2015. május 14., csütörtök

| Chapter Fifty - Six |

Hellóóó!!! El sem hiszem, hogy már csak 2 rész van hátra :O Mellesleg még mindig lehet rám szavazni EZEN a linken :D komizniiiiii



| MIRA NELSON |

- Ébresztő baba! Elaludtunk - Liam hangja kedvesen szólal meg mellettem miközben gyengéden megpiszkálja az orrom. Megmozgatom az orrom ugyanis csikiz amit csinál. Bágyadtan elmosolyodom és még jobban bújok a mellkasába miközben erősebben szorítom a nyakát. Nem vagyok egy korán kelő típus. Ráadásul most azt sem tudom, hogy jelenleg mi történt. Az egy dolog, hogy elaludtunk, de mégis hogy történhetett meg? Tegnap korán este döntöttem úgy, hogy elegem van abból, hogy Louisra várok. Különös oknál fogva egész nap nemjött haza, és ami még ennél is furcsább nem is hívott, hogy nem jön haza. Vártam rá nehogy az legyen, hogy megint úgy megyek el, hogy nem is szólok neki. Hat óra múlhatott mikor úgy döntöttem, hogy elegem van és otthagytam a lakását. Ha szüksége lett volna rám akkor hívott volna. Az utam természetesen Liamhez vezetett, de a telefonom mellettem volt így ha Louis hívott volna haza mentem volna. Liam berakott valamilyen vacak filmet miközben összebújva feküdtünk a kanapéján, utána nem emlékszem sok mindenre mivel eléggé unalmas volt a film, szóval tuti, hogy beaultam rajta. Viszont még mindig Liam mellkasán fekszem és a kezeim is a nyaka köré vannak tekerve, úgyhogy szerintem nem alhattam sokat. Az biztos, hogy a szemeimet nem nagyon akarom kinyitni, mivel akkor megint az fog az eszembe járni, hogy visszakell mennem Louishoz. - Egész éjjel velem voltál. - nyom egy puszit az orrom hegyére, de mikor ez a mondat elhagyja a száját a szemeim rögtön kipattanak és szembe találom magam a boldogságtól sugárzó tekintetével. Egész éjjel vele voltam! Nem mentem haza? Mégis, hogy történhetett ez meg? Hogy fogom megmagyarázni Louisnak azt, hogy nem aludtam otthon? Ehhez egy jó hazugság kell amit gondolkodás nélkül bevesz.
A lehető leggyorsabban mászom le Liamről, hogy tudjam az éjjeliszekrényről elvenni a telefonom. Remegő kezekkel nyomom meg az egyik gombot, majd látom meg, hogy már tíz óra is elmúlt. Remek. Nem elég, hogy nem aludtam otthon, de még a próbáról is elkéstem ami már két órája tart, mivel nyolcra voltunk megbeszélve. Mégis nem zavar annyira, mint az a tudat, hogy nincs egy nemfogadott hívásom sem. Sőt még üzenetem sincs. Senki nem hívott. És itt legfőbb Louisra célzom. Mégis, hogy csinálta azt, hogy nem hívott fel? Eddig ilyet még soha nem csinált. Na és Simon? Máskor rég levette a fejem ha csak egy percet is késtem valahonnan. A lányok? Fel szoktak hívni mikor nem jelentem meg valahol. Most azonban senki nem keresett. Különös. Nagyon különös.
- Francba. - hajtom vissza megsemmisülten a fejem a párnára miközben a plafont kezdem el bámulni. Alig telik el pár másodperc, Liam a hasamra dönti a fejét és csak figyeli a reakciómat. - Valami történhetett. Senki nem keresett tegnap óta. Ráadásul elkéstem a próbánkról. Ki fognak nyírni. - nem foglalkozom Liammel, ugyanis gyorsan felülök majd arra készülök, hogy felálljak, de rögtön meg is bánom mivel a világ forogni kezd velem. Ha Liam nem kapta volna el a derekam és tartott volna meg, akkor szerintem a padlón kötöttem volna ki. Erősen szorítja a derekam és eszében sincs elhúzódni tőlem.
