2015. április 10., péntek

| Chapter Twenty - Eight |

HeyHo!!! Péntek van és új rész, mivel megígértem, hogy legkésőbb pénteken hozom a kövit :D szóval itt van, és eléggé izgis, és lassan már az 1D többi tagja is fel fog tűnni, szóval mostmár kezdődik úgy igazán a töri :P a kövit hétfön hozom, de ha elfeledkeznék akkor legkésőbb kedden már olvashatjátok az új fejezetet ;) örülnék pár kominak, meg ilyenek :)




Órák hosszat ülünk a fagyizó előtti kispadon miközben gitározunk és énekelünk. Az emberek többségét nem is érdekli, hogy ott vagyunk. Mintha annyira nagy nézőközönségünk lett volna. Azt hiszem, hogy kezdem érteni, hogy miért pont ez a hely Mira kedvenc fagyizója. Alig van itt ember, így senki nem törődik azzal, hogy mi is itt vagyunk. Levegőnek néznek. Ezért azt csinálhatunk amit csak akarunk mivel senkit nem zavar. Mira pedig ennek mindig is örült. Egész élete során bántalmazták, gúnyolták és lenézték. Pontosan ezért próbálta meg elkerülni az olyan helyeket ahol tömeg volt. És pontosan ez miatt hagyta abba az éneklést is. Ha a sulijában nem nevették volna ki, akkor már lehet réges-régen egy lemezszerződés tulajdonosa. De tönkre tették az életét, így az álmairól lemondott.
Sokat gondolkoztam már rajta, hogy mi lett volna akkor ha én és Ő egy iskolába jártunk volna. Vajon én is pontosan azt csináltam volna vele mint a többi diák? Bántottam volna csak azért mert egy kicsit más? Nem barátkoztam volna vele, mert féltem volna attól, hogy akkor nekem sem lesznek barátaim miatta? Vagy pedig teljesen más szemmel néztem volna rá? Teszem azt úgy mint egy lányra, akivel simán elmennék randizni.
Mira egy lány. Nem hasonlít sem Vickyre, sem pedig Sarahra. Fiús teste van és a ruhái is egyszerűek. Utálja a sminket, a haját pedig születésétől fogva növeszti. A szemei tengerkékek és rettentően hasonlítanak egy aranyos kiskutyáéhoz. A nevetése nem idegesítő, inkább aranyos. Úgy ahogy a pisze orra is.
Fura, hogy ma történt meg először, hogy rendesen megnéztem Őt. Talán azért mert még mindig attól rettegek, hogy esetleg Ő is ugyan azt akarta velem tenni mint Vicky, vagyis meg akart volna csókolni. Azonban kezdem azt hinni, hogy ezt csak én képzeltem be magamnak. Órák hosszat ülünk már itt, de még mindig ugyan úgy néz rám mint mindig. Barátságosan. Paranoiás vagyok mivel nem akarom Őt elveszíteni. Csinos lány, de nem az esetem. Nincs lány ideálom, de az biztos, hogy Mira akkor sem jön be. De mégis motoszkál bennem valami. Lehet, hogy ezekkel a dolgokkal csak magamat akarom meggyőzni.
Mi van akkor ha nem Ő lenne a legjobb barátom? Ha csak egy egyszerű lány lenne akivel egy suliba járok? Akkor is ugyan ezeket a dolgokat mondanám róla? Vagy pedig teljesen máshogy viszonyulnék hozzá? Lehet, hogy tetszene, mert elég sok dolog van rajta amit imádok. Azonban képtelen vagyok rá úgy nézni mint egy lányra. Az ember nem kezd ki a legjobb barátjával! Szeretem Mirát, sőt az életemet is képes lennék feláldozni érte, de nem szerelemmel szeretem. Vagyis remélem. Vickybe szerelmes voltam és Sarahba is, de Mira iránt teljesen mást érzek. Azt sem tudom az, hogy milyen érzés az mikor az ember igazából szerelmes. Az biztos, hogy most ilyen miatt nem kell aggódnom.
