Epilógus

Szóóóóval elérkeztünk ide is...vagyis az utolsó részhez. Hát nem lett valami nagy szám viszont szerintem cuki lett :))) Rettentő hálás vagytok nektek, ugyanis az az első olyan történetem ahova eddig a legtöbben komiztatok. És...nem találok szavakat. Komolyan elképesztőek vagytok meg minden :D 
Tudom új törit ígértem...nos rajta vagyok az ügyön, de rendesen mivel szeretnék egy olyan törit nyilvánosságra hozni amit eddig én még sehol nem olvastam (túl sok babás 1D-s képet néztem mostanában és megihletett). Figyeljétek az oldalt ugyanis vissza térek :D

- Ne költözz már el! - kérlel Harry miközben én épp pakolok be a bőröndjeimbe. Aranyos Tőle, hogy ennyire marasztalni akar, de nem lakhatok tovább nála a történtek utána. Hisz Liam az egyik legjobb barátja és ha itt maradok akkor rögtön meg fogja tudni az igazat azt pedig nem engedhetem meg. Nem tehetem tönkre a karrierjét, meg amúgy is már épp eleget szenvedett miattam. - Hisz olyan jól megvagyunk mi itt ketten, meg aztán a gyerekeket is imádom. - kacsint rám mire én küldök felé egy gyilkos pillantást a gyerek szó hallatán. Abban azonban igaza van, hogy jól megférünk egymás mellett. Sokat köszönhetek Harrynek, de akkor sem maradok. A fő okot pedig pont most mondta. Nem kell rosszra gondolni, mármint nem jöttünk össze. Csak pusztán a legjobb barátok vagyunk.
- Harry megígérted, hogy senkinek nem mondod! - mondom keményen mire Ő csak megforgassa a szemeit.
- Úgysem titkolhatod örökké - tárja szét a kezeit és a hasamra bök szórakozottan. - Pocakod lesz és ha megszületik és felnő, érdeklődni fog utána, hogy ki az apja. - mondja úgy, hogy még nagyobb lelkiismeret furdalásom legyen.
Gondolom rájöttetek, hogy mi is történt. Terhes vagyok, mégpedig Liamtől, de egyszerűen nem akarom neki elmondani. Meg aztán nem is tudom, hogy hogyan kezdenék hozzá. Hisz még magam is alig bírtam feldolgozni. Egyébként akkor tudtam meg, mikor Liamnek adtam a vesémet. Egy csomó vizsgálaton át kellett esnem meg minden, mikor az orvos közölte velem, hogy pár hetes terhes vagyok. Sírva fakadtam és Harry volt az akinek elmondtam. Persze az első kérdése rögtön az volt, hogy kitől. Még csak gondolkodnom sem kellett rajta nagyon. Louis kilőve ugyanis vele hónapok óta nem volt úgy. Viszont Liam. Na az már más lapra tartozik.
Mióta neki adtam a vesémet nem találkoztunk és Ő azt sem tudja, hogy ki volt a megmentője. Harry az egyetlen aki tudja az igazt, de megkértem nehogy elmerje szólni magát. Megígérte, de szerintem előbb utóbb úgyis el fog járni a szája. Pedig én nem akarom. Szeretem Liamet, de félek, hogy neki nem kellene a gyerek én pedig semmi pénzért nem vetetném el.
- Ez legyen már az én dolgom jó? - kérdem mérgesen és felhúzom az orrom. Harry felsóhajt pont akkor mikor nyitódik a szobám ajtaja és kis híján elájulok mikor szembe találom magam Liammel.
Arcán hatalmas mosoly terül szét és sokkal jobb színben van mint ahogy utoljára láttam. Kicsit sem bántam meg, hogy neki adtam az egyik működő vesémet. Meg aztán akkor ha azt nem tettem volna meg akkor nem tudtam volna meg, hogy terhes vagyok.
Gyorsan elkapom a fejem és lesütöm a szemeit. Erre a találkozásra még nem vagyok felkészülve. Habár ki mondta azt, hogy el kell mondanom neki az igazat? Úgy ahogy azt sem tudja, hogy én adtam oda neki a vesémet, úgy a gyerekről sem kell tudnia.
- Hát én akkor magatokra hagylak titeket. - paskolja meg Harry a hátam majd amilyen gyorsan csak tud kimegy a szobámból és becsukja maga után az ajtót, így kettesben maradok Liammel.
Először egyikünk sem szólal meg. Liam csak engem néz, míg én a cipőmet bámulom.
- Hallgatási fogadalmat tettél? - kérdezi vigyorogva mire én felemelem a fejem és halványan elmosolyodok. Liamnek több sem kell rögtön mellém lép majd szorosan magához húz és megölel. Melegség árad szét a testemben miközben beszippantom jellegzetes illatát. Annyira hiányzott már a közelsége. - Mack, tudod hogy Te vagy az én angyalom? - húzódik el Tőlem majd felemeli a fejem, hogy tudjon a szemeim közé nézni.
Hatalmasokat pislogok miközben meghallom azt, hogy az angyalának szólított. Mégis miért szólított így?- Ne próbáld tagadni, tudom, hogy Te mentetted meg az életemet. - kuncog fel miközben az én szemeim megtelnek könnyekkel. De nem is azért mert megtudta az igazat, hanem azért mert eszembe jutott a közös gyerekünk.
- Én...
- Nem érdekel, hogy mi történt a múltban. Én mindent elfelejtettem és azt akarom, hogy kezdjünk minden újból. Szeretlek Mack! - néz a szemeim közé mosolyogva, nálam pedig akkor törik el az a bizonyos mécses. Felzokogok és a nyakába fúrom a fejem miközben Ő a hátamat simogassa. Fogalma sincs, hogy mégis mi bajom lehet, de azt hiszem el kell neki mondanom az igazat.
- Liam én terhes vagyok! - nyögöm ki végül, mire a szemei megakadnak a szája pedig tátva marad. Kényszerből felnevetek miközben kitörlöm a szemeimből a könnycseppeket. Igen pont ilyen reakcióra számítottam. - És Tőled. - teszem még hozzá, nehogy véletlenül félre értelmezze a dolgokat.
- Én...én...apa leszek? - kérdezi dadogva.
- Igen. - bólintok és megeresztek egy apró mosolyt.
- És...és...kicsit Payne baba lesz? - túr a hajába.
- Igen. - válaszolom ismét majd a következő pillanatban Liam a nyakamba ugrik és most Ő sírja el magát, végül pedig mind a ketten sírunk. Ne kérdezzétek, hogy miért. Csak sírunk mint két nem normális akik végre újra egymásra találtak. - Szeretlek Liam!
- Kimondtad! - mondja vigyorogva majd magához húz és megcsókol.
Igen kimondtam és komolyan is gondolom. Mostantól semmi hazudozás, átverés, csakis a puszta igazság ami az, hogy szeretem Őt.
Azt hiszem életem legjobb döntése volt mikor bele mentem abba, hogy eljátszom Liam Payne kamu barátnőjét.