- Jól vagy? - kérdezi aggódva majd óvatosan lenyom az ágyra Ő pedig letérdel elém miközben a kezeimet szorítja. Bátortalanul bólintok ugyanis a világ még mindig forog körülöttem, de nem akarom Liamet ilyen kis hülyeséggekkel terhelni. - Már tegnap is akartam ezt kérdezni, mivel akkor is eléggé sápadt voltál. De szerencsére elaludtál. Pont ezért nem is keltettelek fel mivel pihenésre van szükséged. Tudom, hogy mennyire pörgös most az életed. Koncertek, fotózások, őrült rajongók. Kimerültél. - magyarázza komolyan, én pedig jó kislány módjára végig hallgatom. Homlokát a homlokomnak dönti és úgy vagyunk pár percig.
- Nem késhetek még többet. - mintha meg sem hallottam volna Liam szavait, felugrom az ágyról és máris elfeledem azt, hogy az előbb mennyire rosszul voltam. A szőnyegről összeszedem a szétdobált cuccaimat, majd magamra kapkodom őket és ki akarok menni a szobából, mikor Ő a csuklómnál fogva húz vissza.
- Reggeli nélkül nem mész sehova! - mondja határozottan. Unottan megforgatom a szemeimet.
- De...- próbálkozom és azt akarom bebizonyítani, hogy nem vagyok éhes. Felhúzott szemöldökkel várja a mondandómat. - Nem is vagyok éhes. - a hasam azonban felmorog. Áruló!
- Két órát már késtél. Szerintem ha még fél órát késel fel sem fog tűnni nekik. - magyarázza egyszerűen és nemes egyszerűséggel a hátamnál fogva kezd el nyomni a konyha felé ahol lenyom az egyik székre, majd elkezd reggelit készíteni. A főzési tudománya a szendvicsnél megáll, viszont ma reggel úgy dönt, hogy a tegnapi kajáját szolgálja fel. Kínai kaja. Elég csak egyet szippantanom a feltörekvő gőzből máris öklendezni kezdek. Az öklendezésből pedig hányingerem támad és azt veszem észre, hogy a mosdó felé rohanok ahol nem sokkal később már a vécét ölelgetem és adom ki magamból a három napos ennivalóimat. Mikor végzem és fel akarok állni megint minden kezdődik elölről, de most annyi különbséggel, hogy Liam már mögöttem áll és felfogja a hajamat nehogy az is úgy végezze mint a pólóm. Csodás, most mit fogok magamra venni. - Úgy tűnik hazudtál az előbb mivel kicsit sem vagy jól. - térdel le mellém és egy törölköző segítségével letörli az arcom.
- Biztos az a kínai az oka. Már tegnap este is furcsa íze volt. Kitudja, hogy hány napja rohadt a hűtődben. - törlöm meg az arcom, Liam pedig elgondolkodik.
- Tegnap rendeltem Mira és énis ettem belőle, de amit látod nekem semmi bajom. - csóválja meg a fejét. Ahogy mozgatja a fejét úgy csap meg a jellegzetes illata ami miatt megint a vécé hegyett találom magam.
- Mikor fürödtél utoljára? Csezd meg büdös vagy! - az erőlködéstől még a könnyeim is kicsordultak és undorodva húzom le a vécét, de nem nézek a mellettem térdelő fiúra. Tényleg büdös.
- Képzeld el, hogy hajnalban zuhanyoztam. Mellesleg soha nem voltál allergiás a szagomra. - jegyzi meg bosszankodva, de azért megszagolja a felsőjét. - Én nem érzek semmi büdöset. - teszi hozzá értetlenül. Úgy döntök, hogy nem veszekszem vele. Helyette felállok majd leveszem magamról az összehányt felsőmet. Liam amit meglátja, hogy melltartóban állok előtte rögtön felcsillannak a szemei. Csúnyán ránézek és remélem felfogta, hogy most semmi kedvem a perverzkedéséhez. Körülnézek a helységben majd a száríton megpillantom a piros- fekete kockás ingjét. Gondolkodás nélkül kapom magamra és remélem senkinek nem fog feltűnni, hogy egy férfi ing van rajtam. - Elviszlek. - mondja.
- Nem kell! - vágom rá.
