16.- Beszélgessünk az éjszaka közepén!

Sziasztoooook! Most nagyon örülök...és mivel Ti is aktívak voltatok tegnap (remélem ma is azok lesztek) a szavam betartottam és itt a friss rész :D Ráadásul már elkezdtem írni az új törit ami szerintem fantasztikus lesz mivel L.T.P találta ki az alap sztorit. Szóval neki köszönjétek :D éééés az oldalnak több mint 310ezer megjelenítése volt :P ha nagy lesz az érdeklődés akkor holnap is rész :)))

Két hét el telt azóta, hogy ide költöztem Liamhez. Mondhatnám azt, hogy hú de sok minden történt ezalatt az idő alatt, de akkor hazudnék mivel az ég adta világon semmi leírásra méltó dolog nem történt. Azt leszámítva, hogy százasával kapom a rajongói leveleket a közösségi oldalakon amik között van kedves és bántó is egyben. Liam tanácsát megfogadva nem is foglalkozom velük, csak az a gond, hogy a directionerek mindenhol ott vannak.
Mint például minap este mikor Liam stúdiózott késő estig én pedig unatkoztam így elvittem Lokit sétálni. Alig mehettem pár utcát mikor egy csapat tini lány állított meg. Rögtön felismertek és szó szerint leordították a fejemet, hogy hogyan vagyok képes Lokit nyilvánosan sétáltatni mikor nekem semmi közöm hozzá ugyanis Loki Danielle és Liam közös kutyája volt amit együtt vettek. Jó akkor tényleg meglepődtem rajta mivel fogalmam se volt róla, de ezt a lányok nem értették meg. Csak kiabáltak és mondták a magukét, hogy még hozzá sem szabadna érnem a kutyához mivel állításuk szerint a Payzernek miattam lett vége. Végül nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak. Röhögjek a naivitásukon vagy sírjak a hülyeségükön.
Még ha igazuk is volt akkor sincs semmi közük hozzá. Loki Liam kutyája maradt és most én vagyok a barátnője még ha csak kamuból is, szóval most már hozzám tartozik. Liamnek pedig nincs semmi baja azzal ha elviszem sétálni. Sőt örül neki, hogy így legalább nem kell neki. Akkor ezek a kis csitrik ne pattogjanak már nekem nyilvánosan mert van más gondom is mint a sületlenségüket hallgatni.
Igen, Louisra gondolok. A fiúkkal szinte naponta találkozok és őket nem zavarja az, hogy össze kellett költöznöm Liammel azonban Lou más lapra tartozik. Akár hányszor meglát a közelébe sarkon fordul és elmegy. Ó és Eleanor valamelyik nap boldogan újságolta, hogy hivatalosan is együtt vannak Louis-val és nem csak kamuból. Hurrá! Persze ezt mikor megtudtam az egész éjjelt végig bőgtem, hogy a kis ribanc elérte a célját.
Azonban az nem is esett olyan rosszul mint az mikor ma Louis a Twitterre posztolt egy közös képet Eleanorral ahol épp csókolóznak. Gondolom rájöttetek, hogy hajnali három órakor miért vagyok még mindig ébren. Mondjuk erre most az is rátesz egy lapáttal, hogy akkora vihar van odakint, hogy totál tele a liberóm. Utálom ha villámlik, fúj és szakad az ég egyben. Próbálok aludni, de valahogy nem megy. Mérgesen felülök az ágyon és akkor remek ötletem támad. Kimászok az ágyból majd nesztelen léptekkel indulok el, pontosan a velem szembeni szobába ahol elméletileg Liam békésen alszik.
Jó tudom furán hangzik, hogy ilyen késő éjjel akarom zavarni, de én egymagam képtelen vagyok aludni a jelen körülmények között. Kell valaki aki elfeledteti a gondolataimat a vihartól.
