2015. január 6., kedd

| Chapter Five |

Helllóóóó!!! Meg is érkeztem a kövi résszel ;) Szerintem sokan sejtitek, hogy mi fog történni benne, de azért remélem, hogy ezt leszámítva tetszeni fog és megdobtok pár komival :D szóval komizniii




Mintha egy horrorfilmbe csöppentem volna. Vagy inkább egy krimi sorozatba ahol én vagyok az a szereplő aki akarata ellenére szembe találta magát egy hullával. Viszont a sorozatokban nem igazi vérrel van átúztatva az áldozatok ruhája, és a fejükből sem a saját végük folyik ki. Azonban nem hinném azt, hogy Juliaból is csak kamu vér folyik, és azt sem hiszem, hogy direkt tudja a szemét így nyitva tartani. Én már percek óta csak bámulom, és egy ember nem bírja ki ennyi percig pislogás nélkül. Ráadásul a szemei nem is normális módon vannak kinyitva. Ha jobban megfigyelem, akkor láthatom, hogy szinte már majdnem ki vannak fordulva a szemgolyói. Mint azoknak az embereknek akik szörnyet haltak.
Lábaim földbe gyökereztek, egyik kezemmel még mindig az ajtókilincset nézem, és tekintetemet képtelen vagyok levenni a földön, holtan fekvő lányról. Feje egy picit oldalra van döntve, bal lába ki van fordulva. Vörös ruhájában egy száraz pont sincs, ugyanis az egész vértől csöpög. Pont úgy ahogy a kócos haja is. Bőre hófehér, szája apróra ki van nyitva, ajkai pedig lilák. Szörnyű látvány.
Azonban mégsem állom meg, hogy ne menjek oda és nézzem meg közelebbről. Lassan sétálok a megmerevedett testhez, majd nézek le rá töprengve.
Mégis mi történhetett vele? Nem úgy néz ki mint aki beteg volt és ma jött el az utolsó órája, vagy valami. Mert ha így lett volna akkor tudta volna és nem jött volna el bálba. De Julia nem is úgy nézett ki mint aki ma éjjel meg akar halni. Láttam Őt ma este. Egy csomó diák társaságában. Boldog volt és vidám. Szokás szerint Ő volt a társaság központjában. Valamin nevetett, majd elnyelte a tömeg. És azóta nem is láttam. Tobias is kereste, de hallottam mikor valaki mondta neki, hogy el kellett mennie rendbe szednie magát. Talán akkor ment el a mosdóba. Vajon rosszul lehetett? Nem, Julia határozottan nem úgy nézett ki mint akinek van valamilyen súlyos betegsége.
Itt nem, rosszullétről, rákról vagy infarktusról van szó, amire az ember soha nem számíthat, hogy mikor jön el. Julia nem természetes halállal halt meg, hanem meggyilkolták.
Mégis mi ütött belém, hogy halottnak nyilvánítok egy lányt, akiről nem is tudom, hogy az? Lehet, hogy még van benne egy kis élet és talán az orvosoknak sikerül Őt megmenteni. Utálom Juliat, de a halálát azért soha nem kívántam. Akár mennyi rossz dolgot is elkövetett ellenem, nem vagyok egy szörnyeteg, hogy most csak így itt hagyom.
Egy mély levegőt veszek és lehajolok, majd mellé térdelek és a vérben úszó arcát nézem. Ki tudja, hogy mióta fekhet már itt, ugyanis szinte már vérbe van fagyva. Hezitálok. Félek megérinteni a bőrét. Pedig meg kellene tennem, mert akkor lehet, hogy megmozdulna vagy valami. Hányhatnékom van ettől az egésztől, de mégis összeszedem magam és gyengéden megérintem a homlokát. Hideg mint a jég. Lesokkolva nézem, hogy az ujjaim is véresek lettek, pont úgy ahogy a rózsaszín ruhám alja és a harisnyám is, a padlón szétfolyó vér miatt.
Most már tuti, hogy meggyilkolták. Jobban mondva fejen lőtték, vagy késelték meg, vagy...rengeteg mindennel végezhettek még vele. De ki ennyire szívtelen? Nem, ez nem jó kérdés. Ki az aki ennyire utálta Őt. Hisz a suliban mindenki felnézett rá és szinte már tisztelték. Julia maga volt az iskola tökéletessége. Akkor mégis, hogy a francba létezhet az, hogy most itt fekszik holtan, meggyilkolva?
A kilincs ismét megmozdul. Lefagyok, és képtelen vagyok megmozdulni. Még mindig pontosan ugyan úgy térdelek a halott lány mellett, mint az elmúlt pár percben. Talán csak annyi lett a külömbség, hogy a gyomrom ficánkolni kezd az idegességtől, ahogy azt figyelem ahogyan a kilincs lassan lenyomódik, majd valaki belép a mosdóba. Mi van akkor ha az a valaki tért vissza, aki ezt csinálta Juliaval? Lehet, most akarja eltüntetni vagy valami. Ami rám nézve nem egész jó, mivel én még határozottan élek, így egy új áldozatnak számíthatok.