- De igen kell! - ellenkezik, és mikor észre veszi, hogy ismét szólásra nyitom a számat csak felemeli a kezét, hogy fogjam be. - Nem érdekel ha meglátnak együtt. Ilyen állapotban biztos, hogy nem fogom engedni, hogy magad menj a stúdióba. - és nem is ellenkezem. Szó nélkül ülök be az anyósülésre közben pedig azért imádkozom, hogy a próba alatt ne legyek rosszul. Már így is épp eleget szívtam a mai nap folyamán, pedig még csak reggel van.
Liam a szavát betartotta mivel egészen  a stúdióba is bekísért. Ahol rögtön különös dolog fogadott. Még csak az előcsarnokban sétáltunk mikor meghallottam, hogy a lányok nélkülem kezdték el a próbát. Eddig még soha nem fordult elő, hogyha valaki hiányzott akkor próbáltunk volna. De Ők mégis elkezdték nélkülem. Mikor már csak egy folyós választott el a próba helyszínétől egy új dalt kezdtek énekelni. A szólómat pedig Jo énekelte. Az én szólómat! Hogy képzelik ezt.
- Senki nem keres. Nélkülem kezdik el a próbát. És Jo énekli a szólóimat. - jegyzem meg kicsit sem kedvesen és ökölbe szorulnak a kezeim ahogy elindulok a próba helyszínére. Liam még oda is követ.
Belépünk a terembe és hirteln mindenki abbahagyja azt amit csinál és a lehető legcsúnyábban néznek rám. Zavartan pislogok körbe és várom, hogy valaki magyarázza meg. Még Louis, Niall, Harry és Zayn is itt vannak. De ha mindenki itt van akkor nekem miért nem szóltak? Vagy legalább Liamnek?
- Mi a helyzet? - kérdezem és választ várok. - Igen tudom elkéstem, de azért ez nem szép, hogy nélkülem próbáltok, ráadásul még a szólóimat is elveszitek. - fáj, hogy ezt csinálták velem. Én soha nem énekelném el Jade, Jo vagy Nikki szólóját ha úgy adódna. Hisz egy csapat vagyunk.
- Neked már nicsenek szólóid. Úgy ahogy bandád se. - néz rám Simon komoran a másik három lány pedig csak helyeslően bólogat. Még pislogni is elfelejtek. Sőt szerintem levegőt sem veszek, csak nézek rájuk és a fülembe cseng a mondata. Nincs bandám...miért ne lenne bandám? Hisz a Dollykhoz tartozom, úgy mint a másik három lány.
- Ne beszélj már hülyeségeket. Egy kis késésért még nem szokás kitenni valakit a bandából - nevetek fel kínosan és segítőkérően a lányokra nézek. Jade csak lehajtsa a fejét, Nikki Zaynre néz. Jo az egyetlen aki bámul.
- Késésért nem is, de hazugságért és gyilkosságért igen. - jegyzi meg Jo és mielőtt bármit tudnék mondani a legfrisebb reggeli napilap landol a kezemben ahol rólam szól a szalagcím és egy csomó gyerekkori képem virít. Azok a képek ahol vagdostam magam, sovány voltam. Ráadásul még az a kép is ott van amit a rendőrök készítettek mikor megtaláltak Julia mellett. Szűrni kezd a szívem és megint elkap a hányinger, de most nem azért mert rosszul vagyok hanem az miatt amit írnak rólam.
A cikkben arról írnak, hogy az egész életem egy hazugság volt, ugyanis hazudtam arról, hogy igazi New York-i vagyok mivel igazából Manchesterben születtem. De a legnagyobb titkom az, hogy tizenéves koromban megöltem egy osztálytársamat és mellette rendszeresen drogoztam. Írnak arról is, hogy egy elmegyógyintézetben kezeltek, majd felvettem egy új stílust és így lettem a cuki szőke éneklő kislány aki belopta magát az emberek szívébe. Minden csak megjátszás volt és ráadásul még Louist is átvertem mivel mellette több fiúval is megcsaltam.
Mérgesen gyűröm össze a kezembe tartott újságot és fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek. Először is, honnan kerültek elő ezek a képek? És a cikk? Hisz senki nem tudott ezekről, csak Liam, de Ő soha nem árulta volna el, hisz Ő vele is majdnem ugyan ez volt. Valaki elárult. De ki?
- Megmagyarázom...- suttogom, de Liam elkezdi a fejét csóválni, hogy fogjam be.
