19.-Akármi megtörténhet

Helllóóóóó!!! Szóval a tegnapi résznél újabb rekord született ugyanis pontosan 28 komi érkezett :D fogalmam sincs, hogy hogyan csináljátok de megérdemlitek hogy naponta hozzam a friss részeket :P és szerintem ez a rész kifejezetten tetszeni fog néhányotoknak..ohhh és előre bocsi a Sophia fanoktól xD(noHate)

Azt hiszem sürgősen fel kell keresnem valamilyen dokit, pontosabban egy pszichiátert, vagy nem is, inkább egy olyat aki el tudná magyarázni azt, hogy mégis mi a franc történik velem. Tudom, hogy valami nagyon nem stimmel körülöttem és ha nem tévedek akkor kórokozóm neve egy bizonyos Liam James Payne.
És, hogy mik a tünetek? Nos, röhejes féltékenység ami miatt lejáratjuk magunkat egy szülinapon mikor is meglátjuk a hercegünket egy másik cicababával flörtölni. Ha nem lép valaki időben közbe akkor hatalmas botrány alakul ki a kiszemelted és jó magad között.
Én már csak tudom, ugyanis én is ebbe a kórban szenvedek, lassan már egy hete. Sokatok nem érti, hogy mi van velem, megnyugodhattok ugyanis magam se tudom, hogy mi a szitu.
Egy valamit azonban biztos, hogy tudok mégpedig azt, hogy utálom Liamet amiért ezt csinálja velem. Igen, ő a hibás, hogy szinte semmit nem alszok éjjelente, mivel akár hányszor lecsukom a szemem az arcát látom és a hatalmas csendben pedig állandóan azt hallom ahogy vigyorog. Ez is egy tünet, ami a Liam James Payne kórral jár és amire eddig még nem találtam gyógyírt.
Na jó, viccet félre téve, ez nagyon komoly dolog mivel komolyan féltékeny voltam egy lányra akit Liam, egy buliban ismert meg.
De inkább olvassátok el az egész sztorit, hogy miként is jöttem rá arra, hogy a kamu barátom iránt többet érzek mint puszta barátság.

Alig jöttünk haza Wolverhamptonból mikor Liam kapott egy telefonhívást az egyik legjobb barátjától Andy-től. Nos a srácról annyit kell tudni, hogy Ők Liammel elég régóta jó viszonyt ápolnak és Andy, Liam egyetlen igaz barátja a bandán kívül. Szerintem elég kínos ez az egész, mivel Andy már a gyerekkora óta a legjobb barátja és Liam mostanra mégis jobban bízok az 1D tagjaiban akikkel csak három éve hozta össze a sors. Engem ez bántana, de mint kiderült Andyt nem. Ugyan olyan jó haverok maradtak mint régen, ráadásul Liamnek hála így egy csomó jó helyre eljuthat mikor a banda turnén van. Hisz ki ne dagadna a büszkeségtől ha elmondhatná magáról azt, hogy a One Direction egyik oszlopos tagja a legjobb barátja? És még egy kis hírnév is jut a számára, mivel mikor el szokta kísérni a bandát valamelyik turné állomásra, videókat és képeket készít róluk, amiket rögtön feltesz a közösségi hálókra, és máris egy csomó új követője van akik könyörögnek neki, hogy hozza már össze őket, valamelyik taggal.
Hát nem fantasztikus élet? Persze, hogy én is hangoztatnám azt, hogy Liam Payne haverja vagyok.
Vissza térve az elejére. Szóval Liamet felhívta Andy és meghívta a szülinapi bulijába. Természetesen a srác rögtön örömmel bele ment, de arra egyikünk sem gondolt, hogy Andy engem is meghív. Pedig így történt. Kikötötte, hogy Liam ne merészeljen nélkülem menni, mivel alig várja, hogy találkozhasson velem.
Komolyan kezdem úgy érezni magam mint egy látványosság. Mindenki engem akar látni, mintha annyira érdekes lennék. Nincs rajtam semmi érdekes, sőt még csak egy modell alkat sem vagyok. Sajnos lehet nem vagyok Miss. Universe, de viszont én vagyok a híres Liam barátnője. És ez pedig hatalmas dolog a világ számra.
Így aztán szombat este együtt indultunk el a Funky Buddha nevezetű discoba.
