2012. augusztus 20., hétfő

§23.-Siess vissza hozzánk

Sziasztok ! Nagyon szépen köszönöm a komikat. Viszont nem fogom mind egyes komihoz hozzá írni azt, hogy egy nap csak egy részt teszek fel. Örülök neki, hogy ennyire tetszik, de nem akarok egy nap többet feltenni mert az már nem lenne olyan izgi. Szóval bocsi és tényleg jól esik, hogy ennyire tetszik :D
/LIAM/
Hajnali három óra is elmúlhatott mikor beléptünk Ric villájába. Ragaszkodott hozzá, hogy mindannyian nála aludjunk. Egyikünknek sem volt kedve ellenkezni meg nem is akartuk egyedül hagyni ilyen állapotban. Hiszen már vezetni sem tudott a sírás miatt így Niall vette át a volánt mivel ötünk közül Ő viselte legjobban a történteket. Mindig is csodáltam, hogy mennyire jól tudja türtőztetni az érzéseit. Nagyon nagydolognak kell történnie ahhoz, hogy Ő teljesen összeomoljon. Meg aztán amíg van étel addig lenyugszik.

Mikor beléptünk a házba szokatlan üresség lett úrrá rajtam. Mióta megtudtam, hogy csak örökbe fogadtak azóta, nem voltam itt. Akkor voltam Emmával utoljára négyszemközt. Emlékszek még csak szóra sem méltattam, bunkón elmentem mellette és magamra csapta a szobám ajtaját majd összepakoltam a cuccaimat és felhúzott orral elmentem. Pedig mikor ránéztem szólásra nyitotta a száját én pedig figyelembe se vettem.
Most meg örülnék, ha rám mosolyoghatna. Egy marha vagyok.
Csendben felmentünk az emeletre majd a srácok a vendégszobákat vették irányba, Ric pedig a hálószobáját.
Csak én maradtam a sötét folyosón egyedül. Nesztelen léptekkel elindultam a szobám felé, de mikor Emma ajtaja előtt mentem el megtorpantam.
Fehér ajtaján egy rózsaszín tábla állt, amire fekete dőlt betűkkel rá volt írva :
Emma Rezidencia.
 Ismerős volt mivel már nagyon rég készítette amikor gyerekek voltunk és Maya fél évre Ricnél rakott le. Állandóan piszkáltuk egymást és elege volt már belőle, hogy tönkre tettem a babáit. Ezért suliban megcsinálta ezt a táblát és remélte, hogy hatással lesz rám. Mondanom se kell, hogy csak még rosszabb lett. Ez után jött aztán a bugyis incidens. Istenem azt a gyönyörű  pillanatot soha nem fogom elfelejteni. Vajon még meg lehet neki? Pedig ha tudta volna, hogy már akkor is oda voltam érte. Fura, hogy aztán ez az érzés évekre eltűnt. Talán azért mert bele törődtem, hogy soha nem járhatna velem mert a mostohatesóm. Most pedig újra visszatértek a régi érzelmek sőt még sokkal erősebbek.
Sóhajtottam egyet és lenyomtam a kilincset. Fájó szívvel néztem üres ágyára, ami tele volt könyvekkel és ruhákkal pakolva ahogyan azt hagyta. A földön cipők hevertek szanaszét és az iskolai füzetei. Laptopja fénye töltötte be az egész szobáját én pedig a szoba közepéről néztem körül. Olyan volt itt állni mintha Emma is velem lenne csak épp lement valamiért. Megcsóváltam a fejem majd körbenéztem a szobában.
A falak tele voltak képekkel. Közelebb léptem, hogy jobban szemügyre vehessem őket. Fura, hogy eddig nem vettem észre, pedig már sokat voltam itt.
Legtöbbeken Lanával volt, vagy a többi barátnőjével. Összes képen sugárzott a boldogságtól pedig jelentőségtelen pillanatok voltak. Olyanok mint amikor fagyiztak, vagy az iskolából jöttek haza. Jelentéktelenek számára mégis fontosak. Viszont már a srácokkal is volt közös képe. Lou nyakában ült és ki volt öltve mindkettőjük nyelve, vagy épp Harrynek adott egy puszit, Niall haját összekócolta, Zayn pedig hátulról átölelte. Friss képek voltak, de a szája mindenhol fülig ért. Gondolom ezek akkor készültek amikor én megharagudtam rá. Nekem nincs is vele közös képem.
Minél tovább néztem annál régebbi képek tárultak a szemem elé míg végül megláttam a gyerekkori önmagamat. Mosolyra húzódott a szám és a kezem közé vettem. Mindkettőnknek hiányoztak az első fogai, de büszkék voltunk rá. De nem ez volt az egyetlen. Volt olyan ahol tiszta csoki volt az arcunk, vagy épp Emma haját téptem. Szinte már meg is feledkeztem róluk , Ő mégis kitette magának Őket. Mivel fontosak számára.
Vissza raktam a falra majd az éjjeliszekrényére pillantottam ahol egy újabb képpel találtam szembe magam.
Ő és Jay voltak rajta amin épp csókolóztak. Ez a kép még fontosabb volt számára mint a többi hisz az ágya mellett tartogatta. Úgy látszik ide csak a számára fontos képeket teszi. Látszik rajta, hogy teljesen oda van Jayért mivel még azt is alá írta, hogy Szeretlek!
Vajon ha magához fog térni megbocsájt majd Jaynek és mindent folytatnak ott ahol abbahagyták, vagy pedig szakítanak?
Kicsit sem sajnálva vissza dobtam a képet az asztalra majd csüggedten leültem az ágyára.
Ha elveszítem én azt nem élem túl. Addig nem engedem amíg nem mondhatom el neki mit érzek iránta. Akár mi lesz is a válasza tudni kell, hogy soha nem gyűlöltem.
Végül pedig ruhástul az ágyában nyomott el az álom.

