2014. december 28., vasárnap

| Chapter Three |

Hellóóó!!! Tudom senki nem számított arra, hogy ma is lesz rész. Őszintén én sem gondoltam volna, hogy teszek fel, de mivel totál jó kedvem van és ez miatt nagyoon könnyen megy az írás, úgy gondoltam, hogy megleplek titeket egy résszel :) Lehet sokan nem örültök mivel a történet eléggé kusza még meg minden, de erre csak az a válaszom, hogy még minden az elején jár. Komizniiiii



- Totál hülyén érzem magam ebben a rongyban! - jajgatok fájdalmasan, miközben a szüleim hálószobájának a közpén állok és már vagy olyan tíz perce a plafont bámulom, mivel nincs erőm végig nézni magamon. Bezzeg anya könnyei még mindig folynak le az arcáról mivel annyira büszke, hogy végre láthat ilyen ruhában. Hát őszintén megmondva én sem nagyon hittem el azt, hogy valamikor egyszer még szoknyát fogok viselni. És láss csodát, most mégis itt állok egy báli ruhában.
Tisztázzuk, hogy nem jó kedvemből megyek erre a suli bálba. Igen kényszerítettek! Szóval akár mit is akarnék csinálni akkor is muszáj elmennem. Senkit nem érdekel, hogy nem hívott meg senki így megint magam leszek. És ami a legrosszabb éjfél előtt nem léphetek le mivel mindenkinek addig kötelező ott maradni. Mégis mit fogok én ott csinálni addig? Nézni azt ahogy mindenki más jól szórakozik a barátaival és a párjaikkal? Hű, nagyon izgis lesz mondhatom. Vagy pedig azt hallgatni ahogy mindenki rajtam fog röhögni, hogy egyedül ülök egy eldugott asztalnál totál megalázva.
Mert tuti, hogy megint én leszek a vicc tárgya. És ami a legrosszabb most nem csak az osztálytársaimtól fog kellenem elszívelni a gúnyolódást, hanem a többi iskolába járó diáktól egyaránt. Julia biztos örömmel fogja elintézni, hogy megint én legyek a központban. Elég csak kitalálnia rólam valamilyen hazugságot és máris mindenki rajtam fog röhögni. Mondjuk szerintem semmi hazugságot nem fog kellenie jelen esetben kitalálnia, ugyanis elég lesz ha csak rám néznek és meglátják a ruhámat.
Egyszer már kinevettek mikor szoknya volt rajtam ami nem is volt annyira rövid mivel a térdem alá ért. Viszont ez a ruha amivel a drága anyám meglepett, határozottan a combomig ér csak, és ha ez még nem is lenne elég totál a testemhez simul. Ó a hab a tortán az, hogy a felső része pántatlan és ez miatt a mell résznél push-up van belé helyezve. Csak itt a gond az, hogy nekem nincs is valami nagy mellem. Jessie szerint tizennégy éves korában neki is pont ilyen volt és imádta mivel nem kellett attól tartania, hogy a fiúk kosarazás közben állandóan a melleit bámulják. Tök mindegy, a ruhában push-up van, de nem tudom, hogy nekem mit fog felemelni. Szerintem semmit. Ha jól hiszem ott az anyag eláll a testemtől így még röhejesebben festek. Ráadásul még pánt sincs ami talán egy kicsit tudná takarni a csontos vállaimat. Mert a vállaim csontosak úgy ahogy a többi testrészem is. Néha napján én is elijedek saját magamtól. Igen, tényleg kezdek hasonlítani egy csontvázhoz. De azt látom, hogy ha még soványabb leszek akkor lehet, hogy tényleg szenvedés nélkül eltávozok az élők soraiból.
Azt hiszem, hogy ez lesz életem legborzalmasabb éjszakája. És ami még ennél is rosszabb, hogy az anyám azt hiszi, hogy én örülök neki, hogy végre bálozhatok. Ma reggel felkeltett és azóta azon ügyeskedik, hogy belőlem nőt faragjon. Délben pedig a nővérem is a segítségére siett így ketten dolgoztak a kinézetemen. És mellette még azt is néznem kellett ahogy Jessie elkészül és fél óra alatt hercegnőt varázsol magából.
Mindig is irigykedtem a nővéremre, ugyanis gyönyörű volt. Más reggel mikor felkel totál hulla formája van, de Ő olyan mintha egy újság címlapjából lépett volna elő. Akár mit csinál Ő mindig tökéletes. Kosarazi, és olyankor a legtöbb lány az edzések, vagy a meccsek után totál izzadt, büdös, ingerült és még sorolhatnám. Jessie viszont az ilyen pillanatok után frissül fel. Imádja ha nagyon meg kell erőltetnie magát. Ezért reggel és este is futni jár. Nincs olyan nap amikor kihagyná az ilyen edzéseket. Ha esik, ha havazik Ő megy és fut a városban. Pluszba még minden nap suli után edzései vannak ugyanis jobb és jobb akar lenni. Ennyi dolog után pedig még mindig van ideje másra is. Egy csomó barátnője van akikkel minden hétvégén vásárolgatni, mozizni és bulizni járnak. A pasik terén viszont eléggé válogatós, ugyanis csakis sportos fiúval akar járni. Ó és mindezek mellett még vegetariánus is. Elképesztő ez a csaj,nem? Néha elgondolkozom rajta, hogy hogy a francba létezik, hogy ennyire különbözünk. Én is szeretnék olyan spontán életet élni mint a nővérem. Szeretném ha nekem is egy csomó barátom lenne akik elfogadnak olyannak amilyen vagyok. De ez soha nem fog megtörténni. Elve utálom a sportokat.
