14.- Merek...vagy mégsem?

- Kész vagyok! - jelentem ki büszkén Harrynek mikor kilépek a fürdőszobából. A hűsítő zuhanytól sokkal jobb kedvem lett és olyan érzés volt mintha újra éledtem volna. És ezt mind fürtöskének köszönhetem amiért lelket öntött belém. De komolyan ha nem jött volna ide és nem beszélgetett volna el velem, akkor még mindig csak feküdnék és sajnáltatnám magam.
Azonban most itt állok a szobám közepén, felöltözve és arra várva, hogy induljunk Hazzával a villába a srácokhoz. Őszintén megmondva hiányoztak már. És ezt mondom én úgy, hogy csak párszor találkoztam velük. Viszont lehet, hogy kevésszer találkoztunk, de tudom azt, hogy tényleg a barátként tekintenek rám. És nem Louis végett. Semmi köze nincs a dologhoz, hogy mostohatestvérek vagyunk.
Harry mosolyogva bólint majd feláll az ágyamról és megáll közvetlen előttem, de előtte még tetőtől talpig végig mér és ravaszság tükröződik az arcán.
Tudni kell róla, hogy a bandából Ő a legfiatalabb, de mégis neki van a legnagyobb szája. Akár milyen hülyeségben benne van és ezt a sajtó néha rosszul értelmezi. Pedig ha jobban megismeri az ember akkor rájön arra, hogy nem is akkora nőcsábász mint ahogy a média írja. Fiatal, piszok helyes és vicces persze, hogy ragadnak rá a csajok. Ő pedig ezt csak kihasználja, de mindig rosszkor és rossz helyen.
- Azt hittem, hogy azt a dögös rózsaszín rucidat veszed fel amiben a díjátadón voltál. - biggyeszti le az ajkait. - Haha. - nevetek fel gúnyosan majd lehajolok és a szőnyegről felemelem az egyik párnát majd Harryhez vágom. A párna éppen, hogy csak eltalálta a fejét Ő mégis úgy csinált mint akit teljes erőmből eltaláltam és ezáltal szétterült a padlón és lehunyta a szemeit. Vigyorogva bököm meg a cipőjét mire Ő felmorog, de nem bírja tovább és belőle is egyszerre tör fel a nevetés és a kezét nyújtja, hogy húzzam fel. Kérését teljesítem, de mikor tenyeremet a kezébe csúsztatom egy határozott mozdulattal lehúz engem is maga mellé és ott kezd el csikizne ahol csak tud. Kapkodva szedem a levegőt és könyörgök neki, hogy hagyja abba, de nem teszi. Boldogan ül a csípőmön miközben kezei az egész testemet bejárják.
Ha akarnám se tudnám abba hagyni a vigyorgást. Egyrészt azért mert tényleg vicces, hogy úgy játszunk mint két ovis, másrészt pedig azért mert Harry terve bevált és tényleg elfelejtette velem Louist.
- Látod, így mosolyogva sokkal jobban tetszel, mint könnyes szemekkel. - hagyja abba végül a kínzását és egy hatalmas puszit nyom az arcomra aztán leszáll rólam és felhúz engem is. Minden testrészem fáj, de nem érdekel. Nevetve kócolom össze göndör hajkoronáját mire Ő karon ragad és kihúz a szobámból és meg sem állunk egészen az autójáig.
Őszintén megmondva az út nagy részén azon agyalok, hogy Harry megjátsza, hogy ilyen dilis vagy pedig alapból ilyen természetű. És, hogy ezt most miért mondom?
Éppen, hogy csak kitértünk az utcánkból mikor az egyik lámpa pirosra váltott Ő pedig lehúzta az ablakot és elkezdett integetni a járókelőknek. Ami persze azzal járt, hogy pár másodperc múlva egy csomó ember vette körül az autót és mindenki fényképeket készítgetett róla. Ezalatt én röhögőgörcsöt kaptam ugyanis Hazza miközben pózolt elég érdekes arckifejezéseket öltött magára. De a rajongókat nem zavarta, minél többen lettek, mi pedig megállítottuk a forgalmat mivel a lámba már kétszer váltott zöldre ez idő alatt. Mögülünk az autók hangosan dudáltak és mikor egy zizzent rajongó szó szerint be akart mászni az autóba az ablakon keresztül, Harry ölébe, Fürtöske úgy megijedt, hogy rögtön a gázra lépett és áthajtott a piros lámpán. A poén még csak ez után következett. A rajongók futottak az autó után!