Reggel fáradtan, kisírt szemekkel keltem. Mint egy másnapos átmentem a saját szobámba és ahogy tudtam rendbe szedtem magam. Ha nem lennék én Liam Payne ,szarnák a kinézetemre de így hogy sztár vagyok minden mozdulatomat lesifotósok lesik. A tükörből egy olyan arc nézett vissza rám amit eddig még nem láttam. Hajam kócos volt még jobban az átlagosnál, szemeim pedig vörösek voltak a sírástól.
Megcsóváltam a fejem és elindultam le a konyhába. Srácok már az asztalnál ültek. Mindenki ott volt aki kellett kivéve Ricet.
Ránéztem az asztalon álló halom ételre amit Lucy pakolt elénk, de valahogy kiszáradt a szám. Cseppet sem voltam éhes. Igazából senki nem evett, kivéve Niallt aki csak úgy habzsolta azt.
- Hogy bírsz még most is enni?- nézett rá undorodva Louis , az ír gyerek pedig csak értetlenül ránézett.
- Mér?- kérdezte közben pedig ahogy beszélt a kaja kifelé jött a szájából. Gusztustalan volt, de ha naponta látod akkor megszokod.
- Emma kórházban van, te pedig csak tömöd azt a szőke fejedet- förmedt rá Zayn majd küldött felé egy lenéző pillantást. Niall csak megvonta a vállát majd tovább folytatta a lakmározást. Nem értem mi bajuk van vele, hisz még nincs elveszve semmi.
Engem viszont jobban érdekelt, hogy hol van Ric. Ilyenkor már rég lent szokott lenni és olvasta az újságát.
- Nem találkoztatok Ricel?- emeltem fel a fejem és kérdően ránéztem barátaimra. Összenéztek majd tanácstalanul vállat vontak.
- Hajnalban mikor pisilnem kellett elmentem a szobája mellett és halottam, ahogy magában beszél és zokog-jutott hirtelen az eszébe Harrynek majd gondolkozni kezdett- Valami olyasmit motyogott, hogy csak Emmát ne veszítsem el. Elég félelmetes volt ha engem kérdeztek- borzongott meg majd ivott az előtte lévő narancslevéből.
Van egy olyan érzésem, hogy álmában beszélt. Akkor ezek szerint nem csak én aludtam szarul. Ahogy elnézem a srácokat kb. ugyan azt élhették át amit én.
- Ember a felesége meghalt autóbalesetben, erre fő pont most az egyetlen lánya is haldoklik aki szint úgy autóbalesetet szenvedett- nézett rá Louis Harryre úgy mintha egy elmebetegnek magyarázna. Fura volt Loutól ez a komolyság. Általában mindenből hülyeséget csinál, de úgy látszik ebből már ő sem tud azt.
Sajnos azonban igaza volt. Mintha az égiek Ric ellen lennének. Pár éve a feleségét is elvesztette ugyan így és  magára maradt kislányával. Erre fő most ez az egész újra megismételte önmagát.

