2015. május 15., péntek

| Chapter Fifty - Seven |

Hellóóó!!! Wow, utolsó előtti rész o.O hihetetlen, hogy holnap véget ér ez a történetem amit december (!!!!) óta írok :O viszont szomorúan vettem észre, hogy valaki leiratkozott :c remélem még azért komiztok :P holnap pedig egy hosszú köszönetnyilvánítást kaptok majd :D 




| LIAM PAYNE |

- Tudod Liam azért van a kezedben az a mikrofon, hogy énekelj. Nem pedig azért, hogy csak fogd miközben bunkón bámulsz magad elé. - jegyzi meg csípősen Simon, de válaszadás képpen csak küldök felé egy grimaszt és még jobban felhúzom az orromat. Próbánk van és nekem énekelnem kellene ez mellett a négy majom mellett akik állítólag a barátaim. A barátaim, akik miatt a barátnőm begyógyszerezte magát és majdnem nem ébredt fel. Igen, most Miráról beszélek ugyanis Ő volt az aki mindezt véghez vitte. Megint. Az egészben pedig az a legrosszabb, hogy megígérte nekem, hogy soha nem fog még egyszer öngyilkossághoz folyamodni. Még mindig jobb mintha elkezdte volna az ereit vagdosni. Oké, kit hülyítek? A gyógyszer túladagolás rosszabb mint az érvágás, ugyanis ebben sokkal könnyebben meg tudott volna halni. Na jó, egyezzünk meg abban, hogy mint két dolog beteges. Ráadásul neki nem is volt oka most ezt csinálni. Talán egy pici. De ha szólt volna nekem, hogy megint rosszul érzi magát akkor segítettem volna rajta. Nem ezt tette. Elfutott a szüleihez majd beszedett egy csomó nyugtató. Az anyukája talált rá, és szerencsére csak kába volt a sok nyugtatótól. Ez volt öt napja és azóta folyamatosan alszik ráadásul senkit nem engednek a közelébe, mivel Ő kérte így. Eléggé hisztis napjai vannak és, hogy őszinte legyek nem tudom, hogy rám miért is haragszik pontosan. Kiálltam mellette, sőt a barátaim és még Simon ellen is szegültem csak azért, hogy hagyják Őt békén. De neki ez sem felelt meg. Ha ma sem fognak beengedni hozzá esküszöm, hogy végig megyek az összes orvoson és addig nem fogom elhagyni a helyszínt még be nem engednek hozzá. Látnom kell Őt! A két szememmel akarok meggyőződni róla, hogy tényleg jól e van. Nem tudják, hogy hogyan kell vele viselkedni az ilyen helyzetekben. De én tudom! Segítettem rajta, hisz a legjobb barátja voltam.  - Most azt játszuk, hogy senkivel nem beszélsz? - vonja fel a szemöldökét kérdően.
Igen hallgatási fogadalmat tettem, mivel részben a srácoknak is köszönhető, hogy Mira most ezt csinálta magával. Gyilkosnak nevezték Őt úgy, hogy semmit nem tudnak a múltjáról. És akkor még Harry pofátlanul szegénykémnek a képébe mondta, hogy a barátjának tekintette, de így, hogy kiderült a múltja már nem akar a közelében lenni. Úgy tudtam, hogy ha valaki a barátjának tart valakit akkor segít neki. Mirának pedig akkor támogatásra lett volna szüksége. Ha kiálltak volna mellette a lányok is akkor nem lett volna semmi. De így úgy érezte, hogy megint egyedül maradt és nincs senkije. Pedig van. Ha a srácok és a csajok már nem is akarnak vele barátkozni mivel egy hazugnak tartják, én akkor is mellette vagyok és leszek is. Szeretem Őt, és nem érdekel, hogy mások mit gondolnak róla. Ismerem őt és nem ítélem el. Csúnya múltja volt, de nekem is.
- Nem vagyok hajlandó ezekkel a pöcsökkel énekelni. - válaszolom flegmán és a hatás kedvéért eldobom a mikrofonomat a földre majd törökülésbe levágódom a padlóra.  A négy fiú tanácstalanul Simonra néz akinek idegességében már kijönnek az erek a homlokán.
