2015. április 13., hétfő

| Chapter Twenty - Nine |

Hellloooo!!!! Meg is érkeztem a kövivel, amiben a többi 1D srác is fel fog tűnni :D igaz a fejezet ezen része eléggé sablon lett, ugyanis szinte az összes blogban ugyan így van leírva, de hát ez van :\ azért remélem nem szúrtam el annyira és kapok pár komit :)




- Életem egyik legnagyobb álma volt az, hogy egyszer valaki fényképezzen le egy menő tehetségkutató műsor épülete előtt -  Jessie széttárt karokkal áll meg az épület előtt ahol az X-Factor válogatóját és egyben majd a műsort is tartják. Kicsit sem zavartatja magát, hogy körülötte több ezres tömeg áll és abból a fele mint azt nézi, hogy Ő mit is csinált. De Jessiet nem zavarja, hogy bámulják, sőt inkább élvezi, hogy a központban lehet. Vigyorogva csóválom a fejem, miközben a mellettem álló Mira megsemmisülten az ég felé emeli a pillantását. Néha, - vagy inkább mindig - cikinek tartja a saját nővérét. Jessie tényleg egy másik világban él, de én bírom a stílusát. Meg amúgy is Mira hiába próbál úgy viselkedni mintha tőle messze állna ez a viselkedés. Két lány akik testvérek és még a természetük is megegyezik néha. Én pedig pont ezért bírom mind kettőjüket, úgy ahogy a szüleiket is. - Na, fényképezzetek már le végre! Vagyis várjatok, előbb még be kell pózolnom - és azzal egy hatalmas X-Factoros felirat elé ugrik majd röhejes módon kitolja a fenekét és a szájával csücsiríteni kezd. Az emberek többsége élvezettel figyeli a jelenetet, és nevetnek. Velem együtt. Határozottan jó döntés volt Mr. Nelsontól, hogy engedte azt, hogy Jessie is csatlakozzon hozzánk. Igazából Mrs. Nelson nem akarta, hogy az idősebb lány is velünk jöjjön, mivel állítása szerint Jessie nem tud hosszú ideig egy helyben maradni. Pontosan egy órát bírta ki a szülei mellett, majd úgy döntött, hogy felderítő útra megy. Így rám és Mirára hárult a feladat, hogy keressük meg a lányt aki jóval idősebb tőlünk. Legalább most nem rám kell vigyázni, így senki nem tekint rám ovisként. Irigylem az egész családot. Jessie tizennyolc éves, de totál gyerekes, mégsem piszkálják Őt ezzel. Mirát pedig nem tekintik tehetségtelennek, inkább büszkék rá, hogy megpróbálja valóra váltani az álmait. Az én szüleim biztos, hogy nem kísértek volna el ide.
Nem is értem, hogy miért gondolkozok pont most a szüleimen. Hisz itt vagyok, a válogatón és már csak pár óra választ el attól, hogy a mentorok elé álljak és megmutassam mit is tudok valójában. Nem tudom, hogy mi fog történni, de remélem nem fogok nagyot csalódni. Pláne nem a történtek után. Ha nem jutok tovább akkor a szüleim örülni fognak a veszteségemnek. De mint tudjuk én soha nem veszítek. Itt a lehetőség, csak élnem kell vele! Ha igaza van az embereknek, hogy jó hangom van, akkor nincs mitől tartanom. Ahhoz képest eléggé nyugodt vagyok.
A dalszövegemet tudom, a kinézetem végre újra normális. Igen, ma reggel végre hosszú idő után újra ki tudtam vasalni a hajam. Nincs több göndör fürt és remélem többé nem is lesz.  Semmi pénzért nem álltam volna olyan béna hajjal színpadra. Azt mondják, hogy fő a megjelenés.
- Ne égess le már  megint! - Mira könyörgő tekintettel fordul nővére felé, miközben jó erélyesen kihangsúlyozza a ' megint ' szócskát. Jessie erre a megjegyzésre dühösen fordul a testvére felé aki állja a tekintetét.  Én azonban jót mosolygok Mira kiakadásán. Tudom, hogy néha Jessie túl messzire megy ezzel a hiperaktivitásával. Pár napja mikor Mrs. Nelson elküldött bevásárolni minket, Jessie teljesen kikelt önmagából. Az egész bevásárlóközpontban kiabálva haladt végig, ugyanis mindenkivel tudatni akarta, hogy én és Mira jelentkeztünk az X-Factorba. Simán oda ment idegen emberekhez és a képükbe ordította ezt a fontos tényt. A legtöbben természetesen elmenekültek előle, mivel eléggé őrültnek látszódott ezzel a viselkedésével. Végül a biztonsági őrök vetettek véget a produkciójának, - vagyis mindhármunkat szó szerint kidobtak a bevásárlóközpontból. De ez még mindig nem volt elég Jessie számára, mivel még az őrökkel is elkezdett kiabálni, hogy mégis, hogy merészelt kidobni, mivel mi Mirával hamarosan nagy sztárok leszünk. Akár mennyire is cikis volt mégis jót nevettem rajta. Mira azonban nem. Utálja ha nagyon a figyelem központjában van. Mondjuk ezen ideje lenne változtatnia, hisz a mai nap folyamán színpadra fog állni, ahol egy csomó ember fogja majd Őt nézni. - Egyébként is, mi ez a felső rajtad? - néz végig a nővérén, aki erre a kérdésére boldogan fordul meg a tengelye körül, hogy tisztán lássuk mi is van ráírva a felsőjére.
