2012. augusztus 21., kedd

§24.-Hol találok a kórházban gitárt?

Hellóka...Itt a várva várt rész igaz még ez is Liam szemszögéből van, de ez az utolsó. Már nem akarom húzni az agyatokat. A részben megtaláltok egy videót...nos az a történet ihletője és direkt magyar felirattal linkeltem be :D


Egy hónappal később!
/LIAM/
Egy hónap telt el azóta mióta történt a baleset. Egy hónapja járok be minden nap a kórházba és közben várom, hogy magához tér.
Eddig sajnos mindhiába. Ugyan olyan jéghideg az arca és sápadt. Igaz a sebei már szépen javultak, de fejéről akár hányszor próbálják levenni a kötéseket mindig el kezd vérezni. Ez miatt még a gépekről sem vették le.
Ric már feladta a reményt. Be sem jár hozzá mivel nem tud beletörődni. A fiúkkal eldöntöttük, hogy amíg Emma nem tér magához Ricnél fogunk maradni és mindenben segítsük.
Már csak én, Lana és a srácok hiszünk benne, hogy Emma újra közöttünk lesz. Azonban be kell vallanom a szívem mélyén már kezdek bele törődni, hogy akár el is veszíthetem. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mennyire szeretem és soha nem fogom elengedni. Nem vagyok egy olyan srác aki egykönnyen feladja. 

- Voltál tegnap Emnél?- a mozi teremben ültünk és szokás szerint Emma volt a téma. Harry kíváncsian nézett Zaynre mivel mostanában csak külön tudunk hozzá bemenni.
- Igen, de nem voltam sokáig mert kiküldtek az orvosok- mondta zsörtölődve Zayn és elkezdett válogatni a filmek közül.
- Mondtam neki egy mesét is és vettem egy répát , hátha az illatától magához tér- mondta nyugodtan Lou és büszkén kihúzta magát. Nem bírtam tovább és elröhögtem magam. Mesét mondott egy 16 éves lánynak. Ez kész ! Mondjuk a répát még megértem mivel valamelyik nap vitt neki egy répa formájú plüsst.  De,hogy az illatától magához térne. Nem hiszem, mivel tudtommal utálja a répát.
- És magához tért?- röhögött Niall is közben pedig a hasát fogta a nevetéstől. Ez azért már hiányzott. Azt sem tudom megmondani mikor nevettem utoljára ennyit. Még jó, hogy Lou a csapatban van.
Lou megsértődve dőlt hátra a kényelmes kanapén - Én legalább próbálkozok!
- Ma bemegyünk együtt?- néztem rájuk, Ők pedig hevesen bólogattak. Akkor ezt megbeszéltük.

