2015. február 28., szombat

| Chapter Eighteen |

Hellóóóó! Így szombat kora reggel meghoztam a friss részt, ami ismét olyan kis nyugodt. Nos tudom, hogy a mostani fejezetekben nem történik semmi, de hát a való világban sem barátkozik össze két személy egy perc alatt ;) szóval ezek a részek inkább arról szólnak, hogy hogyan is alakul ki közöttük a barátság, de nyugi ezek után a fejezet után megint lesz egy más hangvételű :P nagyoooon szépen köszönöm a komikat, és remélem ehhez is írtok páran ♥




- Egészen véletlenül, nem áll a rendelkezésedre egy hajvasaló? - az ágyamon ülök és szokás szerint a hajammal játszadozom, már vagy olyan fél órája. Ez a művelet már a napi rutinommá vált. Nem azért fogok megőrülni mert Bennyt látom, hanem azért mert idegesít a hajam. Legszívesebben megfognék egy ollót és lenyírnám. Esküszöm szívesebben lennék kopasz, mint göndör.
Olyan ciki, hogy fiú létemre ilyen a hajam. Pedig állítólag cuki. Vagyis a családom és a nő nemű ismerőseim ezt állítják.
Azt sem tudom, hogy mikor göndörödtem így be. Tisztán emlékszem rá, hogy mikor kicsi voltam, egy szál göndör fürtöm sem volt. Normális fiús hajam volt, amit anya rendszerint lenyíratott. De aztán olyan pár éve mintha hirtelen kaptam volna egy új gént. A rövid hajam göndörödni kezdett, anya pedig nem volt hajlandó lenyíratni, mivel mindeni azt mondta, hogy milyen helyes pofim lett így.
 Ennél már csak az volt a szörnyűbb mikor a nagyim egyik barátnője közölte, hogy milyen kislányos arcom van. Kislányos! És ez még csak a kezdet volt, ugyanis volt tapasztalatom megérezni, hogy milyen az mikor lánynak hisznek. Anyával és Bennyvel egy bevásárló központban járkáltunk, mikor összefutottunk anya egyik régi osztálytársával. A nő pedig totál normálisan elkezd csevegni rólam, majd hirtelen közli : ' Nem is tudtam, hogy már van egy lányod is. ' Benny hetekig ezzel piszkált, sőt mindenkinek elmondta. Nagyon hülyén éreztem magam. Sőt a szívem mélyén nagyon is jól tudtam, hogy talán igaz is lehet.
Az arcom soha nem volt az a fiús fajta. A bőröm finom és puha, a szemeim olyanok mint a cuki kiskutyáké. Mindenre hasonlítok csak férfira nem. Könyörgöm tizenöt vagyok, de még mindig nem szőrösödöm! Az összes barátomnak már van pár szőre. Én még csak álmodni sem merek róla. Szerintem az én szőröm a fejemen nől és ezért van ilyen bozontos hajam.
Mert bozontos, ugyanis képtelen vagyok fésűvel kifésülni. Csak akkor tudom normálisan helyre hozni mikor megmosom és vizes. Senki nem tudja átérezni a helyzetemet. Életem legjobb döntése volt mikor tizennégy éves koromban úgy döntöttem, hogy lenyiratom. Na nem mintha anya örült volna neki, de miután az unokatestvérem Nora véletlenül bele nyomta a hajamba a rágógumiját, muszáj volt lenyiratkoznom. Utána pedig hagytam nőni, de csak annyira, hogy tudjam kivasalni. Elcsórtam anya rózsaszín hajvasalóját és mostanta már a legjobb barátok lettünk. El sem tudom képzelni a reggeleimet a hajvasalóm nélkül.
A Sors azonban úgy adta, hogy szétválaszt minket. Nincs hajvasaló, a göndör fürtjeim pedig újra vissza tértek, nagy bánatomra. Már tükörbe sem merek nézni, mivel tudom, hogy csak elájulnék magamtól.
Mira elfordítja a tekintetét az ablaktól, majd egy kissé furán néz rám, de felkacag. Most két lehetőség van. Vagy meg sem hallotta amit kérdeztem, ugyanis mikor a külvilágot nézi az ablakon keresztül, akkor minden más megszűnik a számára létezni. Vagy pedig azért kacagott, mert tetszik neki az ahogy a hajammal birkózom.
Én azomban türelmesen várok a válaszára. Fogalmam sincs, hogy ki szerint gyilkos ezköz egy hajvasaló. Helyesbítek, ki olyan ütődött már, hogy képes lenne magával végezni egy hajvasalóval. Maximum csak maradandó nyomot tudna hagyni vele a bőrén, de az életét nem tudná kiontani. Esetleg csak le tudná égetni a fülét, és talán a fájdalomba pusztulna bele. Szívesen elbeszélgetnék azzal a személlyel aki összeírta az elmegyógyintézet szabályzatát.
Itt minden rossz ami jó. Rossz az édesség. Rossz a hajvasaló. Rossz a kinti levegő. Rossz a telefon. Soroljam még?
- Minek kell neked egy hajvasaló? - a hajvasaló szót röhögve ejti ki.