Már megszoktam, hogy ilyenkor mindig volt mellettem valaki. Legtöbb esetben az a valaki Louis volt. Mindig talált ki valamit, hogy elterelje a gondolataimat a vihartól és sikerült is neki. Emlékszek annyira bele élte magát, hogy egyszer az egész házat felébresztettük. Jay eléggé kikelt magából, ráadásul reggel mind a ketten elaludtunk és nem ébresztett fel ezért még igazolatlan órát is kaptunk. Durva volt viszont soha nem fogom elfelejteni. És ez csak egy alkalom volt, pedig rengetek közös viharos éjszakáink voltak amiket soha nem fogok elfelejteni.
Az ajtója résnyire nyitva volt így legalább be tudtam kukucskálni rajta. Meglepetésemre Liam az ágyában ült és épp laptopozott. Oké nem lepődök meg rajta, hogy késő éjjel is az internetet bújja. Az a rögeszméje, hogy az összes rajongójának személyesen akar valami örömet szerezni, ezért a szabad óráinak nagy részét a Twittert bújja, hogy minél több embert kövessen vissza.
- Látlak Mack - szólal meg én pedig kis híján felsikoltok az ajtó túloldalán. Honnan látta meg, hogy itt vagyok? Ja, az éjjeli lámpa. - Be is fogsz jönni, vagy ott állsz reggelig? - kérdezi mire én kissé zavartan tárom ki az ajtót és lépek be a sötét szobájába. Az idő semmit nem javult sőt csak még rosszabb lett, ráadásul Liam ablakát még a fák is ütögetik a szél miatt. Itt még félelmetesebb mint a vendégszobába.
És most mit csináljak? Mégsem mondhatom meg neki, hogy totál be vagyok rezelve egy kis vihartól. Olyan ciki lenne.
- Mit csinálsz? - kérdezem egyhangúan, de mikor egy hatalmasat villámlik szó szerint bele ugrok az ágyába és török ülésbe ülök csak azért mert így természetesnek néz ki, hogy csak úgy mellé telepedek. Liam rögtön rám pillant és vállat von majd figyelmét újra a laptopjának szenteli aminek én cseszettül nem örülök. Neki velem kéne foglalkoznia, hogy elterelje a gondolataimat a viharról! - Nem vagy Te kissé Twitter függő? Tudod azt hallottam, hogy ha valaki sokat használja káros lehet és...
- Mack hajnali három óra van, szóval légy szíves ne fárassz az elméleteiddel inkább mond meg, hogy mit akarsz. - na ez most bunkó volt. Én ide jövök, hogy beszélgessünk Ő pedig nem örül nekem.
- Beszélgetni - válaszolom, Liam pedig összehúzza a szemöldökét és úgy kémleli az arcomat. - Minden éjjel ezt csinálod? Tudod én azt hittem, hogy örülsz mikor kipihenheted magad. - igen, ha nem tudok aludni és félek akkor csacsogó kedvembe vagyok és nem tudom befogni. Elég gáz, de ez van.
Liam úgy látszik rájött, hogy nem áll szándékomba egyhamar lelépni mert lehajtja a laptopja tetejét és az éjjeliszekrényére teszi azt. Végre.
- Csak akkor netezek mikor nem tudok aludni mint most. - mondja egyszerűen. - De Te miért nem alszol? - kérdezi gyanakodva miközben a pizsamám ujjával játszok. Gyerünk találjunk ki valami hihető sztorit amit szó nélkül elhisz. Mostanság úgyis nagyon jól bele jöttem a hazudozásba, nem igaz?
- Észre vettem, hogy fenn vagy és gondoltam, hogy lehet társaságra vágysz - mondom egy aranyos mosoly kíséretében. Oké ez hülyeség. Ez úgy hangzott mintha kémkedtem volna utána miközben Ő alszik. Át kellett volna ezt még egy kicsit gondolnom. Mi van ha azt hiszi, hogy leskelődök utána mikor Ő mélyen alszik? És amúgy is miért pont az én társaságomra vágyna hajnali háromkor?
