20.- Együtt?

Helllóóóó! Itt is van a sokat által annyira várt rész :D szerintem nincs benne semmi meglepő dolog mert sokan számítottatok már rá :))))

Én és a sátorozás? Könyörgöm, két külön álló dolog, és most épp mégis oda tartok. Érdekes logika mi? De most mit tehettem volna? Muszáj volt eljönnöm ugyanis a srácok úgysem hagytak volna addig békét. Ráadásul ez az egész csodás ötlet Perrie ötlete volt, mivel szerinte mostanában Liammel elég sokat veszekszünk és ez a rövidke kirándulás a szabadban majd megint össze boronál minket. Minek kéne minket kibékíteni mikor össze sem vagyunk veszve? Ja, hogy Ő azt hiszi, hogy azok az apró csipkelődések amiket mostanában csinálunk Liammel az veszekedés és a szakítás első jele?
Nos ez nem igaz. Tényleg Andy szülinapja óta többet húzzuk egymás agyát mind eddig szoktuk, de ez csak azért van mert így mutatjuk ki a szeretetünket egymás iránt. Ez most hülyén hangzott. Csak én nekem tetszik Liam titkon és megöl a féltékenység, hogy Ő más lányokkal is flörtöl rajtam kívül.
Miért nem veszi észre, hogy belé zúgtam? Pedig szerintem észre lehet rajtam venni. Vagy nem. Soha nem voltam még szerelmes más srácba Louison kívül.
Louis! Sátorozás egy erdőben ahol ott lesz Ő is és Eleanor is. Kell ennél több a halálhoz? Számomra nem. Azt sem tudom, hogy kell hozzá viszonyulnom. Mármint értitek, nem Őt szeretem, de azért még mindig utálom Eleanort. És most velük kell mennem kirándulni.
Nem igazság! Ez az egész egy nagy hülyeség. Utálok sátorozni és utálom Eleanort is. Én meg fogok halni! Miért nem mehettünk inkább valamelyik közeli tengerhez kirándulni? Az sokkal élvezetesebb lenne mint egy koszos, hideg sátorban aludni két éjjelt, napközben meg nem kellene bogarakkal harcolnunk.
Életemben egyszer voltam sátorozni az osztályommal. Életem legszörnyűbb kirándulása volt. Négy napig folyamatosan szakadt az eső és ez miatt beázott a sátor ahol a ruháink voltak így azok is tiszta vizek lettek. Három napig ugyan azt a ruhát viseltem, ráadásul éjjelente jéggé fagytam. Borzalom.
És most lehet, hogy a történelem megint megismétli önmagát.
- Mondjátok csak, itt sok bogár van? - kérdezem miközben a hátamra veszem a dög nehéz hátizsákomat. Alig bírok felegyenesedni, de az öt srácnak nincs annyi logikája, hogy segítsenek nekem. Ők csak röhögnek a maguk hülyeségein. - Pók fóbiám van! - mondom elhaló hangon és elkezdem a földet pásztázni. Szerencsére a füvön kívül semmilyen más élőlényt nem látok.
- Ez egy erdő - lép mellém Harry majd kezével végig mutat a tájon. Azta mekkora felfedezést mondott. Esküszöm, ha nem világosít fel, nem jöttem volna rá, hogy egy erdőben vagyunk. - És az ilyen helyek tele vannak bogarakkal meg pókokkal.
- Gyilkos pókokkal? - kérdezem.
- Igen, olyanokkal amik, hogyha megcsípnek átváltozol Pókemberré - röhög fel Niall és megpaskolja a vállam. Milyen jól szórakoznak egyesek. Pedig szerintem nem vicces. Mi van akkor ha ez az erdő tényleg tele van gyilkos állatokkal? Én még élni akarok és élni is fogok! Hisz most találtam meg életem szerelmét aki jelen pillanatban még csak észre sem vesz ugyanis valamin nagyon jól szórakozik Zaynel. - Nyugi Mack, mi már egy csomószor voltunk itt sátorozni és eddig semmilyen vadállattal nem találkoztunk. - nyugtat meg majd lassan elsétál mellőlem. Jó, de én még mindig nem nyugodtam meg.