- Ezt nem hiszem el, hogy már megint itt vagy a városban - először azt hiszem, hogy hozzám szóltak, de rögtön rá is jövök, hogy ez képtelenség mivel Mirán és a családján kívül senki mást nem ismerek Manchesterben. Rögtön abba hagyom a húrok pengetését, majd fordulok hátra, hogy tudjam megnézni ki is beszél hozzánk. A szemei rögtön káprázni kezdek mikor meglátom a mögöttem álló lány hajszínét ami tökéletesen hasonlít a vér színéhez. Igen, pontosan vérvörös színű a haja. Ráadásul az orrában, a szájában, a szemöldökében is fém tárgy virít vagyis piercing. A hátamon még a szőr is feláll ahogy bámulom tátott szájjal. A ruhái éjfekete színűek, a csuklóján a pólója alól kivirít egy tetkó kezdete, lábán pedig bakancs pihen, pedig nyár van. Borzalmasan néz ki! Sőt inkább félelmetesen. Az ilyen stílusú lányokat én messziről kikerülöm mindig. Azonban úgy látszik, hogy Mira nagyon is közeli viszonyban van vele. Mármint látszik rajtuk, hogy ismerik egymást. Hisz az egész fagyizó előtti parkban csak mi ketten voltunk egészen idáig. - Figyelj Csonti, tényleg igazak a hírek miszerint Te egészen ideáig egy elmegyogyóban pihentél? - a vér megáll az ereimben és ezzel egyidőben a kezeim is ökölbe szorulnak. Minek szólítótta ez a démon, Mirát? Az én tökéletes Mirámat?
- Én is örvendek a találkozásnak Sandy. Örömmel látom, hogy semmit nem változtál. - hogy mi van? Ezt komolyan Mira mondta? Ilyen kedves hangnemben? Értetlenül a nem messze tőlem ülő lányra nézek. Mira arca kicsit sem nyugodt. Feszült és gyorsan szedi a levegőt, miközben az ujjaival játszik. Igen, határozottan van közös múltjuk. Miért érzem úgy, hogy ennek a lánynak is köze van ahhoz, hogy Mira öngyilkos akart lenni? De ha ez igaz, akkor szerintem eljött a bosszú ideje. Mira nincs többé maga hisz itt vagyok én. A legjobb barátja vagyok!
- Sajnos ez nálam nem mondható el - vonja meg a vállát bunkón Sandy. - Azt hittem, hogy örökre megszabadultunk Tőled. Miért nem dögöltél meg a diliházban? Egyáltalán, miért engedtek ki? Hisz Te örök életedben közveszélyes leszel az emberekre, mivel őrült vagy! - azt a rohadt. Ezt ha most nem a két fülemmel halottam volna akkor nem hinném el, hogy valaki tud ilyen bántó és sértő megjegyzéseket mondani egy másik emberre. Szóval Mirának ezt kellett napi szinten elviselnie. Így bele gondolva már nem csodálom, hogy öngyilkos akart lenni. A helyében én sem bírtam volna. Hisz meggyalázták! Emberrel nem szabad ilyen durván bánni. Pláne nem Mirával. Hiszen Ő annyira ártatlan! Még egy légynek sem tudna ártani.
- Történetesen Mira egész idáig nálam lakott és az én társaságomat élvezte! - felállok és farkas szemet nézek a Sandy nevezetű lánnyal. Érzem, hogy Mira elkapja a karom és próbál visszahúzni. Ránézek, szemeiben félelmet vélek felfedezni, miközben hevesen csóválja a fejét. Azt akarja, hogy hagyjam szó nélkül ezt az egészet. Hát ezt a kérését nem tudom teljesíteni. Az én barátommal senki nem fog így beszélni!
Sandy két szemöldöke az egekbe szökken. Érdeklődve mér végig, majd egy lépést tesz felém miközben piros haját hátra dobja, így pár másodpercig tökéletes belátást nyerek a fültágított fülére. Ismét elborzadok a látványtól. Jó, hogy a homlokát nem lövette már át.