Persze mind a ketten szakadtunk a röhögéstől és ez az állapot még akkor sem csillapodott mikor megállította az autót a villa előtt. Jókedvűen szálltam ki az anyósülésből és vártam be Harryt, majd együtt indultunk meg a jól ismert úton.
Csengetés nélkül nyomta le a kilincset majd engedett be maga előtt. A folyosóra lépve megvártam míg becsukja az ajtót és elindul, majd hangosan elordítja magát. - MEGÉRKEZTÜNK!
Szerintem az ordítását még Írországban is meghallották, de egészben az volt a vicces, hogy először senki nem válaszolt vissza. Harry tanácstalanul megvonta a vállát és nyomott egyet a hátamon, hogy mozduljak meg, mikor is az emelet felőli lépcsőkről olyan hang hallatszott mintha szabadjára engedtek volna egy csordát. A csorda mint végül kiderült csak Niall és Liam volt akik egyszerre ugrottak a nyakamba és bombáztak meg a kérdéseikkel amikből semmit nem értettem, ezért csak mosolyogtam. Szerintem ennek a gesztusomnak is örültek, mivel mind ketten vigyorogtak.
- Eljöttél, eljöttél - ugrál egy helyben Niall, Harry csak a szemeit forgatta a viselkedésén, Liam pedig a karját simogatta és zavartan pislogott felém.
Akaratom ellenére is Louis szavai csengtek a fülembe, miszerint Liam titkon többet érez irántam puszta barátságnál. Persze ezt én még mindig tagadom, hisz csak rá kell nézni. Ennyi erővel Niall is lehetne szerelmes belém mert pont úgy viselkedik mint Liam. Szóval kamuzott, de nagyon és azt várta, hogy én majd elhiszem. Hát tévedett, de nagyot!
Niall mikor kellő képen lenyugodott és valami olyat mondott szuszogva, hogy a többiek is itt vannak aztán intett a fejével, hogy kövessük. Ahogy lépkedtem a fiúk után azon gondolkoztam, hogy vajon a többiek szó, kit takar. Talán Zaynt és Perriet. Igen biztos, hogy őket.
De mikor beléptem egy helységbe ahol hatalmas plazma TV virított hozzá tartozó kanapéval a fal meg tele volt rakva díjakkal meg mindenféle elismerésekkel, rögtön meg akartam fordulni ugyanis az egyik kisebbik kanapén Louis ült miközben Eleanor a volt pasim ölében pihentette a fejét és úgy feküdt.
Oké erre nem voltam felkészülve, hogy rögtön beléjük ütközök, ráadásul ilyen pózban. Kínosan pislogtam körbe és totál hülyén néztem magam ugyanis Louis észre vett.
- Mack, jó újra látni. - hallom meg Zayn hangját így aztán rá emelem a tekintetemet és halványan elmosolyodok és intek egyet a kezemmel köszönés képen. - Minden okés veled?
- Ühüm - bólogatok szűkszavúan közben pedig az egyik lábamról a másikra állok ugyanis mindenki engem figyel.
Harry észre veszi, hogy totál lesápadtam az elmúlt pár perc leforgása alatt, ezért gyorsan karon ragad majd lenyom az egyik kanapéra és mellém ül, majd biztatóul megsimogassa a kezem és valami olyat próbál mondani, hogy 'ne foglalkozz vele'. Igen Louisra érti ugyanis akaratom ellenére mindig Őket bámulom ahogy elvannak ketten. Ha bele gondolok abba, hogy pár hete még az én hajammal játszott úgy mint most Eleanoréval akkor sírhatnékom támad. Persze nem teszem mert akkor mindenkit megrémítenék a hirtelen kitörésemmel.