- Hát nem is csodálkozom rajta ha így érzel - mondja rosszállóan Jessie, miközben a tükörben gondosan igazgatja a sminkjét. Nincs erősen kifestve, hanem pont annyi van az arcán amennyi kell. Egyszerűen természetes az arca, de mégis szép. Leveszi tekintetét a tükörről és rám néz majd elmosolyodik. El tudom képzelni magam, hogy mennyire hülyén festek így felöltözve. - Minek vetted magadra ezt a kicsit sem alkalomhoz illő kabátot? - kérdezi és elindul felém. Óvatosan közelít felém ugyanis földig érő ruháját feljebb kell emelnie nehogy véletlenül megakadjon benne. Inkább meg sem kérdem Tőle, hogy honnan van a ruhája. Nagyon nem igazság, hogy neki földig érő van, míg rám erőszakoltak egy ruhának nem nevezhető valamit. Neki sokkal jobban illet volna az én ruhám, ugyanis neki normális teste van, nem úgy mint nekem.
Mikor kellő közelségbe ér felemeli a jobb kezét és előre tudom, hogy mit akar. Le akarja rólam húzni a kabátot, ami igazából nem is kabát hanem egy egyszerű felső. Igen egyszerű, de mégis sok mindent takar. Imádom ezt a ruha darabomat mivel annyira hosszú ujjai vannak, hogy az egész kezemet befedi. Pont ezért döntöttem el azt, hogy ma is ezt a felsőmet fogom viselni. Most gondoljatok bele ha csak a puszta ruha lenne rajtam.
Alig egy órája mikor bementem a fürdőszobába, hogy tudjam magamra venni a báli ruhámat, és miközben vettem magamra, azon imádkoztam, hogy a combomon lévő vágás nyomok ne látszódjanak. Hiába vettem fel harisnyát az is testszínű, így ha a ruha rövid lett volna akkor mindenki egy csapásra rájött volna, hogy mennyiszer kárt okoztam már magamnak. Eléggé meg is könnyebültem mikor megláttam, hogy a ruha pont annyira hosszú, hogy senki ne lásson semmit. Viszont a kezemet a ruha sehogy sem takarta volna el. Azt pedig nem engedhettem, hogy mindenki meglássa a karcolásokat. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy veszek fel egy felsőt és egész éjjel le sem fogom venni. Szerintem zseniális ötlet.
- Mert fázok! - vágom rá gondolkodás nélkül és még jobban felhúzom a felsőm gallérját.
Jessie megforgatja a szemeit és ránéz anyára, akinek a kezében még mindig egy fényképezőgép pihen. Az egész készülődésünket meg akarta örökíteni így percenként készített egy képet. A számára ez egy ünnepnam, mivel most fordult olyan először, hogy mind két lánya bálba készül.
- Az egész megjelenésedet tönkre vágja. - jegyzi meg Jessie. Tudom, hogy az akarja, hogy vegyem le magamról a védelmező felsőmet, de arra várhat. Persze majd leveszem, hogy aztán bukjak le.
Rá sem merek gondolni, hogy mit szólna hozzá a család ha megtudnák, hogy titkon vagdosom magam. Tuti kiakadnának és csalódnának bennem. Sőt soha többé nem bíznának meg bennem. Azt pedig nem szeretném ha még Ők is ellenem fordulának. Jogosan kérdezitek azt, hogy akkor miért csinálom még mindig. Mert jól esik! Számomra az ér vágás egyet jelent a menekvéssel és a nyugalommal. Élvezem nézni azt ahogy folyik a vérem. Megérdemlem ezt az életet, ugyanis már rég segítséget kellett volna kérnem. Azonban senki még csak meg sem hallgat. Mindenki azt hiszi, hogy saját akaratom miatt nincsenek barátaim.
- Komolyan Jessie, szerinted úgy nézek ki mint akit érdekel, hogy hogyan áll rajtam ez a szaros ruha? - csattanok fel kicsit sem kedvesen, mire a nővérem és az anyám is kissé megijed. Álltalában higgadt természetű vagyok. Sőt szerintem mindig az vagyok. Hisz eltűröm, hogy a suliban bántalmazzanak és lenézzenek. Mégis néha vannak olyan pillanatok mikor elveszítem az eszem. Mint például most. Bele erőltetnek egy olyan dologba amiről tudom, hogy balul fog elsülni. Megint én leszek az aki összetörik és a szüleim nem fognak segíteni rajtam. - El sem akarok menni ebbe a bálba! Inkább ölnétek meg, mint hogy elengedjek oda. - kulcsolom össze a kezeimet a mellkasom előtt és elkezdek remegni. Pedig csak rágondoltam a bálra. Rá sem merek gondolni, hogy mi lesz akkor ha megérkezek. Se pasi, se barát, csak egyszál magam. Csodás.
