08. Kiismert

Hellooo.. Válaszoltam az összes komikra :D szóval most büszke vagyok. És köszönöm a komikat :D

08. Kiismert 

- Nincs kedved ma suli után beülni valahova? - kérdezi jókedvűen Rebeca az ebédszünetben.
A kérdése hallatán gúnyosan felhorkantok miközben a térdemre teszem a kezem és az öklömre támasztom a kezem végül pedig előre meredek. Nézem ahogy a diákok beszélgetnek és hülyéskednek miközben azon tanakodnak, hogy mit csináljanak suli után.
Talán menjenek elzárásra mint én. Szerintem tök jó időtöltés egy padban dögleni órák hosszat miközben egy szívdöglesztően helyes pasi ül előtted és téged figyel, hogy mit csinálsz. Miért nem zavar ez engem, hogy megint itt kell töltenem az egész délutánomat? Mert nem zavar, sőt örülök neki.
És tudjátok miért? Azért mert ilyenkor Mr.Payne csak rám figyel. Lehet hülyeség ugyanis tegnap is voltak rajtam kívül mások is a teremben. De akkor is Payne titkon engem figyelt. Bocsi, de megérzem ha valaki engem néz. És Ő pontosan azt csinálta, de persze feltünőmentesen ami nem jött össze neki. Igaza volt Mirandának, van valami a nézésében, pont úgy mint az enyémben is.
Szerintem magatok is rájöttetek, hogy direkt nem írtam meg a házi dolgozatot. És tudjátok miért? Azért mert azt akartam, hogy csakis velem foglalkozzon. A tervem bevált, sőt jobban mint ahogy én azt terveztem.
Arra számítottam, hogy elzárásra fog megint küldeni, de azt nem hittem volna, hogy elkezd velem flörtölni a fél osztály előtt.
Nem zavartatta magát. Pimasz volt és nem a jó értelemben. Flörtölt velem és szó szerint felajánlotta magát, hogyha úgy gondolom Ő készen áll rá. Szerintem nem csak én élvezem ezt az egészet ami kettőnk között van.
De mi is van kettőnk között? Nekem úgy tűnik, hogy próbál felém nyitni csak ugye van egy kis probléma amivel neki is meg kell harcolnia.
Mégpedig az, hogy az angol tanárom. Szerintem ha nem tanár lenne akkor már rég lépett volna és mostanra túlennénk egy kiadós dugáson amiben én ezer százalékig benne lennék.
Gondolhattok akár mit. Mr.Payne az a pasi aki nekem kell. Minden szempontból tökéletes a számomra. Ráadásul kémia órán rájöttem arra is, hogy én mindig is az idősebb pasikhoz vonzódtam. Talán tizennégy éves lehettem mikor bele zúgtam apám egyik munkatársába aki harminc éves volt. Akkoriban elég sokszor járt hozzánk vacsizni. És szerintem Ő is benne lett volna, de túl fiatal voltam.
Aztán jött Daniel aki korom béli volt viszont játszott a suli bandában és mindig azt tartottam, hogyha egy zenész pasi akar velem kavarni, azzal bármi áron kikezdek. Sajnos így is lett. Vele jártam mégis mikor náluk voltam mindig a bátyján kalandoztam. Harmadéves joghallgató New Yorkban szóval nem találkoztam vele nagyon sokat, de egyszer véletlenül megláttam egy szál törölközőben és...khm történtek dolgok a fürdőszobában amiről Dan soha nem tudott és nem is fog. Lezártnak tekintem ezt az ügyet mert Mike is félvállal elintézte plusz még a fülembe súgta, hogy egyszer menetre jó voltam, de többre nem mivel tizenhat évesekkel nem tervez hosszabb távra.
Tudom én pofázok a megcsalásról mikor én jóval előbb megcsaltam Őt. De soha nem érdekelt mivel Dan megcsalt nem is egyszer. Csak pont Mirandával kaptam rajta és jó ütőkártya volt a szakításra.
- Elzárásra megyek - válaszolom egy idő után.
Rebeca felszisszen miközben elkezdi a fejét csóválni. Most jön a szentbeszéd.
- Már megint? - kérdezi sápítozva én pedig csak a szemeimet forgatom. - Carol ennek így nem lesz jó vége. Mindjárt érettségizni fogsz, Te pedig most őrülsz meg...
- Te voltál már szerelmes olyan valakibe akibe nem lett volna szabad belé esned? - szakítom félbe és kérdő pillantást küldök barátnőm felé.
Rebeca hatalmas szemekkel mered rám, de nem válaszol. Helyette gyorsan a cipőjére kapja a tekintetét és elkezd az ujjaival játszani.
És, hogy miért pont Tőle kérdem meg? Akár mi is történt azon a bulin még mindig Ő a legjobb barátnőm. Utálom Dant, szóval megbocsájtottam Rebecának. Még mindig nem bántam meg, hogy keféltem Keatonnal. Mindig is ki akartam próbálni egy gólyával. És most legalább megtudtam milyen egy tőlem fiatalabb sráccal lenni. Béna.
- Mármint Keatonon kívül, hogy tetszik-e más? - kérdezi kissé kipirultan.
Homlokon csapom magam. Most mégis, hogy mondjam el neki, hogy bele zúgtam Mr.Paynebe. Sehogy. Ezt senki nem tudhatja meg. Kár volt felhoznom a témát.
