21.-Ne játssz az érzéseivel!

Szóval az őszi szünetnek ma vége lesz és az a nagy helyzet, hogy még négy rész hátra van :/ és tudom h hétköznaponként nagyon kevesen olvassátok a blogot ezért fogalmam sincs, hogy mi legyen a maradék részekkel. Tegyem fel naponta vagy pedig úgy ahogy eddig volt hetente? én az első ötlet felé húzok mivel ez már tényleg kevés rész...

- Mióta? - kérdezem miközben épp a saját kezemet méregetem Liam kezéhez.
Egy szokványos nyugodt nap Londonban a lakásába miközben összebújva pihenünk a kanapén közben pedig Liam külön kérésére Disney filmeket nézünk. Igen hivatalosan is összejöttünk, vagyis nem kamuból. Lassan már egy hete, pontosan azóta amióta a faházban... nos történtek dolgok.
Ő kimondta, hogy szeret és aztán egyikünk sem tudott leállni. Őszintén megmondva eszembe sem volt ellenkezni, hogy hagyja abba. Lefeküdtünk, józanul és élveztem mégis lelkiismeret furdalásom volt amiért csak kihasználom.
Egy hete járunk, Liam pedig olyan boldog mint amilyennek még soha nem láttam. Állandóan vigyorog és minden szabad idejét velem tölti mint most.
Megsúgom, hogy én igazából utálom a rajzfilmeket, de miután ma reggel kiskutyaszemekkel elmesélte, hogy mindig is az volt az álma, hogy egyszer a barátnőjével összebújva nézhessen meséket, megadtam magam neki. Hisz ki tud ellenállni azoknak a szemeknek? Én sajnos nem. Szóval Ő tökre élvezi én pedig majd' elalszok, ezért is kezdtem össze hasonlítgatni a kezeinket.
Azonban van egy kérdés ami már egy hete fúrja az oldalamat. Mégpedig az, hogy mióta szeret! A faházban mikor megcsókoltam arra számítottam, hogy ellök magától és többet soha nem áll szóba velem, hisz csak kamuból játszottam azt, hogy a barátnője vagyok. Mindenki tudja, hogy az ellentettje történt és vissza csókolt majd mikor kezdett komolyabbra fordulni a dolgok, a szemembe mondta, hogy szeret és utána most már azt is tudjátok, hogy lefeküdtünk - nem áll szándékomban bővebben kifejteni a történteket - és azóta járunk. Vicces mert senkinek nem tűnt fel. Mármint a sátorozásnak hamarabb vége lett mint ahogy Perrie tervezte a rossz idő miatt. Niall és Harrynek tűnt fel, hogy hosszú ideje nem láttak, így ők találtak meg és nem vettek észre semmi furát. És azóta sem, mondjuk nem is nagyon láttak szóval nem lepődök meg rajta, hogy nem esett le nekik.
Vissza térve Liamhez. Engem nagyon is érdekel, hogy mióta érez irántam másképp. Mert én tudom, hogy Andy szülinapja óta nem közömbös a számomra, de nem szeretem szerelemmel és pont ezért terelem mindig erről a témát. De Ő mióta? Ráadásul komolyan gondolja mert látom a szemeimben.
Épp ezért is tartom magam egy hatalmas ribancnak, mivel közben még Louisról is fantáziálgatok miközben Liammel járok.
- Mit mióta? - pillant le rám majd egy lágy puszit nyom a hajam közé. Először nem válaszolok csak tovább játszok a kezével. Érzem, hogy figyel, de valahogy hülyén érzem magam. Hisz azért egy kicsit ciki, hogy meg akarom tőle kérdezni, hogy mióta érez irántam másképp. És mi van akkor ha végül Ő is megkérdi, hogy én mióta szeretem? Na arra mit válaszolnék? Megint hazudnom kéne neki mint akkor mikor bele mentem abba, hogy eljátszom azt, hogy a barátnője vagyok. Őszintén megmondva már nem érdekel Paul pénze.
- Mióta szeretsz? - kérdezem gyorsan és feszült figyelemmel figyelem az arcát. Nem lepődik meg a kérdésemen ugyanis elmosolyodik. Kezét felemeli majd végig simít az arcomon majd gyengéden maga felé húz és megcsókol. Szokás szerint az egész testem megremeg miközben vissza csókolok. Elképesztően jó érzése vele csókolózni, de egyben rosszul is érzem magam amiért csak kihasználom. Még a vaknak is feltűnne, hogy Ő teljes szívéből szeret, én meg nem.
Végül elhúzódok Tőle és kérdő pillantást vetek rá. Liam még mindig mosolyog és a derekamnál fogva újra vissza húz maga mellé majd felém fordul. Nem szól semmit csak az arcomat nézi, amitől én totál zavarba jövök mivel nem tudom, hogy min gondolkozik.