- Ne kezd Liam! Pláne ne Mira végett. - rázza meg a fejét idegesen majd lehajol, hogy tudja felvenni a mikrofonomat és mikor sikerül neki felém nyújtsa, hogy vegyem el. Összekulcsolom a kezeimet a mellkasom előtt és tüntetőleg elfordítom a fejem. - Remélem nem akarod úgy végezni mint a kis védenced. Ugyanis Istenemre mondom, hogy tényleg képes leszek téged is elküldeni.
- Te csak úgyis ahhoz értesz. Ok nélkül elítélsz mindenkit. - vágom rá sértődötten. Úgysem meri megcsinálni, hogy kitesz a bandából. Ahhoz engem már túlságosan szeret a világ. Na meg aztán a fiúk sem vinnék sokra nélkülem. - Gyerünk Simon, tegyél ki a bandából. De jobb ha tudod, hogy akkor a One Directionnek is vége, mivel nélkülem szart sem érnek. - rántom meg a szemöldökömet ravaszul. Látom, hogy Niall helyeslően bólogat, de annyi bátorság nincs benne, hogy Simon ellen merjen szegülni.
- Miért véded Őt ennyire? - kérdezi értetlenül a férfi.
- Mert...- szeretem. Igen, ezt kellene mondanom, de nem merem. Nem tudom, hogy Mira mit szólna ha megtudná, hogy elárultam azt ami már hosszú hetek óta köztünk folyik. Ráadásul itt van még Louis is. Kitudja, hogy mi van most közöttük. Habár már tökmindegy, hisz Ő is cserben hagyta az állítólagos barátnőjét.
- Mert szereti. - mondja ki helyettem Louis. Rákapom a fejem és alig akarok hinni a fülemnek. Csodálkozva pislogog és próbálom felfogni azt amit az imént mondott. Csak megvonja a vállát mikor látja, hogy nézem. - Ne nézz így rám Liam, ugyanis cseszett szar érzés most ezt mondanom, de nincs mit tenni. Mira téged szeret és a helyzet úgy alakult, hogy Te is viszont szereted őt. - Harry felől egy hangos füttyszó hallatszik, Zayn álla pedig szinte már a padlót súrolja miközben Louis hallgatja. Niall az egyetlen aki ilyen ' én tudtam' fejjel áll.
- Szóval tudtad? - köszörülöm meg a torkom és kezd kényelmetlenné válni ez a téma. Hisz mégis csak én voltam az akivel a barátnője megcsalta. Elvettem az egyik legjobb haveromtól a csaját. Ezt nem mondhatja el sok mindenki magáról. Sőt sok ember meg sem merné csinálni mivel előtérbe helyezik inkább a barátságukat. Én nem ezt tettem. Kellett Mira és nem érdekelt az, hogy Louis barátnője.
- Hogy tudtam e, hogy a hátam mögött dugtok? Igen, tudtam. Ez van. Úgy látszik Te többet tudtál nyújtani neki mint én. - hangja fagyosan cseng, de a szemem közé néz. Próbálok úgy nézni rá mint aki megbánta, de nem jön össze. Talán azért nem mivel nem bántam meg, hogy ez történt.
- Most azt kellene mondanom, hogy sajnálom, de akkor nem lennék őszinte veled - válaszolom a szín tiszta igazságot. Louis arcán átsuhan egy mosoly és hálásan bólint amiért nem hazudok tovább neki. - Nézd Louis aljas húzás volt a részemről, de nem az ember szabja meg, hogy kibe szeret bele. Remélem, hogy azért barátok maradunk tovább is. - félek a válaszától mivel nem lenne jó ha továbbra is harcolnánk egymással, hisz egy bandában vagyunk.
- Be kell vallanom valamit - túr bele a hajába és zavartan elneveti magát. - Pár napja meghúztam Catet, és hogy őszinte legyek baszottul élveztem. - kínosan nevet és becsukja a szemeit mint aki attól fél, hogy menten neki ugrom. Először meglepődök ugyanis nem számítottam tőle egy ilyen vallomásra, de nem foglalkozom sokat vele. Helyette felállok majd egyenesen a nyakába ugrok úgy ahogy mindig is szoktam. Cat már nem a barátnőm. Louisnak a szíve joga, hogy kivel kefél. Történetesen az a valaki most az én ex-csajom volt. Legalább most már egálban vagyunk. Én az Ő csaját dugtam, Ő pedig az enyémet.