Mindenki jó kedvel indul útnak, csak én szenvedek lemaradva. Ráadásul legszívesebben behúznék egyet Eleanornak mivel az egész erdő az Ő röhögésétől hangos. Valamin nagyon jól szórakoznak Louis-val, amit én próbálok figyelembe sem venni. Én is jól fogok szórakozni !
Bő fél órát gyalogolunk mikor Zayn ledobja a táskáját. Egy hatalmas sóhaj hagyja el a számat majd én is leveszem a táskámat és arra ülök rá. De a többiek nem követik a példámat ugyanis elkezdenek csomagolni. Sátrak! Én nem tudok sátrat állítani és van egy olyan érzésem, hogy ők se.
- Gyerünk indulás sátrat állítani, ha nem akartok a szabad ég alatt aludni - csapja össze a kezét vigyorogva Perrie és erre a kijelentésre mindenki munkának áll. Zayn rögtön megy is neki segíteni, míg közvetlen mellette Harry és Niall próbál csinál valamit a rudakkal, de az valamiért mindig össze dől nekik. Louis és Eleanor pedig csak elvannak együtt és ez meg is látszik a sátrukon. Na várjunk csak ha mindenki kettesével lesz a sátorban, akkor én és...Liam? Együtt? - Mack, Liam Ti mire vártok?
- Hogy mi együtt leszünk? - mutatok önmagamra és Liamre aki csak nyugodtan üldögél a földön. Perrie válaszadás képen az utolsó földön maradt sátorra mutat ami gondolom a miénk.
Szemforgatva állok fel és indulok meg felállítani a sátrat, de hülye vagyok hozzá. Sőt szerintem össze kevertem mindent. - Mond csak Liam, jól ülsz? - kérdezem a srácot idegesen.
- Tökéletesen - bólint vigyorogva. Tudom, hogy rajtam szórakozik ilyen jól. Imádja ha szenvedni lát. - De most, hogy így mondod, szívesen lefeküdnék már a sátorban. - teszi még hozzá.
- Akkor állítsd fel magadnak! - mondom és hozzá vágom az egyik rudat de az nem találja el. Pedig eltalálhatta volna ugyanis megérdemelné amiért elnézi a bénázásomat.
- Örömmel, ugyanis ha rajtad múlik akkor soha nem lesz kész. - húzza fel az orrát majd feláll és megindul felém. Gúnyosan felhorkantok és félre állok majd össze kulcsolom a kezeimet a melleim alatt és úgy nézem, hogy mit csinál. Most rajtam a sor, hogy jól ki nevessem.
Azonban nincs ilyen szerencsém, mivel negyed óra múlva a sátor már áll. Tátott szájjal bámulom a kész munkáját míg ő diadalittasan rám vigyorog.
Mérgesen felhúzom az orrom majd amilyen messzire csak tudok elmegyek tőle. Az a ' messze' olyan fél méter pontosan a tűz mellett ahol Zayn és Niall üldögél. Az utóbbi épp az almáját akarja megsütni, de nem sok sikerrel, mivel a füstölgésen kívül mást nem csinál. Egy ideig azt nézem aztán merengve a tűzbe bámulok.
Utálnom kéne Liamet amiért ilyen bunkó és flegma a viselkedése, de mégsem megy. Sőt magamra sem veszem. Ez így nem jó. Ő irántam nem érez semmit akkor én miért? Még csak nem is élvezem, pedig állítólag a szerelem gyönyörű. Aha, persze. Louisba is szerelmes voltam mégis milyen csúnya vége lett. Most meg itt van Liam és ez sem valami rózsás kapcsolat kezdete. Kapcsolat? Mikor volt közöttünk valami? Soha.
Kár, hogy senkivel nem tudom megbeszélni a problémáimat. Mondjuk itt van Perrie, de mégsem állhatok oda elé és mondhatom meg neki azt, hogy szeretem Liamet. Hülyén jönne ki mivel elméletileg járunk szóval szeretnünk kell egymást, vagy mi.
- Eddig tartott a nagy szerelem? - kis híján felugrok mikor Louis ül le mellém. Annyira elbambultam, hogy nem vettem észre azt, hogy Zayn és Niall lelépett mellőlem és épp fociznak a többiekkel. Pár pillanatig nézem és megakad a szemem a vigyorgó Liamen aki épp szét terült a füvön mivel túl nagy lendülettel akart bele rúgni a labdába. Harry hasát fogta a röhögéstől, de nem volt annyi esze, hogy felhúzza a földről barátját. Magamban elmosolyogtam Liam szerencsétlenségén. Pont mint én mikor focizok vagy sportolok.