- Szóval Te is elmeháborodott vagy? - nevet ki jóízűen. Legalább fejlődött a szókincse, ugyanis nem dilisnek, vagy őrültnek hívott.
- Nem egészen - túrok a hajamba és kihúzom magam. - Lehet hallottál már rólam, ugyanis tudod én vagyok az X-Factor nagy szenzációja. Liam Payne! Mira a barátnőm és jelenleg azon dolgozunk, hogy Ő is csatlakozni tudjon hozzám és indulhassunk el együtt világot látni. - mióta tudok én így hazudni? Ráadásul ilyen hihetően? Mellesleg mi az a duma, hogy Mira a barátnőm? Mármint alapjába vége tényleg a barátnőm. Csak történetesen nem úgy. Nem merek ránézni Mirára. De el tudom képzelni az arckifejezését, remélem nem buktat le. Viszont Sandy arca minden pénzt megér. Tudom, hogy elhitte amit most itt mondtam.
- A barátnőd? - kérdezi meg tátogva Sandy. Alig bírom vissza tartani a röhögést.
- Igen, a barátnőm! - bólintok, és megfogom Mira kezét a hatás kedvéért. Szegénykém teljesen el van fehéredve a döbbenettől. - Ha most megbocsájtasz, nekünk mennünk kell tovább gyakorolni - nézek rá a sokkolt lányra, viszont mielőtt tényleg elmennénk még vissza fordulok. - Ó, és ne felejts el szavazni Mirára vagy rám az X-Factorba! - kacsintok Sandyre, és azzal végleg magára hagyjuk a lányt.
Pár percig néma csendben sétálunk a járdán, végül mégis Mira az aki megtöri a csendet.
- Engem eddig még senki nem védett meg - hajtsa le a fejét mire lassítok a lépteimen. Nem vagyok egészen biztos abban, hogy mit is akar ez pontosan jelenteni. Tudom, hogy rajtam kívül nincsenek barátai, viszont azt nehezen hiszem el, hogy az iskolájában mindenki eltűrte azt, hogy bántalmazták Őt. Mondjuk a mai nap után, azt hiszem nagyon is elhihetem azt, hogy vele tényleg mindenki gyökér volt. - Mármint senki nem állt ki mellettem. Mindig én voltam az aki támadva volt és akin nevettek. De segíteni, soha senki nem akart. - magyarázza érthetőbben.
Megállok és felé fordulok. Egy kavicsot piszkál a cipőjével, miközben a kezeit előre-hátra hintáztatja. Idegesít, hogy megint ennyire szomorú lett egy ilyen alak miatt mint ez a Sandy. Mikor megsokallom, megfogom mind két kezét és ezzel elérem azt, hogy végre rám nézzen.
- Ez a Sandy egy köcsög! - mondom el a véleményemet a lányról. Mira elmosolyodik a megjegyzésemen. - Sőt mindenki köcsög aki valaha bántani mert téged. Legszívesebben mindegyikőjüket felkeresném és az orruk alá dörgölném, hogy milyen klassz életed van Velem. - tényleg szívesen felkeresném ezeket a parasztokat.
- Te vagy a világon a legjobb barát. - néz rám csillogó tekintettel majd a mellkasomba fúrja a fejét.
Szóval barát. Akkor ezek szerint soha nem gondolt rólam mást. Kár volt félnem. Egyszerűen csak Ő is a barátjának tart. És ez így van jól és természetesen az idők végezetéig így is fog maradni. Legjobb barátok maradunk egészen addig míg meg nem halunk.
- Örökre. - teszem hozzá és megsimogatom a hátát.
