2015. május 7., csütörtök

| Chapter Forty - Nine |

Hellóó!! Rég volt már, hogy a vidóba beszúrtam egy vidót...hát most megtettem, viszont elég ha csak a refrént olvassátok ugyanis az a lényeg és az árul el sok mindent :D mellesleg remélem örülni fogtok ennek a fejezetnek :P komizniiiiiiiii




- Cat? - próbálok úgy viselkedni mint aki majd kicsattan a boldogságtól, de egyszerűen nem megy. Csodálkozva bámulok a kissé csapzott hajú barátnőmre, aki a hotel szobám ajtajában áll. Eléggé dühös néz rám, ezért minden erőmet összeszedem és rá mosolygok, hátha ez jobb kedvre deríti. Pedig semmi kedvem nincs mosolyogni. Inkább csak rázúdítanám a kérdéseimet, vagyis azt, hogy mit keres itt. Párizsban. Ahova én nem hívtam el. Sőt még csak nem is szóltam neki, hogy jövök. De Ő mégis itt van, és a vállam fölött kukucskál be a szobámba mintha valamit keresne. Vagy inkább valakit.
Őszintén megmondva nem örülök a feltűnésének. Tudom szemét vagyok, de valljuk be őszintén valami történt közöttünk. Mintha elveszett volna az a varázs ami kezdetben közöttünk volt. És én nem is akarom ezt a varázst visszahozni. Viszont meg sem szeretném Őt bántani. Mármint nem lennék képes pont én kimondani a végszót. Soha nem szakítottam még lánnyal. Mindig én voltam az akit dobtak. Egy szakítás után az egyik fél összetörik és rendszerint azt viseli meg a legjobban akit dobnak. Én pedig nem akarom szomorúnak látni Catet. Nem miattam. Lelkiismeret furdalásom lenne ha miattam kerülne a padlóra. Meg aztán azt sem tudom, hogy valójában mit akarok. Nem hiszem, hogy pont most akarok vele szakítani. Szerintem most, hogy tudom Mirának mi volt egészen idáig a baja, újra minden normális lesz az életemben. Mira a legjobb barátom marad pont úgy mint régen, csak azzal a különbséggel, hogy nyilvánosan nem viselkedhetünk majd a legjobb barát módjára mivel Louis nem bírja elviselni ha a barátnője közelében vagyok. Így titokban fogunk majd hülyülni, úgy hogy senki más nem fogja megtudni. Röhej, hogy titkolni kell a barátságunkat a srácok előtt. Vagyis legfőbb Louis elől. De nincs mit tenni. Túl fontos a One Direction mindenki számára és tudjuk, hogy Louis mire képes mikor féltékeny. Azt hiszem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz az életemben, és szerintem Cattel is jól megleszünk, pont mint a kezdetben. Nem, határozottan nem szeretnék vele szakítani. Oké, néha tényleg az idegeimre megy, és sokszor már nem is élvezem, hogy a barátnőm mivel semmi újat nem tud mutatni, de aranyos lány és tényleg szeret. Ha most szakítanánk nehéz lenne új barátnőt keresnem. Mármint óvatosnak kellene lennem, ugyanis már nem vagyok egy átlagos srác. Sok lány csak a pénzemre hajtana meg a hírnevemre. Azt pedig nem szeretném, hogy ne önmagam miatt legyen a barátnőm. Pont ez a jó Cat-ben. Ő már akkor belém szerett mikor csak az X-Factorban voltunk. Nem tudta, hogy mit hoz a jövő, de kellettem neki, még akkor is ha egy lúzer voltam. Bízott bennem és támogatott, pedig semmi izgi nem volt bennem. Mégis kitartott mellettem és még most is itt van. Talán át kellene gondolnom jobban amit Zayn mondott pár hónappal ezelőtt. Ideje lenne elköteleznem magam Cat mellett. Lehet, hogy a Sorsom tényleg mellette van megírva, még akkor is ha néha már nem érzek úgy mint a kezdetben. Lehet, hogy nem érzek úgy, de soha nem bírnám Őt elengedni. Vagy igen? Mondjuk talán akkor ha bele szeretnék egy másik lányba, aki történetesen régen a legjobb barátom volt....Baszki, már megint, hogy jött ez ide? Hülye érzések, csak összekeverik az embert. - Hogy kerülsz Te ide? - a lehető legkedvesebb módon kérdezem meg Tőle, hogy mi a szart keres pont Párizsban. Egyáltalán, hogy jutott az eszébe ide utánam jönni? Nem válaszol. Megigazítja a táskáját a vállán majd kicsit sem kedvesen megy el mellettem és lép be a hotelszobámba. Nyugodtan csukom be magunk után az ajtót és állok meg. Pontosan velem szemben áll és van valami különös a tekintetében. Valami oka csak van, hogy így szó nélkül ide jött.
- Beszélnünk kell! - mondja határozottan. Semmi mosoly vagy kedvesség. Ridegen ül le a kanapéra és temeti arcát a kezébe. Rögtön csatlakozom hozzá és leülök mellé, de tisztes távolságba. Nem tudom, hogy miért ültem Tőle ilyen távol. Hisz a barátnőm és segítenem kellene rajta. Hisz látszik, hogy valami baja van.
- Mi olyan sürgős amivel nem tudtál várni holnapig és képes voltál utánam jönni Párizsba? Amit természetesen nem bánok mivel amúgy is el akartalak volna hozni magammal. - magyarázom hevesen, de az agyamba különböző szituációk játszódnak le. Az a gondolatom nyer ahol Cat egy hatalmas pocakkal áll előttem és közli velem, hogy gyerekünk lesz. Könyörgöm egy csaj akkor készül ki ennyire mikor megtudja, hogy terhes. Akkor akar beszélni a pasijával. Szóval ez magyarázatot adna rá, hogy az utóbbi időben miért viselkedett olyan hisztisen. Azért remélem, hogy nem ezt akarja velem most közölni. Szeretnék gyereket, nem is egyet, de úgy gondolom, hogy nem Tőle. Nekünk közösen nem illene a gyerek. Cat számára a tánc az első és totál megbolondulna tőle ha kilenc hónapig nem táncolhatna a baba miatt. Ha megtudná rögtön elvetetné. Én azonban nem engedném. Már ha egyszer összehoztuk a bébit, akkor tartsuk is meg. Rám számíthatna mindenben. De mégis inkább ne legyen terhes. Ne most.