- Emlékszel arra mikor a villában voltunk és felelsz- vagy merszet játszottunk? - kérdezi mire én bólintok. Hogyan is felejthetném el? Hisz akkor csókolóztunk először, és akkor érzetem először valami furát a hasamban. Igen, a szívem mélyén már akkor is éreztem valamit Liam iránt. Istenem, miért nem szerethetem Őt szerelemmel? Mennyi idő kell még megszeretem a teljes szívemből?
- Az durva este volt. - bólintok vigyorogva. Tényleg durva volt mivel azt hittem, hogy lebukunk Perrie és Eleanor előtt. Le is buktunk volna ha nem csókoljuk meg egymást. Louis pedig azóta viselkedik úgy velem mintha láthatatlan lennék. Ez mind szép és jó, de mi köze van ennek ahhoz, hogy mióta szeret?
- Lehet, de én mégis minden pillanatát élveztem. - mondja szűkszavúan. Értetlenül össze húzom a szemöldökömet mert kezdek össze zavarodni. Élvezte az összes pillanatát? Szerinte az élvezetes volt, hogy Perriék majdnem megtudták az igazságot, hogy mi valójában nem is alkotunk egy párt? Mondhatom nagyon élvezetes volt. - A legélvezetesebb pillanat mégis az volt, mikor csókolóztunk. Tudom, hogy akkor az számodra semmit nem jelentett, de nekem igen. Soha nem éreztem így még egy lány iránt sem, mint irántad akkor. Ott tartottalak a karjaim között és éreztem a szívverésedet. Olyan volt mintha bármelyik percen össze törhetnél a karjaim között. Tudtam, hogy soha többé nem akarlak elveszíteni és elengedni - miközben mesél úgy mosolyog én pedig csak komoran hallgatom miközben hatalmasokat nyelek nehogy elbőgjem magam. Rólam még soha egy fiú sem beszélt így. Soha senkinek nem volt ennyire fontos mint Neki. Louis soha nem beszélt rólam így, sőt még csak azt sem tudom, hogy mikor szeretett belém. Eszembe sem volt megkérdezni tőle mivel nem érdekelt. Ráadásul Liam a szívéből beszél. Még egy ok, hogy még szarabbul érezzem magam.- Tudtam, hogy nem szabadna így éreznem irántad, de nem tehettem ellene. Napról napra jobban megkedveltelek, de egyben szenvedtem is mivel tudtam, hogy Te nem érzel irántam így. Számodra én csak egy haver voltam akin segítened kell - itt lehajtsa a fejét szomorúan. Szóval tudta, hogy én nem érzek iránta semmit. De ha akkor tudta akkor most miért nem veszi észre? Ja, talán azért mert én voltam az aki megcsókolta a faházban és lefeküdtem vele. - Aztán arra a döntésre jutottam, hogy megpróbálom a tudatodra adni, hogy hogyan is érzek irántad. Azt hittem, hogy Wolverhamtonba mikor sétáltunk végre rájössz, de tévedtem. - húzza el a száját mire én halkan felnevetek. Így vissza gondolva tényleg mondta akkor.
'De az a lány erős és más mint mint a többi'. 
Igen, ez volt az a mondat amit nekem szánt. Tényleg szeretett csak nekem nem esett le, pedig nyilvánvaló volt.
- De ha tényleg ennyire szerettél akkor miért kezdtél ki Andy szülinapján szopós szájú Szopival? - kérdezem értetlenkedve. Na erre most kíváncsi vagyok, hisz a szemem előtt flörtöltek és Liam tökre élvezte, szóval még csak le sem tudja tagadni.
- Ki mondta azt, hogy flörtöltem vele? Azt csak Te képzelted be magadnak. Sophie és én csak haverunk vagyunk és akkor totál be volt tépve szóval azért viselkedett olyan félreérthetően. - mondja vigyorogva. Totál hülyén érzem magam. Haverok? A csaj be volt drogozva? Csúcs, totál lejárattam magam.
- Ó. - igen ennyi a válaszom miközben a hajamba túrok szégyenemben. - Miért nem tudtad ezt akkor mondani? - kérdezem rosszállóan. Próbálok mérges arcot vágni, de nem akar sikerülni.
- Élveztem azt ahogy szenvedsz. Vicces volt a féltékenykedésed. - csíp bele az arcomba én pedig kiöltöm rá a nyelvem. Milyen gonosz már. Direkt nem szólt, és élvezte azt. Az egészben pedig az a legjobb, hogy tényleg féltékeny voltam a csajra.
Liam még mindig nevet mire én ráülök a hasára Ő pedig a derekamra teszi a kezeit. Kezeimet a hajába vezetem és jól össze kócolom neki. Kár, hogy ilyen rövid haja van.