- Most, hogy tisztáztátok a szexuális életeteket, végre elkezdhetnénk a próbát? - kérdezi Simon megsemmisülten.
- Először ígérjétek meg, hogy bocsánatot kértek Mirától - fordulok Harry, Niall és Zayn felé. - Higgyjétek el, hogy nem rossz csaj és ami a legfőbb nem hazug. Igaz, hogy van pár sötét titka, de ezek nem akkora bűnök, hogy el kell őt ítélni.
- Mi van azzal a dumával, hogy megölte az osztálytársát? - kíváncsiskodik Harry. Az alsó ajkamba harapok és úgy húzom az időt. Nem tudom, hogy mit mondhatok és mit nem. Mira dolga lenne erre válaszolni, de most nincs itt.
- Félreértés az egész. Az nem hazudhatom, hogy nem Ő van azokon a képeken, viszont azt biztosra állíthatom, hogy a lány halálához semmi köze. - magyarázom és remélem, hogy beérnek ennyi válassza. Azt akarom, hogy menjenek be utána a kórházba és kérjenek Tőle személyesen bocsánatot. Tudom, hogy nem gondolták komolyan azt amiket a fejéhez vágtak.
- Úgy beszélsz mintha már akkor is ismerted volna - mondja elképedve Zayn, de mikor meglátja, hogy sejtelmesen elmosolyodik homlokon csapja magát a felismeréstől. - Ismerted Mirát!
- Gondolkozzatok már - száll be a beszélgetésbe Niall. - Senkinek nem esik le, hogy az a híres különleges lány akiről Liam mindig is beszélt az X-Factor alatt, az Mira volt? Az állítólagos legjobb barátja? Az a Mira és ez a Mira ugyan az a személy. Szóval Liam nem most szeretett bele, hanem már réges régen. - ezen vitatkozhatnánk mivel mikor az X-Factorban voltunk nem szerettem Mirát. Vagyis szerettem, de csak úgy mint a legjobb barátomat.
- Úgy érzem, hogy a mai próbából már semmi nem lesz. - sóhajt fel Simon hisztérikusan. - Liam ha ez boldoggá tesz, akkor a kis barátnődet áttszálították az egyik legismertebb londoni szanatóriumba, úgyhogy ha gondolod meglátogadhatod végre. De természetesen csak akkor ha holnaptól újra a turnéra fogsz koncentrálni. - hálásan nézek Simonra és mielőtt mondhatna valamit megfordulok és kirohanok. Hallom, hogy azt kiabálják utánam, hogy nem is tudom az utat a szanatóriumba. Szerintük nem tudom, viszont szerintem tudom. Mira csak egy helyen lehet, még pedig ugyan abban az elmegyógyintézetben ahol öt évvel ezelőtt voltunk.
Mikor megállok a jól ismert épület előtt és tekintetem a rácsos ablakon akad meg elmémet elöntik az emlékek. Mikor a szobában hógolyóztunk. Mikor az ablakpárkányban ültünk és gumicukrot ettünk. Mikor egész éjjel fenn maradtunk és csak beszélgettünk. Mindez egy elmegyógyintézetben történt mégis mosolyogva tudok visszagondolni ezekre a pillanatokra.
Ahogy belépek az épületbe és megcsap a kórházi szag úgy érzem, hogy haza értem. Hisz itt éltem hosszú hónapokon keresztül nem csoda, hogy mindent ismerek. Minden ugyan úgy van mint régen, csak annyi a különbség, hogy ahogy elindulok nem egy nővér fogad hanem maga Dr. Pinnock. A férfi az évek során megöregedett. Ráncosabb lett és megőszült, viszont még mindig ugyan az a szemüvege van mint mindig is volt.
- Először Mira, most pedig Te. Remélem nem nagyon súlyos a helyzet - sóhajt fel bánatosan, de mikor meglátja, hogy mosolygok megkönnyebbülten fújja ki a levegőt és a kezét nyújtsa, hogy fogjak vele kezet.
- Mondtam, hogy egyszer még találkozni fogunk. - emlékeztetem. Furcsa, hogy már nem kell rá felnéznem, ugyanis mikor utáljára láttam sokkal magasabb volt tőlem. Most meg szinte már túlnőttem.
