, mire Harry gyorsan átkarolja a vállamat és úgy húz magához. - Tőlem kért tanácsot, hogy hogyan szerezzen meg magának - folytassa tovább én meg felhorkantok. Jó tudni, hogy Harry szinte pont azóta tudja, hogy össze jöttünk. Milyen rendes volt Loutól, hogy engem is beavatott. Kezdem úgy érezni, hogy az egész kapcsolatunk egy nagy hazudozás volt. Pedig megesküdtünk, hogy senkinek nem mondjuk el. - Ha tudtam volna, hogy ezt fogja veled csinálni, nem segítettem volna neki. Nem hittem volna, hogy még ennél is jobban tudom utálni Eleanort...ezek szerint tévedtem mert most még jobban utálom. - sóhajt fel szomorúan. Legalább egyet ért velem. Nyithatnánk egy : Utáljuk együtt Eleanor Calder-t fanklubot. - Már a második barátomat teszi tönkre. - jól esik, hogy a barátjának tart. Gondolom az első az Louis.

- Kösz, hogy mellettem állsz - szipogom és hálásan rá nézek. Harry csak mosolyog és elengedi a vállam.
- Erre valók a barátok nem? - kérdezi végül, de mikor lássa, hogy ismét lógatom az orrom elkezd morogni valamit az orra alatt. - Ha itt lógatod az orrod, akkor csak Louis-nak és Eleanornak szerzel örömet, hogy tönkre tettek. - komorodik el és emeli fel a fejemet majd egy határozott mozdulattal letörli a könnyeimet. - Felejtsd el Louist, Mack! Ő boldog, akkor Te miért nem lehetsz az?
Csak nézek a zöld szemeibe és abba hagyom a sírást. Harry szavai visszhangoznak a füleimbe. Louis boldog nélkülem én pedig itt bőgök. Komolyan egy pasi miatt sírok? Ráadásul Louis miatt aki csak játszott velem, közben pedig Eleanorral csalt meg.
Akkor én miért nem lehetek boldog a barátaimmal?
Harry ide jött, hogy felvidítson csak azért mert a barátja vagyok.
Liam mikor jöttünk haza a díjátadóról aggódva figyelt és kérdezgette, hogy mi bajom mert tényleg érdekelte, hogy mi a bajom ugyanis a barátom.
Niall egy csomó üzenetet írt twitteren mert a barátjának tart.
Zayn és Perrie még éjjel is felhívott mert kíváncsiak voltak rá, hogy miért tűntem el egyik napról a másikra.
- Igazad van! - törlöm ki a könnyeimet a szemeimből és elnevetem magam. - Szánalmas vagyok mi? - kérdezem Fürtöskétől.
- Ennyi még belefér - mondja vigyorogva.
Tényleg sokkal jobb kedvem lett. És sikerült elfelejtem a gondjaimat.  Jó azért, hogy végre valaki tudja az igazat.
Feláll az ablakpárkányról majd engem is felhúz. - Most pedig szedd rendbe magad mert elviszlek a villába a srácokhoz és bulizunk egy jót - kacsint egyet és szó nélkül benyom a fürdőszobába.
Eszembe sincs ellenkezni. Új életet kezdek amiben Louis már csak a mostohabátyám szerepét tölti be...