Azonban a félelmem rögtön tovaszáll mikor a helységbe belépő alak nem más mint Tobias. Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt és halványan még rá is mosolygok a fiúra. De Ő figyelembe sem vesz. Tekintetét le sem veszi Juliaról. Aztán én is észbe kapcsolok. Megmozdulok, hogy tudjak felállni, de erre Tobias az ajtóig húzódik és nem bír megszólalni. Percek telnek el míg ki tudja nyitni a száját.
- Mit tettél Vele? - néz a szemem közé. Mintha hideg vízzel öntöttek volna le olyan érzés kap el. A fejemet rögtön csóválni kezdem, és ezzel a cselekedetemmel próbálom a tudtára adni, hogy félre érti a helyzetet. Én ugyanis semmit nem csináltam Juliaval. Mégis, hogy gondolhat rólam ilyet? - TE MEGÖLTED ŐT!!! - ordítja el magát és elkezd rám mutogatni. Még hevesebben kezdem el csóválni a fejem és ezzel felállok a test mellől. Meg kell magyaráznom Tobiasnak azt, hogy én is ilyen állapotban találtam rá a lányra.
- Nem! - mondom komoran.
- Hazudsz - vágja rá gondolkodás nélkül és keze már a kilincsen van. - Tiszta vér vagy, Julia is véres. Figyeltelek Nelson. Fél órája leléptél a tornateremből, simán volt időd ezt csinálni Vele. - vágja a fejemhez a súlyos vádakat. Véres kezeimet bele törlöm a ruhámba és megindulok a fiú felé. De Ő akkorra már kinyitja az ajtót. - SEGÍTSÉG!!!  - nekem végem van.
Pár perc sem telik el és az igazgató rohan a lány mosdó felé, pár tanárral és diákkal. Én pedig még mindig ott állok Julia mellett és mindenki úgy néz rám mintha tényleg egy gyilkos lennék.
- Valaki hívja a mentőket és a rendőrséget is. - köszörüli meg a torkát az igazgató úr, de a rendőrség szónál rám néz. Ilyen nincs.
- Nem én csináltam! - csúszik ki a számon. - Mikor ide jöttem már így nézett ki. Azért vagyok véres mert segíteni akartam rajta. Így hozzá kellett érnem a bőréhez, hogy megnézzem van e benne élet még. - életemben még senki nem nézett rám ennyire megalázóan, mint ebben a pillanatban. Eddig csak gyűlöltek és megaláztak. Viszont a mostani pillantásuk maga volt a pokol. Pontosan úgy néztek rám ahogy én mindig is gondoltam. Elegük volt belőlem, sőt kívánták a halálomat. Gondolataikban engem képzeltek Julia helyére. Tudtam, hogy senki nem fog nekem hinni. Miért is hinnének nekem? Hisz tényleg úgy nézek ki mint aki megölte Őt. Szóval egy gyilkosnak nézek ki.
És ez a véleményük rosszabbul esik mint az mikor utáltak. Igazat beszélek, de ezt ki fogja elhinni?
- Mindig is utáltad Juliat. Akkor miért ne ölhetted volna meg? - a hang Sandyhez kapcsolódik, vagyis Julia legjobb barátnőjéhez. A tanárok komolyan elkezdenek bólogatni, szóval neki adnak igazat. Attól mert utáltam nem azt jelenti, hogy képes is lennék Őt megölni. Nem vagyok hülye. Tizennégy éves vagyok könyörgöm. Lehet magammal elkövetek fájó dolgokat, de soha senkihez nem lennék képes hozzá nyúlni és bántani. Ha ilyen lennék akkor már rég agyon vertem volna mindenkit akik valaha engem bántottak. De én nem tettem!
- Mira, megtennéd, hogy felmész az irodámba addig míg a hatóság emberei és a mentősök megérkeznek? - néz rám az igazgató, de választási lehetőséget nem ad, mivel a fejével biccent a tesitanárnak aki kicsit sem kedvesen ragad karon, majd kezd el húzni maga után egyenesen az említett helység felé. Hazudnék ha azt mondanám, hogy még soha nem jártam az igazgatói irodába, de akkor hazudnom kellene, ugyanis elég sokszor voltam már itt látogató, mivel valahogy mindig engem büntettek meg mindenért.  A tanárom lenyom az egyik kényelmetlen székre és kimegy, de hallom ahogy rám zárja az ajtót. Most komolyan azt hiszik, hogy képes lennék megszökni?
Alig telik el pár másodperc máris zokogásban török ki. Igaza volt anyának, tényleg elképesztő éjszakám lett. A szüleim! Az igazgató már tuti, hogy nekik is szólt. Vajon Ők el fogják hinni, hogy tényleg én öltem meg Juliat? Mi lesz velem ha mindenki elhiszi ezt? Fiatal vagyok én még a börtönhöz. Semmi kokrét bizonyítékuk nincs is rám. Csak annyi, hogy ott voltam véres ruhában. Ez nem valami sok.