Nagy nehezen, de ránéztem a mellettem helyet foglaló srácra és pont találkozott a tekintetünk. De én gyorsan elkaptam a fejem és a cipőmet kezdtem el kémlelni. Miért ilyen utálatos.
- Nem lehet mindenki olyan boldog mint Te és Eleanor. - vonok vállat fagyosan. Ha ő lehet velem undok akkor én miért nem lehetek vele? Magának köszönheti ezt az egészet. Szóval most már nem érdekel. Oké talán egy picit, de az már semmit nem jelent. Olyan, hogy Mack és Louis nincs többet.
- És már megint kezded - ahogy leült úgy fel is áll én pedig kitágult szemekkel pillantok fel rá. Mit kezdek már megint? Csak bebeszélem magamnak, hogy nem érdekel, pedig nagyon is de. Hiszen Ő még mindig Louis aki az első szerelmem volt, vagy még mindig az. Fogalmam sincs. Utálnom kéne, nem igaz? Hisz megcsalt!
- Hova mész? - szólok utána mire megtorpan és lenéz rám.
- Tőled és a hülyeségeidtől távol - vonja meg a vállat unottan. - Azt hittem lehet már veled normálisan beszélgetni, de még mindig gyerekes vagy. - és mielőtt vissza tudnék neki szólni, zsebre dugja a kezeit és oda megy a többiekhez.
Én gyerekes? Ezt kikérem magamnak és nagyon is felelősségteljes vagyok! És velem mindig lehetett normálisan beszélgetni, sőt én adom a legjobb tanácsokat.Azt hiszi, hogy játssza itt a sértődöttet akkor majd megijedek tőle. Még csak lelkiismeret furdalásom sincs amiért bunkón viselkedek vele. És én még azt hittem, hogy tudunk normálisan viselkedni egymással.

***

- Persze, rohanj csak el! - kiabálok Liam után idegesen, de Ő nem áll meg. Csak nyugodtan megy tovább és még csak hátra sem fordul.

Gondolom kitaláltátok, hogy megint össze vesztünk. Egyébként büszkén kijelenthetem, hogy túléltem egy éjjelt a vadonban! De csak azért mert hajnalig a tűz körül ültünk és mikor elmentünk aludni, egyikünknek sem volt ereje veszekedni. Azonban reggel mikor mind ketten felébredtünk tovább folytattuk a mára már megszokott hobbinkat, vagyis a veszekedést. 

- Mond csak nem szállnál végre le rólam? - hirtelen megáll én pedig lihegve, de utol érem. Ha jó kedvem lenne akkor elő venném a telefonomat és egy csomó képet készítenék a tájról. A nagy rohanásban észre sem vettem, hogy egy hatalmas tóhoz értünk. Kár, hogy eléggé hideg van, mert ha nem lenne akkor eljöhetnénk később fürdeni. 

- Szopós szájú Szopinak jobban örülnél, mi? - kérdezem gúnyosan. Liam felmorog majd az Ég felé emeli a pillantását és a következő pillanatban azt veszem észre, hogy a tóban vagyok. 

Igen Liam bele lökött a vízbe! Engem! Ezt most nagyon meg fogja bánni. - Nem tudok úszniiii!!!!- ordítok fel miközben úgy csinálok mint aki tényleg fuldoklik. A kezeimmel össze-vissza kapálózok és a következő pillanatban hallom ahogy Liam a vízbe csobban miközben kéz kezével elkapja a derekamat és úgy próbálja megakadályozni a halálom. Alig bírom vissza tartani a röhögésemet mikor meglátom az arcán amin a félelem tükröződik.
- Nyugodj meg, mindjárt kiviszlek - nyugtat mire én hirtelen abba hagyom a kapálózást és felröhögök. Liam sokkolva pillant rám és látszik rajta, hogy fogalma sincs mi ütött belém. Nem is tudom, hogy ilyen jó színésznő vagyok. Ezek szerint el kéne mennem film sztárnak.
Amúgy valahogy sejtettem, hogy beveszi. És, hogy őszinte legyek majd kicsattanok az örömtől mert ezzel most elárulta magát. Vagyis fontos vagyok a számra hisz képes volt beugrani utánam csak azért, hogy megmentsen. Hát nem aranyos?
