Epilógus

Hellóóó!!! Először is tisztázzuk, szerintem ritka sablon történet lett ez, szóval ne csodálkozzatok rajta, hogy az epilógus is ilyen kis semmi lett.. igazából én ezt a történetet már a felénél abba akartam hagyni mivel hiányzott belőle valami. De aztán ahogy olvastam a lelkes komijaitokat, egyszerűen nem volt szívem csak úgy abbahagyni..úgy látszik megérte, mivel nektek nagyon is tetszett aminek rettentően örülök is :) a kövi történet természetesen már a napokban érkezik...vagy holnap vagy pénteken átlakítom az oldal kinézetét és felteszem az előzetest is és majd az után jön akkor az első fejezet, de most többet nem mondok róla ;) tudom az epilógus szánalmasan rövid lett, de egyszerűen nem jutott más eszembe és valahogy le akartam zárni a történetet, nézzétek el nekem :) 

#THEO

- Szóval Miss. Payne félkérhetném egy táncra? - nyújtsa felém Liam a kezét miközben az arcán egy hatalmas vigyor terül szét.
- Természetesen Mr. Payne. - csúsztatom a kezemet a kezébe és engedem, hogy felhúzzon a székemről majd egyenesen a tancparkett közepére vezessen.
Na nem, nem kell rosszra gondolni. Még mindig csak tizenhét vagyok, szóval nem a mi esküvőnk van, vagy ilyesmi. Igazából tényleg esküvő van, csak nem a miénk, hanem az anyámé és Adamé.
Igen összeházasodtak és most már hivatalosan én is Payne vagyok mivel Adam ragaszkodott hozzá, hogy vegyem fel a nevét. Elég furán jön ki, hogy a pasim vezetékneve az én vezetéknevem is. Mondjuk ez mindenhogy furán jön. Egy házban élünk, az anyám az mostohaanyja, az apja a mostohaapám, és van a vérszerinti testvére az én mosthohatestvérem lett, és a szüleinknek most lett közös gyerekük, mégis járunk. Mert járunk, már több mint egy éve. Elég durva volt mikor közöltük a szüleinkkel, hogy járunk. Igazából nem is voltak annyira meglepődve mivel pont akkor jelentették be, hogy kisbabájuk lesz. Vagyis kettő mivel anya ikreket vár. Természetes dolog volt, hogy össze is fognak házasodni. És erre ma hivatalosan is sor került. Őszintén megmondva örülök a boldogságuknak. Hisz ha Ők nem lennének akkor talán én sem járnék Liammel és nem ismerném Harryt sem, aki a legjobb barátom lett. Eszméletlen a srác, komolyan mindent el merek neki mondani mert egy csomó tanácsot tud adni. A legjobbat pedig még nem is mondtam. Ő és Chanel már egy pár. Talán úgy fél éve jöhettek össze mikor Liammel moziba készültünk randira és Harry is velünk jött ott pedig összefutottunk Chanelel és valahogy nagyon összemelegedtek a kis Haroldal. És Chanel Liamnek is megfelel, szóval eszébe sincs elrontani egy randijukat sem. Tudja, hogy Chanel soha nem lenne képes összetörni az öccse szívét.
Gondolom kíváncsiak vagytok, hogy mi lett Astonnal és Pammel. Nos mind a ketten hivatalosan is vissza költöztek Ausztráliába, mivel az anyám egy hatalmas balhét csapott azon az ominózus napon mikor Ashton majdnem agyonverte Liamet.  Akkor nap rosszabbul is elsülhettek volna a dolgok, de én mégis örülök, hogy így történt mivel lehet, hogy soha nem jöttem volna össze Liammel.
Fejemet Liam mellkasába fúrom aki erősebben húz magához a derekánál fogva. Lassan mozgunk a zene ritmusára. Örülök, hogy az életem végül így alakult. Mert rosszabb is lehetett volna ha Ashtonnal maradok.
- Unatkozom - sóhajtok fel. Örülök meg minden, de ezek az esküvők valahogy nem az én stílusom. Liam felnevet és egy puszit nyom a hajam közé.
- Menjünk vissza a házba. - kap az ötleten én pedig bólintok. Még szerencse, hogy úgy döntöttek, hogy az esküvőt a kertben tartják meg. Liam megfogja a kezem és sietősen kivezet a tömegből és megindulunk a ház felé, ott pedig egyenesen az emeletre vezet be a szobájába. Mikor becsukódik utánam az ajtó a zakóját leveszi magáról, a nyakkendőjét szétfűzi az ingjén lévő gombokból pedig jó párat kigombol és az ágyára huppan. A szobája még mindig úgy néz ki mint hónapokkal ezelett, annyi különbséggel, hogy még mindig ott van a falon lévő hatalmas lyuk, csak mostanra már nem fedi semmi így tökéletes átlátást nyer az én szobámba. És ezt imádom mert így olyan mintha közös szobánk lenne.
Nyugodtan üldögél az ágyán én pedig gondolkodás nélkül vetem rá magam. Meglepődik, de nem lök le magáról. Engedi, hogy teljes testemmel rajta feküdjek miközben arcát apró puszikkal lepem el.
- Esküszöm Theo nagyon benne lennék, de szerintem nem ez a legalkalmasabb pillanat erre. Szinte az összes rokonunk itt van és nem akarom, hogy azt hallgassák, ahogy elélvezek. -  nevet fel erre játékosan megütöm a vállát. Perverz. Nem is arra gondoltam!
- Mondtam már, hogy mennyire imádom a nyakadon lévő anyajegyet? - kérdezem és egy gyengéd csókot nyomok a ponta amiről beszéltem. Liam felkuncog és egy gyors modzulattal választ a helyzeten. Vagyis én fekszem alul Ő pedig felettem.
- És tudod, hogy én mit imádok benned? - kérdezi incselkedve mire megcsóválom a fejem. - Mindent! - csókol meg. - De amit a legeslegjobban, az az, hogy a barátnőmnek mondhatlak. - tűr egy tincset a fülem mögé és megpuszilja az arcom. Elpirulok.
- Szeretlek. - mondom elérkékenyülve.
- Gondolj csak bele, hogy lehet, hogy a következő esküvő amin részt veszünk az a sajátunk lesz. - néz a szemem közé és ismét szenvedélyesen megcsókol.
Ki tudja. Hisz ki hitte volna, hogy mi egyszer egy párt fogunk alkotni? Senki. Ezért nyugodtan megtörténhet az is, hogy legközelebb tényleg a mi esküvőnk lesz. Amit én nem bánnék. Képes lennék Liammel leélni az életemet.