- Itt nincs mit megmagyarázni. Közveszélyes vagy, az emberek félnek Tőled ugyanis kitudja, hogy mikor borul el az agyad. - soha nem hittem volna, hogy Jade egyszer meg tud bántani. A naiv Jade aki mindig boldog és mosolyog. Most úgy néz rám mint egy gyilkosra. Mert annak tart úgy ahogy mindenki más is.
- Azért gondold átt, hogy mit beszélsz Jade - förmed rá Liam. Nem akarom, hogy segítsen rajtam. Neki ehhez semmi köze. Ez az én dolgom. A cikkben majdnem az igazat írták. Tényleg öngyilkos akartam lenni és elmegyógyintézetben is voltam, sőt majdnem én is elhittem, hogy tényleg megöltem Juliat. - Hónapok óta ismeritek Mirát. Most komolyan szerintetek úgy néz ki egy gyilkos meg egy elmebeteg mint Ő? - hálás vagyok neki, de ez már semmin nem változtat. Végig néz a kis csapaton, de az arckifejezésük nem változik.
- Soha senki nem ismerte Őt igazán. - vágja rá Nikki, Zayn pedig helyeslően bólogat. - Te vagy az egyetlen aki mellette áll mivel elcsavarta a fejed. Térj már észhez Liam! Louissal járt, a Te ágyadban meg aludt. Kihasznál, mivel egy kétszínű picsa. - áucs. Most megint úgy érzem magam mint régen a gimiben mikor mindenki engem piszkált. Nem, ez most sokkal rosszabb ugyanis az állítólagos barátaim árultak el és ez cseszett rossz érzés.
Liam vissza akar szólni, de csak megszorítom a kezét és ezzel próbálom a tudatára adni, hogy hagyja a francba.
- Egy gyilkos, őrült csajt tekintettem a barátomnak. - néz a szemem közé Harry fájdalmasan. Ez az a pillanat mikor elerednek a könnyeim és menekülni akarok. Menekülni mindentől és mindenkitől. Megfordulok és elindulok, de még csak az ajtót sem érem el Simon máris utánam szól. - A szerződésedet felbontottuk. Nem vagy a Dollyk tagja.
- Igen, megbeszéltük, hogy nem akarunk a csapatba egy hazug gyilkost. - vágja rá Jo a hatás kedvéért. Ez az a pillanat mikor lenyomom a kilincset és végleg áttlépem a küszöböt. Látom még, hogy Liam utánam akar jönni, de Niall és Zayn megállítja majd mondanak neki valamit. Veszekedni kezdenek, de nem vagyok rá kíváncsi. Végleg kisétálok az épületből ahol az álmaim valóra váltak, majd el is vesztek.
Gyalog indulok el valahova, de nem tudom, hogy hova mivel ninsc hol laknom sem. Londonban a srácokon és a lányokon kívül senkit nem ismerek. A telefonom folyamatosan cseng. Ruby visszakéri a ruhákat amiket tervezett. A személyi edzőm közli velem, hogy nem akar tovább tornázni velem. A twitter profilomat pedig ellepik az utálkozók. Szinte mindenki ugyan azt mondja, hogy egy kétszínű hazug picsát tekintettek a példaképüknek. Van akik bánják, hogy mellém mertek állni egy kép erejéig, ugyanis ezek szerint képes lettem volna megölni őket mivel egy elmegyógyintézetből menekülő senki vagyok.
Végül a szüleim azok akiket felhívok, hogy vigyenek haza. Mind a ketten értem jönnek, de nem kérdeznek semmit. Hagyják, hogy azt csináljak amit akarok hisz már felnőtt vagyok. Mégis mikor újra a régi szobámba találom magam úgy érzem magam mint mikor tizennégy éves voltam. Utálom magamat és az életemet. Öt év után most fordul elő először, hogy az öngyilkosság megint megfordul az agyamban. Hisz mennyivel könnyebb lenne. Mindenki gyűlöl és gyilkosnak tart. Sőt mostanra már Liam agyát is megkeverték így már őt is elveszítettem. Megint magam vagyok. Gombóc nő a torkomban ahogy kihúzom az éjjeliszekrényem fiókját és ugyan úgy megtalálom a nyugtatós dobozomat. Tele van úgy mint ahogy hagytam. Vészhelyzetre. Azt hiszem, hogy a vészhelyzet most jött el...

