2015. április 27., hétfő

| Chapter Thirty - Nine |

Helló! Nem tudom, hogy mennyi olvasómat fog meglepni ez a rész...lehet túl gyorsnak fogjátok ezt a jelenetet elkönyvelni, de ez van...ha még jobban ezt széthúztam volna akkor történet durván 60-70 részes lett volna...szóval sajnálom, hogy ilyen gyorsan történik ebben minden :\ azért remélem tetszeni fog és komiztok :) Óh, és el ne felejtsem,,,lehet holnap nem lesz rész mivel este fél hatra fogok haza esni és őszintén ismerem magam annyira, hogy lusta leszek kitenni a frisst...de aztán lehet, hogy sikerül feltennem napközben :D úgyis észreveszitek,,,ha nem jelentkeznék holnap, akkor szerdán biztos, hogy olvashatjátok a kövit ;) 




- Te mindig ilyen nyomin viselkedsz mindenkivel? - Mira kérdése élesen cseng miközben vékony ujjait a szőke hajába vezeti és erőteljesen tépni kezdi a tincseit. Még nézni is rossz ugyanis teljesen olyan hatást kelt ez a viselkedése mintha  elvesztette volna az eszét. Én mégsem tudok megijedni Tőle, sőt még csak őrültnek sem tudom hinni. Helyette inkább csak hangos nevetés tör fel a torkomból ahogyan a szenvedését nézem, amit elméletileg én váltottam ki belőle. Miattam tépi a haját, ugyanis egyszerűen nem bír tőlem megszabadulni. És nem is fog tőlem tudni addig megszabadulni még el nem jön velem végre randizni.
Két hét telt el azóta a bizonyos nap óta mikor először találkoztunk a próbájukon. Soha nem fogom tudni elfelejteni azt a jelenetet mikor csak úgy beesett az ajtón, majd a szemem közé nézett. Már akkor tudtam, hogy kell nekem. Őszintén megmondva először nem akartam tőle semmi komolyat. Azt hittem, hogy egy beképzelt picsa mivel tök bunkón viselkedett velem. Mégis megfogott benne a flegma stílusa. Rájöttem arra, hogy én egész életemben a bunkó picsákra buktam mivel azok mellett zajlik csak igazán az élet. Aznap este mikor vissza tértem a hotelba bezárkóztam a szobámba és csak gondolkoztam. Hónapok óta nem voltam csajjal és már hiányzott, hogy valaki kényeztessen egy kicsit. És erre a tökéletes alany Mira volt. De mégsem tudtam úgy hozzá viszonyulni mint egy egyéjszakás kalandhoz. Akartam őt, de nem futó kalandra. Többre kellett annál. Azt akartam, hogy érezzen irántam úgy, mint én érzek iránta.
Mert én érezni akartam azt, hogy végre valaki szeret és nem csak a pénz miatt van velem, mint az előző barátnőim az évek során. Ugyanis mióta van a banda azóta a modest álltal kiválasztott csajokkal lehettem csak, akiknek milliók landoltak a zsebeikben ha velem mutatkoztak.  Aztán besokaltam és egy interjú során kijelentettem, hogy soha nem fogok megnősülni, a modest pedig észbe kapott. Ha Zayn és Liam azzal randizik akiket szeretnek, akkor nekem miért kell megjátszanom magam? Óh igen, Harry miatt. A modest attól fél, hogy megint túl sokat leszünk együtt a világ pedig elkönyvel minket melegként.
Most azonban nem fogom engedni, hogy valaki megmondja nekem, hogy mit akarok. Én pedig Mirát akarom! Egy normális, - már amennyire lehet Mirát normálisnak nevezni, - barátnőt akarok, aki elfogadja azt, hogy ki vagyok és, hogy mi a munkám. Ő pedig nagyon is tudja, hogy mivel jár ez a szakma. Soha nem lenne rám féltékeny ha rajongókkal fényképzekednénk, hisz Ő is azt csinálná. Nem hisztizne ha hónapokra el kellene válnunk mivel turnéra kell mennem, megértené mivel rá is ugyan ez a sors várna. Az életünk szinte ugyan olyan. És még a természetünk is.
Kell nekem Mira Nelson! És megis fogom kapni.
Ezt mikor ilyen komolyan eldöntöttem, minden áldott nap elmentem a próbájukra. Nagyrészt Zayn is velem jött, a lányokat pedig kicsit sem zavarta, hogy ott vagyunk és végig nézzük ahogy próbálnak. Simon még örült is ugyanis állítása szerint egy csomó tanáccsal tudjuk ellátni őket, amikkel akár az egész versenyt is megnyerhetik.
Mindenki boldog volt, kivéve Mirát. Kifejezetten utálta, hogy két One Direction tag is a közelében van. Állandóan azt kérdezgette, hogy csak mi e vagyunk a városban a bandából. Nem tudom, hogy mi baja van konkrétan velünk, de az biztos, hogy valami oknál fogva kifejezetten fél attól, hogy egyszer szembe kelljen néznie mind az ötünkkel.
- Én nyomi? - kérdezem felháborodva. Ilyen sértő megjegyzést még életemben nem kaptam. És még ezek után mindig randizni akarom vinni. Tudjátok miért? Azért mert fülig vigyor a viselkedésem miatt. Élvezi ha piszkálhat, sőt örömet szerez neki. Nekem pedig pont ez a lényeg, mivel imádom mikor sugárzik az arca a boldogságtól. - Őszintén, szerinted úgy nézek ki mint egy lúzer? - tény, hogy amerikába máshogy bánnak a szavakkal mint mi britek. De még az én országomban is azokat hívják nyomiknak vagy lúzeroknak akik cseszett bénán néznek ki. Én pedig határozottan kurva helyes vagyok.