Délután összeszedtük magunkat majd szokásos úton mentünk a kórház felé. Szinte már többet vagyunk itt mint a saját villánkban. Soha nem jártam ennyit ide mint most. És nem is szeretnék. De Emmáért bármit.
Úgy lépkedtünk a folyosókon mintha haza tartanánk majd végül benyitottunk az ismerős szobába.
Ám mielőtt beléptünk volna Mr. Carterral találtuk szembe magunkat. Elég sajnálkozó arcot vágott mikor meglátott minket. Aggódás fogott el mivel utoljára akkor este nézett így ránk mikor a baleset történt.
- Azt hiszem beszélnem kell veletek egy elég szomorú dologról- nézett ránk fájó szívvel én pedig elfehéredtem. Valami történt az éjjel amíg nem voltam mellette. Tudtam én, hogy sokat hagyom magára.
- Mi történt?- húztam fel a szemöldökömet és a szemébe néztem komoran.
- Az orvosok nem hajlandók tovább gépen tartani Miss.Sparkst. Egy hónapja itt van és semmi változás nem történt- minden egyes szava mint a nyíl úgy szúrta át a szívem. Le akarják venni a gépekről ami azt jelenti, hogy meghal.
- Még él !- erőszakoskodtam és a düh megint a fejembe szállt. Nem fogom engedni, hogy feladják- Ez olyan lenne mintha élve eltemetnék.
- Sajnálom, de nincs más választásunk- nézett rám és a vállamra tette a kezét, de én dühösen lekaptam magamról. Nem kell engem sajnálnia mivel nem fogom engedni, hogy megtegyék ezt a borzalmat.
- De van. Emma erős lány csak még időre van szüksége- szemeimből egyesével pottyantak ki a könnyek majd a földön végezték. Ez egyszerűen felfoghatatlan. Az én Emmusam nem hagyhat el. Olyan keveset voltam vele.
- Ennél több idő már nem lehet. Egy hónapja kómában van. Ha annyira erős lenne mint amennyire te mondod, már rég felébredt volna- magyarázta közben pedig széttárta a kezét. Egész kórházból pont a legrosszabb orvost fogtuk ki aki élvezi ha egy egészséges ember meghal.
- Igenis erős- sziszegte a fogai között Louis és farkasszemet nézett az orvossal.
- Megértem, hogy fáj de nem tehetünk mást- vont vállat egyszerűen.
- Tehetnek. Nem kell más csak egy kis idő- erőszakoskodtam majd néhány percre csend telepedett ránk. Nem adom fel. Ha kell egész nap a nyakán fogok lógni. Tudom, hogy magához fog térni csak még gyenge.
- Rendben van- szólalt meg néhány perc múlva majd felém fordult. Szóval mégis csak tud segíteni rajta- Holnap délutánig ha nem történik változás levesszük. Addig lesz időtök elbúcsúzni tőle.
- Mi? Holnapig?- Harry csak hápogni tudott majd mikor többet tudtunk volna mondani Mr. Carter sarkon fordult és szokás szerint elcsoszogott.
Ezt nem hiszem el. Egy teljes napom van arra, hogy vele lehessek. A falba ütöttem a fejem és csak zokogtam. Ez igazságtalan. Annyi rajongó járna velem akik igazán szeretnek, engem mégsem érdekelnek. Miért kellett nekem Emmába bele szeretnem? Miért ? Boldog lehetnék mással is, de nem megy és nem is fog. Ha Emma meghal soha nem fogok mégcsak más lányra rá nézni sem. Nem lehet az enyém akkor senki más ne legyen.
Mindannyian az ágya köré ültünk és csak néztük vékonyka testét ahogy alig lélegzik. A teremben csak a gépek sípolása törte meg a csendet vagy az ha valamelyikünk hangosan szipogott.
Késő este aztán ásítások váltották a csendet.
- Haza kéne menni- mondta egy ásítás közben Niall majd felállt a srácok pedig követték a példáját és elindultak az ajtó felé.
- Liam te nem jössz?- fordult felém Zayn és az arcomat kémlelte. Meg sem mozdultam, hanem maradtam ugyan abban a pózban ahogyan már néhány órája vagyok. Emma egyik keze az egyik kezem közt míg a másikkal az arcát simogatom.
- Nem- csóváltam meg a fejem és le sem vettem róla a szemem- Lehet most láthatom utoljára- ez a gondolat szinte széttépte a szívem. Nem lehet ilyen csúnyán vége.
- Ha valami gond van, csak hívj- jött vissza Lou majd a hátamat megveregette és mind a négyen kimentek az ajtón.
Magam maradtam a gondolataimmal és a fájdalommal. Egész éjjel ha kell fenn maradok és csak nézni fogom közben pedig gyönyörködni benne. Hisz olyan mintha csak aludna. Igen alszik és majd reggel a nyakamba ugrik boldogan és azt mondja, hogy minden rendben.
- Nem tudom, hogy de megmentelek- suttogtam a könnyeim pedig a hófehér arcára potyogtak majd onnan folytak le.
Ekkor jutott az eszembe az a papír ami a farmerom zsebében pihent. Felálltam és kibányáztam onnan azt. Tegnap éjjel nem tudtam aludni- amit már kezdek megszokni- és hirtelen eszembe jutott egy dal. Egy olyan dal ami Emmáról szól és, hogy majd valaki megmenti az éjjel.
Őrültségnek hangzik, de valamiért most el akarom neki énekelni. Lehet hallja és ezáltal majd erőt vesz magán és felébred a kómából. Már csak egy gitárra van szükségem.
De hol találok a kórházban gitárt?
Vállat vontam és kirohantam a teremből. Nem tudom miért, de éreztem hogy jó ötlet. Futva róttam a folyosókat majd mikor a gyerekosztályon mentem át véletlenül bepillantottam az egyik szobába és megláttam egy gitárt. Gondolkodás nélkül bementem és észre vettem egy kislányt aki gondolom a tulajdonosa volt.
- Öhm szia- álltam meg az ágya végénél és bátortalanul integettem- Hülyén fog hangzani, de nem tudnád kölcsön adni a gitárodat- tértem rögtön a témára majd elhúztam a számát. A kislány nem válaszolt csak nagy szemekkel nézett. Valahogy az az érzésem van, hogy nagy rajongó.
- Ó te jó ég. Hisz te Liam Payne vagy- húzódott egy vigyor a szájára majd göndör barna haját a füle mögé tette. Helyes arca volt. Olyan kislányos. Na ezt most jól megmondtam- Imádom a One Directiont.
- Remek- csaptam össze a kezem. Könnyebb dolgom lesz mint hittem- Akkor ha kölcsön adod a gitárodat, dedikáltan kapod vissza plusz még VIP jegyeket is kapsz a koncertünkre- alkudoztam, közben pedig imádkoztam hogy igent mondjon.  A kislány ki csücsörítette a száját és úgy gondolkozott a válaszon. Egy kicsit sietethetné magát mivel minden perc számít.
- Minek kell neked ? Ez egy kórház- okos kérdés pont tőle.  Még magyarázkodhatok is.
- Azért kell mert gitározni akarok rajta- válaszoltam logikusan. Ilyen kérdést feltenni. Gitáron gitározni szokás szerintem- Fontos lenne mivel egy élet múl rajta.
- Csak nem annak a lánynak akarsz énekelni akit holnap vesznek le a gépről?- csillantak fel a szemei én pedig összeszorítottam a számat nehogy elbőgjem magam. Nem volt kedvem a holnapi újságokban azt olvasni, hogy egy bőgőmasina vagyok.
- Az a lány a barátom, Emma- válaszoltam néhány pillanat múlva és a cipőmet kezdtem el bámulni.
- Inkább az a lány aki tetszik neked- válaszolta tök normálisan az én állam pedig leesett. Úgy látszik észrevette rajtam a változást mert tovább folytatta- Engem nem tudsz átverni. Van egy nővérem aki serdülő korban van. Szinte minden nap a hisztizését hallgatom mikor nem jön össze vele az a srác aki tetszik neki- kulcsolta össze a kezét nagymenősen. Ezt nevezem én belevaló csajnak. Még tiltakozni sem érdemes mivel úgysem hinne nekem- Egyébként Cloe vagyok- nyújtott barátságosan kezet én pedig mosolyogva elfogadtam azt. Úgy látszik rosszul ítéltem mivel nem egy őrült rajongóval van dolgom- Most pedig hallgatlak- mutogatott, hogy üljek le én pedig elfogadtam azt.
- Beismerem tényleg nagyon tetszik, de a jelen pillanatban nem ez a legfontosabb. Nincs időm, hogy vele lehessek mivel minden el van veszve- mondtam szomorúan.
- Ha valamit nagyon akarunk akkor el tudjuk érni- mondta bölcsen. Kezdek megijedni ettől a lánytól. Szerintem még 10 éves sincs és úgy beszél mint egy felnőtt- Nézz rám. Azért vagyok itt mert nem akartam gitárórára menni hanem a játszótérre. El is jutottam csak az a gond, hogy kisestem a hintából- halványan elmosolyodtam- Fel a fejjel- bíztatott és a kezembe adta vadonatúj hangszerét. Hálálkodva megköszöntem majd rohantam vissza Emma szobájába.
Az ágya mellé húztam egy széket majd az ágyra tettem a papírt amin a dalszöveg volt és elkezdtem játszani. Minden érzésemet bele adtam a végére pedig elcsuklott a hangom.