- Én már nem bírom ezt Liam - néz rá reménytelenül. Asszem megnyugodhatok mivel nincs gyerek a hasában. Mármint akkor nem mondaná ezt ha terhes lenne, hogy nem bírja. - Állandóan a szemembe hazudsz. Amióta Mira feltűnt az életedben én úgy érzem, hogy rám már nincs is szükséged. - csak nyelni vagyok képes. Kiszárad a szám, és hirtelen a közös gyerekünk meg az esküvőnk eltűnik a gondolataimból. Helyette ellepi az elmém egy csomó jelenet miközben Mira és én vagyunk a nőgyógyásznál ahol a doki közli velünk, hogy kislányunk fog születni. Aztán jön az esküvős jelenet ahol Mira egy gyönyörű fehér ruhában pompázik előttem, én pedig úgy érzem, hogy megnyertem a főnyereményt. Cat pedig sehol nincs. Egyik jelenetben sem. Csak én és Mira.
- Én nem hazudok. - nyögöm ki, de tudom, hogy felesleges magyarázkodnom. Hazudtam neki. Méghozzá pontosan azóta mióta Mira megjelent a stúdióban Louis-val.
- Legalább ne nézz hülyének! - csattanik fel mire én kissé megijedek, de időm gondolkodni nincs mivel a táskájából elvesz pár magazint majd fellapozza és egyenesen levágja Őket az előttünk álló üvegasztalra. Csak egy kicsit kell előrehajolnom máris megpillantom önmagamat és Mirát miközben Manchester utcáin sétálgatunk eléggé közel egymáshoz. Sőt van egy olyan kép is ahol a kezem pontosan a lány csuklóján van. A másik újságban az van mikor elvittem Őt az eldugott étterembe és épp megetetni készültem egy gumicukorral. A harmadik újságban egy csomó kép van mikor megérkeztünk a szőnyegre én pedig segítettem kiszállni Mirát az anyósülésről mivel a ruhája miatt nem tudott. A negyedik újságban pedig arról számolnak be mikor pár órája megérkeztünk Párizsba és megint csak Mira mellett hagytam el a gépet. Kényelmetlenül érzem magam, és megtudom érteni Cat kifakadását. Én még Őt soha nem láttam más fiúkkal újságokban. - Rám még soha nem néztél így mint Mirára. - jegyzi meg csendesen és azt a képet nézi ahol én és Mira az étteremben vagyunk. Mira vigyorog én pedig csak aprón mosolyog. Mindig imádtam mikor felhőtlenül boldog volt.
- Nem csaltalak meg. - csóválom meg a fejem reménytveszve. Cat elmosolyodik szomorúan.
- Tudom. - válaszolja. Ha tudja, akkor mit csinál belőle ekkora ügyet? Lányok, mindenből nagy dolgot csinálnak. A paparazzikat pedig utálom. Néha azt sem tudom, hogy körülöttem vannak. Még jó, hogy vécére nyugodtan el tudok menni úgy, hogy nem készülnek rólam képek. - De szereted. Jobban mint engem valaha. - a torkomba gombóc nő és automatikusan kezdem el csóválni a fejem. Csak rázom mintha az életem múlna rajta. Én nem szeretem Mirát. Amit érzek iránta az biztos, hogy nem szerelem. Legjobb barátom. A legjobb barátjába pedig nem szeret bele az ember.
- Ne beszélj ökörségeket Cat! Te vagy a barátnőm már öt éve. Mégis, hogy gondolhatod azt, hogy már nem szeretlek? - zúdítom rá a kérdéseimet és az lenne az igazi ha ezt az állításomat be is tudnám bizonyítani. Várja, hogy csókolja meg, mert várja, de én képtelen vagyok az ajkaihoz érni. Egyszerűen nem megy.
- Ha tényleg így gondolod ahogy mondod, akkor mond a szemembe, hogy szeretsz. - kéri suttogva és a szemei könnyekkel telnek meg. A másodpercek telnek Ő pedig várja a vallomásomat. Kinyitom a számat, hogy tudjam elmondani neki, hogy szeretem, de hang nem jön ki a torkomon. Képtelen vagyok. Nem megy! Nem tudom a saját barátnőmnek azt mondani, hogy szeretem. Visszahúzódom a helyemre, majd a kanapé oldalán támasztom meg a hátam és a plafon felé fordítom a fejem.
- Sajnálom, de képtelen vagyok. - fordítom felé a fejem és mondom ki a mondatot amivel szerintem most törtem össze a szívét. Szinte már hallom ahogy a szíve összetörik miattam. Tönkre tettem egy öt éves kapcsolatot. Talán ez miatt is hallatszik tök siralmasan a hangom. A lány fájdalmasan elmosolyodik és szaporán szedi a levegőt. Utánam jött Párizsba, én pedig képtelen vagyok kinyögni azt, hogy szeretem. Mégis csodálkozom rajta mikor feláll, ezért én is felpattanok. - Beszéljük meg. - kérem. Felém fordul érzéstelenül.
- Mit akarsz megbeszélni Liam? - kérdezi értetlenül. Tanácstalanul a hajamba túrok, mivel tényleg nem tudom, hogy mit akarok vele megbeszélni. - Nem akarok egy olyan pasival járni aki mást szeret. És ha nem vennéd az adást, ez azt jelenti, hogy én most szakítok veled. - még csak reagálni sincs időm ugyanis olyan gyorsan rohan ki a szobából majd csapja be maga után az ajtót.
 Én pedig csak állok megkövülten közpen pedig az jár az eszembe, hogy megint dobtak. Először Vicky, utána Sarah, majd Cat. De úgy érzem, hogy ez fáj most a legjobban mivel egy totál ostoba ok miatt dobott. Még, hogy mást szeretek. Mégis ki az a más? Mi baj van velem?
Gőzöm sincs, hogy meddig állhattam egy helyben, de az biztos, hogy csak akkor mozdultam meg mikor megint nyitódott az ajtó és Harry- Niall páros állított be. Közölték velem, hogy indulni kell a koncert helyszínére. Erre mi volt az én válaszom? - Cat szakított velem! 
A hír futótűzként lepte el a világot, és alig pár perc alatt az összes közösségi oldal azzal volt tele, hogy Liam Payne újra szingli lett, így a lányoknak megint eggyel több 1D tagnál van esélye. Figyelmen kívül hagytam mindent. Egészen addig azon töprengtem, hogy Cat kire célzott mikor azt vágta a fejemhez, hogy mást szeretek, míg fel nem mentünk a színpadra és el nem kezdődött a koncert. Midnight Memories, Kiss You, Live While We' re Young és jött a Strong.


