2015. január 16., péntek

| Chapter Eight |

Hi! Szóval meghoztam a kövi részt, már ha tényleg érdekel valakit még, mivel úgy vettem észre, hogy kezd az oldal kihalni. Az előző fejezethez 3 komi érkezett amiért rettentő hálás is vagyok ♥ De mivan azzal a 309 feliratkozóval? Hülye vagyok matekból, de ez az arány akkor is gyatra. Basszus mi a francnak vagytok ennyien feliratkozva ha 3 -5 ember komizik és 18 meg pipál? -.- persze boldog vagyok, hogy ennyien felvagytok iratkozva, de annak nem örülök, hogy a látogattotság meg romlik. pedig hetente kétszer teszek fel részt! de ha így folytatjátok ezt mínuszolni fogom egyre, és akkor meg fogom érteni, hogy miért ilyen kevés a látogatottság ...az új dizi pedig remélem tetszik, mivel életemben nem volt még ennyire büszke egy kinézetemre sem mint erre :) ha valakit még érdekel ez a fejezet ( a következő két rész izgis lesz ;) ) akkor komizzon! 




- Bővebben? - pislog rám kérdően Benny, majd kényelmesen helyet foglal az ágyán, de tekintetét le sem veszi rólam. Még mindig a szobája közepén állok zsebredugott kezekkel és hol a falakat, hol pedig a lemenő napot nézem. Valahogy meg kell Őt győznöm. Nem monthatok neki akármit ugyanis akkor rögtön nemet mond. Nem engedhetem meg magamnak, hogy Ő is nemet mondjon nekem! Benny az utolsó mentsváram. Ha elszúrom akkor tényleg hivatalosan is oda a videójátékom. Azt pedig nagyon nem akarom. Mégis mivel győzzem Őt meg? Léteznie kell valamilyen megoldásnak a szívéhez. Hisz Ő is volt gyerek, szóval ismernie kellene azt az érzést amit én most érzek.
Hát jelenleg cseszett rosszul érzem magam. Ezt pedig részben a szüleimnek köszönhetem, mivel nem képesek elengedni a haverjaimmal. Másik részben pedig a bátyámnak köszönöhetem, ugyanis olyan hatást ért el azzal, hogy leült az ágyára pontosa velem szemben, mintha egy vallató szobában lennék, ahol én vagyok a bűnös. Pedig imádom a feltűnést, sőt nagyon is.
Annyira, hogy tavaly képes voltam még az X-Factorba is jelentkezni. A szüleim szerint csak a feltünési viszketettségem miatt csináltam azt az őrültséget. Szerintük feltűnési viszketettség és őrültség, szerintem éneklés és siker. Igen sikeres akarok lenni, és azt akarom, hogy a Földön élő összes ember ismerje a nevemet. És ezt csak egy módon tudom véghez vinni. Vagy egy körözött bűnöző leszek és velem lesznek tele a hírek. Vagy pedig jelentkezek egy tehetségkutató műsorba és a hangommal elvarázsolom az embereket. Végül az utolsó megoldást választottam.
Igazából a zene mindig az életem része volt, csak soha nem használtam ki. Mindig azt gondoltam, hogy fiú létemre egy kicsit ciki ha a színpadon mutogatom magam. Meg aztán a szüleim sincsenek nagyon elragadtattva attól az ötlettől, hogy én egyszer énekesnek álljak. Szerintük a híres ember csak ingyenélő majmok, akik semmittevésért kapják a pénzt. Én is szeretnék a semmiért milliókat kapni. De mint mondtam engem nem a pénz érdekel, hanem a hírnév. Nagyon klassz lehet egy hatalmas stadion színpadán állni miközben több ezer ember a Te nevedet ordibálja és veled énekli a dalszövegeket amit Te írtál saját magad. A dalszövegírás pontosan annyira közel áll a szívemhez mint az éneklés. A csajok pedig nagyon buknak azokra a pasikra akik elő mernek adni egy gitárral egy általuk megírt dalt. Én már csak tudom.
Az X-Factor válogatójára nem jutottam el, mivel a szüleim nem engedtek fel Londonba egyedül a válogató napján. Szívás. De megfogadtam, hogy ha egyszer idősebb leszek még egyszer megpróbálkozom.