- Emma könyörögve kérlek ne hagyj itt. Bánom amiket mondtam neked. Hidd el én mindennél jobban szeretlek csak maradj velem- zokogtam újra majd ismét rá borultam közben pedig a kezét szorongattam.
És akkor megéreztem , hogy a keze amit fogtam visszaszorít.
Megmozdult !
Gyorsabban kezdett el lélegezni és a feje is mocorgott. Felébredt !
Mint a villám kifutottam a kórteremből közben pedig mint az őrült úgy ordibálta, hogy felébredt…

13 megjegyzés:

  1. WOW, ez nagyon jó lett.. Már amikor a címet megpillantottam tudtam hogy énekelni fog és Emma felébred.. :D Csak így tovább és kérem a köviiiit... x)

    VálaszTörlés
  2. ez remek!!nem hiszem el hogy felébredt!!
    nagyon kíváncsi vagyok!!
    holnap siess!;)

    VálaszTörlés
  3. Megkönnyeztem a végét. Annyira... fúúú szóhóz sem jutok. Jajj gyorsan kövit!! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pedig ez nem is volt szomorú rész *.*

      Törlés
    2. Szomorú nem, de megható igen.:)

      Törlés
  4. Édes istenem.... Dórucika most megsirattál!:)Imádom,egyszerűen fantasztikus ahogy írsz,nameg maga a sztori zseniális!Imádom a blogodat,ez komolyan felűlmúlhatatlan,amit csinálsz.Várom a kövit.♥
    xx Annie ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen a dícsérő szavakat ♥ jó olvasni az ilyen komikat :)

      Törlés