- A csukott ajtódon keresztül láttad, hogy fenn vagyok? - ráncolja össze a homlokát gyanakodva.
- Miért ne? Lehet, hogy röntgen szemeim vannak amikkel mindenen átlátok. - vonok vállat, Liamből pedig hangos nevetés tör fel. És igen mindezt tök komolyan adtam elő.
Mentségemre legyen szólva az utóbbi napokban túl sok akciófilmet néztem amik tele voltak lehetetlen dolgokkal. Ennek pedig Liam az oka. Mikor megtudta, hogy egy Batman részt sem láttam, lenyomott a kanapéra és muszáj volt végig néznem vele. Ez csak egy este volt. Aztán jött a másnap este és ismét egy új kedvenc filmje. Szóval mostanra láttam az összes Superman, Vasember, Thor és még sorolhatnám melyik kedvenc filmét. Végre megértettem, hogy Twitteren miért szokott olyan fura dolgokat kiírni mint pl: I'm Iron Man. Igen azért mert fanatikus rajongója volt a szuperhősöknek.
- Ez csúcs mert akkor mostantól Te lehetsz Batgirl - újságolja vidáman, de mikor észre veszi, hogy nem értem a mondatát megforgassa a szemeit. Lehet megint csak én vagyok a tudatlan, hogy nem tudom ki az a Batgirl. Pedig Istenre esküszöm, hogy figyelmesen hallgatom azt mikor ilyenekről beszél, csak aztán hirtelen elfelejtem. De neki ezt nem kell tudnia. - Legalább próbálj úgy csinálni mintha értenéd! - mondja tettetett sértődéssel a hangjában, de tőlem csak egy szájhúzást kap. - Várjunk csak, vagy neked még nem meséltem az én Alternatív Batman filmemről? - hirtelen felül mire én kissé meghökkenek.
Utóbb a végén még kiderül, hogy Liam titkon rendező szeretne lenni. Elég jó szakma, de szerintem neki felesleges ilyenen gondolkoznia mivel a One Directionnek soha nem lesz vége. Ezt én is tudom, Ő is tudja, mindenki tudja.
- Alternatív Batman film? - kérdezem értetlenül. - Mikor csaptál Te fel rendezőnek? - Liam kissé zavarba jön ezért inkább újra vissza fekszik az ágyba míg én mindig török ülésbe ülök mellette. A tervem egyébként bevált mivel beszélgetünk és eltereli a viharról a figyelmemet. Szerencsére. És, hogy őszinte legyek ez a téma most érdekel is.
Hisz szeretném Őt közelebbről megismerni mivel valljuk be őszintén elég keveset tudok róla. Például azt sem tudom, hogy miért szakítottak Danival, és a rajongóktól tudtam meg azt is, hogy Loki a közös kutyájuk volt, vagy azt, hogy ennyire rajong a szuperhősökért. Lehet együtt lakunk, de ez semmit nem jelent. Olyanok vagyunk mint két idegen akiket csak a munka köt össze. Pedig én szívesen meghallgatnám.
- Hülyeség az egész - mondja végül váll vonogatva. Mintha zavarba lenne, hogy erről kell beszélnie pedig én nem nevetném ki. Ez olyan mintha Ő meg kinevetne azért mert imádok fotózni. - A turnébuszban mikor unatkozni szoktam és volt időm gondolkozni ilyenek jártak az eszembe. Aztán leírtam és megalkottam az saját Batman történetemet ami más mint az eredeti. Tele új szereplőkkel és ahol én vagyok a főszereplő. A rajongók pedig a gonosz főhősök akik elszakítják tőlem Batgirlt vagyis a barátnőmet. - meséli szűkszavúan mire az én arcomra kúszik egy széles mosoly. Oké tudom most meg kellene rémülnöm mivel Liam írt egy olyan forgatókönyvet ahol úgy tűnik, hogy én vagyok a barátnője mint Batgirl, de erről szó sincs.