- Akár mi is történik, könyörgöm ne fogadj el semmilyen ingyen piát - mondom komoran Liamnek mikor kiszállunk az autójából. A srác hangosan felkuncog, de válasz nélkül hagyja. Lehet, hogy neki ez ennyire vicces, nekem azonban nem. Még túl élénken él bennem az utolsó bulim, ami miatt most el kell játszanom a kamu barátnőjét. - Komolyan beszélek Liam! - emelem fel a hangom mivel Ő még mindig vigyorog. Esküszöm levakarnám ezt a hülye vigyort az arcáról. Hogy tud Ő mindig ilyen nyugodt lenni? Kezdem úgy érzeni, hogy nagyon is élvezi ezt a kialakult helyzetet. Mostanra már ott tartunk, hogy automatikuson fogja meg a kezem mikor nyilvánosság előtt vagyunk, a puszikról pedig már nem is beszélek. És az egészben pedig az a legszörnyűbb, hogy titkon már én is élvezem. Sőt a minap én voltam az aki csak úgy megpusziltam mikor eljött értem a suli elé.  Meg ne merjétek kérdezni, hogy miért csináltam. - Neked ez ennyire vicces? - kérdezem idegesen. Liam próbál komoly arcot bevágni, de nem sikerül neki.
- Ha látnád az arcodat - vigyorogja, de mikor küldök felé egy gyilkos pillantást , hirtelen az arcára fagy a mosoly. Azért még mindig fél tőlem  mert tudja, hogy képes vagyok neki ugrani ha olyan kedvem van. Fogalmam sincs, hogy milyen lehet az arcom, de szerintem nem ennyire vicces mint amennyire Ő nevet rajtam.
- Majd akkor nevess így ha megint bedrogoznak és holnapra a média azzal lesz tele, hogy Liam Payne apa lesz. - kulcsolom össze a kezeimet. Akár mi megtörténhet, nem igaz? Mondjuk ilyet szerintem nem írnának, hogy terhes vagyok. Vagy igen?
- Terhes vagy? - kérdi elképedve, mire én megsemmisülten homlokon csapom magam. Ennyire hülye már nem lehet. Hogy jutott már az eszébe az, hogy terhes vagyok? Ilyen kövér vagyok vagy mi?
- Nem látod? Mindjárt szülni fogok - ironizálok gúnyosan és végig mutatok magam. Liam megforgassa a szemeit majd mellém lép, hogy tudja megfogni a kezem és indulhassunk be. Viszont én tökre bele jöttem a szerepembe és amúgy is úgy jó bulizna ha jó kedve van az embernek. - Limuci a kórház nem erre van. - csóválom meg a fejem és próbálom a másik irányba húzni, de Ő erősebb tőlem így a jó irányba megyünk tovább. Ráadásul már nem is nevet.
- Most már abba hagyhatod. - mondja komolyan, de akár mikor elmegy mellette valaki arra rá mosolyog. Hát persze itt már játszania kell magát. Ő kezdte az egészet és most én vagyok a rossz?
- Asszem elfojt a magzatvizem. - szisszenek fel fájdalmasan, de mindhiába. Liam elég csúnyán rám néz mire én kiskutyaszemeket meresztek rá. Most miért? Szerintem tök vicces lehetek.
- Csak fogd be jó? - néz rám könyörgően.
- Te kezdted! - mondom sértődötten és egy kisebb vita alakulna ki közöttünk ha nem jelenne meg előttünk a szülinapos vagyis Andy.
Liam rögtön elengedi a kezem majd megöleli barátját és megveregeti a hátát, Andy pedig próbálja össze kócolni, Liam rövidke haját miközben én pár lépéssel arrébb állok és a tömeget pásztázom, pár ismerős után kutatva.
De a Funky Buddhában szórakozó emberek között egy ismerőst sem találok ami eléggé lehangol, ráadásul még az is rátesz egy lapáttal, hogy Liamet addigra egy csomó ember veszi körül akikről messziről látszik, hogy a barátai. Én pedig csak ott állok, egyik lábamról a másikra és mikor valaki rám néz bátortalanul rá mosolygok és reménykedek benne, hogy talán beszélgetni akar velem. Aha, persze az álmaimban.
Minél több időt töltök ott egymagamban állva annál kényelmetlenebbül érzem magam, mikor végre Andynek megakad a szeme rajtam. Van Isten!
- Gondolom Te vagy Mack - fog velem kezet vigyorogva az épp szabad kezével. Mosolyogva bólintok és addigra Liam is mellénk ér. - Liam már sokat mesét rólad. - kacsint rám, majd meglöki a haverját aki egy kicsit megbillen, de a mosoly nem hervad le az arcáról.