" That You Make Me Strong "
A szöveg közben ahogy a srácok éneklik, hirtelen minden Mirával töltött pillanatom lejátszódik előttem. Állandóan mellette akartam lenni mert úgy éreztem csak mellette vagyok igazán erős. Szükségem volt rá, de nem azért mert beteg voltam, hanem azért mert szerettem. Szükségem volt a szeretetére. Állandóan azt bizonygattam magamba, hogy csak barát módján szeretem, de ez hazugság volt. Szerettem Őt mint egy lányt. Ezért viselt meg mikor elköltöztek Amerikába. Hogy elfelejtsem összejöttem Cat-tel közben pedig abban reménykedtem, hogy ez majd segít elüldözni a hiányérzetemet. Öt évig meg is tette hatását, de aztán megint visszakaptam. Igaza volt Catnek, amióta Mira újra feltűnt az életemben én kifordultam önmagamból. De nem azért mert Mira távolságtartó volt, hanem azért mert összejött Louis-val. Féltékeny voltam Louisra amiért Ő jött össze Mirával és nem én. Nekem kellett volna vele összejönnöm. Hisz Ő az aki miatt anno képes voltam meggyógyulni. Neki köszönhetően jutottam ki az elmegyógyintézetből. Ha Ő nem lett volna, már én sem lennék.
Egy levakarhatatlan mosoly kúszik az arcomra ahogy megpillantom Őt, a szinpad mellett. Amint észreveszi, hogy nézem rögtön elmosolyodik és int egyet. A szívem a torkomban kezd el dobogni és legszívesebben elordítanám magamat, hogy szeretem.
- Liam...! - ordítja el magát Zayn, de már késő. Mivel teljesen megbabonázott Mira jelenléte hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Köztudott tény, hogy a színpadok magasak, én pedig túlságosan közel voltam a széléhez. Hiába ugrottak utánam a srácok, hogy elkapjanak, már késő volt. Egy gyönyörű pottyanást vittem véghez és a színpad alatt kötöttem ki, majd minden elsötétül.