Elég csak egy szempillantást vetnem Jessie hátára máris szembe találom magam a saját nevemmel. Vagyis konkrétan az áll rajta, hogy Liamben megvan az X. Egy hatalmas mosoly kúszik az arcomra és rögtön a lány nyakába vetem magam, de előtte még látom a póló elejét is ahol ugyan ez a mondat szerepel csak Mira nevével. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem esik jól ez az egész. Van egy rajongóm! Még ha csak Jessie is az, de akkor is már büszke rám. Ez pedig nagyon jó érzés.
- Tudod Te, hogy milyen nehéz egyszerre két embernek szurkolni? - néz rá csúnyán Jessie felhúzott orral a húgára. Mira nem válaszol semmit csak megforgatja a szemeit, viszont tisztán látom, hogy az orra alatt mosolyog. Velem nem veteti be, hogy neki nem tetszik Jessie meglepetése a számunkra. - Vagy mit gondoltál húgi? Azt, hogy csak a Te rajongó táborodat fogom népesíteni mivel a tesóm vagy? Sajnálom, de Liamnek pontosan úgy szurkolok mint Neked! Mind a ketten hatalmasak lesztek. - mondja vigyorogva. Jessie általában soha nem hazudik.
- Nem akarsz esetleg az én nővérem is lenni? Hidd el jó kisöcsi lennék! - nézek rá aranyosan. Egy hangos nevetés hagyja el a száját és széttárja a karjait, ami nála azt jelenti, hogy meg akar ölelni. Gondolkodás nélkül megyek közelebb és hagyom, hogy a nyakam köré csavarja a vékony kezeit.
- Te már ígyis az én öcsém vagy! - suttogja a fülembe kedvesen. Elpirulok és hatalmasokat nyelek, mivel Benny jut az eszembe. Tudom, hogy most Ő is itt lenne velem. Ha élne akkor nem Jessienek kellene támogatnia és szurkolnia nekem is, hanem Bennynek. Milyen jó lenne már. Talán még össze is jönnének. Jessie tökéletes hasonmása a bátyámnak. Megértenék egymást.
- Mindjárt elsírom magam miattatok. - hallom meg Mira vékonyka hangját. Ezt mikor Jessie meghallja az egyik kezével elengedi a nyakamat és Mira felé nyúl, majd pár másodperc múlva mind a hárman öleljük egymást. Úgy érzem magam mintha tényleg lenne családom. Igazi családom! Nem pedig olyan, akik tehetségtelennek hisznek.
- Ó, gyerekek ez annyira gyönyörű pillanat! - Mrs. Nelson hangja csendül fel mögöttünk és nem sokkal később Ő is csatlakozik az ölelésbe. Más kényelmetlenül érezné magát a helyemben, de én nem. Boldog vagyok, hogy megismertem Mirát és a családját. Akár mi is lesz a jövőben az biztos, hogy mindig tartani fogom velük a kapcsolatot. Ők a második családom!
- Mielőtt Mary elsírja magát, gyorsan közlöm veletek, hogy lassan Mira és Liam következik. - köszörüli meg a torkát Mr. Nelson. Az ölelésnek vége szakad és már csak arra eszmélek fel, hogy Mira megfogja a kezem és úgy húz be az épületbe maga után. Ha nem lenne velem szerintem már rég megfordultam volna félelmemben. Pedig még semmi egetrengető dolog nem is történt.
Kitöltjük a papírokat, megkapjuk a számunkat és leülünk a váróterembe ahol szintén nem vagyunk egyedül. Itt senki nem ismeri azt a szót, hogy csend, vagy, hogy halk felkészülés. Szinte minden második jelentkező hangosan dúdolja az adott dalt amit választott, vagy pedig még gitárszólót is nyomat mellé. Túl sok a tehetséges ember! Talán még nálam is tökéletesebbek.
- Jó leszel! - simítja meg a karom Mira, miután észrevette, hogy teljesen lesápadtam. Bátortalanul bólintok és tovább idegeskedem magamban.
A percek telnek az emberek fogynak. Néhányan sírva jönnek ki, néhányan pedig boldogan. Van akinek sikerült, van akinek nem. Kavarognak bennem az érzések. Ha magam lennék most itt biztos, hogy nem bírnám végig csinálni. Ígyis minden akarat erőmre szükségem van. Mikor már azon lennék, hogy kiakadjak egy statiszta a számomat kiabálja. Még a vér is megfagy az ereimbe. Mira az aki felhúz a székről, Jessie pedig kezd el a hátamnál fogva nyomni a stúdió felé. Mr. és Mrs. Nelson is követ ugyanis tudják, hogy utánam rögtön a lányuk lép színpadra, így egyszerre tudnak szurkolni.
Egy hatalmas tévé ahol a stúdióban történő jelenetek mennek. Épp egy lány énekel , de én képtelen vagyok figyelni. Az egyik statiszta elkiálltja magát, hogy pár perc és én következem. Megsemmisülten Mirára nézek aki csak mosolyogva lép felém és szorít magához.