A szívem mélyén még örülök is neki, hogy nem engedtek el, ugyanis alig tizennégy évesen szerintem nem vittem volna valami sokra a műsorban. Ahhoz még tényleg túl fiatal voltam. Azonban attól a pillanattól fogva komolyabban kezdtem el foglalkozni a zenével. Elég nagy cucc ha az ember egyedül tanul meg gitáron játszani. Nekem sikerült. Ezért úgy gondoltam, hogy ideje lenne elvarázsolni a csajokat.
Meg is találtam az áldozatot. Egy Sarah nevezetű lány, velem járt matekra meg kémiára. Az órák helyett mindig az Ő haját néztem ami annyira göndör volt, hogy spagetti tésztára emlékeztetett. Minden nap rám mosolygott amiből azt a következtetést vontam le, hogy biztos bejövök neki. Így hát kinyomoztam, hogy hol lakik, majd elterveztem, hogy egy este szerenádot adok az ablaka előtt. Tudtam, hogy rögtön belém fog zúgni így a gitárommal együtt elmentem a házukhoz, majd az általam megírt dalt kezdem el játszani neki. Sarah ki is hajolt az ablakán, viszont nem egyedül. Igen, pasija volt, és igen, a szerenádommal pont megzavartam a kis akciójukat. Életemben nem rohantam még olyan gyorsan mint akkor este. Ez van. Én valahogy mindig azokat a csajokat fogom ki akiknek pasijuk van.
Nem hagytam abba a zenélést, csak egyszerűen félre tettem. Tudtam és most is tudom, hogy jó vagyok, de még nem jött el az én időm. Azt akarom ha egyszer újra jelentkezek egy tehetségkutató műsorba, akkor a közönség és a zsűri tagjai is állva tapsoljanak. Van tehetségem és ezt egyszer ki is fogom használni, de nem most mivel jelenleg a videójátékom fontosabb.
- Gyere el velem ma éjjel abba a videóüzletbe! - hadarom el egy szuszra és még csak nem is pislantok. Csak komoran várom a reakcióját. Bízom benne. Muszáj segítenie nekem, hisz az öccse vagyok.
- Tudtam én, hogy csak azért hízelegsz nekem mert valamit akarsz Tőlem. - most komolyan ennyi mindent fogott fel ebből az egészből? Én itt kiszáradok már a sok beszédtől, hülyét csináltam magamból, erre Ő neki csak annyi esik le, hogy nem a szívemből mondtam azt, hogy mennyire jó testvér.
- Komolyan Benny. Te vagy az utolsó reményem! Ha nemet mondasz, akkor tényleg nem mehetek el ma éjjel mivel anyáék nem engednek el. - ez a dolog már kicsit sem vicces.
Kezdem tényleg elveszíteni a reményt ami határozottan nem jó. Ha feladom, akkor tényleg minden veszve van. Holnaptól hallgathatom a barátaim gúnyolódását miszerint egy kis pöcs vagyok akinek a szülei parancsolgatnak. És lehet tényleg igazuk van. Más gyerek addig cirkuszolna míg el nem engednék. Sőt talán még ki is mernének szökni a szobájukból csak azért, hogy eljussanak. Azonban én nem ilyen vagyok. Túlságosan szótfogadó vagyok és nem mernék ellent mondani a szüleimnek.
- Megvan rá az okuk, hogy miért nem engednek el. - válaszolja egyhangúan. Mintha annyira ismerné a szüleinket. Nincs is okuk! Csak találgatnak, hogy ne mehessek el mivel tudják, hogy mennyire fontos a számomra.
- Csak találgatnak össze - vissz! - csattanok fel idegesen. - Nem veszem be azt a dumát, hogy veszélyes a város éjjel. Ha ovis lennék meg tudnának ezzel félemlíteni, de most már nem. Jobbat is kitalálhattak volna. Habár felesleges hazudniuk, hisz úgyis tudom, hogy az a bajuk, hogy egyszerűen nem akarnak elengedni mivel még mindig gyereknek hisznek.