- És, hogy van vége? - kérdezem kíváncsian. Szerintem simán megállná a helyét egy igazi filmben. Ráadásul az emberek körében nagy sikere lenne mivel Liam írta.
- Sehogy. Soha nem fejeztem be miután...- elharapja a mondatot és lesüti a szemeit. Hoppá valaki nem akar elmondani valamit. De mit? Engem érdekel, hogy miért nem fejezte be. Hisz látszik rajta, hogy szerette csinálni a szabad idejében. El tudom képzelni ahogy ül a turnébuszban és ír, miközben a többi srác körülötte hülyéskedik.
- Miután mi? - sürgetem. Az plafon felé emeli a pillantását és mélyen kifújja a levegőt.
- Miután Daniellenek elmondtam, Ő pedig kigúnyolt és azt mondta, hogy nőjek fel. - mondja halkan és akkor minden világossá válik a számomra.
Liam, Alternatív Batman története róla és Daniról szól, vagyis jobban mondva a kapcsolatukról. Emlékszek Louis egyszer mondott valami olyat, hogy Danielle totál ki van bukva mert halálos üzeneteket kapott a directionerektől. Igen és Louis akkor mondta azt is, hogy ezért örül, hogy rólam nem tudják azt, hogy a barátnője vagyok mert így megvéd az őrült emberektől.
Állítólag akkor kezdtek el veszekedni, és úgy látszik Liam pedig leírta az érzéseit erről. Azért a rajongók a gonosz főhősök mert a valóságban is Ők szakították el Liamtől Daniellet. Ezért Liam a Batman, Danielle pedig Batgirl. Ezért szól róluk a történet.
De ha ezt elmondta neki akkor Dani miért gúnyolta ki és mondta azt neki, hogy nőjön fel? Vagy lehet, hogy csak felolvasta és remélte, hogy a lány rájön, hogy róluk szól a történet?
- Szereted Őt még most is, igaz? - kérdezem alig hallható hangon. Liam rám kapja a tekintetét, de nem válaszol rögtön.
- Danielle már a múlt és soha nem volt méltó Batgirl szerepére úgy ahogy Batman szerelmére sem - haha nagyon vicces, hogy most totál bele éli magát a történetébe, de ez a valóság ahol Liam nem Batman. Látszik rajta, hogy teljesen mértékben megbántotta a lány. - Ha nem fogad el így amilyen vagyok, akkor nincs közös jövőnk. És ahogy látod nem fogadott el így - nem úgy hallatszik mint aki nagyon bánja a történteket. És neki adok igazat.
Ha Dani tényleg teljes szívéből szerette akkor nem érdekelte volna, hogy gyerekes a természete. Amúgy is, Liam miért lenne már gyerekes? Ő csak egy srác aki világsztár, de mégis a Földön tudott maradni és nem szállt el a sikertől. És mert szeri a filmeket és rajong értünk? Na és? Mindenki rajong valamiért mégsem gyerekesek ez miatt.
- A rajongók mégsem fogadták el a döntéseteket. - motyogom az orrom alatt, de még ilyen nagy viharban is meghallja a szavaimat. Igen és itt a pár napja történt találkozó gondolok mikor nekem állítottak.
- Ezt, hogy érted? - kérdezi én pedig elmondok minden szóról szóra ahogy történt. Liam kikerekedett szemekkel hallgat végül pedig a kezei ökölbe szorulnak. Miután befejezem mind ketten hallgatásba borulunk. Talán nem is volt olyan jó ötlet elmondani neki. Nem akarom azt, hogy miattam idegeskedjen. Ez az én dolgom a rajongókkal. - Loki az én kutyám, Danielle lemondott róla. Te pedig az én barátnőm vagy még ha kamuból is, szóval jogod van azt csinálni vele amit akarsz. - jól esnek a szavai és a védelme is.