- Tudom, hogy sikerülni fog. - simogatja meg a hátam.
- De mi lesz ha nem? - kérdezem idegesen. - Mi lesz akkor ha a szüleimnek lesz igaza? Ha tényleg tehetségtelen vagyok? - sírhatnékom van. El akarok rohanni innen jó messzire. Mégis mi ütött belém mikor jelentkeztem? Hülyeség volt. Nekem nincs itt helyem. Nem is tudok jól énekelni.
- Ezt most fejezd be! - állít le keményen Mira és a szemembe néz. - Liam, neked itt a helyed! Tehetséges vagy és ezt mindjárt be is fogod bizonyítani. - csodálom Mirát. Utánam rögtön Ő jön, de még csak nem is ideges. Hogy csinálja ezt?
- Hogy tudsz ennyire nyugodt lenni? Hisz mindjárt Te következel. - nézek rá értetlenül.
- Ez csak egy játék - vonja meg a vállát mosolyogva. - A játékot pedig élvezni kell. - Mira és az Ő bölcs gondolatai. Jó, hogy egy vacak játéknak fogja fel ezt az egészet. Szerintem ez most sokkal több mint egy játék. Ez az álmom, amit meg kell valósítanom.
- Payne! - kiálltja el magát az ajtóban álló statiszta, mire a másik aki a legközelebb áll hozzám a kezembe nyom egy mikrofont. Gyorsan szedem a levegőt és a rosszullét kerülget.
- Nyugi! Te már most győztes vagy. - nyom egy gyors puszit az arcomra még utoljára. Érzem, hogy elpirulok, de nincs időm foglalkozni vele, ugyanis még Jessie is elém ugrik.
- Csak azt az egyet ígérjétek meg nekem, hogyha híresek lesztek és a családotokról kérdezősködnek majd akkor ugye engem nem fogtok kifelejteni? Mármint nyugodtan vállaljátok csak fel a hivatalos nevem. - muszáj elnevetnem magam, de persze közben bólogatok. Jessieről soha nem tudnék elfeledkezni mivel lehetetlen lenne őt kihagyni valamiből. Sikeresen kitérem az izgatott lányt, de még Mira szülei is egy szoros ölelésben részesítenek. Majd elindulok a színpad felé. Mikor kiérnék még utoljára vissza pillantok Mirára aki csak bólint egyet mosolyogva. Mély levegőt veszek és kisétálok nyugodtan a színpad közepére.
Egyszerre több szempár pillant rám, de nem foglalkozok velük. Pontosan a mentorokkal szemben állok meg és az ajkamba harapok.
- Umm...Liam Payne vagyok. - nyögöm ki a nevem nagy nehezen.
- Örvendek! A színpad a tiéd. - néz rám mosolyogva Cheryl és elkezdődik az általam választott dal.
Kifújom a levegőt a mikrofonomat a szám elé tartom és énekelni kezdek. Várom, hogy valamelyik mentor szakítson félbe mivel annyira borzalmas a produkcióm, de nem ez történik. Mind a négyen mosolyogva figyelnek. A közönség pedig a dal közepe felé már tapsol, és mikor vége lesz nagy meglepetésemre Simon Cowell állva tapsol engem. Majd kicsattanok örömömbe ahogy végig nézek rajtuk. Látszik az arcukon, hogy tetszett nekik amit láttak. És nekem is tetszett az amit csináltam. Mindenki csak rám figyelt és élvezték. Miközben pedig hallgattak én boldog voltam. Olyan volt mintha újjá születettem volna. Klassz dolog az éneklés.
- Mit szólsz ahhoz ha azt mondom, hogy négy igennel tovább jutottál? - szólít meg Simon. Először azt sem tudom, hogy hol vagyok mivel annyira elméláztam. Lemaradtam a mentorok beszédjéről, de nem érdekel. Négy igent kaptam! Tovább jutottam a táborba. A levegőbe ugrok és le sem tudom vakarni magamról a vigyort ahogy hatalmas köszönetek közepette lerohanok a színpadról és Mira nyakába vetem magam.
- Én mondtam! - suttogja a fülemben, de többet nem tud mondani ugyanis most rajta a sor, hogy színpadra álljon. Ő annyira máshogy viselkedik mint én. Egy kicsit sem izgul. Nyugisan megy fel a színpadra, majd fordul a közönség felé, de mikor észreveszi, hogy mennyien vannak elfehéredik. Még mindig tart a tömegtől. Annyi fájdalmat kapott már az élettől, hogy még mindig nehéz tovább lépnie. De neki sikerül! Bemutatkozik és elindul a dal. Mikor azonban énekelnie kellene, nem szólal meg. Elnézést kér és látszik rajta, hogy totál kényelmetlenül érzi magát. Mégis még egyszer neki fut, és ezúttal sikerrel jár. Még jobban énekel mint szokott. Harcol azért, hogy be tudja bizonyítani. A mentorokat pedig meggyőzi. Három igennel engedik le a színpadról, majd pár másodpercel később egymás nyakát ölelgetjük. Jöhet a tábor, és ha az is sikerül utána már csak a mentorok háza van, és ha az is megvan akkor benne vagyunk az élő showban.