- Jaj Mira ezt már megbeszéltük - csóválja meg a fejét anya és mellém sétál, hogy tudja a két kezét a vállamra tenni. A sírás szélén állok. Komolyan nem akarok elmenni, de nem azon van, hogy segítsen, hanem inkább elküld. Pedig tudom nagyon jól, hogy tudja azt, hogy mennyire nem akarok menni. - Az osztályfőnököd személyesen hívott fel és kért meg engem, hogy csináljak veled valamit, ugyanis az egész osztályban Te vagy a legpasszívabb. Az osztálytársaid állandóan aktívkodnak, te pedig minden jóból szándékosan kimaradsz. Ez így pedig nem helyes ugyanis a közösség tagja vagy mint a többi gyerek. Barátkozni sem akarsz senkivel, pedig állítólag próbálkoznak... - gúnyosan felhorkantok mikor ezek a mondatok elhagyják a száját.
Igen az osztálytársaim határozottan azon vannak, hogy barátkozzanak velem. Az osztályfőnököm egy dög. Mindent elhisz amit mondanak neki. Gondolom az osztálytársaim, - élükön Juliaval és Sandyvel - tudták, hogy nem fogok menni a bálba, így nem tudtak volna rajtam röhögni. Ezért mikor tudtak beszélni az ofővel négyszemközt, bemesélték neki, hogy én soha semmit nem akarok és mindenkit kikosarazok.  Meg sem hívnak sehova. Tavaly mikor év záró buli volt 'véletlenül' nem kaptam meg a meghívót. Persze mindenki esküdözött, hogy elküldték nekem. Aha, persze. Eszükben sem volt elküldeni, ugyanis nem kívánatos személy voltam, vagyok és leszek.
- Te semmit nem tudsz. - sziszegem a fogaim között és mélyen a szemébe nézek. Arca meg sem rebben úgy néz vissza rám. Tényleg nem tud rólam semmit. Csak hazugságokat, amik mind ellenem szólnak. Julia és a bandája pedig azon röhög, hogy mennyire naiv anyám van.
- Lehet - bólint egy aprót. - Viszont azt tudom, hogy a ma estédet élvezni fogod, ugyanis gyönyörű vagy. - nyom egy puszit a homlokomra, majd ugyan ezt leműveli Jessivel is és végül kimegy a szobából. Mikor becsukódik utána az ajtó megkönnyebülten fújom ki a levegőt és ülök le a hatalmas francia ágyra. Minden lesz ez az este csak nem élvezetes.
- Tuti élvezni fogom az estét, mikor egész éjjel egyedül leszek. - bámulok magam elé reménytveszve. Egyedül semmit nem lehet élvezni. Az is biztos, hogy Tobias is már rögtön az elején ki fog röhögni mivel voltam olyan naiv, hogy reménykedtem benne, hogy talán elhív. Aztán megtudtam, hogy Ő és Julia egy párt alkotnak, szóval egyértelműen a bálba is együtt mennek.
- Mondtam, hogy nyugodtan lehetsz velem és Ronalddal - mondja kedvesen Jessie. Igen, tényleg mondta. De én nem akarom tönkre tenni az estéjét. Igaz velük megyek, de csak azért mert nincs ki elvigyen a sulihoz, gyalogolni pedig biztos, hogy nem fogok.
- Nem fogom tönkre tenni a randidat, csak azért mert engem senki nem hívott el. - nem is értem, hogy miért foglalkozom egy ilyen hülyeséggel. Hisz egyértelmű dolog volt, hogy senki nem fog elhívni.
- Ez nem is lesz igazi randi - vonja meg a vállát, de mikor rá gondol egy hatalmas vigyor kúszik az arcára. Tudom, hogy ez a Ronald nevezetű srác tetszik neki. - Na jó, mégis randi lesz, de ez még akkor sem jelenti azt, hogy nem lehetsz velünk.
- Köszi Jessie, de nekem annyi elég, hogy elvisztek. A többit pedig majd megoldom. - mosolygok rá és felállok az ágyról. Ismét nem pillantok rá a tükörképemre.
- Fel nem foghatom, hogy miért nem hívott el Téged senki. - kezd el töprengeni. Ismét elmosolyodok. Megfordult már az eszembe, hogy talán el kellene neki mondanom, hogy mit csinálnak velem az osztálytársaim és még több pár diák. De aztán mindig megállít valami. Talán az, hogy félek. Ha kiderülne az igazság és az iskolában híre menne, hogy rendszeresen bántalmaz pár diák, akkor nekem végem lennie. Julia és a csapata tuti, hogy akkor képes lenne megölni engem, csak azért mert el mert járni a szám. Ezért inkább hallgatok...