Ezért figyelmemet a vidáman beszélgető társaságra szegezem és próbálom én is jól érezni magam. Ami egy ideig tökéletesen be is válik. Nevetek Niall röhögésén, Harry beszólásain, Zayn és Perrie turbékolásán és Liamen aki minden áron Niallel akar birkózni mivel reggel azt nézett a TV-ben és most szeretné kipróbálni.
Aztán fél szemmel látom ahogy Louis és Eleanor feláll a kanpéról majd kézen fogva kisétálnak a szobából és egyenesen az emeletre mennek, vagyis oda ahol a srácok szobája található. Rosszullét kap el és gyorsan szedem a levegőt miközben azon töprengek, hogy vajon azok ketten mit akarnak odafenn csinálni. Hát biztos, hogy nem beszélgetni mert azt itt is tudnának.
- Asszem megyek és iszok valamit. - pattanok fel amilyen gyorsan csak tudok és sietősen elhagyom a helységet majd a folyosóra érve engedem, hogy egy könnycsepp elhagyja a szemeimet, de gyorsan le is törlöm.
Nem fogom engedni, hogy Louis megint a padlóra küldjön. Nem! Ennek már vége. Megfogadtam, hogy nem foglalkozom vele. Boldog Eleanorral akkor én is az leszek Nélküle.
Fejemet felemel és úgy indulok utamra tovább a konyha felé. Mikor megérkezek a hűtőhöz sétálok is kiveszek belőle egy üveg narancslét, majd mikor azon vagyok, hogy a szekrényből kivegyek egy poharat hallom, hogy társaságom érkezett.
- Szia. - köszön Liam mire én hátra fordulok és szembe találom magát mosolygós arcával. Mikor jött ilyen közel hozzám?
- Szia. - köszönök vissza és újra a szekrény felé fordulok, hogy tudjam kivenni a poharat. Eközben Liam még mindig mögöttem áll ami kezd egy kicsit idegesíteni.
- Örülök, hogy újra viszont láthatlak - mondja majd egy határozott mozdulattal felül a pultra és elkezdi a lábait lógatni mint egy nagyra nőtt kisgyerek. Mosoly húzódik a számra a szavai hallatán és öntök magamnak narancslevet.
- Én is örülök - mondom egyszerűen. Elég értelmes beszélgetés. Ő mond valamit én pedig szinte megismétlem a szavait. De mégis mit tudnék csinálni? Örül nekem, hogy lát persze, hogy én is azt fogom válaszolni, hogy örülök. És tényleg komolyan gondolom.
- Őszintén megmondva azt hittem, hogy azért tűntél el mert esetleg valami rosszat csináltam vagy mondtam a díjátadón - simogassa a tarkóját zavartan én meg még a számban tartott narancslevet is elfelejtem lenyelni. Jó ez hülyeség, de Őt elnézve komolyan aggódott ez miatt. Persze ez badarság mivel semmit nem csinált akkor este. Sőt tök aranyos volt amiért mindig a kezemet fogta nehogy eltaknyoljak a cipőben és leégessem magam.
- Ez hülyeség, Te semmit nem csináltál, sőt - nyelem le a számban tartott italt majd mikor ez sikerül heves vitába kezdek az elméletével. Hogy gondolhatott ilyenre? Jesszus, Liamből ki sem nézem, hogy valakit képes lenne megbántani. Jó azt hiszem, hogy ezt normális viszonyok között kell elmondanom neki, hogy értse meg azt, hogy neki semmi oka a felszívódásomhoz. - Tök jól szórakoztam a díjátadón Veled.
- Komoly? - csillannak fel a szemei izgatottan.
- Halál komoly. - bólintok vigyorogva, neki pedig rögtön sokkal jobb kedve lesz. És ezt onnan tudom mert miközben lóbálja a lábát már dúdolgat is hozzá, maga elé meredve. Ezután persze kínos csend következik. Ő elvan magának én pedig a poharammal játszok.