Éles fény virít a szemembe amire rögtön kinyitom a szemeimet. Büdös szag, fehér falak, sötét ablak. Már megint egy kórházban vagyok, ahol egy orvos már megint azt az átkozott lámpát nyomja a pofámba. Szerencsére mindenre emlkékszem. Vagyis arra, hogy leestem a színpadról. Végignézek a testemen, de szerencsére mindenem épségben van. Csak a fejem fáj egy kicsit.
- Hogy érzed magad? - kérdezi a doki aggódva.
- Egész jól. - válaszolom és megvakarom a homlokom. - Miért hoztak be egy kórházba? - kíváncsiskodom. Mi lett a koncerttel? Befejezték nélkülem?
- Szerencsére nincs semmi komolyabb bajod. Elájultál mivel eléggé csúnyán beütötted a fejed, ezért úgy döntöttünk, hogy bentartunk egy éjszakára megfigyelésre. - remek. Eljövök Párizsba ahol szakít velem a barátnőm. Utána rájövök, hogy szerelmes vagyok a legjobb barátomba, majd ezt követően lefordulok a színpadról. Határozottan állíthatom, hogy utálom Párizst. - Pihend ki magad. - paskolja meg a doki a párnámat és máris kimegy a szobából. Gondolkodás nélkül rögtön a telefonomat nézem meg. Éjjel két óra van. Jó sokat aludhattam. Sőt még mindig álmos is vagyok. De mikor azon lennék, hogy vissza aludhassak halk sustorgást hallok az ajtó mögül.
- ... de csak pár percre engedjen be. Esküszöm semmi megterhelő dolgot nem fogok mondani neki. Értse meg látnom kell Őt! - ezer hang közül is felismerném Mira hangját. Mira itt van. Most fogok először úgy találkozni vele, hogy rájöttem arra, hogy szeretem. Hogy viselkedjek vele ezek után?
- Pár perc. - egyezik bele valaki, majd nyitódik az ajtó. Mira szélvész módjára kezd el rohanni az ágyamhoz majd mikor kellő közelségbe ér szó szerint a nyakamba veti magát. Gyorsabban kezd el verni a szívem és remegő kezekkel karolom át a hátár.
- Nagyon gyorsan ver a szíved. Ne hívjak egy orvost? - húzódik el tőlem és szemeiből csak úgy sugárzik a félelem. Még szép, hogy gyorsan ver a szívem. Hisz megölelt.
- Nem kell. Ez az én állapotomban normális. - magyarázom egyszerűen. Igen, az én állapotomban.
- Annyira aggódtam érted! Tök durva volt mikor leestél a színpadról. Rendesen hangja volt mikor landoltál. Megijesztettél - böki meg játékosan a vállam. Látszik rajta, hogy tényleg aggódott értem. Értem aggódott! Képes volt bejönni utánam éjjel a kórházba. Szóval fontos vagyok a számára. - De jobban van a buksid, igaz?
- Most már igen. - bólintok mosolyogva. - Örülök, hogy itt vagy.
- Még szép, hisz fontos vagy a számomra! - válaszolja büszkén. - Igaz, nem maradhatok sokáig mivel Louisnak nem szóltam, hogy eljövök, de szerintem fel sem fog tűnni neki mivel mélyen alszik. Meg amúgy is ha felébred és kérdezősködni fog, nem fog érdekelni. Most itt a helyem melletted. - és akkor legnagyobb meglepődésemre egy puszit nyom az arcomra. Libabőrös leszek az érintésétől és legszívesebben mindent elmondanék neki. De nem merem. Nem most és nem így...

