04.Daniel

Úúúúj rész :D Rettentő hálás vagyok a komikért, meg mindenért :P 

04.Daniel

- November. - állok meg Mr.Payne asztala mellett miközben az a néhány diák akik elzáráson voltak amilyen gyorsan csak tudnak kikerülnek és elmenekülnek a teremből. Hát nem csodálom, hisz kinek van kedve a fél délutánját egy osztályteremben tölteni? Nem sok mindenkinek. Alig várom, hogy végre én is magam mögött hagyhassam a sulit.
De előtte még van egy kis elintéznivalóm. Méghozzá az új angol tanárommal. Nos még az első padban ültem és úgy csináltam mint aki bőszen tanul, azon gondolkodtam, hogy hogyan tegyek keresztbe én is Mr.Payne. Elvileg ha Ő megengedheti magának, hogy állandóan szívasson, akkor én miért ne tehetném? Oké én tudom, hogy a tanárom, meg minden, de utálom ha megaláznak. Ő pedig szeretettel csinálja ezt. Erről azonban le fog szokni, de nagyon gyorsan. Engem nem érdekel, hogy felnőtt meg, hogy a tanárom. Tőlem még Anglia királya is lehet, de akkor sem fog engem többé beégetni a fél osztály előtt. Ha játszani akar hát akkor megkapja.
- Parancsol? - emeli rám mogyoróbarna szemeit miközben feláll a székről.
Kis híján hátast dobok mikor közvetlen előttem áll,  én csak némán csodálom a tökéletességét. Ennyire jól nem nézhet ki egy tanár. Ráadásul nem az én tanárom. Mi van a szemüveggel meg az ősz hajjal? Vagy az már nem menő a tanárok körében? Na igen, de szerintem Mr.Payne alig pár hónapja diplomázhatott.  Muszáj volt neki pont ebbe a suliba jönnie? Hisz Londonban annyi más gimi van hova angol szakos tanárokat keresnek. Akkor meg mi a francnak jött ide?
 És Mr.Carter miért alkalmazta? Ő elméletileg utálja a fiatal tanárokat mivel állítása szerint tapasztalatlanok és mindig rosszon jár az eszük. Van benne valami. Melyik tanár engedte volna meg magának, hogy engem így beoltson? Egyik sem. De Mr.Payne egész nap ezt csinálta. És ez még csak egy nap volt. Hol van még a tanév vége? Addigra kihullik az összes szál hajam ha így folytassa.
- Azt tetszett kérdezni, hogy mikor van a születésnapom az óra elején - válaszolom kedvesen miközben aranyosan mosolygok. Mr.Payne csak érdeklődve hallgat. Komolyan neki minden arckifejezés jól áll. Akár mit csinálhat mindenhogy dögösen néz ki. Franca Carolin, nem mondhatsz ilyet. Sőt még csak nem is gondolhatsz rá.
- Tudom. - bólint egyet.
- Na hát most már tudja. Novemberben van a szülinapom - ismétlem meg újra a válaszomat vigyorogva majd megigazítom a táskámat a vállamon én elhagyom a termet. Azonban nem tudom figyelmen kívül hagyni azt, hogy Mr.Payne egész végig a hátamat nézte. Biztos, hogy a hátamat nézte?
Gyorsan becsukom magam után az ajtót majd szinte futva hagyom magam után a folyosót. Nincs már vágyam csak jó messzire kerülni Paynetől mielőtt még valami hülyeségek lepnék el az agyam-
A lépcsőket magam után hagyva azonban szerencsétlenségemre neki megyek egy testnek és pár másodperc múlva farkasszemet nézek Daniellel, vagyis a volt pasimmal. Hátrább lépek miközben testemet elönti a méreg és ismét eszembe jut az alig pár héttel történt események mikor Mirandával hempergett meztelenül, Rebeca szüleinek az ágyában. Basszus megint hányhatnékom támadt.
- Elhúznál az utamból? - kérdezem fagyosan derékra tett kezekkel. Dan elhúzza a száját azonban nem mozdul.
Nem veszi észre, hogy még csak rá sem bírok nézni? Könyörgöm megcsalt és még van pofája a szemembe nézni? Ráadásul még csak utánam se jött, hogy esetleg megmagyarázhassa a dolgokat. Elméletileg hogyha nem Ő akarta volna akkor,  utánam kellett volna jönnie. De Ő nem jött. Sőt azóta még csak nem is találkoztunk. Szóval élvezte Miranda társaságát.
- Beszélhetnénk? - kérdezi kiskutyaszemekkel.