- Akkor most már megint én lehetek Batgirl? - kérdezem vigyorogva mire Liam válaszadás képen egy határozott mozdulattal átfordul így most én vagyok alul míg Ő felettem tornyosul. Szemei szokás szerint csillognak ahogyan az arcomat simogassa. Feje veszélyesen közel van az arcomhoz és érzem a leheletét is.
- Mindig is Te voltál az én Batgirlem és örökké az is leszel. - mosolyog és végre megcsókol szenvedélyesen. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vagyok boldog. Boldog vagyok pont úgy mint akkor mikor Louis-val jártam. Épp ez a baj. Nem szabadna Rá gondolnom mikor Liammel vagyok. Egyszerűen képtelen vagyok Louist elfelejteni. Még mindig fontos, pont úgy ahogy Liam is. Valaki szenvedni fog miattam.

***

Másnap a szokottabbnál korábban kelünk mivel Liamnek stúdióznia kell mennie a srácokkal. Új albumon dolgoznak szóval naponta a stúdióban vannak. Nincs is ezzel semmi baj, csak azt nem szeretem mikor ki kell kelnie mellőlem az ágyból. Már megszoktam, hogy egész éjjel a mellkasán alszok miközben Ő gyengéden szorít magához.
Éppen, hogy csak leülünk a konyhába mikor csengetnek az ajtón és már percen belül Zayn, Niall, Harry és Louis jelenik meg a helységben. Még jó, hogy nem kell nekik ajtót nyitni mivel maguk is betalálnak.
- Szép jó reggelt! - köszön vigyorogva Niall majd leül a mellettem álló üres székre és kérdezés nélkül elhúzza előlem a tányért amin két szendvics pihen. Már megszoktam, hogy csak így kérdezés nélkül lenyúlja a kajámat. Neki el van nézve.
- Remélem Leeyum felkészültél, hogy ma megint egész nap Paul bácsi kéréseit kell teljesítenünk - Harry megveregeti Liam vállát majd elveszi a fiú előtt álló narancslevet és bele iszik. Liam undorodva megforgassa a szemeit mikor a Fürtöske vissza teszi elé a félig megivott narancslevet. Gusztustalan, de az ember hozzá szokik. Őket nem érdekli, hogy én is itt lakik sőt nem is zavartassák magukat.  Liam elnyomja maga elől a poharat és inkább feláll.
- Nyugodtan megihatod a többit mert én tuti, hogy nem iszom meg azt amibe Te már bele köpködtél.-húzza el a száját végül Liam, Hazza pedig vállat von és barátja kérésére megissza a maradék narancslevet.  Elnevetem magam és a tekintetem véletlenül találkozik az ajtóban szobrozó Louis-val. Esze ágában sincs beljebb jönni. Ahogy gondolja, senki nem fog neki könyörögni, hogy jöjjön közénk.
- Minden reggel ide fogunk jönni kajálni - röhög fel Zayn és kacsint egyet rám. - Egy Istennő vagy Mack. - kócolja össze a hajam majd a szájába tömi a maradék szendvicsemet amit Niall nem evett meg. Éhenkórászok. Mindig a hasukkal vannak elfoglalva.
- Indulhatnánk végre? - szól türelmét veszve Louis mire a haverjai veszik a lapot és felállnak a székekről és egyesével követik Lout.
Csak Liam áll meg mellettem. Kezeit a derekamra csúsztatja majd fejét a nyakamba fúrja.
- Hiányozni fogsz - mondja csendesen majd felemeli a fejét és megcsókol. Kezeimet automatikusan a nyaka köré tekerem és bele mosolygok a csókba.
- Ugye tudjátok, hogy rajtunk kívül nincs itt senki más? - Liam unottan nyissa ki a szemeit velem egy időben, majd meglássuk a srácokat az ajtóban. Én zavartan elmosolyodok. Niall hangja eléggé érdekesen cseng. Szerintem most árultuk el magunkat. - Nincs itt se Perrie se senki más. Szóval nem kell kamuznotok azt, hogy jártok. - félek rá nézni mert akkor Louist is kéne látnom. Van egy olyan érzésem, hogy végig nézte ahogy Liammel csókolózok. Fantasztikus.
- Tudjuk. - bólint mosolyogva Liam, de még mindig magához húz a derekamnál fogva. Büszke rá, hogy végre a barátai megtudták az igazat. Jó neki.
- Akkor miért csókolóztatok? - kérdezi értetlenül Harry. Én nem magyarázom el az már biztos.
- Mert hivatalosan is össze jöttünk, vagyis nem csak kamuból - magyarázza jókedvűen Liam és egy nagy puszit nyom az arcomra én pedig felkuncogok.