- Akkor miért tűntél el napokra? - húzza össze töprengve a szemöldökét és úgy néz rám ismét.
Na ez eléggé kínos szitu. És nem hiszem, hogy pont neki akarom elmondani. Amúgy, hogy reagálna rá ha megmondanám neki, hogy Louis azt hiszi, hogy szerelmes belém? Vajon kiakadna? Tagadná? Röhögne rajta? Ki tudja, a választ soha nem tudom meg.
- Szerintem menjünk vissza a többiekhez. - oké ez eléggé átlátszó duma volt és szerintem neki is leesett, hogy terelem a témát. Hirtelen csak ez jutott eszembe és mielőtt szóvá tette volna, hogy miért nem akarok válaszolni, leraktam a kezemben tartott poharat a pultra majd szépen angolosan elhagytam a konyhát és újra vissza mentem a többiekhez ahol ismét ott voltak a szerelmes galambocskák is.
Nem foglalkoztam velük. Nyugodtan leültem Hazza mellé majd felé fordultam. - Mit fogunk csinálni?
- Játszhatnánk valamit. - szólal meg Niall, de ez a beszólása mindenkinél más reakciót vált ki. Az épp belépő Liam rögtön kap az ötleten majd szó szerint ráugrik a Szöszire és mind ketten lefordulnak a kanapéról és ott kezdenek el...öhm...mit is csinálni? Ha figyelembe vesszük Liam egész napos könyörgését, hogy valaki birkózzon vele akkor szerintem most azt csinálja Niallel. De ha reálisan gondolkozunk és a jelenetet nézzük akkor úgy néz ki, hogy Liam össze nyomja a szerencsétlen Ír srácot aki alatta vergődik levegőért kapkodva.- Payne megmondtam, hogy nem birkózok veled! - ordítja el magát végül hörögve Niall, a rajta fekvő- hempergő srác pedig abba hagyja a ficánkolást. Miközben a szobában tartózkodók szakadnak a röhögéstől. Bele értve engem is. Tényleg viccesen néznek ki. Liam annyira bele élte magát, hogy még a nadrágja is félig lecsúszott így sok directioner most szívesen lenne a helyemben mivel tökéletes belátást nyerek az alsógatyájára ami szerencsére rajta van még.
- Azt mondtad, hogy játszani akarsz - biggyeszti le az ajkait Liam, erre Niall kihasználja az alkalmat és egy határozott mozdulattal leböki magáról a nadráglecsúszós srácot aki a szőnyegen ülve szomorkodik tovább.
- Igen, játszani valamit a többiekkel együtt, nem pedig birkózni - csóválja a fejét mérgesen Niall és feltápászkodik a szőnyegről és tisztes távolságba megy Liamtől nehogy az véletlenül megint 'lebirkózza'.
- Liam nem nézel több agresszív műsort mert mindig ez a vége mikor valami ennyire megtetszik.Megőrülsz és fanatikussá válasz. - szólal fel Zayn mint egy apa miközben a fejét csóválja. Zayn mióta lett ilyen apáskodó? Én azt hittem, hogy az Liam. Vagy szerepet cseréltek volna? Az is lehet, hogy Zayn csak Perrie előtt ilyen gondoskodó.
- Miért? - pislog értetlenül a még mindig szőnyegen ülő srác miközben a térdeit ölelgeti.
- Emlékszel mikor kijött a Batman egyik rész a mozikba Te pedig az elsők között nézted meg? - húzza fel a szemöldökét Zayn, Liam pedig vigyorogva hatalmasat bólint. Na erre kíváncsi vagyok, hogy mi történt. Szeretem az ilyen vicces történteket amiken órák hosszat lehet röhögni. De úgy látszik, hogy csak én vártam ilyen kíváncsian a történetet ugyanis a többiek már elve vigyorogtak. - New Yorkban egy csomó játék boltot végig kellett járnunk mert Te Batman-es jelmezt akartál Halloweenre. Csak pont azt nem gondoltuk, hogy a buli után napokig nem szabadulsz meg tőle és még a boltba is abban fogsz menni.