- Hah bevetted! - röhögtem a képébe majd egy hirtelen mozdulattal bele nyomtam a vízbe. Ezt azért kapta mert bele lökött a vízbe. Így most már egyek vagyunk. Pár másodperc múlva mikor kibukik a vízből gyilkos pillantást küld felém, de én csak vállat vonok.
- Szóval tudsz úszni és csak engem akartál megszívatni. - bólogat és rosszat sejtek. Elég érdekesen néz rám ami nála nem jelent jót mert ilyenkor tervez valamit.
- Bele löktél a vízbe az végett a ribanc...
- Valld be, hogy féltékeny vagy rá - mondja ezer wattos mosollyal az arcán mire én elvörösödök. Basszus ennyire észre lehet rajtam venni? - Nekem hazudhatsz, de önmagadnak nem. - teszi hozzá bölcsen.
- Mi van akkor ha beismerem? - motyogom az orrom alatt, Liam pedig felnevet úgy ahogy mindig is szokott mikor jó kedve van.
Azonban választ nem ad a kérdésemre mert bele nyom a vízbe és ezzel kezdetét veszi a vizi harc amiből egyikünk sem kerül ki győztesen, csak csurom vizesen. De megérte mivel Liam és én újra kibékültünk, na nem mintha eddig össze lettünk volna veszve.
Éppen, hogy csak kimásztunk a tóból mikor úgy döntöttünk, hogy ideje lenne vissza menni a többiekhez. Aha persze, ezt mi gondoltuk így, mivel a helyzet az totál más volt. Ugyanis az történt, hogy eltévedtünk. Vagyis Liam szerint nem, de szerintem igen. - Mond azt, hogy nem tévedtünk el! - kérleltem síri hangon miközben a hideg rázott. Az idő nagyon esőre áll.
- Nem hiszem. - túr bele a hajába majd ezt követően egy hatalmas villámlás következett és elkezdett esni az eső. Tudom, hogy csak hazudik, hisz rá kell nézni. Tanácstalanul áll és körbe- körbe néz. Idegesen veszem elő a mobilomat a nadrágomból, hogy tudjak segítséget hívni, de a kezemben tartott készülékne annyi lett a víz miatt. Remek. Ráadásul Liamnél sincs telefon mert mikor elindultunk, a sátorban láttam.
Elvesztünk egy hatalmas erdőben miközben esik az eső.
Esni? Inkább szakadni. Liam gondolkodás nélkül elkapta a kezem majd elkezdtünk rohanni...előre. Komolyan csak futottunk mint két idióta mikor hirtelen megtorpant én pedig szó szerint neki rohantam a hátának. A megállása oka egy elhagyatott faház volt, persze gondolkodás nélkül oda akart menni, de én megfogtam a kezét és vissza rántottam.
- Én oda be nem megyek. - csóválom a fejem hevesen. Nem vagy ütődött. Ez itt egy erdő és általában az ilyen házakban mindig történik valami szörnyű dolog. Talán tényleg túl sok horror filmet nézek? Nem érdekel. Tudtam én, hogy nem szabadna eljöjjünk sátorozni.
- Inkább maradsz kint a szakadó esőben? - húzza fel a szemöldökét. Elgondolkodok. - Nincs abban a házban semmi félelmetes, a srácokkal már voltunk ott. - magyarázza én pedig engedem, hogy maga után húzzon. Igaza van.
Megkönnyebbülök mikor végre fedél van a fejem fölött. Egyébként a ház nem csak kívülről olyan ocsmány hanem belülről is.  De nincs mit tenni, jobb itt mint kint.
Dideregve állok Liam mellett aki meglepetésemre leveszi a vizes pólóját és kicsit sem zavartassa magát, hogy szinte elájulok a látványától. Az egyik székre teszi a vizes pólóját, de szerencsére a nadrágját magán hagyja.
- Vesd le a vizes ruháidat ha nem akarsz megbetegedni - utasít és azzal a kezembe nyom egy pokrócot. Fogalmam sincs, hogy honnan szedte, de hálás vagyok érte.
Pár perccel később pedig mind ketten a rozoga kanapén ülünk és azt várjuk, hogy végre elálljon az eső. Csend van, de én élvezem mivel Liam mellettem van és ez nekem felbecsülhetetlen érzés.