Ő az aki elhúzódik tőlem, majd indulunk el haza, vagyis hozzájuk. Az út hátralévő részében inkább csak én beszélek. Jobban mondva mindenféle trágár szóval áldom meg Sandyt, amin természetesen Mira nagyokat nevet. Szerencsére nem is foglalkozik azokkal a dolgokkal amiket a vörös hajú lány a fejéhez vert. Hál' Isten, ugyanis ha elgondolkozott volna rajta, akkor megint képes lenne éheztetni magát, vagy meg vagdosni az ereit. Ez pedig mégegyszer nem történhet meg. És én vagyok az aki ezt nem fogom megengedni ! Ha kell még össze is verekszem az összes osztálytársával,csak Őt hagyják végre élni normálisan és boldogan. Mert most boldog Velem!
Viszont én már nem vagyok annyira boldog. És ehhez elég volt annyi, hogy megláttam a szüleim jól ismert ezüs terepjárójukat Miráék háza előtt miközben a szüleivel beszélgettek. Forogni kezdett velem a világ ahogyan messziről néztem a szüleimet. Mit keresnek pont itt? Miért pont most? Én nem akarok velük találkozni.
- Azok ott nem a szüleid? - néz rám Mira kérdően miután másodpercekig a távolba meredt. Az egy dolog, hogy azok ott a szüleim, de hagyják békén Mira szüleit. Tudom, hogy engem akarnak, de én nem akarom Őket. Egészen idáig szartak a fejemre! Akkor most mégis miért vannak itt? Nekem nem hiányoztak.
- De. - válaszolom kicsit sem boldogan és elkezdek hátra fele tolatni. Legszívesebben elrohannék, sőt meg is fordulok, de ezt mikor Mira észreveszi elkapja a karomat és elkezd húzni a felnőttek felé. Mrs. Nelson az aki először észre vesz minket. Innen már nincs menekvés.
- Á, látják én megmondtam, hogy Liam a lányommal van. - kezd el integetni Mrs. Nelson a szüleim pedig mint a villám olyan gyorsan fordulnak meg.
A kapu előtt állok meg, pontosan a szüleim előtt.
Mind a ketten végig mérnek és kicsit sem úgy néznek ki mint akik nagyon örülnek annak, hogy újra láthatnak. Pontosan úgy néznek rám mint akkor mikor magamhoz tértem a kórházban. Szerintem szerintük még mindig én tehetek Benny haláláról. De engem már nem izgat. Mira elhiszi, hogy nem vagyok gyilkos, nekem pedig ennyi elég.
- Liam James Payne - szólít a teljes nevem az anyám. Elhúzom a számat. Ez már rosszul kezdődik ha így állít nekem. Mellesleg elég jó színben van. Mikor utoljára láttam teljesen ki volt készülve. Viszont mostanra már elég jó bőrben van. Vicces, hogy semmit nem tudok a saját szüleimről. - Mégis, hogy merészeltél úgy eljönni az intézetből, hogy nekünk még csak nem is szóltál? - kezd el sápítozni és közelebb jön felém. Zsebre dugom a kezeimet és unottan nézem Őt. - Dr. Pinnocktól kellett megtudnunk, hogy kiengedtek!
- Talán ez mind azért van mivel hónapok óta le sem szartátok, hogy mi van velem. - jegyzem meg bunkón. Mira a szája elé kapja a kezét és elkezdi a fejét csóválni. Tudom megígértem neki, hogy kedves leszek majd a szüleimmel ha viszont látom Őket, de egyszerűen nem megy. Magamra hagytak hónapokra. Hazugnak hittek, sőt gyilkosnak. Ezek után, hogy bocsájtsak meg nekik?
- Figyelj a szádra fiacskám! - emeli fel a mutatóujját apa. Felhorkantok. - Csakis a Te érdekedben tettünk mindent. - ezt a kamu dumát.