- Én nem ilyen értelemben értettem - javít ki rögtön. Megnyugszom. Szóval lehet, hogy titkon nagyon is helyesnek tart. Ezek az amerikai csajok, nem tudják magukat értelmesen kifejezni. Összekulcsolom a kezeimet a mellkasom előtt és úgy várom, hogy magyarázza el, hogy hogyan is értette ezt az egész nyomi dolgot, ugyanis tényleg kíváncsivá tett. - Úgy vagy nyomi, hogy állandóan a közelembe vagy. Lerázhatatlan mint egy pióca. - dühös ahogy ezek a szavak elhagyják a száját. Én mégis büszke vagyok magamra. Őt lehet, hogy zavarja, de engem nem. Csak így tudok a közelébe lenni. Ha nagyobb teret adnék neki akkor elveszíteném.
Csakis miatta vagyok még mindig New Yorkban. De nem számít, ugyanis ha kell miatta még képes lennék ide is költözni. Lottiet pedig ne említsétek meg. Állítólag összeveszett Liammel, - vagyis Cattel, - majd haza ment Doncasterbe és azt mondta, hogy soha többet nem akar látni. Hál' Isten, remélem mostmár akkor Lou segédje sem akar lenni.
- Tudom, hogy élvezed, hogy állandóan a közeledben vagyok. - vonom meg a vállam és egy pimasz mosolyt küldök felé.
- Honnan tudod? - húzza fel az egyik szemöldökét, de nem tudja elrejteni az arcán megjelenő apró mosolyt. Közelebb lépek felé, de Ő hátrál ezér inkább megállok, mivel nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát.
- Ha nem így lenne, akkor már rég elküldtél volna melegebb éghajaltra, és ha az sem segített volna szerintem tuti képes lettél volna rám küldeni egy kidobó csávót. - erre a megjegyzésemre egy hangos röhögés tör fel belőle. Tudom, hogy igazam van. Elég volt pár nap és teljesen kiismertem Őt. - És még csak nem is utálsz. - teszem még hozzá. Meglepődik és az alsó ajkába harap. Egy csomószor a fejemhez vágta már, hogy mennyire utál, de tudom, hogy nem gondolja komolyan. - A fejemhez vágod, de nem gondolod komolyan. Már csak az a kérdés, hogy miért akarsz ellökni magadtól. Talán valamivel megbántottalak Mira? - keresem a szemkontaktust, de lehajtsa a fejét, majd úgy sétál a kanapéhoz miközben leül és a táskájába kezd el keresgélni.
Ezek a kérdések már rég megfogalmazódtak bennem, csak eddig nem mertem tőle megkérdezni. Most mégsem fogom őt addig békén hagyni míg nem válaszol rájuk. Tudnom kell, hogy mit gondol rólam. Ha semmi esélyem nincs nála, akkor inkább beletörődök, minthogy hülyét csináljak magamból.
- Nem is utállak - ismeri be és játékosan kiölti rám a nyelvét.  Hű, erre a megjegyzésére nem számítottam. Mármint ha tényleg nem utál akkor miért mondja állandóan? Ez egyszerűen nem logikus. Én soha nem mondanám csak úgy valakinek ok nélkül, hogy utálom. - Igen, a fejedhez vágtam, de nem hittem volna, hogy Te komolyan gondolod. - egészíti ki magát mikor észre veszi komor arcomat. Szerintem így már cseppet sem tartja viccesnek.
- Mert nem is vettem komolyan! - válaszolom büszkén, de igazából nem is ez az igazság. Először komolyan gondoltam, hogy utál mivel úgy is viselkedett velem. De aztán jobban megismertem és rájöttem, hogy Mirát nem lehet komolyan venni. -  Amúgy a helyedben legközelebb meggondolnám, hogy kinek fogod a fejéhez vágni ezt a szót. Tudod lehet, hogy valaki tényleg komolyan fogja gondolni, hogy utálod. - komoly vagyok, mivel úgy gondolom, hogy ezt nem lehet elviccelni.
- De Te nem hitted el. - vonja meg a vállát egyszerűen. Szerintem el sem jutott az agyáig, hogy miről magyarázok neki. Kíváncsi lennék az ő reakciójára ha most a képébe mondanám, hogy utálom. Neki sem esne jól.
- Honnan tudod? - kérdezem. Az arcára fagy a mosoly és elszégyeli magát. Most vissza kapja, hogy játszott az érzéseimmel. Belőlem nem lehet csak úgy bolondot csinálni. - A sértegetéseid miatt, sírva aludtam el minden éjjel. A párnáim még mindig könnyekkel vannak áttázva. - és rögtön rájön, hogy csak hülyülök. A kezével meglöki a vállam és felhúzza az orrát.
- Onnan tudom, hogy ha elhitted volna akkor már rég messziről kerülnél - magyarázza a szemem közé nézve. Tudom, hogy most komolyan beszél. És milyen igaza van. Ha komolyan gondoltam volna akkor nem lennék már rég vele. - Te viszont még mindig itt vagy. - mosolyodik el és halványan elpirul. - Ennek csak van valami oka. - vág töprengő fejet.
- Igazából tényleg van oka, hogy még mindig itt vagyok - túrok bele a hajamba, Mira pedig figyelmesen hallgat. - Nincs mivel vissza mennem a hotelba, ugyanis Zaynel jöttem, de Ő lelépett Nikkivel. Szóval leszek olyan kedves és megengedem, hogy haza vigyél engem. - vigyorgok rá a lányra, aki csak a hajával kezd el játszadozni.