- Sajnálom - nyögöm ki hirtelen a szavakat mire Liam értetlenül rám kapja a tekintetét.
- Mi?
- Igazad van, semmi jogom nincs bele beszélni az életedbe és abba, hogy kivel randizgatsz - magyarázom miközben az egyik hajtincsemmel játszok. Azt hiszem most jött el az igazság pillanata. - Szóval sajnálom, hogy tönkre tettem a randidat...
- Nem randiztam vele és eszembe sem volt mivel ha nem tudnád én foglalt vagyok.
- Liam ez nem vicces! - szólok rá erélyesen , de ő csak mosolyog. Muszáj neki mindig ezt csinálnia? Akár hányszor komolyan akarok vele beszélni Ő elhülyéskedi az egészet.
Talán itt lenne az alkalom, hogy csináljak valamit. Mármint itt ül mellettem és meg akarom csókolni. De ha most megcsókolom akkor elárulom magam. Na várjunk csak, mégis mit árulok el?
Gondoljuk át szép sorjában a dolgokat. Féltékeny vagyok szopós szájú Szopira, de közben ugyan ezt érzem Eleanor iránt is. Igen Eleanorra is féltékeny vagyok Louis miatt. Liam iránt érzek valamit ami nem csak puszta barátság. Akár hányszor a közelemben van a szívem hevesebben kezd el verni, és késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam. De ugyan ez van Lousinál is. Ha tehetném megcsókolnám és elmondanám neki, hogy mennyire szeretem.
Azonban most mégis Liam ül itt mellettem és aranyosan mosolyog rám. Louis tovább lépett és nem foglalkozik már velem, pedig tudja nagyon jól, hogy én még mindig szeretem. Akkor én miért ne léphetnék tovább? Talán azért mert Liamet még nem szeretem szerelemmel! De kit érdekel? Neki nem kell tudnia azt, hogy én mit érzek iránta.
Liam maga elé bámul és a következő pillanatban azt veszem észre, hogy fölé tornyosulok és letámadom az ajkait. Arra számítok, hogy nem csókol vissza, de ennek pont az ellentetjét teszi. Nem vacakol, hanem hevesen falja az ajkaimat miközben kezeit a derekamra teszi amikor is észbe kapok és elhúzódok tőle. Zavartan megigazítom a testem köré tekert pokrócot és vissza mászok a helyemre.
Ez őrültség volt! Bazi nagy őrültség. De én azt hittem, hogy ellök magától, vagy valami. Könyörgöm ki ne indulna be rá, ha félmeztelenül ül?
- Uhh..én...- túrok bele a hajamba közben pedig valami értelmes dolgon töröm az agyam, de felesleges. Ugyanis Liam nem engedi befejezni a mondatomat, mert most Ő az aki megcsókol. Derekamnál fogva húz magához minél közelebb miközben én a nyakán kulcsolom össze a kezeimet. Annyira közel húz magához, hogy érzem a nadrágján keresztül a merevedését ami megmosolyogtat.
Nem tétovázik, lassan nyom le a rozoga kanapéra miközben szenvedélyesen csókol. Egyik kezem a hajába vándorol és bele túrok mire Ő felmorog. Tetszik neki a helyzet és valamiért én sem akarom azt, hogy abba hagyja.
Hirtelen elhúzódik tőlem, de pont csak annyira, hogy tudjon pontosan a szemeimbe nézni. Mogyoróbarna szemei csillognak miközben szólásra nyissa a száját.
- Szeretlek. - csúszik ki a száján én pedig úgy érzem magam mint akit gyomorszájon rúgtak volna. Szeret! Engem! És én Őt? Könyörgöm nekem csak tetszik, de nem érzek iránta szerelmet, míg Ő irántam igen. Szemeivel az arcomat fürkészi és arra vár, hogy szólaljak meg. De én nem mondhatom neki ugyan ezt. Szemétség lenne tőlem ha a szemébe hazudnék. De megbántani sem akarom. Amúgy is honnan kell neki tudnia, hogy én nem szeretem?
Mosolyra húzom a szám és a nyakánál fogva ismét magamhoz húzom, hogy tudjam megcsókolni. Na most már tényleg egy igazi nagy ribanc lettem!