Szóval mesélt rólam, de mégis mit és miért? Mármint a valóságban nem is járunk, akkor meg miért beszél rólam? Ezt soha nem fogom megérteni.
- Öh...szuper...amúgy boldog szülinapot - mondom végül ami elég hülyén hangzik, de sajnos más hirtelen nem jut az eszembe. Ahogy elnézem Andynek megfelel mert ugyan úgy vigyorog tovább mint egész eddig.
- Köszi - mondja végül majd a távolba mered. - Liam gyere még egy csomóan látni akarnak - néz rá az említettre aki elég érdekesen néz rá, majd a tekintete megakad rajtam. Sajnálkozó pillantást küld felém mert szerintem rájött arra, hogy az égvilágon senkit nem ismerek.
- Menny csak - mondom egy erőltetett mosoly kíséretében. Liam arca rögtön felvirul és gyorsan megölel. Pedig kicsit sem örülök neki, hogy magamra hagy ennyi vadidegen ember között. Mégis mit fogok én itt csinálni egyedül? De akkor is jól döntöttem. Liam ezeket az embereket ismeri és sokan a barátai akikkel alig tud találkozni. Nem közösíthetem ki őt magamnak, csak azért mert engem itt senki nem ismer. Amúgy is nekem itt sem kéne lennem. Ezek az emberek hozzá tartoznak és nem hozzám. Ráfér már egy kis lazulás a bandán kívül. Ki tudja, hogy megint mikor fognak találkozni.
- Imádlak. - enged el és már hűlt helye van én pedig legszívesebben felordítanék.
Miért kell neki ilyeneket mondania amikor nem is gondolja komolyan? Mert nem gondolja, csak mondja mert éppenséggel pont ez csúszik ki a száján a boldogság miatt. Á kicsit se érzem magam szarul. Komolyan azért imád mert megléphet mellőlem?
Megcsóválom a fejem és elindulok a pult felé inni valamit. Felülök a bárszékre és várom, hogy valaki kiszolgáljon.
- Mit hozhatok? - kérdezi a pultos srác pont úgy ahogy hosszú hetekkel ezelőtt, amikor az életem egy csapásra megváltozott. Ha akkor Liam nem ül mellém és nem kezd el velem beszélgetni, akkor talán még mindig Louis-val járnék titkokban és nem egy buliban ülnék tök egyedül. Az életemen lassan már saját magam se fogok kiigazodni.
- Kólát és semmi mást - válaszolom végül, mire a srác értetlenül mered rám. Oké ez tényleg hülyén hangzott. Persze, hogy nem érti, hisz nem Ő volt az aki egy drogos koktélt adott ami miatt lefeküdtem Liammel és ami miatt most mindenki azt hiszi, hogy járunk. - Mármint, semmi alkoholos löttyöt nem kérek bele. - helyesbítek Ő pedig elmosolyodik.
- Ahogy parancsolod. - von vállat és vissza fordul a bár felé, hogy tudja elkészíteni az italomat, addig pedig én a táncoló tömeg felé pillantok hátha megtalálom Liamet. De nyoma sincs. Mégis mit vártam? Azt, hogy negyed óra alatt lerázza a barátait, hogy aztán megint velem lehessen? Na persze, az én arcomat naponta láthassa, míg a barátaiét nem.
Egy sóhaj kíséretében fordulok vissza a pult felé ahol addigra már ott van a kólám. Kissé félve kortyolok bele, de mivel nincs fura íze tovább iszom. A dal ritmusára mozgatom a fejem majd újra a parkett felé fordulok és akkor szó szerint kiköpöm a számban tartott kólát. Sőt szinte kis híján megfulladok miközben azt nézem ahogy Liam és egy...egy lány épp...flörtölnek?
- Mit tettél a kólámba? - csapok a pultra idegbeteg módjára. Igen biztos csak képzelődök és Liam nem egy lánnyal van. Megint bedrogoztak és ezért látok hülye dolgokat. Liam soha nem flörtölne más lánnyal, miközben velem van. Tévedés. - Hallod, Te lenyalt hajú?- kis híján kirántom a pult mögül, de sajnos túl távol áll tőlem így semmit nem tehetek. Pedig úgy megráncigálnám amiért hazudott. Esküszöm soha többet nem iszok sehol semmit.
- Se.se..semmit - nyöszörgi és valamiért hiszek neki.