Ismét csend áll be közénk így megint tisztán hallani a vihart amitől olyan érzés kerít hatalmába mintha a szabad ég alatt állnák. Gondolkodás nélkül lefekszek Liam mellé aki erre rögtön felül és hatalmas szemekkel néz. Jó fura, hogy csak úgy megkérdezés nélkül mellé fekszek, de félek. - Jól vagy? - kérdezi meg végül mire én értetlenül pislogok.
- Tökéletesen - válaszolom. - De most, hogy így kérded szívesen...- ám, nem tudom befejezni mivel Liam közelebb mászik majd egy adott pillanatban bele csíp a kezembe. A fájdalomtól felordítok és felugrok majd a következő pillanatban lefordulok az ágyáról.
- Miért csináltad? - kérdezem miközben feltápászkodok a padlóról Ő pedig ártatlanul pislog felém miközben vissza fekszik. Komolyan nem értem, hogy miért kellett ilyen erősen megcsípnie. Lehet, hogy így akarja vissza adni azt mikor én elnáspángoltam egy párnával. De akkor megérdemelte míg én most nem. Hisz csak beszélgetni akartam! Vagy már az is bűn?
- Bocs azt hittem alvajáró vagy. - mondja angyali mosollyal az arcán.
Alvajáró? Az alvajárók nem azok akik nem tudnak magukról és úgy járkálnak miközben mélyen alszanak?
Na várjunk csak, Liam azt hiszi, hogy én most alszom?
- Mégis miért hitted azt? - kérdezem egy kicsit hangosabban a kelleténél. Ennek semmi valóságalapja nincs. Tudnék róla ha alvajáró lennék és én most határozottan ébren vagyok.
- Mellém feküdtél önszántadból - mondja jól kihangsúlyozva az 'önszántamból' szót.  Most én vagyok a soron, hogy zavarba jöjjek. De mit kell ezen csodálkozni? Miért ne feküdhetnék csak úgy mellé? Hisz haverok vagyunk sőt szerintem már nagyon közeli barátok, vagyis részemről már igen.
Asszem értem, hogy akkor miért csípett meg. Azt hitte, hogy nem vagyok tudatomnál és így akart felébreszteni. Hát pedig nagyon is tudatomnál vagyok, ha akarnék akkor sem tudnék elaludni ilyen időben. Persze Ő ezt nem tudja és ha rajtam múlna nem is tudná meg.
Azonban sajnos nem rajtam múlik, mivel hogy mikor újra török ülésbe helyezem magam az ágyán, ismét egy hatalmasat villámlik, de most akkorát, hogy még az áram is elmegy az egész lakásba. Félelmemben felkiáltok és gondolkodás nélkül Liam nyakába ugrok és teljes erőmből szorítom a nyakát magamhoz, akinél ez a cselekedetem totál kiveri a biztosítékot. - Oké Mack, mi a franc bajod van neked? - kérdezi miközben próbál elhúzódni Tőlem, de én nem engedem. Csak ölelem magamhoz a nyakánál fogva mintha az életem múlna rajta. Eszemben sincs elengedni. Sötét van és vihar van, nem őrültem meg.
Viszont el kell mondanom Liamnek, mert a végén még egy közveszélyes őrültnek fog hinni.
- Félek a vihartól - motyogom a nyakába félősen. Hallom ahogy felkuncog, de nem érdekel. Nevessen csak ki ha jól esik, most még azt se bánom. Csak ne hagyjon magamra most.
- Valahogy sejtettem - válaszolja mire én felkapom a fejem, de kezeimet még akkor sem veszem el a nyakától. Biztonságban érzem magam.
- Mégis honnan sejtetted? - húzom fel a szemöldökömet gyanakodva, mire Ő csak vállat von. - Miért nem jöhetek be hozzád, csak úgy beszélgetni? Hát pedig képzeld el szívesen beszélgetek veled. És nem csak a vihar miatt jöttem ide, máskor is ide jövök ha úgy tartja a kedvem, de ....