12 megjegyzés:

  1. Követelem Mira szemszögét!! Liam te neked pedig egy pottyanás kellett, hogy észhez térj. Mirával ni lesz elüti egy kocsi vagy? Na jó ez durva........o.O Siess a kövivel, és remélem első!!!!!
    Puszi: Enci ❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nincs több baleset :D és nincs még Mira szemszög sem :P
      igen, elsőőő

      Törlés
  2. Szia!
    Kövit, de gyorsan! Soká lesz még holnap! Én is kíváncsi lennék, mikor esik le Mirának is a tantusz! És arra is, hogy Louis mit fog hozzá szólni? Nagyon jó rész! Cat végre kilép, Liam megvilágosodik... Már csak Mirára várunk! Meg legalább egy csókra! :)))
    Puszi: Klau

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem gondolod h sokat akarsz? xD amúgy nem :P

      Törlés
  3. Ííííí*örömtánc*!
    Vííííííííí(megőrültem)
    Na végre!!
    TeamLiam:)))))
    Végre rájött az érzéseire!!!*-*
    Remélem Mira is hamar rájön mit érez!^^
    Bár, Louis:(((((((
    Szegény Lou:\
    Siess a kövivel!*....*

    VálaszTörlés
  4. Azért kicsit sajnálom Catet, meg hogy így ért véget a kapcsolatuk..
    Valahogy sejtettem hogy nem fogja megúszni baleset nélkül..
    Remélem hamarosan valamikor összejönnek :D
    Várom a kövit :D
    Xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sejtetted? :O pedig már rég volt balesetes fejezet :c

      Törlés
  5. Ittvagyok ám :D nem mentem sehova xD
    Huhaaa, amúgy én örülök, hogy végül is ezt hoztad ki a töriből így rohadt érdekes*---*
    Nagyon várom már a kövit és már csak 9 rész:((((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. látom h itt vagy :D
      miért nem ilyenre számítottál? :O

      Törlés
  6. Wiiiiiiii na végre ezt vártam már mióta. Liam drága komolyan egy jó kis fejreesés kelett neked és az hogy Cattel szakítottál hogy rájöjjél arra hogy Mirát szereted. Remélem vagy ő vall szerelmet vagy pedig Mira rájön végre arra hogy ő is szereti. Egyébként mikor lesz az ő szemszögéből vagy Louéból mert arra is kíváncsi lennék. Na nem zaklatlak tovább joccakát és sieeeees a kövi résszel. Puszi <3 <3 <3

    VálaszTörlés