- Ebben határozattan igazuk van, sajnos - húzza el a száját és az arca a megszokottabbnál jobban komor lesz, miközben az ágya feletti kis polcra terelődik a figyelme. Én sem állok meg, hogy ne kövessem a pillantását. Benny egy csoport képet néz. Ha jól tudom az osztálytársaival pózol épp úgy tavaly , egy iskolai rendezvény keretein belül. Benny észre veszi, hogy értetlenül bámulom a képet, ezért megköszörüli a torkát és ismét beszélni kezd. - Emlékszel Carmenre? - kérdezi, majd feláll, hogy tudja leemelni a képet a polcáról és ismét leül az ágyára, de ezúttal int, hogy csatlakozzak mellé. Mikor mellette ülök és az ölében pihenő képet nézzük, rámutat egy vörös hajú lányra. Láttam már Őt, talán egyszer. Viszont eléggé rossz dolgok történtek vele ha jól emlékszem. - Tavaly megerőszakolták, mikor az évzáró buliról ment haza. - rémlik valami. Az egész város akkorban erről beszélt. Ha jól tudom a rendőröknek még a férfit is sikerült elkapniuk aki ezt tette vele. Az ilyenek nagyon megérdemlik a börtönt. Carmen nem érdemelte meg. Bennynek nagyon jó barátja volt, és mikor megtudta, hogy mi történt a lánnyal teljesen magán kívül volt.
Viszont nem értem, hogy jön most hozzám Carmen. Én fiú vagyok szóval nem kell attól tartanom, hogy esetleg valaki megerőszakol egy bokorban. Feltéve ha az illető nem meleg. De ilyentől nem tartok.
- Mi közöm van nekem ehhez? - kérdezem értetlenül. - Nem hiszem, hogy engem valaha is meg fognak akarni erőszakolni. Ha nem vetted volna észre, én nem vagyok lány. - jesszusom mégis mi a francról beszélünk mi most?
- Carmen, késő éjjel indult el akkor haza és egyedül volt! Nem érted a dolog lényegét még így sem? - emeli feljebb a hangját Benny, mire én csak vállat vonok. Ne hasonlítgasson engem már egy megerőszakolt lányhoz. Miért nem csapta le az illetőt, vagy kezdett el kiabálni? Vagy miért pont egy olyan úton indult el haza ahol senki nem lakott? - Wolverhampton nagyon is veszélyes éjjelente! És ne védekezz nekem azzal, hogy fiú vagy így nem erőszkolhatnak meg. Viszont nyugodtan kirabolhatnak, megkéselhetnek, agyonverhetnek...
- Oké, felfogtam! - szakítom félbe amilyen gyorsan csak tudom mivel a gyomrom kavarogni kezd, ahogy ezek az ocsmány dolgok elhagyják a száját. Még csak bele gondolni is rossz, hogy valaki elkezd követni, majd hirtelen belém bök egy konyhakést, vagy meg leüt egy bazinagy kővel, vagy mit tudom én. - Akkor ezek szerint rád sem számíthatok. - mondom szomorúan és megpiszkálom az orrom.
Itt az ideje, hogy bele törődjek. Nem jutok el és kész. Igazságtalan az élet, de ez van.
- Nem mondtam, hogy nem számíthatsz rám. - Benny hangja határozottan cseng. Tekintetem rögtön felderül és kis híján a nyakába ugrok, de aztán meggondolom magam mivel még semmit nem mondott biztosra. Viszont reményt azt adott.
- Szóval akkor eljössz velem? - kérdezem izgatottan.
- Az van, hogy szívesen elkísérnélek, de hivatalos vagyok egy buliba és nem szeretnék Bellának csalódást okozni - kezd el töprengeni én pedig akaratom ellenére felmorgok a Bella név hallattán. Bella egyet jelent Benny nagy szerelmével. Lassan már három éve boldogítják egymást és nem úgy néznek ki mint akik valaha szét akarnának menni. Pedig a csajban semmi nagy cucc nincs. Szerintem a bátyámnak sokkal jobbra is telne, de egyszerűen neki ez a kis liba kell. A csaj úgy ugráltatja Bennyt ahogy csak akarja, ez a marha pedig mindent meg is csinál neki.
- Éjfélre kell csak ott lennünk. Addig nyugodtan elmehetsz Bellácskával bulizni. Nekem jó ha csak tizenegyre jössz értem. - ajánlom fel neki izgatottan, magamban pedig imádkozok, hogy menjen bele. Ez így annyira tök jó. Hisz még csak hat óra van. Ha nyolckor elmennek abba a buliba, akkor tizenegyik még meg is unják az egészet.
- Ezt először vele kell megbeszélnem - válaszolja nagy töprengés közepette, majd a nadrágja zsebéből előhúzza a mobilját. Csodás. Szóval egy csaj fogja eldönteni, hogy el e mehetek vagy sem.
Megsemmisülten terülök szét a bátyám ágyán és reménykedem benne, hogy az égiek meghallják az imáimat...