- Igen, határozottan jó érzés volt, hogy hónapogik rám sem néztetek - kezdem és hol apára, hol pedig anyára nézek. Anya lesüti a szemeit és gyorsabban szedi a levegőt. Fájdalmat akarok okozni nekik. Azt akarom, hogy tudják meg milyen érzés az mikor valakit nem szeretnek. - Tudjátok milyen érzés az mikor minden héten azt várja az ember, hogy nyitódjon az ajtó ahol a nővér azt közli vele, hogy a szülei jöttek meglátogatni? Hát képzeljétek én nem tudom! Minden átkozott héten Titeket vártalak. Ha csak egy másodpercre is láttalak volna benneteket máris jobban éreztem volna magamat. De Ti nem jöttetek. A hónapok teltek, én pedig már nem vártalak. Még a tizenhatodik születésnapomról is elfeletkeztetek! - az összes elfolytott érzésem egyszerre tör fel belőlem. A szüleim természetesen nem szólnak semmit. Csak hallgatnak. Az egész út az én kiabálásomtól hangos. Majd elcsöndesülök és csak szipogok. Sírni akarok, de nem teszem ugyanis Mira sétál mellém és karolja átt a vállam majd kezdi el símogatni.
- Úgy gondoltuk, hogy nincs mit beszélnünk Veled. - köszörüli meg a torkát anya. Erre a mondatára Mira jobban megszorítja a vállamat. Megremegek, belülről tombolok. Nincs mit beszélniük velem? Hát természetes dolog, hogy nincs. A szemükben én egy gyilkos vagyok aki megölte a fiukat.
- Számotokra akkor éjjel nem csak Benny halt meg hanem én is. - a hangom alig hallható. Apa és anya egymásra néznek. Akarom, hogy mondjanak valamit. Kezdjenek el kiabálni. Cáfolják meg ezt az állításomat. Ordibáljanak. Mindegy, hogy mit csak csináljanak valamit.
- A múltat lezártuk - mondja apa gyorsan. Jellemző, témát vált. - Pakolj össze, ülj be az autóba és indulunk haza! - parancsolja és az autóra mutat.
- Nem! - vágom rá gondolkodás nélkül.
- Tessék? - kérdezi apa. Életemben most történt meg először, hogy ellent mertem mondani neki. Büszke vagyok magamra. Nem fogom most azt csinálni amit ők akarnak, ezek után.
- Eszembe sincs haza menni veletek. - fejtem ki magam bővebben. - Ha eddig képesek voltatok nélkülem élni akkor ezek után is menni fog.
- Liam, azonnal szállj be az autóba. És ez parancs! - száll be a beszélgetésbe anya is. Parancs? Mi a szar, hol vagyok egy fegyenctáborban?
- Nem megyek! - emelem fel a hangom. - Pár nap múlva megyek az X-Factor meghallgatójára utána pedig ha az összejön, akkor...- nem tudom befejezni, mivel mind a ketten hangos nevetésben törnek ki. Megint megbántottak ezzel a tettükkel. Miért kell kinevetni valakit? Ráadásul a saját szüleim.
- Csak kiröhögteted magad! Utána pedig megint mi leszünk akiknél menedéket fogsz keresni. - mondja apa kicsit sem kedvesen. Elegem van ebből a beszélgetésből már.
- Esélyt sem adtok nekem! - dobbantok mérgesen a lábammal.
- Mert nincs hozzá tehetséged. Még gyerek vagy, aki elmeháborodott és maga sem tudja, hogy mit akar. - ne sírd el magad Liam! Engedd el a füled mellett.
- Elnézést, hogy közbe szólok, de a fiuknak nagyon is van tehetsége az énekléshez. - köszörüli meg a torkát Mrs. Nelson, Mr. Nelson pedig bólogat. Két idegen szülő véd meg engem a saját szüleim előtt.
- Ebből nekem most van elegem - csattan fel anya. - Liam, vagy most azonnal beülsz az autóba, vagy pedig itt maradsz, de ha bőgve meresz haza jönni amiért csalódás ért, akkor jobb ha inkább haza sem jössz!
- Maradok! - vágom rá gondolkodás nélkül. - Majd meglátjuk, hogy kinek lesz a végén igaza. - kulcsolom össze a kezeimet a mellkasom előtt. A szüleim bólintanak és köszönés nélkül szállnak be az autóba majd hajtanak el. Nem érdekelnek. Akkor is meg fogom mutatni nekik, hogy van tehetségem az énekléshez...