|||

- Szóval akkor ennyi volt...- túrok bele a hajamba majd rogyog le megsemmisülten az egyik üres székre, Mira pedig mellém. A könnyeim potyognak ahogy újra lejátszódik bennem a jelenet ahogy ott álltam a legjobb huszonnégy között és nem mondták a nevemet. Kiestem! Nem jutottam el a mentorok házába sem! - Úgy éreztem, hogy ez lesz! A szüleimnek lett végül mégis igazuk. - szipogok, mire Mira a vállamra hajtsa a fejét. Eszméletlen, hogy Őt ennyire hidegen hagyja ez az egész. Velem együtt Ő is kiesett. Mégsem hisztizik. Helyette engem próbál megvigasztalni.
- Azt megértem, hogy engem nem engedtek tovább mivel én még tényleg béna vagyok - csóválja a fejét.
- Jó voltál! - szólok közbe. Csak megint besokalt a tömegtől és nem kezdett el idejében énekelni a mentorok pedig úgy gondolták, hogy van mit még fejlődnie. - Ha legközelebb megpróbálod biztos, hogy már nem fogsz befagyni a színpadon.
- Majd egyszer később biztos, hogy megpróbálom, de most nem érdekel - válaszolja egyhangúan. - De téged miért nem engedtek tovább? Hisz tökéletes volt a produkciód. - dobbant egyet a lábával mérgesen. 
- Tehetségtelen vagyok. - motyogom az orrom alatt és megint potyogni kezdenek a könnyeim. Nem voltam én erre felkészülve. Azt hittem, hogy tovább engednek. Esélyes voltam! 
- Hülyeség. Szerintem túl tehetséges vagy és pont ezért féltek tovább engedni. - próbál jobb kedvre deríteni amiért cserébe küldök felé egy hálás mosolyt. 
Akár mi is az ok amiért nem engedtek tovább, de az biztos, hogy végleg befejeztem az énekléssel. Holnap reggel haza megyek a szüleimhez és tovább fogom élni az életemet, természetesen Mirát minden hétvégén majd meglátogatom. 
- Menjünk haza. - állok fel és törlöm le a könnyeimet. Éppen megfordulnék már mikor meghallom a nevem. Megtorpanok és gőzöm sincs, hogy mihez kezdjek.
- Liam Payne? - szólít ismét a statiszta. Összeráncolom a homlokomat és Mirára nézek. A lány csak megvonja a vállát és bök a férfi felé, hogy menjek oda. Mit akarnak tőlem? Nem okoztak még épp elég szenvedést? Mégis elindulok a férfi felé, de mikor megállnék ismét a száját elhagyja egy név. - Niall Horan. - egy szőke fiú lép elő valahonnan akinek a szemei épp úgy ki vannak sírva mint az enyémek. - Louis Tomlinson. - ismét egy srác aki sapkát visel érthetetlenül néz végig rajtunk. - Zayn Malik. - egy fekete hajú fiú, ajkát harapdálva figyel. - És Harry Styles. - a göndör hajú fiú az utolsó aki csatlakozik a kis csapatunkhoz. A statiszta int a fejével, hogy kövessük mire mi teljesítjük a kérését. Nem tudom, hogy mire készülnek csak megyek a másik négy sráccal együtt.
Azonban mikor ismét a színpadon találom magam a mentorok előtt megrémülök. Miért vagyunk itt mind az öten?
- Túl értékesek vagytok hogy csak úgy elengedjünk benneteket - kezdi Simon. - Ezért úgy döntöttünk, hogy egy csapatba rakunk benneteket és folytathatjátok a versenyt! - ez a mondat mikor elhagyja a száját hirtelen négy fiú ugrik rám és ölelgetjük egymást agyon. Nem estem ki! Egy bandában vagyok, akikkel megyek a mentorok házába! Hosszú percekig ugrálva ölelgetjük egymást a színpadon, majd mikor a statiszták leküldenek a színpadról még akkor is ugrálunk örmünkbe majd szét vállunk. A négy fiú eltűnik a szemem elől, én pedig Mira felé rohanok.
- Nem estem ki! - kiabálom a lánynak és mikor kellő közelségbe érek felkapom és megpörgetem a levegőben. - Benne vagyok egy bandában és megyünk a mentorok házába. - a lány mikor ezt meghallja elsírja magát velem együtt. Csak ölelközve állunk a csarnokban és sírunk. Nem irigyel amiért nekem sikerült. Csak támogat és velem együtt örül...