14 megjegyzés:

  1. Whááá első komi *_* Ez is eljött :D Nos, szerintem Mira nővére a maga módján kedves.Kíváncsi leszek hogy Julia mit fog provokálni a bálon

    VálaszTörlés
  2. Drága Do_Payne!
    Azt kell, hogy mondjam, hogy eddig ez a kedvenc történetem Tőled! Noha, csak a Teach Me! című történeted óta vagyok feliratkozva, de elolvastam az összeset,elejétől a végéig! De eddig ez nyerte el legjobban a tetszésemet.. amikor ma bejelentkeztem a bloggerbe és megláttam, hogy van új rész kis híján, majdnem felsikítottam. Azonnal olvasni kezdtem, majd mikor a végére értem rögtön el is határoztam, hogy írok kommentet! Már az elsőnél írni akartam, de, mint a legtöbb ember én is a lusták csoportját gyarapított.. talán ezért is szokott néha az lenni, hogy nincs komment. Ne aggódj emiatt!
    Először is el kell mondanom, hogy egy picit átérzem szegény Mira érzéseit! Nem könnyű, így élni és Te borzasztóan jól leírod!
    Más részt viszont el kell mondanom, hogy ez egy nagyon jó rész lett! Imádom Perrie - t, és el kell mondanom azt is, hogy nagyon jól bele illik ebbe szerepbe, mint szereplő. Julia pedig egy nagy segg arc! Igen, azt írtam segg! Mert az, ahogy az egész osztály, suli, Mira szülei, és a tanárok is! Jessie- vel nincs különösebb bajom! Először, még az első részben, azt hittem, hogy Ő is egy ilyen pláza picsa lesz, de amikor leírtad, hogy szinte már pasi kitértem a hitemből!
    Azt hiszem ennyit akartam volna leírni, illetve még azt, hogy nagyon bejön a Trailer és a design is!