A zár kattan és belép egy számomra ismeretlen alak. Rögtön tudom, hogy orvossal van dolgom ugyanis fehér köpenyt visel.
- Mit akar Tőlem? - kérdem kicsit sem kedvesen. Próbál kedvesen rám mosolyogni, de nem nagyon sikerül neki. Inkább félelmetes ahogy engem vizslat. Attól fél, hogy legyilkolom vagy mi?
- El kell végeznem rajtad pár vizsgálatot. - válaszolgja gondolkodás nélkül. A vizsgálat egyet jelent a vetkőzéssel. És ha én most levetkőzöm akkor meg fogja látni a vágás nyomaimat. Ő pedig nem fogja elhinni, hogy macska karmolások. Ő nagyon is tudni fogja, hogy azok érvágások. Azt hiszem, hogy most tényleg végem van. A doktor az aki lehúzza rólam a felsőmet és az első dolog amin megakad a szeme az a csuklóm. Nem szól semmit, csak a papírjaihoz fordul majd ír rá valamit. És ez így folytatódik hosszú- hosszú percekig. Nem szól semmit csak a testem összes négyzetcentiméterét végig nézi. Fogalmam sincs, hogy mire jó ez az egész. Én csak remegve és sírva tűröm az egészet. - Meg is volnánk. - csapja össze a kezét és sietősen kimegy a helységből. Azonban hallom mikor bscsukódik utána az ajtó, hogy valakivel elkezd beszélni. Nem ismerem meg a hangokat, de mikor megint nyitódik az ajtó és a szüleim lépnek be rajta, látom, hogy az orvos egy rendőrrel folytat egy mély beszélgetést.
- Mira! - anya sírva fakad és elkezd felém rohanni, majd erősen magához húz és egy csomó puszit nyom a hajam közé. Apa pedig csak hátulról gyengéden átölel.
- Ugye nem hiszitek el amit mondanak? - kérdezem zokogva. - Nem én öltem meg Juliat! Mikor bementem a mosdóba már ott volt...
- Semmi baj, mi hiszünk neked. - simogatja apa a hátam, de ez nem volt valami meggyőző. Apa megint szólásra nyitja a száját, de megint az orvos jön be, de most már a rendőr is vele tart.
- Úgy tűnik, hogy a lány egy megrögzött hazudozó. - tér rögtön a lényegre a rendőr. Rögtön abba hagyom a sírást és nagy szemekkel meredek a férfira. Hazudozó? Én?
- A lányom nem hazudozó! - kéri ki magának anya és még szorosabban húz magához. Anya képes lenne még egy rendőrrel is összeveszni ha tudja, hogy igaza van.
- A lánya, akit maga ennyire védelmez, vágja az ereit a csuklóján. Éhezteti magát és mindezek mellett egy konyha kést tart a hátizsákjába. Öngyilkossági kísérletek sorozata látszik meg a testén és az osztálytársai szerint teljesen beszámíthatatlan. Nem egyszer fordult már elő, hogy a diákok rettegtek Tőle. - ezt nem hiszem el. Még itt is hazudnak. Oké, azt bevallom, hogy vágom az ereimet és, hogy éheztetem magam, meg a késes ügyet is, de senkit nem tartok rettegésben. Ők azok akik engem tartanak rettegésben. - A maguk lánya súlyos beteg. Orvosi kezelésre van szüksége! - orvosi kezelés? Milyen orvosi kezelés? És milyen beteg vagyok?
- Mira nem idegbeteg! - emeli fel a hangját apa.
- Mr. Nelson a bizonyítékok sajnos nem ezt mutatják - csóválja meg a fejét a rendőr. Ilyen komolyan nem lehet. Még, hogy én idegbeteg! Komolyan úgy nézek ki mint aki totál idióta lennék? Ugye ez csak valami rossz vicc, vagy valami? - Arra azonban nincs bizonyíték, hogy Ő csinálta volna ezt a lánnyal. Ezért a hatóság emberi úgy gondolták, hogy addig míg nem lesz meg az igazi tettes Ms. Nelsont nem vádolják meg gyilkosság cselekedetével. Mindezek mellett, be kell vonulnia egy elmegyógyintézetbe, ugyanis a helyzete csak romlani fog ha nem kap megfelelő segítséget.
Elmegyógyintézet? Mi ez az egész? Nekem nincs semmi bajom! Nem szorulok segítségre. Magam is tudok segíteni magamnak. Elmegyógyintézetbe csak a idegbetegek csukják be. Akkor ezek szerint én is az vagyok. De mégis, hogy lehet, hogy idáig fajult ez a dolog? Ennyire reménytelen lennék? Ezek szerint igen! Talán megérdemlem, hogy tényleg becsukjanak oda. Így legalább senkinek nem lesz több gondja velem.