Szóval nem rajtam nevetett hanem azon amit kértem. Fogadok, hogy közben maga elé képzelte azt ahogyan a hajamat vasalom. Lehet vicces látvány lehetek, de nem nagyon érdekel. Remélem Ő is azon emberek csoportját népesíti, akik azt hiszik, hogy csak a melegek vasalják a hajukat. Basszus ha egy férfi elmegy fodrászhoz lenyiratkozni, és nem nyiratkozik le annyira rövidre, akkor automatikusan, kérdés nélkül kivasalják a haját. Akkor minden férfi meleg? Vagy azért vagyok meleg, mert adok a külsőmre? Híresség akarok lenni. Egy élő legenda, akit az egész világ ismer. Természetes, hogy jól akarok kinézni, hisz kitudja mikor fedeznek fel véletlenül. Mondjuk ezt kétlem, mivel nem hiszem, hogy egy elmegyógyintézetben hírességet járó emberek járnak. Fura, mivel mióta itt vagyok rá sem gondoltam ezekre a dolgokra. Nagyobb bajom is van/volt annál, hogy az énekléssel meg a karrieremmel foglalkozzak - akarom mondani a nem létező karrieremmel. Karrierem lenne mostanra, ha el mertem volna menni az X-Factor meghallgatására. De nem mentem el. Talán jobb is, mivel soha nem kerültem volna be egy elmegyógyintézetbe, és ennek következtében soha nem ismertem volna meg Mirát. Szóval soha nem tudtam volna, hogy milyen érzés az mikor az ember megtalálja a legjobb barátját.
- Nem hiszem el, hogy neked nem tűnt fel a fejemen lévő madárfészekhez hasonlító valami! - hangom szinte már hisztérikusan cseng kínomban. Azonban Mirának nagyon is tetszik a szenvedésem. Annyira jól szórakozik rajtam, hogy szinte már lefordul az ablakpárkányról, de szerencsére két lábra érkezik. Viszont ez a kisebb baleset sem tántorítja el a nevetéstől, amibe szinte már megfullad. Szó szerint fuldoklik a röhögéstől! - Ez nem vicces! Szerintem már pár fióka is megtalálható a hajam között. - lehet utálom a hajamat, viszont örülök neki, hogy legalább ennyire szórakoztató vagyok. Ritka eset mikor Mira ennyire jól szórakozik valamin. Mondjuk szerencsére velem mindig ilyen felhőtlenül boldog, aminek kifejezetten örülök.
- Fogalmam sincs, hogy mi bajod van a hajaddal - vonja meg a vállát, pár hosszú másodperccel később mikor már csillapodott a nevetése. Azonban a vigyort nem tudja levakarni az arcáról. Jókedvűen huppan le közvetlen mellém az ágyra, majd apró, vékonyka ujjait a hajamba vezeti. Ezt eddig soha senkinek nem engedtem csinálni. Kifejezetten gyűlölöm ha valaki a hajamat piszkálja. Viszont Mira más lapra tartozik. Meg amúgy is, nem tudja tönkre vágni a séróm, sőt lehet, hogy normális hajat tudna belőle csinálni mivel lány. - Szerintem cuki. - kuncog fel és az ujja köré teker egy göndör fürtömet. A cuki szó hallatán elfut a pulykaméreg, és a lehető legcsúnyább nézésemmel áldom meg a barátnőmet.
- Pont ez a baj! - zsörtölődök és mérgesen összekulcsolom a kezeimet a mellkasom előtt. Mira nem hátrál. Sőt még több tincsemmel kezd el játszani. Legalóbb Ő jól szórakozik.
- Szerinted baj, hogy cukinak tartalak? - biggyeszti le az ajkait szomorúan.
Na most álljunk meg! Tudom mire gondoltok pont ebben a szent pillanatban. Sőt ha jól sejtem már a Mirával közös gyerekeinket is elképzeltétek. Meg az esküvőnket. Meg az első csókunkat. Ezek a dolgok soha nem fognak megtörténni kettőnk között. Ismétlem soha.
Tudom, hogy sokan azt tartják, hogy fiú és lány között nincs barátság. De mi igazából nem is vagyunk egyszerű barátok. Mi a legjobb barátok vagyunk! Sőt lelkitársak, vagy pedig nem vérszerinti testvérek. Olyan nincs, hogy Ő és én együtt mint egy pár. Ahhoz már túl fontosak vagyunk egymásnak. Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy akár úgy is tekinthetnék Mirára. Elég nekem a magam baja, és nagyon nincs most szükségem barátnőre. És ezzel Mira is pontosan ugyan így van. Mind kettőnk fő célja az, hogy végre elhagyhassuk ezt a helyet. Utána pedig majd meglátjuk, hogy mi lesz. Egy dolog azonban biztos, még pedig az, hogy örökre számíthatunk egymásra. Vagyis remélem.
Bennyt elveszítettem, de a Sors úgy döntött, hogy ad helyette egy Mirát aki pontosan helyettesíti a halott bátyámat.