- Úgy ahogy azt is mondtad, hogy vigyázni fogsz Mirára. - húzza el a száját. Szomorúan leszegem a fejem.
- Én vigyáztam is! - kérem ki magamnak. - De tudja, hogy mennyire makacs.
- Legközelebb jobban vigyázz rá.
- Ugye nincs súlyosabb baja? - kérdezem aggódva miközben elkezdem követni.
- Menj be hozzá, addig én elő keresem az eredményeit és majd ott mindent elmondok. - veregeti meg a vállam és pontosan arra az ajtóra mutat ahol régen is aludtunk. Mira ugyan abban a szobában van ahol öt évvel ezelőtt volt.
Mikor benyitok a helységbe és meglátom az ágyon fekvő barátnőmet rögtön sírhatnékom támad kedvem. Szinte futva indulok meg az ágyához majd borulok a mellkasára és megszorítom a kezét. Másik szabad kezét a hajamba vezeti és símogatni kezdi.
- Annyira hülye vagy. - nézek rá, de Ő csak elmosolyodik. - Soha nem vagy egyedül, érted? Én mindig melletted maradok.
- Tudom...- suttogja alig hallhatóan.
- Fogalmam sincs, hogy mit csináltam volna ha most...- nem tudom befejezni a mondatot mivel Mira megfogja az arcom és arra kényszerít, hogy a szeme közé nézzek.
- Szeretlek Liam! - mondja határozottan. Kék szemeiből árad a szomorúság és a megbánás. Azt akarom, hogy mindent felejtsen el, és hogy semmi másra ne gondoljon csak ránk. Csak mi vagyunk a lényeg. Lassan nyomom ajkaimat a szájára és mikor visszacsókol úgy érzem, hogy haza értem. Hiányzott már az érintése, a csókja. Hiányzott a csajom.
- Jó hírem van - az ajtó nyitódik Mira pedig elhúzódik tőlem én pedig az ágya szélére ülök, de egy percre sem engedem el a kezét. - Szerencsére a szervezetedben nem tett maradandó károsodást a sok nyugtató, mivel annyit vettél be amivel még meg tudtál küzdeni. Hamarosan már teljesen kimegy a nyugatók hatása - újságolja a jó hírt Dr. Pinnock, Mira csak bólogat én pedig végig simítok a karján. Nem is vártam már diagnózist. - És a picinek sem lett baja, ami azért nagy szerencse ugyanis akár milyen komplikációk léphettek volna fel a gyógyszerek miatt. Úgy látszik, hogy erős babával van dolgunk. - paskolja meg a takarót, én pedig rögtön engedek Mira kezének a szorításán. Sokkolva pislogok a fekvő lányra aki csak bájosan mosolyog rám.
- Pici? Milyen pici? Kiskutyánk lesz? - kérdezem értetlenül és hol Dr. Pinnockra, hol pedig Mirára nézek.
- Nem tudja még mindig? - kérdezi Dr. Pinnock a barátnőmtől aki csak megcsóválja a fejét. - Azt hiszem magatokra hagylak. - áll fel és egy szempillantás alatt kisétál a szobából.
- Mira...- ejtem ki határozottan a nevét.
- Emlékszel arra mikor bevallottad, hogy szeretsz majd én elküldtelek, de aztán mégis utánad mentem, majd szexeltünk, de annyira gyorsan, hogy elfelejtettél gumit húzni? - kérdezi félénken, mire előttem lejátszódik az éjszaka jelenetei. Életem egyik legjobb dugása. Egyik? Szerintem összes szex közül azt élveztem a legjobban. Baszki így bele gondolva tényleg elfelejtettem gumit húzni. Ó te jó ég. Nem kutyánk lesz, hanem....- Liam, apa leszel! - mutat a hasára a lány. Köpni - nyelni nem tudok. Én apa leszek. Huszonegy évesen képes voltam felcsinálni a legjobb barátomat. Ez nem semmi.
- Lesz egy közös babánk? - kérdezem óvatosan és remegő kezekkel érintem meg a hasát mintha már lenne ott valami. - Pici Payno kölyök lesz? Ráadásul Te leszel az anyja? - minél nagyobb vigyor terül szét az arcomon.
- Úgy néz ki. - bólint Mira. Nem érdekel, hogy összenyomom, vagy hogy nem kap levegőt, rávetem magam és ott csókolom ahol csak tudom. Apa leszek...