- Inkább hagyjuk. Nem fontos - vonok vállat majd amilyen gyorsan csak tudok felpattanok Rebeca mellől és elindulok ki az ebédlőből.
Épp nyitom ki az ajtót és pont bele ütközök Keatonba. Szegény fiú elfehéredik és megtorpan én pedig pontosan előtte állok meg. Ő fog lebuktatni minket.
- Ha így fogsz viselkedni akár hányszor meglátsz, akkor Rebeca  hamar rájön a mi kis légyottunkra - ütögetem meg a vállát vigyorogva és mielőtt bármit is tudna szólni elmegyek mellőle.
Az ebédszünetből már csak pár perc van hátra így az utam egyenesen az angol teremhez vezet. Mr.Payne most nagyot fog nézni, hogy nem kések el. Pont ez a célom. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a reakciója.
A teremhez érve meglepődök ugyanis az ajtó résnyire nyitva van. Rögtön benyitok majd szembe találom magam Daniellel és Mirandával.
A szemöldökeim az egekbe szökkenek miközben a tökéletes párost nézem. Dan Miranda padján ül a lány pedig egy széken és valami nagyon jól szórakozhattak mivel mind kettőjük szája fülig vigyor. De mikor meglátnak engem rögtön abba hagyják a röhöcsgélést.
- Miattam nem kell csendben lennetek galambocskák - intem le őket egyszerűen majd elindulok a leghátsó padba. - Tegyetek úgy mintha itt sem lennék - teszem még hozzá majd levágom a táskámat a padra és ráteszem a fejem.
Az álmom végett totál kimerült vagyok a szemeim pedig akaratom ellenére csukódnak le. Nálam már megszokott, hogy képes vagyok az órák alatt elaludni. Egyszer volt már olyan is, hogy a tesi öltözőjében aludtam el miközben öltözködtem át. Halál ciki volt az igazgató pedig orvoshoz akart küldeni mert szerinte nem normális dolog, hogy csak úgy akár hol képes vagyok elaludni.
Valaki megköszörüli a torkát az én zöld szemeim pedig egyszerre pattannak ki majd találom szembe magam két mogyoróbarna kiskutya szemekkel. Nem kell sokat gondolkoznom, hogy kihez tartoznak.
Mr. Payne pontosan én előttem ül miközben két keze a padon van a keze pedig az egyik öklén és úgy pislog rám aranyosan.
Szívem a torkomba dobog miközben az arcát fürkészem. Annyira közel van hozzám. Csak egy picit kellene előre hajolnom és simán megcsókolhatnám. Tuti, hogy észre vette, hogy az ajkait bámultam mivel megnyalta azt majd kiegyenesedett a széken. Francba.
- Úgy emlékszek, hogy tegnap elmondtam, hogy azt akarom, hogy a legelső padban üljön előttem - köszörüli meg a torkát én pedig szem forgatva megfogom a táskám és előre megyek majd leülök a padra miközben Mr.Payne pár másodperccel beér. - Mr.Craig örülnék neki ha mostantól az én óráimon a leghátsó padban ülne és csendben elfoglalná magát - mondja, Dan pedig küld felé egy felháborodott pillantást, de nem mer ellene szegülni. Össze szedi a cuccait majd leül oda ahol pár perce még én ültem majd elővesz egy könyvet és fölé hajol. Tuti, hogy nem tanul. - Miss. Rybak remélem maga is eltudja foglalni magát valamivel. - Miranda bólint és elő halász egy könyvet.
Szóval mindenki foglalja el magát valamivel. És velem mi lesz? Elkezdek az ujjaimmal a padon dobolni és lopva azt nézem ahogy Mr.Payne az asztalának dőlve áll és úgy pislog le rám.
- Miss.Gilbert örülnék neki ha végre elkezdené a dolgozatát - hallom meg a hangját.
Gyorsan elő veszek egy lapot meg az angol könyvemet majd úgy teszek mint aki bőszen olvas, de ez az állapotom nem tart sokáig ugyanis azt veszem észre, hogy Mr.Payne leül a mellettem álló székre miközben egész testével felém fordul. Kényelmesen elhelyezkedik a székén kezeit összekulcsolja a mellkasa alatt és úgy figyel.
- A tanári asztal ott van - bökök az előttem lévő asztalra.
Mi a francnak ült le mellém? Ennek így nagyon nem lesz jó vége. Ha most leteperem mi lesz?
- Tudom - bólint. - Gondoltam innen jobban tudom figyelni magát ugyanis rájöttem, hogy az óra alatt miközben én magyarázok maga nem jegyzetel hanem csak úgy csinál közben pedig csak a füzetébe firkálgat. - magyarázza én pedig nem állom meg, hogy ne nevessek fel.
Ilyen rövid idő alatt, hogy kiismert! Elképesztő.
- Maga figyel engem? - húzom fel a szemöldökömet incselkedve.
- Elég feltűnő jelenség Miss.Gilbert. Ha nem akarom akkor is magára kell figyelnem - mondja mosolyogva és a tekintetünk pont találkozik.
Órák hosszat képes lennék azokat a szemeket nézni. Itt ül mellettem én pedig nem csinálhatok semmit. Francba.
- Szóval akkor élvezi - kacsintok rá. - Kár tagadni tudom, hogy imád engem. - legyintek egyet jókedvűen.
Elneveti magát és megsimogassa a borostáját. Hoppá. Zavarba hoztam...