    Millió puszi,
    xx boplelle

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őszintén Te vagy az első aki azt írja, hogy jól leírom Mira érzéseit :) óhhh én imádom Perriet, sőt mostanában minden második történetembe őt teszem be szereplőnek..igen, pontosan azóta mióta láttam egy cuki ps képet róla és Liamről xD
      köszööööönöm

      Törlés
  3. Nem tudok mondani, mint mindig! :D Viszont nagyon, de nagyon kíváncsi vagyok a bálra és Julia alkotására!! Szóval várom a kövi részt! ;) ♥

    VálaszTörlés
  4. Nagyszerű lett, imádtam :D
    mint az előttem szólók, én is kíváncsi vagyok mit művel Julia a bálon.. már hogy mikor jönnek rá Mira szülei hogy a lányuk szenved..
    szóval, várom a kövit :D *-*

    VálaszTörlés
  5. Szervusz drága!~
    Ilyen mozgalmas karácsonyom sem volt.xD Lehet, hogy ez a kis monológom rövid lesz, szóval előre sajnálom, ha az lenne. Igazából, nekem, már a trailer is bejött, és vártam, hogy mit hozol ki belőle. Szerintem kicsit depressziós, és lehet többen is magukra ismernek a történet alapján. Őszinte leszek, én is majdnem ilyeneket csináltam mint ő, de nekem sikerült túl tennem azon ami miatt ilyeneket csináltam, és most már egyáltalán nem akarom, mert van élet célom(jujj milyen komoly voltam.xD) Igazából fogalmam sincs, hogy lehettem olyan kibaszott bar...panda, hogy olyanokat csináltam, majdnem. Brr. No mindegy. A lényeg az, hogy naaagggyon remélem, lesz benne boldogabb percek is, mert így nem akarom az egészet végig olvasni. (nem ám csak viccelek) (vagy nem?) (de csak viccelek, muhahha)~ Szóval remélem Happy End lesz a vége~ Jujjci, remélem olyan jó volt a karid mint nekem. Uu nekem most nagyon jóó volt. Kaptam pingvines pizsiiit.Wáááá!!! Egyem a szívét, kib... naaggyon aranyos ez a kis röpülős madárka. Jujjcii, te mint kaptál, részletesen számolj be mindenről!~
    Igazából, én azt a részt várom, hogy hogyan fog majd az elmegyógyintéztbe kerülni, és mi lesz utána, igazából emgem tök felcsigázott.
    És aannyira sajnálom, hogy az előzőkhöz nem írtam, tényleg, eskü, tök szarul érzem magam miatta, de nem volt időm, mindig engem kérnek meg mindnere, és tegnap sajnos eléggé meg is fáztam (de szeretem a hideget, és hogy az egész família beteg) de amúgy írtam volna, becsszó.
    De remélem kárpótollak azzel a hosszú regényemmel. ~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyooooooon nagyoooon sok boldog percet tervezek ;) csak kb. az első 20 fejezet lesz ilyen szomorú :D azt még nem tudom, hogy mi lesz a vége ugyanis ott még nagyoooon nem tartok xD ilyen dolgokat pedig ne csinálj, mert ....mert megkeslek és jól megrázlak :D
      hiányoltalak már az utóbbi időben :c de most itt vagy :P

      Törlés
  6. Jajci... Remélem nem lessz azért ojan rémes ez az este, és valahogy a bulin fog belépni a(z) One Direction. Vagy inkább ne tippelhessek? Bocsi, hogy az előzőhöz nem komiztam, de elromlott a gépem... Na mindegy.

    Chüsi Tami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az 1D még nagyon nagyon nem most fog belépni :c arra még várni kell egy picit, de ami késik nem múlik ;)

      Törlés
  7. Úristen, milyen kellemes meglepetés volt, amikor a bloggerbe belépve megláttam, hogy máris van új fejezet.*---* nagyon örültem neki!
    Egyébként nekem ebben a részben különösen szimpatikus volt Mira nővére. Arra pedig én is kíváncsi vagyok, hogy a One Direction hogyan fog képbe jönni. Na meg a bál. Úristen, hát én már konkrétan izgulok:D
    Nagyon várom a következő részt!

    xoxo Daisy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát a One Direction belépése egyenlő lesz az X-Factorral xD

      Törlés