14 megjegyzés:

  1. Egyszerűen fenomenális vagy tudsz róla? :D Miért mindig Mirát vádolják mindenért? Vajon ki ölte meg Juliat? Az az érzés, amikor haza érsz a suliból, felmész bloggerre, és meglátod hogy a kedvenc írod új részt rakott ki felbecsülhetetlen <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sajnos nem tudom hogy milyen érzés lehet de biztos klassz :D örülök neki h örömet tudok okozni :P

      Törlés
  2. OMG. Nagyon jó rész lett, nagyon tetszett :) Szegény Mira..Ki fog derűlni, hogy ki volt a gyilkos?

    VálaszTörlés
  3. Oké, nos wow!
    Julia megérdemelte, de a másik! Mira megy az elmegyógyintézetbe, és elmondom, hogy már a diri sem szimpi nekem! Mira viszont annál inkább! Imádom azt a lányt, őt most kérlek ne öld meg a végén! A rész ismét perfect lett, ahogy az előző is, nem emlékszem, hogy írtam - e valahol visszajelzést, így most elmondom, hogy imádtam!
    Sajnos most ennyire jutott időm, mert megyek korrepetálni és későbbel felejtem.. de még egyszer; imádom!

    xxboplelle

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a diri többet nem fog szerepelni ;) nem tudom, hogy mi lesz még a végén xD amúgy eddig csak egy lány öltem meg :D az előzőhöz facebookon írtál :P

      Törlés
  4. Ez nagyon jó lett! Annyira várom, hogy mi fog vele történni! Meg hogy mikor találkozik Vele!! Szóval siess!! Puszi! :3 ♥

    VálaszTörlés
  5. Ohh.. o.O
    annyira éreztem, hogy Mirára fogják kenni, és szerintem Tobias volt az, legalábbis erős megérzésem van ezzel kapcsolatban..
    kíváncsi vagyok, hogy mi lesz vele az intézetben.
    szupi lett, várom a kövit :33 :D
    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. majd kiderül, hogy ki volt az :D minden kérdésedre hamarosan választ kapsz :D

      Törlés
  6. Kedves Do_Payne!

    Jajci... Most mért kell ijen hüjének lennie a rendőrnek? Még hogy ő idegbeteg! Hahh... Vajon ki ölte meg Julit? Biztos valami nagymenő. Elfelejtettem, vagy nem írtad ( inkább az előbbi) de itt a(z) One Direction bandaként jelenik meg?
    Remélem jól telt a szüneted, meg a szilvesztered.
    Chüsi Tami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen bandaként fognak megjelenni...pont úgy mint a valóságban :D
      nekem egész jól teltek az ünnepeim, és neked? :D

      Törlés
  7. Eszméletlen jó rész lett.*O* de nagyon durvaa is.:00:$ es es...izgalmaas.*--* sajnálom szegény Mirat,hogy mindent rá fogtak.://

    VálaszTörlés