- Mack, mond csak mikor akarsz elengedni? - vág a szavamba megint, de most már mosolyogva. Szerintem rájött, hogy a félelem miatt nem tudom befogni a számat. Felnevetek, de nem engedem el. Annak nem most jött el az ideje.
- Jelen pillanatban Te vagy a macim, szóval arra még várhatsz, hogy elengedlek. - adok választ a kérdésére.
- Ugye most csak szívatsz? Ha így folytatod, reggelre kiszorítod belőlem még az életet is. - mondja kétségbeesve, de nem nagyon figyelek rá. Fejemet a vállán pihentetem közben pedig beszívom jellegzetes illatát ami rettentően hasonlít a csoki illatához. És ettől minél jobban ragadnak le a szemeim.
- Hé, neked most engem kell védened nem pedig magadat. És amúgy soha nem lennék képes bántani téged. - suttogom félálomba. Érzem, hogy Liam  figyel majd megérzem a kezeit az arcomon.
- Tudom - mondja és meglepetésemre egy puszit nyom a homlokomra. A szívem hevesebben kezd el dobogni és ha akarnék akkor sem tudnék ébren maradni. És ez mind azért van mert biztonságban érzem magam Liam karjai között. - Szép álmokat Batgirl ! - tudom, hogy mosolyog miközben néz, válaszolni akarok, de képtelen vagyok. Mosolyogva mély álomba merülök és hosszú idő után nyugodtan alszok.
Reggel hirtelen pattannak ki a szemeim majd ugyan ilyen gyors mozdulattal ülök is fel. Liamnek hűlt helye van, de hallom, hogy a konyha felől hangok szűrődnek ki. Gyorsan kiszállok az ágyból, de valami oknál fogva nem tudom levakarni a vigyort az arcomról. Jól éreztem magam az éjjel. Ez volt az első olyan éjszakám, hogy Louis még csak az eszembe sem jutott és cseszett jó érzés. Ki tudtam rendesen pihenni magam ami nálam nagy szó. Azt sem tudom megmondani, hogy mikor aludtam ilyen jól utoljára ugyanis állandóan Louison töprengtem. De ma éjjel az más volt. Liam képe volt elérni azt a puszta kedvességével, hogy megnyugodjak és  mindent elfelejtsek.

Pizsamában, mezítláb indulok meg a konyha felé ahol tényleg ott van Liam, de épp telefonon beszél.
- Tudod, hogy ez nem igaz - mondja a készülékbe majd mikor meglát mutatóujját a szája elé rakja és ezzel azt jelzi, nehogy megszólaljak. - Nektek akartam először elmondani, de mindig közbe jött valami. Igen egy hónapja. Igen boldog vagyok vele. Teljes szívemből. Anya. Mi? Nem hiszem, hogy sikerülni fog. - elnevetem magam ahogy a konyhában sétálgat körbe- körbe, de a beszédje még viccesebb. Mint kiderült az anyukájával beszél és azért válaszol ilyen kedvesen a készülékbe. Hogy elrejtsem a feltörekvő röhögésem leülök a hideg csempére és Lokival kezdek el játszani, miközben Ő tovább beszél. - Megismerkedni? Most hétvégén? Oké ott leszünk. - és azzal leteszi a telefont az üveg asztalra majd leül egy székre és tenyerébe temeti az arcát.
- Mi történt? - kérdezem aggódva miközben felállok a csempéről és közelebb sétálok hozzá. Látszik rajta, hogy valami történt miközben a telefonon beszélgettek. Kezeit elemeli az arca elől és rám pillanat.
- A hétvégén megyünk Wolverhamtonba a szüleimhez mivel meg akarna ismerni Téged. - nyögi ki mire én szó szerint lesápadok...