Tartozom egyel Zaynek. Szerintem direkt ment el Nikkivel mivel tudta, hogy akkor én és Mira kettesben maradunk. Talán mégsem volt olyan rossz ötlet elmondani neki az igazat, mármint azt, hogy tetszik nekem a lány.
- Hát...- hezitál a válasszal Mira. Ugye nem akar most kikosarazni?
- Láttam az autódat a parkolóban. - vágom rá. Ne kezdjen el nekem hülye sztorikat kitalálni. Mikor jöttem akkor szált ki a Mustangjából. És, hogy honnan tudom, hogy az Ő kocsija. Mivel a rendszámtábláján a saját neve szerepel.
- Akkor...izé...induljunk.  - áll fel hirtelen, de fura mód nem néz rám. Nekem ez is megteszi. Összeszedi a cuccait, majd elindulunk. A parkolóig nem szól hozzám, csak az alsó ajkát harapdálja. Mitől pánikolt be ennyire? Tőlem biztos, hogy nem, hisz órák óta kettesben vagyunk.
Azonban hamar választ kapok a kérdéseimre. Mikor megállunk az autója előtt, hirtelen felém nyújtsa a kocsi kulcsokat. Értetlenül pislogok a kulcsokra, majd a lányra.
- Nem vezetsz? - kérdezem értetlenül. Itt nekem valami bűzlik. Mira egyik lábáról a másikra áll és ezzel is próbálja az időt húzni. - Nem szokásom idegen autókat vezetni. Pláne nem ilyen méregdrága, menő autókat! - hogy tudtam én ilyet mondani? Akár milyen autót képes vagyok vezetni, de úgy gondolom, hogy nem lenne szép ha most kitúrnám Mirát a saját autója volánja mögül. Jó nekem most az anyósülés is.
- Ezek szerint gyalogolnod fog kelleni. - válaszolja.
- Eszembe sincs vezetni a Te autódat. - hangsúlyozom ki a ' te ' szócskát. Arra nem gondol, hogy esetleg össze is törhetem? Nem nagyon vagyok jártas New York utcáin.
- Nekem sincs. - mondja nyugodtan.
- Mira, mi bajod van? - kezdem elveszíteni a béketűrésemet. Az eszem eldobom. Képes veszekedni velem egy ilyen hülyeségen. A lány mérgesen toporzékol majd az ég felé emeli a fejét, mintha onnan várna segítséget.
- Nincs jogsim. - nyögi ki végül és összeszűkíti a szemeit mintha attól félne, hogy mindjárt kinevetem. Inkább csak meglepődöm. Hogy a francban létezik az, hogy nincs jogsija? Hisz autója meg van. Ez fura.
- Hogy lehet akkor autód? - összezavarodtam.
- Pár hete megbuktam a forgalmi vizsgámon, de senkinek nem mertem elmondani. Most mindenki azt hiszi, hogy megvan, és ennek örömére még autót is kaptam. A pótvizsgám pár hét múlva lesz, szóval addig mindig mással vezettetem a kocsit. - hardarja el egy szuszra. Esze az van. Látom rajta, hogy totál kellemetlenül érzi magát.
- Én vagyok az egyetlen akinek elmondtad? - kérdezem csendesen. Aprót bólint. - Mit szólnál ha megtanítanálak vezetni? - ajánlom fel a segítségemet. Úgysem akarok visszamenni Angliába, szóval egy csomó időt tölthetek még vele.
- Tényleg? - kérdezi csillogó tekintettel.
- Mellettem profi sofőr fog válni belőled. - kacsintok rá vigyorogva. Hála képpen rögtön a nyakamba veti magát és egy puszit nyom az arcomra. Kezeimmel automatikusan fogom meg a derkát és szorítom magamhoz. Annyira apró teste van, hogy legszívesebben soha többé nem engedném el. Mégis Ő az aki elhúzódik tőlem, majd mászik be a volánhoz én pedig elfoglalom a helyemet az anyósülésen.
Órák hosszat autózgatunk céltalanul a városban, de úgy veszem észre, hogy tetszik neki a helyzet. És ezt onnan tudom, hogy mikor keze a sebességváltón pihen, én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve ráteszem a kezem a kezére, nem húzza el. Inkább megfordítja aminek következtében ujjaink összekulcsolódnak, Ő pedig a meglepett arcom láttán csak rám mosolyog.
Késő este van már, mikor megáll a hotel előtt ahol jelenleg lakom.
- Egészen jól megy már. - jegyzem meg mikor úgy gondolom, hogy ideje lenne mennem.
- Jól éreztem magam. - ismeri be pirulva.
- Én is. - bólintok. - Tudod, nagyon jó fej csaj vagy Mira. Hülyén hangzik mivel csak pár hete ismerjük egymást, de bírlak. - fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Oké mindig is a tettek embere voltam. Soha nem gondolkoztam sokat a dolgokon.
- Ez nálam is igaz - mondja vigyorogva, majd azt veszem észre, hogy kezeit a nyakam köré fonja, majd a következő pillanatban egy lágy csókot nyom a számra. Időm sincs visszacsókolni, vagy felfogni a helyzetet. Nem számítottam rá, hogy majd pont Ő lesz az aki először meg fog csókolni. Ez a fiú dolga lenne. Hát ezek szerint Mira nem így gondolja. - Tetszel Louis. - simít végig az arcomon mosolyogva. Én is elmosolyodom, és most én vagyok az aki letámadom az ajkát miközben az ölembe húzom és szenvedélyes csókolózásba kezdünk...