20 megjegyzés:

  1. Imadom ahogy irsz. Tok jo. Varom a kovit. Mind1 mikor csak jojjon. ;)
    Puszi Sári
    Ui: first comm

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kösziiiiiii :* minden kedden tuti h jön egy rész ;) és igen tiéd az elsőőőőőőőőő

      Törlés
  2. Kedves Do_Payne!
    Először is ne törödj a komik a számával, mondtam már, hogy a legtöbb ember lusta! Én is ezért nem írtam az utolsó két fejezethez megjegyzés, de el kell mondanom az összes tökéletes volt, így Liam szemszögéből is, szóval nyugi!
    A részről pedig annyi, hogy most már két emberrel több ember van akit utálok ebben a töriben.. Liamék szüleit! Bakker én fiatalabb vagyok, mint Liam, de mégis elengednek a szüleim a barátaimmal.. még, ha azért egy órát kell utaznom a barátomig... de ez hosszú!
    Egyébként nekem nagyon tetszik, hogy egy héten kétszer hozod a részeket! Mármint többször is olt ilyen, és az olyan jó!!
    Mindegy.. a rész perfect, és siess a kövivel!!

    xx boplelle

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szinte mindig úgy van h hetente két részt hozok, de van úgy h többet is :P attól függ mennyire van kedvem írni xD és igen tudom h lusták az emberek mivel én is az vagyok, de itt azért mégiscsak túl sok a feliratkozóm ahhoz h csak három embernek legyen kedve komizni :|

      Törlés
  3. szuper lett, mint mindig, nem tudom elégszer elmondani, hogy örülök, hogy a blogodra találtam és hogy boldogítasz a mindennapokban :D
    és mikor meglátom, hogy van rész, akkor úgy örülök mint majom a farkának :D
    egyébként a desing is PER-FECT, nagyom tetszik, és határozottan nagyon szép ez a szín :D
    a résszel kapcsolatban pedig úgy érzem, hogy Liammel valami történni fog, míg a játékért megy, vagy az este folyamán lesz valami..
    várom a kövi részt. :D :3
    xoxo

    VálaszTörlés
  4. Fú nagyon régóta olvasom a blogod viszont csak most vettem rá magam hogy véleményt írjak.
    Hát nagyon imádtam a részt és imádom az egész történetet,mert nem sablon és kiszámíthatatlan,nagyon várom a folytatást és a desing is perfect