Gyomorgörccsel fordulok vissza, hátha rosszul láttam, de sajnos nem. Liam és a lány még mindig ugyan úgy ott állnak a fal mellett és nagyon jól szórakoznak valamin. Liam szája fülig ér, a lány pedig szinte elolvad tőle. Kezeim ökölbe szorulnak ahogy a lányt nézem. Nem csoda, hogy Liam ennyire oda van Tőle. Én még csak a nyomába se érek. A lányról messziről látszik, hogy mennyire tökéletes. Azon sem lepődnék meg ha modell lenne. De akkor mégis mit akar tőle Liam? Ő nem olyan, hogy kikezdene valami agyatlan fruskával aki jól néz ki.
Kis híján elbőgöm magam mikor Liam az egyik kezét a falhoz teszi és veszélyesen közel kerül a lányhoz. Pont úgy állnak mint akkor este mi. Liam ugyan így mosolygott rám, én pedig elvesztem a tekintetében mint mindig. Soha nem mondtam neki, de igazság szerint imádom mikor megpuszil vagy ha megölel.
Oké ezt most miért mondtam? És miért foglalkozok én velük? Hiszen Ő csak Liam aki...aki egy srác.
Egy srác aki elfeledtette velem Louist. Aki akár hányszor megszólal megmosolyogtat. Aki hogyha hozzám ér külön érzés keletkezik a hasamban. Aki mellett önmagam tudok lenni. Aki hogyha megcsókol azt akarom, hogy soha ne hagyja abba. Aki a számomra a világ legtökéletesebb sráca.
Te jó ég! Én féltékeny vagyok arra a lányra! Az nem lehet, mert az azt jelenti, hogy szeretem Liamet.
Na neeem. Az lehetetlen. Liam soha nem lenne szerelmes belém mivel csak haverként tekint rám aki segít neki. Őszintén megmondva fogalmam sincs, hogy én már kamuból -e csinálom ezt az egészet. Túl sok olyan pillanatot keresek ahol megérinthetem és a közelébe lehetek.
Akkor meg mit ülök még itt? Egy csaj rámászott életem szerelmére a gyerekeim jövőbeli apjára! Ezt nem ússza meg szárazon. Nem tudja, hogy mibe keveredett bele.
Szikrázó tekintettel pattanok le a székről majd kicsit sem kedvesen török át a táncoló tömegen. Elég sok személytől kapok egy gyilkos pillantást, de nem érdekel. Épp flörtölnek a jövőbeli férjemmel!  Szóval megér nekem ennyit. Amúgy is miért állnak az utamban? Nem lássák, hogy sietek? Ők a hibásak amiért az utamba állnak, úgyhogy nekem kéne csúnyán néznem.
Kissé fellélegzek mikor végre kijutok a tömegtől és már csak pár lépés választ el a flörtölő párocskától. Egy gonosz mosoly suhan át az arcomon a következő pillanatban pedig szó szerint Liam nyakába ugrok. Éppen, hogy csak sikerül megtartania az egyensúlyát a hirtelen ugrásomtól. Kezeimet a nyakára tekerem szorosan, míg lábaimat próbálom a derekára kulcsolni, de az valamiért nem akar sikerülni ugyanis próbál ellökni magától, de nem sikerül neki mivel túl erős a szorításom.
- Mi a...- Liam idegesen pillant rám és rák vörös az arca, de nem engedem neki befejezni. Kezem közé fogom az arcát és egy hatalmas puszit nyomok a szája sarkába. Igazából az volt először a tervem, hogy megcsókolom, de azt nem merem megtenni. Szerintem már ezzel is túl messzire mentem, hiszen ez egy majdnem csók volt. Igen, mivel a gyomoromba megint életre kelt a jól ismert szörnyeteg ami akkor kínoz mikor túl közel kerülök Liamhez.
Kezeimet újra a nyaka köré tekerem majd az ismeretlen lányra tekintek akinek az álla szinte a padlón landolt. Így közelről nem is annyira csinos mint messziről. Olyan a szája mintha valamilyen allergiás tünete lenne.
- Ez meg ki? - kérdezi meg végül és csúnyán méreget miközben én még mindig Liamen ' lógok'. Egyik kezemmel elengedem Liam nyakát, hogy tudjak kezet fogni vele.
- Kérlek szépen, nekem nevem is van - válaszolom nyersen. - És ha nem tudnád, én vagy Limuci barátnője.-teszem hozzá és egy diadalittas mosoly terül szét az arcomon. Liam mérgesen felmorog és ha a tekintetével ölni tudna akkor én már rég halott lennék.