A négy srác álla a padlón köt ki és egyikük sem bír megszólalni. Liam jól mulat rajtuk, míg én csak a padlót bámulom. Őszintén megmondva nem akartam, hogy még megtudják. Vagy ha meg is tudták volna akkor ne így. És Louisnak kellett volna utoljára megtudnia.
- Mikor? És mi miért nem tudtunk róla? - Zayn totál ledöbbentette a hír. Látszik rajta, hogy próbálja feldolgozni a hallottakat.
- Úgy egy hete - válaszolom szűkszavúan, Louis pedig gúnyosan felhorkant. Csúnyán ránézek, de Ő semleges tekintettel néz vissza rám. Mérhetetlen düh kerít hatalmába és fájdalmat akarok okozni Neki.- Életemben nem voltam még ilyen boldog mint Vele most. - teszem még hozzá jókedvűen. Louis szemöldöke az egekbe szökken és még mindig azzal az utálatos mosolyával vizslat.
- Én örülök nektek. - mondja végül Niall mosolyogva és Zayn és Harry is mosolyogva bólogat. Majd a Szöszi tekintete Lou-ra vándorol. - Na és Te mit szólsz hozzá, hogy a húgod a legjobb barátoddal jár? - na ezt nem kellett volna szerintem. Ugyanis Louis arca elsötétül és legszívesebben megölné a tekintetével Niallt.
- Nem a húgom - kezdi egyszerűen Louis. Hangja fagyosan cseng és érzem, hogy a következő mondandója fájni fog. - Szóval engem az sem nem érdekel ha szétbaszassa magát fél Londonnal. - vonja meg a vállát én pedig úgy érzem mintha hideg vízzel nyakon öntöttek volna. Á, szóval egy kurvának tart aki megkúrassa magát az első jöttmentel.  Ezt komolyan az a Louis mondta akibe pár hónapja még fülig szerelmes voltam? Hogy tud ilyet mondani rám? Komolyan csak ennyit jelentettem neki?
- Szép kis mostohatestvér vagy, hogy így beszélsz a húgodról - vág vissza Liam bunkón. - És csak, hogy tud Mack nem egy kurva hanem egy aranyos lány. És ha már ennyire a baszásról beszélünk, megkérdezted már Eleanortól, hogy a hátad mögött mennyi pasival búj ágyba pénzért? - ha Harry nem állt volna közéjük akkor Louis tuti, hogy neki ugrik Liamnek. De mivel a Fürtöske időben közbe lépett így megakadályozta azt, hogy összeverekedjenek.
- Szerintem menjünk - köszörüli meg a torkát Zayn és karon ragadja Louist majd kihúzza a helységből. Én pedig mint egy hulla lerogyok a székre és csak magam elé bámulok. Liam térdel le elém és aggódva figyel.
- Jól vagy? - nyúl az állam alá, hogy tudja felemelni a fejem. Mikor ez megtörténik megsimogassa azt és egy puszit nyom a számra.- Ne foglalkozz Louis-val - suttogja majd feláll én pedig fancsalian rámosolygok. Könnyen beszél Ő.
- Köszönöm. - suttogom.
- Szeretlek. - válaszolja majd a többiek után megy.
Azonban Harry még mindig az ajtóban áll és nem úgy néz ki mint aki el akar menni. Csak néz rám, de én nem nézek vissza rá. Ráadásul nem bírom tovább és elsírom magam, Louis viselkedése miatt. Miért ilyen bunkó?
- Amikor azt mondtam, hogy lépj tovább nem hittem volna, hogy Liamnél fogsz vigaszt keresni - csóválja meg a fejét. Ezt úgy mondja mintha akkora bűnt követtem volna el. - Szereted? - miért lát Ő ennyire belém? Habár Ő az egyetlen aki tudja azt, hogy mi volt köztem és Louis között.
- Mit számít az? - kérdezem csendesen.
- Ne Liam szívja meg Louis hülyesége miatt - mondja komoran én pedig végre rá nézek. Az arca komor úgy ahogy zöld szemei is. Tudom mire céloz. Harry nagyon jól tudja ha Louis most azt mondaná, hogy újra össze akar velem jönni akkor én kérdés nélkül Őt választanám és nem érdekelne Liam. - Mack, Liam nem egy játékszer akit kihasználhatsz. Tényleg szeret Téged szóval ne játssz az érzéseivel!
- De akkor Louis miért csinálja ezt? - kérdezem síri hangon.
- Dönts el, hogy kit szeretsz igazából. És ha az a valaki Louis akkor ne hülyítsd Liamet. - simít végig a hátamon majd Ő is magamra hagy a gondolataimmal. Ezt most jól megcsináltam már megint.