- Az embereknek tetszett! - húzza fel az orrát büszkén Liam.
Kész végem van. Ezt ha nem hallom a két saját fülemmel akkor nem hiszem el. Komolyan ezt csinálta volna? Mondjuk kinézem belőle. De akkor is milyen vicces lehetett már, hogy úgy járkált mindenhova. És én erről pont lemaradtam. Nem igazság én is látni akarom.
- Ja, de csak ezért mert tudták, hogy Te vagy Liam Payne Batmanes jelmezben. - röhög fel Harry, Liam pedig mint egy ovis kiölti rá a nyelvét. Mindenki tudta, hogy igazából nem sértődött meg, csak direkt csinálja. - Komolyra terelve a szót tudom, hogy mit játszunk - csapja össze a kezét végül és vártuk a folytatást - Üvegezzünk! - na jó erre nem számítottam.
- Oké. - vonja meg a vállat egyhangúan Perrie és mindenki egyet ért vele. - Hozok üveget
 Engem figyelme sem vesz senki sem? Utálom ezt a játékot mert totál perverz.  És tuti, hogy most is ilyen lesz hisz itt van Harry aki a perverzkedéséről híres.
Mindenki letelepedett a szőnyegre így nekem sem volt más választásom. Leültem Harry és Niall közé és elkezdtem fészkelődni mikor Perrie vissza ért és letette az üveget a kör közepére.
- Forgathatok először én? - teszi fel a kezét Eleanor izgatottan. Mindenki hanyagul bólint egyet Ő pedig tapsol egyet majd végül megpörgeti az üveget. Niallnél áll meg. - Niall felelsz vagy mersz? - kérdezi a nyívós hangján amitől én szokás szerint falra mászok. Komolyan miért nem tud Ő is normális hangon beszélni mint mi? Vagy neki alapból ilyen idegesítő hangja van?
- Felelek. - válaszolja Niall nyugodtan és a mellette álló tálból kivesz egy csomó chipset és mind a szájába tömi. Én elmosolyodok rajta azonban Eleanor elhúzza a száját undorodva.
- Oké - bólint El és látszik rajta, hogy keményen gondolkozik a kérdésen. - Mikor voltál utoljára lánnyal? - kérdezi végül.
- Semmi közöd hozzá Édesem. Magánügy, remélem tudod mit jelent ez a szó. - Niall válasza nem csak nálam veri ki a biztosítékot ugyanis Harry elkezd krákogni, Zayn elhúzza a nyaka előtt az ujját ami annyit tesz, hogy ki nyírja ha még egyet ilyet szól.
Ezt most úgy hangzott mintha Niall utálná Eleanort ami persze lehetetlen mivel a Szöszi senkit nem utál.
- Niall! - sziszegi a fogcsikorgatva Louis, de az említett még csak felé sem fordul. Ismét a chipses tállal van elfoglalva. Eleanor pedig megfogja barátja kezét és megcsóválja a fejét.
- Hagyd Lou, válaszolt ez a lényeg - suttogja El és ismét mosolyt varázsol az arcára. - Forgass!
Niall teljesíti a kérését ami Perrienél áll meg.
- Merek - válaszolja rögtön a lány mire a fiú szájára ravasz mosoly kúszik. Én félnék Perrie helyében.
- Kócold össze Zayn haját itt mindenki előtt. - mondta Niall és mindenki felszisszen ugyanis tudjuk nagyon jól, hogy Zayn imádja ha mindig tökéletesen áll a haja. Perrie az ajkába harap és sajnálkozó pillantást vet szerelmére aki csak a fejét csóválja hevesen.
- Pezz...ne csináld. - néz rá kiskutyaszemekkel, de a lány elhúzza a száját miközben Zayn minél távolabb mászik Perrie kezeitől. És végül sikerül neki. Ráugrik a srácra aki úgy sikítozik mint egy kislány. A felad végre hajtása után pedig rögtön rohan, hogy tudja újra megcsinálni a mesterművét. Ez olyan tíz percet vesz igénybe majd mikor újra vissza ül a körbe a játék folytatódik tovább.