14 megjegyzés:

  1. Oké!! Soha nem voltam még ilyen helyzetbe, de kurvára sajnálom Mirát! Liam pedig kurva cuki, de legalább odakiabálta volna, hogy régebb óta ismerii...Tudom, hogy Cat volt az!!! Loura sem haragszom már, csak zavart, hogy meg sem kérdezi Mirát!! De a többiek.. :c Mindegy 2 nap maradt és kibaszott kíváncsi vagyok a végére, hogy kiderül - e az igazság teljes egészében!!
    Pusziii: N

    VálaszTörlés
  2. Imádom király mint mindig siess puszi <3

    VálaszTörlés
  3. Uram isten!!
    Mira ne ne ne, nehogy!!!
    Esküszöm ha megmered csinálni akkor vissza rúgdoslak valahogy az életbe!!×.....×
    Siess a kövivel!*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. engem kellene megrugdosni nem? mivel én írom :P

      Törlés
  4. húsz óra és huszonhét perc múlva rész. Nem pánikolok, nem kapok agyfaszt. Mély levegő, nem töröm ketté a laptopot. Oh azt a rohadás mi rész lett ez:'D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nyugodj szépen le.... nem lesz semmi baj, talán ;)

      Törlés
  5. Szia!
    Hogy lehet így abba hagyni? Ezt nem teheted! Nem gyilkolhatod le a főszereplőt! Ugye nem? Ugye Liam megjelenik időben? Nem kerülhet vissza a diliházba sem! Ugye nem? Ne csináld ezt a végére! Kérleeeeeeeeeeeeek!
    Reggel remélem lesz rész, mert agymenést kapok! Nem teheted ezt! ÁÁÁÁÁ!!!!
    A rész nagyon jó lett, de a vége brutális! Ráadásul még egy kérdés: Mira terhes? NE merj olyat csinálni, hogy:
    1. Mira meghal
    2. Mira visszakerül az intézetbe
    3. Mira megmenekül, ha terhes akkor a baba elmegy
    Amit csinálhatsz: Mindenki happy!
    Puszi: Klau

    VálaszTörlés
  6. Neee. Miert?
    Remenykedtem abban hogy ez az egesz csak alom de nem. Sirni fogok. En minimum orditottam volna a helyeben. Hogy kepesek elhinni ezt? Kerlek ne tedd ezt mert sirni fogok. Bognii.
    Alig varom a holnapot.
    Pussz B. xx

    VálaszTörlés
  7. Uramisten����
    Ugye nem akarod kinyirni??mondd h nem
    ...
    Mondd h Liam idoben odaer..
    Meg egy kerdes:Mira terhes?

    VálaszTörlés