- Mira, a fiúkat nem szokás cukinak nevezni - forgatom meg a szemeimet rosszállóan. Látszik, hogy még soha nem volt dolga pasikkal. A melegek a cukik, nem pedig én! - Ez olyan a számunkra mintha lebuziznának. - megakad a szeme és megint felkuncog. Nem hiszem el, hogy mindent ennyire viccesnek tart. Szerintem ezek nagyon is fontos dolgok.
- Már pedig Te akkor is cuki vagy. És még egyedi is. Most őszintén szerinted hány fiú rendelkezik ilyen göndör fürtökkel mint Te? - elgondolkozom. Wolverhamptonban én voltam az egyetlen akinek ilyen haja volt. Viszont soha nem éreztem magam egyedinek ez miatt. Ha valaki a hangom miatt tartott volna egyedinek, akkor arra még büszke is lennék. De nehogy már a hajam miatt legyek egyedi. - Szuper lehet egyedinek lenni valamiben. - mondja egy sóhajtás közepette.
- Te is egyedi vagy a magad módján - bököm meg a vállát játékosan, hogy jobb kedvre derítsem. Egy fancsali mosolyt kapok cserébe.
- Igen? - ráncolja össze a homlokát kérdően. - Szerinted tényleg egyedi vagyok? Mégis miben Liam? A sírásban? Vagy talán az az egyedi képességem, hogy napokig kibírom evés nélkül? - zúdítja rám a kérdéseket. És már megint az evésnél tartunk. Ha nem figyelek rá még mindig nem eszik rendesen.
- A múltkor hallottalak dúdolgatni. Szeretsz éneklni, ugye? - tényleg erről el is feledkeztem. Pár napja mikor én még az ágyban voltam és csukva voltak a szemeim, Mira addigra már felkelt és miközben ment a mosdóba elkezdett magában dalolászni. Egész jó hangja volt. Vagyis jó volt hallgatni azt amit csinált. Csak kár, hogy nagy halk és rövid volt.
Mira nem válaszolt. Továbbra is a hajammal játszik és nem is úgy néz ki mint aki akar válaszolni a kérdésemre. Úgy látszik megint egy fájó pontra tapintottam. Biztos egy rossz emlék, vagy valami.
- Nem énekelek. - válaszolja végül szűkszavúan. - Már rég nem.
- Pedig amennyit hallottam az jó volt. Nagyon is jó! Nem akarsz énekelni nekem? - kérdezem izgatottan. Tényleg szeretném Őt hallani. Mekkora lenne már ha lenyomnánk egy duettet, vagy valami. Tuti páros lennénk a színpadon.
- Mondtam, hogy nem énekelek - vágja rá fagyosan. Érzékeny téma, sejtettem.
- Miért? - faggatom tovább. Esküszöm egyszer ez fogja a vesztemet okozni. Soha nem tudom idejében befogni a számat.
- Szóval rendszeresen vasalod a hajad - vált gyorsan témát, én pedig nem erőltetem. Ha akarja majd egyszer úgyis elmondja. Ha pedig nem, akkor nincs jogom kérdezősködni. Ki tudja, hogy mi történt a múltjában. - Úgy nézhetsz ki mint egy tini popsztár. - nevet fel halkan és kihúzza ujjait a hajamból.
- Pont ez a célom. - mondom egyhangúan.
- Megengeded, hogy csináljak egy király frizurát? - kérdezi csillogó tekintettel. Megrémülök. Nekem frizurát? Nem a lányoknak szoktak frizurát csinálni? Azt hiszem most jött el az ideje, hogy féljek Mirától. Úgy látszik, hogy nem tűnt fel neki, hogy én nem egy játék baba vagyok.
- Nocsak, titkon fodrász is vagy? - kérdezem. Örülnék ha igen lenne a válasza mert akkor megnyugodnék. Mondjuk nem úgy néz ki mint egy fodrász.
- Nem. - vágja rá rögtön. Meghökkenek, de inkább gyorsan tovább folytatja. - Viszont mindig is szerettem volna megcsinálni valaki haját. - hatalmasat nyelek. Úgy látszik pont én lettem az áldozat.
- Ha nem szeretnélek ennyire, esküszöm már rég elküldtelek volna melegebb éghajlatra. Azonban most mégis feláldozom magam. - fújom ki a levegőt és borzongva nézem ahogy egy csomó hajgumit halász elő az éjjeliszekrényéből, meg egy fésűt. Becsukom a szemem Ő pedig rögtön munkába lát.
Húzza, fésüli, gumizza. Húzza, fésüli, gumizza. És ezt ismétli olyan negyed órán keresztül. Majd boldogan kezd el tapsikolni, és elkezdi a karomat rángatni, hogy kövessem a mosdóba ahol a tükör található. Félve nézek bele, majd rögtön röhögöm ki a saját arcképemet. Pontosan úgy nézek ki mint az a kislány abból a meséből amibe az az egy szemű zöld szörny, meg az a kék macskára való valami szerepelt. Két rövidke copfom van a fejem két oldalán. Röhejesen festek ki, de nem zavar, mivel jó Mirával együtt nevetni.  - Ígérd meg nekem, hogy soha nem leszel fodrász. - fordulok felé nevetve. Esküszöm ha még tovább nézném magam, meg is tetszene az amit látok. Mira hivatalosan is egy cuki kislányt csinált belőlem. Sejthettem, hogy ez volt a célja. De nem érdekel, mert jól szórakoztunk...