12 megjegyzés:

  1. Liam jól megmondta a szüleinek :D Ő a legtehetségesebb srác az egész földkerekségen *.*

    VálaszTörlés
  2. Ámen testvérem!
    Egy jobban bírom Liam - et. Büszkevagyok rá, hogy így kiállt maga mellett, a szülei pedig igazi pöcsök. Bezzeg, majd amikor Liam híres lesz, és dús gazdag ott fognak neki sírni, hogy ,,jajj, kisfiam, bocsáss meg nekünk!" Elmehetnek a jó büdös picsába, ahogy Sandy is. Azt mondja, hogy Mira az elmeháborodott, amikor neki állnak ki vasdarabok a hülye pofájából. Ráadásul ki az akinek vérvörös haja van Hogy néz már az ki..??
    A rész egyszerűen perf lett!! Siess, már alig várom a hétfőt, vagy a keddet! Lényeg, a lényeg... imádom, ahogyan az új design - et is. Látom megint Louis - os rész! Már alig várom! :)

    millió puszi,
    xx Bo. / boplelle

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát igazából a szülei többet nem fognak szerepelni xD nekem tetszik a vörös haj :D sőt nekem mindenféle színű haj tetszik xD
      megint Louisos rész? o.O már rég volt Louis a fejlécen :c úgy ahogy történetben is...

      Törlés
  3. Kevés az imádás és kevés minden más ehhez a részhez!!! Annyira...leírhatatlanul lett a kedvencem a mai rész, hogy fhu..:D
    Először Mira, majd Liam. Liam annyira, de annyira falni való, hogy képtelenség ilyen fiú nincs!! (de Liam Payne, de ő fogalt.. még:D) És Mira, és a szülei...Nincsenek erre a részre szavak!! IMÁDOM, SZERETEM! ÖRÖKRE OLVASNI FOGOM ÍRÁSOD!! *-* *O*
    Pusszancs: Enci ♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, Liamet lefoglaltam én xD örökre? és mi van akkor ha abbahagyom? :P

      Törlés
  4. Pfúúú xDD amúgy szia :D
    Na ott kezdem, hogy hogy lehetnek ilyenek a szülők? soha sem értettem, hogy ha egyszer valakinek van egy gyereke, akkor hogy képes eldobni -.-
    Liam meg olyan kis aranyos, és nagyon tetszik, hogy kiáll Mira mellett :D
    A hétfőn még olyan messze vaaan:((( várom a kövit nagyon *--*

    VálaszTörlés
  5. Uristeen! Most ertem az olvasas vegere az egesz eddigi reszekkel es imadom az egesz sztorit ugy ahogy van.. Attol kezdve h Liam a foszereplo, egeszen az addig a sok gumicukorig a tortenetben *.* egyaltalan nem sablonos, es mar pont olvasni akartam egy ilyesmi sztorit de legnagyobb banatomra eddig sehol sem talaltam ehhez hasonlot, es lam imaim meghallgatasra talaltak :)) mar nagyon varom a kovi reszt! :)) es elegge nagy a valoszinusege h nem kapok galaszt a kerdesemre de bele fognak szeretni egymasba? Annyiiiraa jo lennee! *.* Xox, Zsan <3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök neki h tetszik ♥
      eh,,,,válaszolnék a kérdésedre, és válaszolok is....mi van akkor ha nem lesz közöttük semmi? ott az előzetes ;)

      Törlés
  6. Úristen! O.o
    Nagyon durva, először Sandy majd Liam szüle... Örülök hogy Liam kimert állni a szüleivel szemben, remélem majd nagyot fognak koppanni mikor Liam híres lesz, és leszarja őket :-D
    Várom a kövit :-D
    Xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a szülei többet nem is fognak szerepelni xD

      Törlés