Perrie forgat és nálam áll meg az a rohadt üveg. Hatalmasat nyelek ahogy az arcára pillantok. Oké most mégis mit válasszak. Nos a felelet az biztos, hogy kilőve mert Ő lány szóval eléggé szeret bele menni a témába. Amit persze én nem akarok. Szóval inkább nem adok neki okot a kérdezősködésre. Akkor marad a merek, de az sem sokkal jobb. Viszont Perrie lány, szóval szerintem nem lehet annyira perverz. Vagyis remélem.
- Merek. - nyögöm ki és lehunyom a szemeimet és felkészülök a halálomra.
- Remek. - tapsol egyet Perrie és teljesen fel van villanyozva a válaszomtól. - Nos ugye már pár hete Liammel jártok, viszont eddig még egyszer sem láttalak csókolózni, ezért az a feladatod, hogy Liammel egy percen keresztül csókolózzatok. - én hülye mertem azt mondani, hogy egy lánynak nem lehet perverz gondolkodása. Ez hazugság vagy pedig Perrie titkon pasi amit jól titkol. Ez hülyeség.
Istenem miért mentem én bele ebbe? Most csókolóznom kell Liammel egy teljes percen keresztül úgy, hogy Louis az egészet végig nézi. Ezek után biztos, hogy nem fog bocsánatot kérni inkább még jobban féltékeny lesz.
Ránéztem Liamre aki épp az ujjaival játszott és látszott rajta, hogy esze ágában sincs abba hagyni ezt a tevékenységét.
- Öhm- túrok bele a hajamba közben pedig azon töröm a buksimat, hogy ebből mégis hogy a francba másszak ki. Nem akarom itt ennyi ember előtt lesmárolni Liamet. Perrie és Eleanor rögtön rájönnének, hogy valójában nem is járunk, ezt pedig nem engedhetem meg. Hisz minden olyan simán ment egészen idáig.
Hülye játék, hülye Perrie, hülye Louis, hülye Liam, hülye világ. - Nem szeretek nyilvánosan smárolni. - jelentem ki büszkén persze mindenki felröhög még Liam is. Oké mit várnak tőlem? Amúgy is lehet, hogy tényleg van olyan valaki aki nem szereti nyilvánosan csinálni. Akkor én miért ne tartozhatnák közéjük?
- Jaj ne hülyülj már. A végén még kiderül, hogy valójában nem is jártok. - vigyorog Perrie, de erre a kijelentésére megfagy az ereimben a vér és Liam is felkapja a fejét. Na ez most tényleg durva volt. A fiúk is zavartan mosolyognak szóval ők is megrémültek.
- Mack már csak ilyen - mászik mellém Liam és a combomra teszi a kezét amitől én elvörösödök ugyanis fogalmam sincs, hogy mire készül. Nála soha nem lehet tudni. - Még nem szokott hozzá teljesen, hogy egy ilyen Adonisz a pasija mint én. - mutat önmagára mire én felröhögök, de úgy, hogy még a könnyeim is kicsordulnak és nem bírom abba hagyni. Adonisz? Kezdek megrémülni tőle és megnevezésein. Először ott volt a Payne konda most meg Adonisznak tartja magát. Van egója az már biztos.
- Gyerünk teljesítsétek a feladatot - sürget Eleanor én pedig abba hagyom a nevetést és egyenesen Liam mosolygós arcával találom szembe magam. - Tudjátok, mérjük az időt! - figyelmeztet utoljára mire én bosszúsan megforgatom a szemeimet.
Feje vészesen közelít felém mikor az egyik kezével a kezemet simogassa míg a másikat felemeli és végig simít az arcomon. Szemeimet automatikusan lecsukom ahogy az arcomon simít végig. A szívem sokkal hevesebben ver mint ahogy szokott, pedig még nem is csinált semmi olyat.Oké ez így nem lesz jó, hogy totál berezeltem mivel rá fognak jönni, hogy tényleg kamu az egész dolog.