    VálaszTörlés
  5. Az egész a rohadt matek hibája.
    Nem az enyém! Oké, részben az enyém is, de részben a hülye tanáré is, hogy szívózik velem.
    De sikeresen lezártam egy kettessel ma, szóval nem kell paráznom, hogy esetleg megbukok.
    No mindegy.
    Sajnálom, hogy nem írtam kommentet a nem tudom hány részhez, de mentségem legyen, ma olvastam el, ahol legutóbb abba hagytam, mert kb annyi időm sem volt géphez ülni, hogy elolvassam a részeket.
    De mostantól megpróbálok írni mindig.~
    Igazából, én már azt a részt várom, mikor már bekerülnek mind a ketten a gyógyintézetbe.xD
    Liam kb olyan volt az előző és a mostani részben is mint én, mikor akarok valamit.xD Csak én úgy kezdem, hogy "Anyuu, szeretleek.", na ilyenkor már tudják, hogy akarok valamit.xD
    Fhu de jó lesz végre kipihenni magam holnap, meg vasárnap.~ Hosszú volt ez a hét, és remélhetőleg, ha jól tanulok nem lesz több ilyen húzásom.
    Annyira nem tudok mit írni, ezt is valahogy félálom között írom neked, mert mindjárt leragadnak a szemeim, de mindenképp elakartam már olvasni a részeket. Meg is vagyok fázva. Búú, nagyon köhögök, és még éjjel is, és mindig felkelek, és alig tudtam magam kipihenni a tanórákra.
    Remélem a te bizid jobb lesz mint az enyém.:D
    Nem tudok még mit írni ne haragudj, majd a kövinél megerőltetem az agytekervényeimet.;~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. arra a részre már nem kell sokat várnod ;) én nem kapok bizit már xD én sem nagyon tudok mit írni most neked mivel nem fog rendesen az agyam ugyanis még korán reggel van szóval félálomba vagyok, de csak most van időm válaszolni a komikra :c

      Törlés
  6. Szia nekem nagyon tetszik ez a törid is es Liam szemszogebol is nagyon erdekes :) kivancsian varom a kövi részt sok sikert hozza :)

    VálaszTörlés
  7. Testvéri összetartás! Kíváncsi vagyok mi fog ebből kisülni! Izgatottan várom a kövi részt! :3

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó rész lett,imádom ahogy,írsz.!❤ És én azért nem szoktam sokat komozni,mert nem merek meg,sokszor nem tudom megfogalmazni,mot irjak.;/ De,attol meg mindig olvasom a blogod és imádom is csak,nem mindig tudok komizni mert,nem tudom megfogalmazni meg,ugy nagyon nem is merek...:( Szóval remélem megérted,hogy,hogy értem!:$❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. miért nem mersz? nem eszlek meg ( vagyis eddig még senkit nem ettem meg xD ) minden fogalmazást megértek :P igazából nem nagyon értem, h mit is akarsz ebből kihozni, mivel tőlem tényleg nem kell félni, meg megis értem a fogalmazásod :D de ahogy gondolod...

      Törlés
  9. Hmmm, várom, hogy mi fog kisülni ebből az éjszaki kiruccanásból.;)
    Ami a kommenteket illeti, sajnos én se mindig tudok véleményt írni, az időmből gyakran csak arra telik, hogy elolvassam az új részt. Viszont mindig pipálok! :)
    Nagyon várom a következő részt és igyekszem majd ahhoz is leírni a véleményem.:)
    xoxo, Daisy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. semmi gond :D ezt most nem azért írtam h jujjjj most mindenki komizzon nehogy abba hagyjam a törit...eszembe sincs ilyen...egyszerűen csak azt nem értem, hogy minek vannak ennyien feliratkozva ha teszemazt csak három ember komizik...

      Törlés