10 megjegyzés:

  1. edves Do!
    Nagyon jól irsz! Az összes történetedet olvastam és nagyon tetszenek!
    Puszi:Csilla😘😘💓❤💋
    Ui.:Első komi!!Yeah

    VálaszTörlés
  2. Íííííííííí
    Mira terhes!! Mira terhes emberek!!haljátok??? TERHES!!!
    Uram isten!:'))))
    Olyan boldog vagyok!!^^
    Istenem!!<333
    Remélem azért a többieknek is elmondják a teljes igazságot miráról!
    Mivel szegények csak a hazugsággal tudják a sztorit
    Siess a kövivel!!
    Imádlak*-*

    VálaszTörlés
  3. Imádom *-*
    Uramisten ici-pici Payne-baba ��
    Imadom a blogod es annyira szomoru vagyok h mar csak egy resz van hatra..:'(...de legalabb az vigasztal h lesz majd egy uj tori :)
    Miam forever *-*(Mira+Liam=Miam erted?!)
    Na nem farasztalak na puszii :*
    By:Kinga

    VálaszTörlés
  4. Én úgy éreztem!!! Voltak jelek ne tagadd! És a rész valami fantasztikus volt!! Örülök, hogy Liam bekeményíttet az elején, és Lounak és Catnek is örülök!! A pici pedig remélem a haját Liamtől örökli majd a szemét pedig Mirától!! Ajj, annyira szar hogy az utolsó előtti kommentem egy ideig, de amint kitetted a kövi történetet újra feltünök, addig zaklatlak facen. :D na befejeztem siess a kövivel
    Puszii: Enci ❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  5. Hát elősször is elnézést amiért nem írtam a héten, de nem volt időm még arra sem hogy elolvassam a részeket annyi tanulni valóm volt. Tudod a vizsgák meg miegymás. A részről pedig wiiiiiiiiiiiiii. Gyerekük lesz na ne már. :O Egyébként kíváncsi leszek mit szólnak majd hozzá a srácok. Szóóóval alig várom már a holnapot. Puszi <3 <3 <3

    VálaszTörlés
  6. Ez plusz az előző két részre csak annyit mondanék hogy: ÚRISTEN O.o :D
    Mik történtek itt, marhára elvesztettem a fonalat, de már minden okés :D
    Tökre elfelejtettem elolvasni az utolsó részeket annyira belemerültem egy könyvbe,de úristen elég sok minden történt itt :D :D
    Várom az utolsó rész, de másrészt mégsem mert akkor vége lesz és aaaa :3 :)
    Xoxo

    VálaszTörlés
  7. Miam forever *-*

    VálaszTörlés
  8. Pici Paynooo kölyök :DDD na hát nekem ott volt a határ, szakadni kezdtem a röhögéstől XDDDDDD
    Annyira jó rész volt és persze történet is:(((
    nem akarom hogy vége legyen:/
    Várom a holnapit:)

    VálaszTörlés
  9. Utolsó előtti rééész. Várom is, meg nem is a holnapot. Egyik szemem sír, a másik nevet, mert dolgozik bennem a blog iránti szeretet <3

    VálaszTörlés
  10. Végre!!! Siess a kövivel csodás lett <3

    VálaszTörlés