- Hogy mi? - kerekedik el a lány szeme. - Hogy Te mekkora egy fasz vagy - ordít fel a lány majd épp lendítené a kezét, hogy felpofozza Liamet, de a keze megáll a levegőben mikor meglássa az arcomat. Persze majd meg fogom neki engedni, hogy felpofozza. Inkább úgy dönt, hogy lelép, de előtte még direkt neki ütközik Liam vállának.
Liam egy figyelmetlen pillanatomat kihasználja és kibújik a szorításomból.
- Sophie! - kiált a lány után és a következő pillanatban utána rohan.
 Most jól kéne éreznem magam ugye? Ez csúcs mert szarul érzem magam. De hogy nézett már rám Liam? Még soha nem láttam ennyi gyűlöletet a tekintetében. Ezt megint jól megcsináltam. Mégis mi ütött belém? Soha nem gondolok át semmit. Jó tényleg érzek iránta valamit, de akkor sem szabadna ilyeneket csinálom. Liam egy szabad ember és azzal flörtöl akivel akar. És ha neki erre a Sophie-ra esett a választása akkor bele kell törődnöm még akkor is ha a szívem szakad meg.
Felsóhajtok és fejemet a falnak támasztom, mikor az ideges Liam jön vissza. - Felpofozott! - újságolja majd az arcára mutat ahol egy piros folt éktelenkedik. Nem tudom sajnálni ugyanis ez várható volt.
- Minek mentél utána? - tárom szét a kezeimet egyszerűen. Senki nem mondta, hogy nyalja a seggét.
- Minek kavartál be? - ismétli meg a kérdésemet, mire bennem még az ütő is megáll. - Komolyan mire volt ez jó Mack? - kérdezi unottan. - Eddig mindig kerülted a helyzeteket mikor közösen kellett mutatkoznunk most meg ide jössz és megpuszilsz meg fejhangon hangoztatod, hogy a barátnőm vagy. - ugye nem jött rá? És igaza van, ez tényleg tök amatőr dolog volt a részemről.  Na, most ezt hogy magyarázom ki? Azt mégsem mondhatom meg neki, hogy kezdek érezni iránta valamit.
- Mert nem hozzád való. - válaszolom végül. Liam gúnyosan felnevet amitől én megijedek.
- Azt akarod mondani, hogy Te tudod ki a hozzám való lány?
- Akár ki csak nem ez a szopós szájú Szopí. - mondom egyszerűen.
- Bocs, hogy nem kértem Tőled engedélyt, hogy randira hívhassam - kiabál az arcomba, de úgy ahogy eddig még soha nem hallottam. - Kezdesz már tényleg nagyon az agyamra menni ezzel a viselkedéseddel. Miért nem mondod meg, hogy féltékeny vagy?
- Én aztán nem. - húzom fel az orrom bunkón. - Jobban teszed ha inkább Batmant nézel.
- Tudod mit? - néz rám megsértetten. - Mostantól nem lehetsz Batgirl! - mondja fagyosan és sarkon fordul én pedig ott maradok egyedül...

Igen ez az a történet mikor rájöttem arra, hogy Liam az már nem csak haver vagy barát. Hanem egy srác akivel akár az életem hátra lévő részét is el tudom képzelni. Persze a buli óta olyanok vagyunk mint két óvodás. Veszekszünk és hülye dolgokat vágunk egymás fejéhez amiknek semmi jelentőségük nincs. Olyanok vagyunk mint két kisgyerek. Semmi komoly dolgot nem mondunk, de veszekszünk ami így nézve már röhejes.
- Hé, Mack figyelsz Te ránk? - int egyet a kezével előttem Perrie mire én össze rezzenek. Ő és Zayn úgy döntöttek, hogy meglátogatnak mivel valami szuper dolgot találtak ki.
- Mi? - kérdezem össze zavarodottan. A mellettem ülő Liam felhorkant. - Bocsesz nem figyeltem.
- Talán nem kellett volna tegnap éjjel olyan sokáig Vámpír naplókat bámulnod. - mondja én pedig csúnyán rá nézek. Lássátok erről beszélek? Ott kezdeget ahol csak tud, velem együtt.
- Nem néztem volna, ha egyesek nem képzelték volna azt, hogy Batman visszatért. - vágok vissza közönbösen. De mikor ismét kialakulna egy kisebb vita Perrie közbe szól.
- Holnap megyünk sátorozni a srácokkal és Ti is jöttök. - csapja össze a kezét vigyorogva. Én pedig kis híján lefordulok a kanapéról...