12 megjegyzés:

  1. Huu mit is irhatnék... egyszerüen nagyszerü... annyira kis cuki ebben a törtènetben Liam meg kell zabálnom... csak igy toväbb ( bocsi a helyesiräsi hibäkért de német telóról irok)
    Am sose irtam meg ide es nem is vagyok feliratkozva de egy leljes olvasoddal több van

    Puszii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. német billentyűzet, ez de menő már xD amúgy nincs is sok helyesírási hibád ;)
      és örülök, hogy ide tévedtél :P

      Törlés
  2. Ilyen nincs hogy mindig lemaradok!!! Amúgy durcizásomat félre téve furcsa de nem volt annyira sablonos...Igaz, tőled sablonosat?? Pff...Viszont titkon van egy félelmem és érzem valóra fog válni...:c
    Siess a következővel, mert imádtam meg na...csak siess!!!
    Pusszancs, Enci <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. milyen félelmed van???? na beszélj csak én meghallgatlak :P
      sieteeeeek

      Törlés
  3. Annyira sajnálom Mirát. Majdnem elsírtam magam mikor ndm jutott tovább. Az egészet olyan valóságosan ábrázoltad! Gratulálok remélem azért Liam nem fogja hanyagolni Mirát... Na mindegy a lényeg annyi ,hogy IMÁDTAM és kérlek SIES XxxÁjti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. uhh,, szegénykém,,,nem akartalak megsiratni :c
      sieteeeek

      Törlés
  4. Nagyon tetszett! Teljesen bele tudtak elni magam ami fantasztikus erzes volt! Szerintem amugy mez egyaltalan nem lett sablonos..:) annyira varom mar hogy mi lesz ezutan! Hogy milyen lesz mikor megismeri a fiukat, hogy birjak majd ezt mind Miraval.. Es leirod majd az osszes X-Factoros reszt? Vagy lesz majd egy ugras? Esetleg csak reszletek? Kerlek siess amennyire tudsz! :)) *.* Xox, Zsan<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem írom le az összes részt :c igen, lesz ugrás ;) a többi kiderül :P

      Törlés
  5. Szerintem nem lett sablon:) vagyis az oké hogy ez az lapsztori, amit szerintem már általános iskolában is tanítaniuk kellene a tanároknak, hiszen ez lassan történelem már, de akkor is tudsz bele újat vinni:D
    És még így is idegesen olvastam végig*0*
    nagyon szupi volt, várom a köviiit <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. bárcsak ilyet tanítanának az iskolákban xD szerintem akkor is sablon lett, mivel ebből újat már nem lehet kihozni :c
      köszönööööööööööm

      Törlés
  6. Nagyon jó lett, szerintem se sablon :-D
    Kicsit kár hogy Mira nem jutott tovább, deee már a srácok is feltűnttek :-D :-D
    Nagyon várom a következő részt, siess vele :3 :D
    Xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a köviben még többet fognak szerepelni ;)

      Törlés