Ha azt hiszi, hogy bedőlök az ilyen nézéseknek akkor téved. Ben mellett nőttem fel aki mindig így nézett rám. Eleinte még bedőltem neki, de aztán rájöttem, hogy csak ki akar használni. Szóval nálam ez már lejárt lemez.
- Bocsánatot akarsz kérni amiért megdugtad Mirandát, Rebeca házibulijában. Rettentően sajnálod és Te nem akartad - mondom unottan a szokásos pasi dumát.
Könyökömön jön ki. Minden filmben ugyan ez van.  Úgy látszik Dan is szereti a romantikus csöpögős sztorikat. Én utálom őket.
- Carol ne csináld ezt. Tudod, hogy még mindig szeretlek - indul meg felém és meg akar ölelni, de én ellököm magamtól.
Ugye ezt most nem gondolta komolyan? Könyörgöm megkúrta a suli legnagyobb kurváját aki már egy csomó pasival volt. Ráadásul én az egészet végig néztem ahogy egyszerre élveznek el. Köszönöm szépen, de napokig nem aludtam a látványtól. Megcsalt! És most van képe azt mondani, hogy szeret? A buli napján is azt mondta, hogy szeret még Mirandával hancúrozott. Honnan tudjam azt, hogy most komolyan gondolja? Sehonnan. Még ha Ő lenne az utolsó pasi a Földön akkor sem kezdeném vele újra.
Oké nem azt mondom, hogy már nem jelent semmit a számomra, de én nem olyan vagyok, hogy csak úgy megbocsájtok.
- Ezt most remélem nem gondoltad komolyan - röhögök fel gúnyosan.
- De igen! Újra akarom kezdeni veled mivel életem legnagyobb hibája volt az, hogy lefeküdtem Mirandával - mondja teljes sajnálattal a szemeiben és a hangjában is.
Aha és most jön az a rész, hogy elhiszem ezt az álszent dumát. Bocs, de ez nem az a film. Hogy tudtam egy ilyen szemét pasival járni? Helyesbítek, hogy tudtam neki azt mondani, hogy szeretem?!
- Az oké, hogy Te újra akarod kezdeni, de mi van velem? - mutatok önmagamra.
Nem kérdezte, hogy én mit akarok. És tudtam ilyenkor illő megkérdezni, hogy mit akar a másik fél. És a másik fél én vagyok, és én nem akarok újra kezdeni semmit. Ráadásul nem vele.
- Hogy- hogy mi van veled? Ugyan azt érzed mint én nem? - kérdezi egy fokkal hangosabban.
Egyszerre tör fel belőlem a röhögés és az üres folyosón csak az én nevetésemet lehet hallani. Még jó, hogy ilyenkor már senki nincs a suliban mert tök hibbantnak néznének. Azt hittem, hogy ez a nap már nem lehet rosszabb. Hát tévedtem ugyanis Dan mindig is tudta, hogyan kell még rosszabbá tenni az ember napját.
- Én biztos, hogy nem - csóválom meg a fejem hevesen mikor abba hagyom a nevetést. - Akarod hallani, hogy mit érzek irántad? Hányingert. És ezt komolyan mondom ugyanis volt szerencsém végig nézni ahogy az ágyban Miranda nevét üvöltöd - mondom keményen mire Ő meghökken és lesüti a szemeit.
- Carolin...
- Komolyan azt akarod, hogy azok után csókoljalak meg? Hát kösz, de nincs kedvem egy olyan szájt csókolni amiben előttem Miranda nyelve volt - mondom undorodva és el akarok menni, de Ő a karom után kap és vissza húz.
Még csak bele gondolni is szörnyű. Fúj. Én aztán biztos, hogy többet nem fogom megcsókolni Dant.
Minél erősebben szorítja a kezem miközben én azon vagyok, hogy kihúzzam azt a szorításából.
- Úgyis vissza foglak kapni - mondja komoran mire én legszívesebben felpofoznám.
- Engedj el Daniel! - sziszegem a fogaim között, de Ő csak röhög rajtam.
Ezt a kis szemetet. Még, hogy vissza fog kapni. Na persze, hogy? Én nem akarok vele semmit újra kezdeni. Sőt az lenne a legjobb ha örökre lelépne. Amúgy is mióta lett ilyen erőszakos? Vagy mindig is ilyen volt csak én nem láttam a szerelemtől?
- Valami problémája akadt Mr. Craig, hogy ilyen késő órákban még mindig az iskolában tengeti a szabadidejét? - hallom meg Mr.Payne mély hangját a hátam mögött.
Egy hatalmas kő esik le a szívemről és most örülök neki, hogy láthatom. Viszont Dan megijedt mikor Mr.Payne feltűnt ugyanis rögtön elengedte a kezem szorítását.