Mélyen kifújom a levegőt és várom azt, hogy Liam szája az ajkaimra tapadjon ami meg is történik, de nem úgy ahogyan én arra számítottam. Azt hittem, hogy majd csak simán oda nyomja és puszit nyom rá vagy valami. De ennek az ellentéte történt. Szája ahogy az ajkaimhoz ért a nyelve rögtön bekövetelést követelt az én számba ami önálló életre kelt. Komolyan az akaratom ellenére szétnyílt és engedtem azt, hogy Liam lágyan csókoljon meg én pedig vissza csókoltam.

Akkor történt először, hogy a gyomromba megugrott valami. Fogalmam sincs, hogy mi volt az mivel életemben először történt ilyen velem. Louisnál soha nem volt ilyen épp ezért is rémültem meg egy kicsit.
Liam miközben nyelvei vad táncot leltek a számban a kezével az arcomat cirógatta és még jobban lángba borult az. Ami pedig a legszörnyűbb, hogy eszembe sem volt elhúzódni és köztünk szólva rettentően élveztem.
Fogalmam sincs, hogy hány másodperc telhetett el mióta csókolózunk mikor valaki köhögni kezdett.
- Khm. - köszörüli meg a torkát Harry mire az én és Liam szemei egyszerre pattannak ki, de a szánk még mindig össze ér. Az első dolog amit meglátok az-az, hogy Louisnak hűlt helye van. Gondoltam. Gyorsan elhúzódok Liamtől és megtörölöm a számat és eszembe sincs rá nézni. Ez vér ciki volt. Mégis mi ütött belém, hogy engedtem azt, hogy így megcsókoljon? És én miért csókoltam vissza? - Ez több volt mint egy perc. - nem lep meg.
- Hagyd már őket Harry, hisz szerelmesek. - inti le hanyagul Perrie én pedig még jobban zavarba jövök. Liam mellettem csak mosolyog és mikor észre veszi, hogy nézem küld felém egy bocsánatkérő pillantást.
Megvonom a vállam ugyanis lehet Ő csókolt meg, de én meg vissza...

***

- Miért is akar velünk beszélni Paul? - kérdezem mikor Liam a villában töltött este másnapján korán reggel felhívott, hogy fél óra múlva megáll értem mivel Paul sürgősen beszélni akar kettőnkkel. 

- Nem'tom. - válaszolja Liam mikor megállítsa az autóját a jól ismert stúdió előtt és sietősen elindul befele.Semmit nem változtatott a csók a kapcsolatunkon. Még mindig csak haverok vagyunk és azok is maradunk akik segítenek egymásnak. 

Az épületbe érve egyhangúan követem a srácot és kicsit sem félek már a menedzsertől. Úgysem tud már semmi újat mutatni vagy csinálni. A hazudozásnál rosszabb úgysem lehet. - Helló. - Liam nem is zavartatja magát, kopogás nélkül nyit be az irodába ahol a férfi szokás szerint az íróasztalánál ül. - Mi volt ilyen sürgős? 

Paul előrehajol a székén és úgy mered ránk a fekete szemeivel. Jó tévedtem, még mindig félek Tőle. Igazán leszokhatna arról, hogy így néz rám. Simán elmehetne gyerekeket ijesztgetni.

- Amikor azt mondtam, hogy mutatkozzatok minél többet együtt  azt komolyan is gondoltam - kezdte én pedig értetlenül húzom össze a szemöldökömet ugyanis nem értem.

Igenis sokat mutatkozunk együtt. Hisz a díjátadón rengeteg kép készült kettőnkről és ott volt az is mikor együtt vásároltunk. - Azonban mostanában valahogy semmi friss kép, cikk, pletyka sincs. Ezért ezen most azonnal változtatunk - csapja össze a kezét és egy eléggé érdekes mosoly jelenik meg az arcán. - Mack Liam lakásába költözöl egy időre!