17 megjegyzés:

  1. Juuuuuj nagyon cukik *_* Istenemre nekem nem segített senki a kopaszodó tanárom kivételével aki a rossz levegővételért is kivágott volna a kocsiból. De Louis tök aranyos. Siess a kövivel *_*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ehh,,,az én tanárom eléggé jópofa, de csak szombatonként vezethetek vele, ugyanis hétköznap mindig mással megyek :c

      Törlés
  2. "Én pedig határozottan kurva helyes vagyok." Tudjuk Tomlinson :D Louis hogy küzd Mira-ért *---* De aztán bejön a képbe Liam... :D Siess

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és mi lesz akkor ha Liam nem jön vissza ? :O

      Törlés
  3. Juhhú :D
    Louis is szerény, mint a papok xD na jó nem tudom honnan jött de vicces, itt röhögök vagy 10 perce ezen, de egyébként pedig nem is olyan vicces ez xD :-D
    Na mindegy, kíváncsi vagyok már, nagyon várom a következőt :-D
    Xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát nekem ez a 'vicced' nem esett le xD lehet mert még kora reggel van :D

      Törlés
  4. Első sorban Louis mellett profi vezetővé válsz ...rögtön eszembe jutott a LWWY és a WMYB vezetése...xD másodszor tetszik hogy Mira ennyire bátor és átvette a "fiú szerepét"....harmadszor pedig az 5. kedvenc részem lett...várom a kövit!!
    Puszi:Enikő 😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a Kiss You-t kihagytad meg a Night Changeses vezetését xD 5. ? jesszus hány kedvenced van ?

      Törlés
  5. Jesus! Uhuhuh de aranyosak! Maradjanak együtt, nem érdekel Liam:D Gyorsan kövit! :3

    VálaszTörlés
  6. Jujjj nagyon cukik de akkor is a Liam a Favorite :D gyorsan kövit :)

    VálaszTörlés
  7. Hűha hát erre nem számítottam. Most OMG fejet vághatok mert én totál azt hittem hogy Liammel jön össze. Naaaaaa mindegy. Siess a kövivel már tűkön ülve várom a folytatást. Puszcsi :*

    VálaszTörlés