15 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett és aranyos.......nekem tetszenek ezek a részek
    Azt hittem hogy nem lesz a héten már rész mert mindig hétfőn és pénteken posztolsz

    Úgy örülök hogy összebarátkoztak

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát álltalában akkor szoktam posztolni de most úgy jött össze h szombaton is tudtam feltenni új részt :D

      Törlés
  2. Annyira imádom Liam göndör fürtjeit *-* Olyan édes :33 Siess <3

    VálaszTörlés
  3. de cukik *-* aww :D
    annyira jó hogy így egymásra találtak. :))
    remélem nemsokára elmondják egymásnak hogy miért vannak azon a helyen :D
    szupii lett, várom a kövit :3 xoxo

    VálaszTörlés
  4. Hát szerintem Liam tök cuki volt avval a frizkóval! Kiemelte a kis maci arcocskáját! Most hogy meghoztad a kövi részt, bearanyoztad a napomat! De most komolyan. Olyan imádni való volt, annyira örülök, hogy igy összebarátkoztak!!! Kis cukik, de most komolyan, tökre eltudom képzelni, hogy Liam és Pezz igy viselkedik egymással, még akkor is, ha barátnőjük v. barátjuk van.
    Sajnálom, higy megint csak most irok, de mindig elfelejtem.. De MINDIG ELOLVASOM..ezt tudd!!!! És mindig imádom..... Kérlek siess!!!

    Millió puszi
    xx boplelle

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mit nem adnék egy igazi Liam- Perrie selfiért ^_^ (bocsi ez most kikivánkozott belőlem xD )
      igen, tudom h elolvasod :P

      Törlés
  5. Tudtam, hogy ma lesz rész és ez az! A rész pedig nagyon aranyos volt!! Egyszerűen azt hittem megzabálom, mikor a hajáról panaszkodott!! Majd Mira ötlete, jót nevettem! Várom a folytatást!
    Puszi, Enci!

    VálaszTörlés
  6. Találd ki, ki vagyok :) két támpontot adok:
    1.az előző részhez nem komiztam
    2.szeretem elnyuújtani a magánhangzókat.

    U.i.: Nagyon jó lett a rész, nem baj, hogy ilyen...lankás. Majd beindul.

    VálaszTörlés
  7. csak ennyit fűzök hozzá: PER-FECT
    ja meg Liam és a göndör haja *-* *-* *-*

    VálaszTörlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés