2015. április 22., szerda

| Chapter Thirty - Four |

Hellóó!!! Óh Te Szent Szűz Mária.....320 feliratkozó??? are u kidding me? nem találok szavakat :D Köszönöm, köszönömöm és még egyszer KÖSZÖNÖM!!! Ti vagytok a legjobbak....és csak úgy megsúgom, hogy az eddigi részek közül ez a kedvenc részem :-) komizniiiiiiiiiiiiiiiii




- Úgy pakolj össze, hogy ide lehet soha többet nem jövünk vissza - apa megáll az ajtómba és onnan néz végig a szobámba.
A szobámba ami valójában már nem is az enyém, ugyanis tegnap hivatalosan is eladták, sőt ma reggel már költöznek is be. Pár óra múlva én már a New York-ba tartó repülőgépen fogok ülni, de még mindig nem pakoltam össze. Az órám pontosan hajnali négy órát mutat. Este tudtam, hogy úgyis képtelen leszek aludni ezért úgy döntöttem, hogy a pakolás még várhat. Azonban fél órája az anyám kiabálva nyitott be hozzám, miközben majdnem hozzám vágta az utazótáskáimat. Kikészült, úgy ahogy a család többi tagja is, - kivéve apát. Szerintem Ő az egyetlen aki örül neki, hogy vissza költözünk a gyerekkori otthonába. Anyám azonban nincs annyira elragadtattva ettől, ugyanis köztudott tény, hogy ennyi idő után is még mindig a család fekete báránya. A nagyi kifejezetten nem szereti Őt, úgy ahogy a rokonság nagy része sem. Pedig mindig próbál a kedvükbe járni, de hát tudjátok milyenek az amerikaiak. Tele van az orruk, mivel azt hiszik, hogy Ők sokkal menőbbek mivel nagyvárosiak. Anya pedig született brit, aki egész életében egy kisvárosban élt és óvónéninek tanult, és aki tökéletes családi életet szeretett volna messze a nagyvárosoktól. Hát ez nem jött össze neki, mivel mikor az egyetemétől el lehetett utazni két hétre New Yorkba megismerkedett az apámmal. Majd rá kilenc hónapjára megszületett Jessie. A tervek mind oda vesztek, a főiskolát távúton végezte el és leragadt New Yorkban a nagyinál. Ráadásul a családi élete sem olyan lett mint amilyet Ő szeretett volna. Én határozottan nem akarom úgy végezni mint az anyám. Biztos, hogy nem jönnék össze egy amerikaival.
Most ezt úgy mondom mintha annyira jó csaj lennék aki rögtön bepasizik mikor leszáll a gépről. Örülni fogok neki ha az új sulimban elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Megint új suli! Ebben az évben már a második. Ráadásul ahogy utána néztem megint olyan mint a régi gimim volt. Csupa sznob diák, akik a koruk ellenére mindent kipróbáltak már. Viszlát elit lányiskola, ahol gyomorgörcsel kezdem minden reggel nehogy meghúzzanak valamilyen tantárgyból. Azt hiszem itt szintén gyomorgörcsel fogok kelni minden reggel, de nem a jegyeim miatt, hanem az miatt, mert a diákoktól fogok megint rettegni.
A jó hír az, hogy a szüleim kárpótálsul mivel elválasztottak Liamtől, beirattak egy zene iskolába. Így heti két, - vagy akár több - alkalommal énekleckéket vehetek már, igazi zeneoktató tanároktól. Igen, eldöntöttem, hogy most, hogy a sulim megint nem lesz annyira éles, újra a zenére fogok koncentrálni. Csak ez az egy módja, hogy megint Liammel lehessek. Ha mind ketten a szakmában lennénk akkor egy csomót lehetnénk együtt.
Bánom már, hogy most nem gondoltam annyira komolyan az X-Factort. Ha én is annyira lekes lettem volna mint Liam, akkor tovább jutottam volna az élő műsorba és akkor most nem kellene a szüleimmel Amerikába mennem. Elcsesztem, de ezen most már nem tudok változtatni. Liam marad és tovább építgeti a zenei karrierjét ami nagyon felfelé ívél.
Az utóbbi napokban csak pár percet tudtunk beszélgetni, ugyanis állítólag eléggé kiakadtak rá mikor eljött hozzám a szülinapomkor. Kész káosz van most nálunk a döntő miatt. Egész nap csak próbálnak és próbálnak. Ráadásul már azt is megkapta, hogy Ő nem is akarja ezt az egészet. Ez nem igaz. Csak az a baja, hogy én elmegyek és fél attól, hogy magára marad. Képtelen bele törődni, hogy nem fogja tudni elpanaszkodni nekem a gondjait. Én mindig meghallgattam Őt, de ezek után ki veszi át a helyemet?
- Szerintem nem lehet, hanem biztos, hogy nem jövünk vissza ide többet. - jegyzem meg nyersen és egy újabb bőröndömet zárom be. Apa nem válaszol, sőt figyelmen kívül hagyja a bunkó megjegyzésemet. Egyszerűen már nem foglalkozik azzal, hogy én mennyire nem akarom ezt az egészet. Belefáradt már abba, hogy naponta hisztizem, Ő pedig mindig ugyan azt szajkózza, - Minden jó lesz! Semmi sem lesz jó, és ezt mindenki nagyon jól tudja. Nagy változás lesz ez a családnak.
- A helyedben sietnék ha nem akarsz futni a repülőtéren. - kacsint rám jőízűen miután végig nézett a szobámon ahol jelenleg a káosz uralkodik. Eléggé nehéz feladatnak bizonyul az összes cuccomat elkapkolni. Mivel semmit nem akarok itt hagyni. Már csak az kellene, hogy valamiről elfeledkezzek és itthagyjak. Meghasadna a szívem ha valami fontos dolgomról feledkeznék meg.
Mégis mikor apa száját elhagyja ez a mondat, rögtön abbahagyom a pakolást. Sietnem kell? De hisz Liam még nincs itt! Megígérte, hogy ide jön és kikísér a reptérig. Igaz, már rég itt kellene lennie, de ez még nem jelenti azt, hogy elfeledkezett rólam. Megígérte, hogy mellettem lesz. Soha nem hazudna nekem. Meg kell várnunk míg ide ér. Lehet csak elaludt vagy dugóba került, - ja, dugóba került hajnali négy órakor.
- De Liam...- állok fel és pánik lesz úrrá rajtam. Nekem látnom kell Őt még most utoljára. Ha nem köszönhetek el Tőle én nem tudom, hogy mit csinálok magammal. Miért nincs már itt?
- Biztos valami fontosabb dolga akadt. Nem tarthatod Őt tovább vissza Mira! Új élete van, amibe sajnos Te már nem tartozol bele. - nem akarom meghallani apám fájó szavait.
Fájó, de mégis igaz szavak. Haragudnom kéne apámra amiért most megakarja velem utáltatni Liamet. De mégsem haragszom meg rá, mivel a szívem mélyén tudom, hogy nagyon is igaza van. Liam már nem az a fiú akit én megismertem az elmegyógyintézetben. Új barátai vannak, akikkel sokkal több időt tölt együtt mint velem, hisz velük él együtt és mindenhova együtt járkálnak. Úgy tekint a négy fiúra mintha a testvérei lennének. Rám soha nem gondolt úgy mintha a testvére lennék, - vagyis soha nem mondta. Ráadásul lehet, hogy barátnője is van. Tudom, hogy van valami közte és az között az idegen csaj között. Szerintem egyszerűen csak nekem nem meri bevallani, mivel attól fél, hogy ez miatt majd elítélem Őt. Fél beszélni az érzéseiről, pedig míg az intézetben voltunk mindent el mert mondani nekem. Most meg állandóan csak a bandáról, meg a menő klassz életéről tud beszélni. Lehet, hogy nem is bánja azt, hogy most elköltözöm. Így legalább nem kell elviselnie a zaklatásaimat és nyugodtan tudja élni az új életét nélkülem. Nem most fogom elveszíteni a legjobb barátom mikor felülök a gépre, hanem már akkor elveszítettem mikor bekerült az X-Factorba, ami csakis miattam történt. Fene sem gondolta akkor, hogy majd ennyire meg fog változni. Bele sem merek gondolni, hogy mi történt volna akkor, ha most nem költözünk el. Liam lett volna az aki megszakította volna velem a kapcsolatot, ugyanis nem lett volna rám többé szüksége.
- Most hagyj magamra. - kérem az apámat és az ajtó felé bökök. Nem akarom pont előtte elbőgni magamat. Szaporán pislogok és az ujjaimmal játszok. Apám arcán rögtön látom a megbánást. Talán nem pont most kellett volna a szemembe mondania ezeket a legjobb barátomról. Az egész család tudja, hogy Liamnek nem kellek többé. Mindenki észrevette, csak én nem.
Mert vagyok olyan naiv és azt hittem, hogy minden rendben van közöttünk. Nem is értem, hogy miért veszi fel még mindig a telefont. Hisz egyszer már megcsinálta, hogy direkt nem vette fel mivel úgy gondolta, hogy az új barátai sokkal fontosabbak mint én.
Vajon az új barátai segítenek neki mikor a padlón van? Elbeszélgetnek vele mikor látják rajta, hogy szomorú? Felvidítják? Mert szerintem nem! Az a négy srác soha nem fog tudni utánozni engem, és erre Liam hamarosan rájön, de akkor már késő lesz. Ugyanis én leszek az, aki majd nem fogok beszélni vele mikor hívni fog. Ha még hívni fog ezek után, hisz még arra sem volt képes, hogy ide jöjjön és kikísérjen arra az átkozott repülőtérre.
- Negyed óra múlva indulunk. - jegyzi meg apa és végleg becsukja maga mögött az ajtót.
Az ajtó becsukódik én pedig sírva rogyok le az ágyamra. Csak sírok és sírok, miközben próbálom megszokni Liam hiányát. Hiányzik a legjobb barátom! Hiányzik a szorító ölelése, miközben a hátamat simogatja és kedves dolgokat suttog a fülembe, amitől megszugszom. Hiányzik a nyálas arcrapuszija, amit nem is utálok annyira. Az Ő nyáljától képtelen vagyok undorodni, mivel tudom, hogy csak azért piszkál, hogy engem nevetni lásson. Hiányzik a törődése az, hogy állandóan a csuklómat nézi, meg azt, hogy rendesen eszem e.
Hangos dudaszó hallatszik kintről. A család már csak rám vár. Letörlöm a könnyeimet és a válltáskámért nyúlok amibe utolsó cuccomként a Liamtől kapott szülinapi ajándékomat csúsztatom bele, vagyis a fotóalbumot. Gyorsan a vállamra kapom, majd a két bőröndömért nyúlok, amiket magam után húzva hagyom el a szobámat. Nem nézek vissza mikor becsukódik utánam az ajtó. Sőt leszegett fejjel megyek végig a házon. Nem vagyok kíváncsi rá így. Ez a ház többé már nem az otthonom. Úgy akarok rá emlékezni ahogyan mi éltünk benne, nem pedig üresen.
Mikor a bejárati ajtó és végleg becsukódik utánam, apa siet felém, hogy tudja kivenni a bőröndöket a kezeimből majd pakolja be őket az autóba. Addigra én beülök a hátsó ülésre a nővérem mellé. Épp zenét hallgat csukott szemekkel, de így sem tudja elrenteni a könnyeit. Szerettük ezt a házat. Ő pedig az itteni életét is szerette, és most elvették tőle. Anya az egyetlen aki a legvéksőkig a házat nézi rezzenéstelen arccal. Nem sír, de tudom, hogy belülről tombol. Apa az egyetlen akinek jó kedve van, és ezt onnan tudom, hogy mikor beül a volán mögé dudolászik magában. A motor beindul, mi pedig elindulunk az új életünk felé.
Senki nem beszél az út alatt. Mikor megérkezünk a londoni repülőtérre, én vagyok az egyetlen aki lemarad. Még mindig valami csodára várok ami nem akar eljönni. Anya kezembe nyomja a repülőjegyet majd apához rohan és pár másodperc múlva eltűnik a szemem elől. Jessie nem sokkal megy előttem miközben épp telefonon beszélget az ex-pasijával Ronalddal, - vagyis most kér tőle bocsánatot azért amiért egy pocsék barátnő volt, és ha most nem kellene elköltöznünk akkor biztos, hogy újra összejönne a fiúval, mivel Ő a legjobb srác egész Manchesterben.
Csak akkor állok meg mikor a termináloknál vagyunk, a gépünk még nem indul így van időm a bámészkodásra. Unottan bámulok ki az ablakon és a felszálló gépeket nézem, miközben Liamen jár az eszem. Tényleg megcsinálta, hogy nem kísért ki. Pedig megígérte.
- Mira? - nem kell hátra fordulnom ugyanis tudom, hogy ki szólított a nevemen. Mégsem bírom ki, hogy ne változtassak a helyzetemen és pördüljek meg. Liam szalad felém, majd áll meg előttem hirtelen. Az arca ki van pirulva, a haja kócos és izzadt. Vajon mióta futott? - Könyörgöm mond azt, hogy még nem kell felszállnod. - zihálva beszél és lehajol majd két kezét a térdére teszi és úgy szedi szaporán a levegőt.
- Mit keresel itt? - kérdezem tőle csodálkozva. Először nem válaszol, de miután ismég normálisan tudja szedni a levegőt felegyenesedik. - Vártalak! Órák hossza mást sem csinálok csak rád várok. Hol voltál egészen idáig? - vonom kérdőre.
- Képtelen voltam elmenni Manchesterbe. Tudom megígértem és fel is keltem, de miután a szülinapodkor elszöktem ezért mostanra felügyelet alá állítottak. Ide is csak úgy engedtek el, hogy az autóban várnak rám. - magyarázza hevesen. Most azt kellene rá várnom, hogy megértem? Mondjuk rá megértem. Mostanra már úgy bánnak vele mint a menő sztárokkal. - Azonban senki nem tudott visszatartani. Itt a helyem, veled.
- Nem Liam, neked már nem mellettem van a helyed, hanem a bandád mellett! - csóválom meg a fejem. Összeráncolja a homlokát és értetlenül pislog felém. - Ideje, hogy elengedjelek. Nem tarthatlak tovább vissza! - mondom csendesen a fájó igazságot.
- Miról beszélsz Mira? - kérdezi értetlenül. Magam sem tudom, hogy miről beszélek. Nem akarok magamnak fájdalmat okozni. Viszont azt sem akarom, hogy Liam többé ne legyen a barátom. Hülye Amerika. Hülye X-Factor. Inkább vissza mennék az elmegyógyintézetbe. Ott legalább semmi komoly gondunk nem volt.
- Rágondoltál már arra, hogy mi lesz azután ha felszálltam a gépre? - kérdezem csendesen és lehajtom a fejem. Nem telik el pár másodperc, Liam gyengéd kezeit érzem meg az arcomom, amik arra kényszerítenek, hogy nézzek rá.
- Ugyan úgy barátok maradunk. Legjobb barátok! - néz a szemem közé és elkezdi az arcomat simogatni. A bőröm égni kezd és legszívesebben ellökném magamtól mivel csak még nagyobb fájdalmat okoz. - Igaz meg fog kellnünk beszélni, hogy mikor fogunk tudni beszélni az időeltolódás miatt, de mint mindent mi ezt is megoldjuk, úgy ahogy minden mást.  - szerintem nem csak engem próbál nyugtatni hanem magát is. - Tény és való, hogy nehéz lesz, mivel úgy néz ki, hogy Simon Cowell lemezszerződést ajánl a Sonynál, így kiadhatunk egy albumot, mivel a rajongók imádnak minket és határozottan kár lenne veszni hagyni a bandát...- és már megint a banda. Nem rólunk beszél, hanem az életéről amiben én nem tartozom bele. Cseszettül nem érdekel a One Direction, úgy ahogy Simon sem, meg a lemezszerződés sem. Engem csak a barátom érdekel!
- Látod erről beszélek - lépek el tőle. A kezei csalódottan húzódnak vissza a teste mellé. - El fogsz rólam feledkezni.
- Hülyeség! Képtelen lennék elfeledkezni rólad. - mondja határozottan. Meg kellene nyugodnom ez miatt a kijelentése miatt.
- Én már nem vagyok menő hozzád. - csúszik ki a számon hirtelen. Két kezét a derekam köré fonja és úgy húz magához. Nem ellenkezem, sőt jól esik a közelsége.
- Lehet megváltoztam, de Te örökké az életem csúcspontja maradsz! - puszil bele a hajamba miközben én a mellkasába fúrom a fejem és ott sírok halkan. Az élete csúcspontja. Komolyan gondolja. Liam nem hazudik nekem! - Most elmész, de ez nem azt jelenti, hogy soha többé nem fogunk találkozni. Hidd el a Sors még összefog minket hozni újra, és ha ez megtörténik én ugyan úgy szeretni foglak. Sőt ha még egyszer megkaparintlak, soha többet nem foglak elengedni. - érzem, hogy sír. És most nem is törli le a könnyeit. Hagyja lefolyni őket és még csak nem is szégyenli. Miattam sír.
- Ígéred? - nézek fel rá. A szemei csillognak a könnyektől, de mindezek mellett mosolyog. - Ígéred, hogy ugyan úgy barátok maradunk ha egyszer viszont látjuk egymást? Olyan lesz minden mintha soha el sem váltunk volna?
- Megígérem Mira! Te utánozhatatlan vagy, és senki nem tudja átvenni a helyed a szívembe mivel neked vip jegyed van. - kezd el játszani az egyik tincsemmel, de tekintetét le sem veszi az arcomról. Elpirulok miközben hangosan nevetek és a nyakába ugrom majd szorítom magamhoz annyira amennyire csak tudom.
- Kisujj eskü? - kérdezem pimaszul és felé nyújtom a kisujjamat. Elneveti magá, de azért felém nyújtsa és összekulcsolja.
- Kisujj eskü! - bólint. - Mi örökre barátok maradunk, ezt ne feledd! - mondja és egy hatalmas puszit nyom az arcomra. Majd ölelkezve állunk és csak szorítjuk egymást. Igen, mi határozottan örökre legjobb barátok maradunk...

18 megjegyzés:

  1. oh édes istenem:(((((( Részt akarok! Most:'( Hát ezen bekönnyeztem. Remek rész lett! Kíváncsi vagyok milyen lesz az élete Amerikában illetve hogy Liam keresni fogja-e őt. És hogy újra vagdosni meg éheztetni fogja-e magát. Aztán hogy mit fog reagálni arra ha Liamnek barátnője lesz és mikor újra találkoznak. Ah istenem, 00:01-kor várom a részt:'D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. huh jó sok kérdés, és ezekre hamarosan választ is fogsz kapni ;)

      Törlés
  2. Mira és Liam olyan édesek *--* Siess de nagyon <3

    VálaszTörlés
  3. Oh, mamám, ez...annyira megható volt, egy kicsit el is sírtam magam..(igaz az nem is csoda a mostani lelkiállapotomban)
    Egyszerűen nagyon szép lett a rész :))
    Nagyon kíváncsi vagyok hogy mindketten betartják-e a kisujj esküjüket. :) remélem igen :D
    Nagyon várom a következő részt! :3
    Xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. miért mi van veled? :O nekem nyugodtan kiöntheted ám a szíved :3

      Törlés
  4. Úristen *0* csak Liam tartsa is be az ígéretét :(( nagyon nagyon jó lett ^^
    Puszi :Viki :*

    VálaszTörlés
  5. Szégyen szemérem ha nem tudom hogy mindennap új rész lenne akkor nem is jövök kommentelni!! Pff...na de na! Ez a második kedvenc részem... (az elsőről majd) szó ha Liam nem tartja be lecsapom!!
    U.i: csak egy csókot kértem!!! 😡
    Puszi Enci❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de tudod h minden nap új rész van :D szóóóóval melyik az első kedvenc részed? :D
      barátok között csók? áhh..no

      Törlés
  6. Nagyon nagyon jó lett :) remélem én is hogy betartja az igéretét Liam.:) Nagyon várom a kövit :*

    VálaszTörlés
  7. Uristeen :'(( ht ez nagyon szomoruu. De cuki. Cukin szomoru :D :3 Csak nekem tunik ugy mintha egy ugrashoz kozelednel? Vagy tenyleg igy van? Mert ha igen annak nagyon orulneeek :D marmint azert mert ugy meg kuszabbak a szalak meg minden :D koszonom hogy ezt a reszt is leirtad ide :)) Mihamarabb hozd a koviit! *.* Amen :D
    Xox, Zsan<3 :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, ugrás lesz a kövi részben :P

      Törlés