Nagy nehezen aztán mindannyian ettünk valamit, hogy aztán végre valahára újból bemehessünk Emmához.
Az úton egyikünk sem szólalt meg csak csendben néztük a városban kószáló embereket. Végül pedig Lou megállt ugyan abban a parkolóban amit néhány órája hagytunk el azzal a különbséggel, hogy most tele volt autókkal mivel nappal volt.
Gyorsabbra vettük a tempót majd amint befordultunk a folyosóra Dr.Carterrel találtuk szembe magunkat. Ez az ember innen soha nem megy haza, vagy mi?
- Jó napot- köszöntünk halkan. Azért most már sokkal nyugodtabb voltam mint éjjel.
- Mi a helyzet Emmával- tért rögtön a tárgyra Zayn majd mindannyian kíváncsian ránéztünk a doktorra.
- Minden változatlan. De most már többen is bemehetnek hozzá- válaszolta, mi pedig megköszöntünk majd elindultunk a szobája felé.
Ugyan az a látvány terült a szemem elé mint tegnap. Talán ma még jobban sápadt volt mint tegnap. Ez nem volt túl jó jel.
- Szegénykém- szipogott fel hangosan Lou majd az ágyához ment és barátságosan megsimogatta a kezét. Én a háttérbe maradtam, hogy férjenek oda hozzá. Hatalmasokat nyeltem nehogy megint elsírjam magam. Nem tehetek róla de szívszorító látvány. Ráadásul még a srácok is felette bőgnek.
- Siess vissza hozzánk- Zayn úgy beszélt mintha Emma fenn lenne és hallaná amit mond- Hallod?
- Igen, mert hiányzol- bólogatott Harry és kifésült egy véres hajszálat az arcából.
- Ja, nincs aki reggelente kakaót csináljon nekem- tette hozzá Niall mosolyogva amit én sem álltam meg. El sem hittem volna, hogy ilyen fontos számukra. Azt hittem csak azért lógnak a nyakán mert jól néz ki. Szerencsére tévedtem mivel ezzel most bizonyítottak.

Néhány percig még ott álltak majd halkan egyesével kimentek a szobából. Én még vártam egy kicsit majd oda léptem az ágyhoz.
- Alig várom, hogy újra mellettem legyél- hajoltam le hozzá majd egy lágy puszit nyomtam az arcára. Már kezdtem megszokni jéghideg arcát.
Sóhajtottam egyet majd én is elindultam a srácok után. Épp a korház bejárata előtt mentem le mikor megpillantottam közvetlen mellettem Jayt.
Megtorpant és bámultam közben pedig ökölbe szorult a kezem. Semmi jel nem volt rajta, hogy balesetet szenvedett volna. Ugyan az mocskos képe volt mint amikor azt mondta, hagyjam békén Emmust.
- Látom nincs semmi bajod- szóltam utána fagyosan mire Ő mint aki fának ütközött megállt és lassan felém fordult. Fekete szemeivel rettegve nézett rám. Karba fontam a kezem és úgy néztem. Srácok a parkoló szélén álltak és onnan nézték a jelenetet.
- I-igen. Az orvosok azt mondták makkegészséges vagyok- válaszolta és kihúzta magát mintha valami nagydolgot csinált volna. Most azt akarja, hogy gratuláljak neki és mondja azt, hogy örülök. A francokat. Most vissza kapja azt, ahogy velem beszélt.
- Piha, nagy dolog- püfögtem és közelebb lépkedtem felé, hogy egy szinten legyünk- Örülhetsz magadnak. Sajnos azonban ezt Emma nem mondhatja el- néztem a szemeibe közben pedig az újaimat tördeltem.
- Tudom, hogy nagyon súlyos az állapota- tette maga elé a kezét és úgy próbált megnyugtatni- Nagyon sajnálom ami vele történt. Észre sem vettem, hogy nincs lekötve.
- Nem kellett volna hajtanod szakadó esőben- nyújtottam neki tanácsot. Mekkora egy mocsok, hogy nem ismeri be azt hogy Ő a hibás. Én előttem úgysem tudja letagadni.
- Az a kanyar hirtelen jött úgy mint a kamion. Esélyem se volt elkanyarodni, hogy megakadályozzam az ütközést- hangjában félelmet véltem felfedezni ami rettentő boldoggá tett. Félt tőlem a spanyol macsó. Ekkora egy kétszínű gerinctelent.
- Fogd be azt az ólajtó szádat. Úgysem érdekel amit mondasz- szakítottam félbe- Mi lesz most már veletek?- kérdeztem és felhúztam a szemöldököm.
- Mi lenne, hát szakítunk. Ki akarna már egy félholt csajjal járni- vont vállat gúnyosan az én agyam pedig teljesen elborult. Senki nem beszélhet így az én Emmusomról. Soha. Ráadásul nem egy ilyen paraszt aki kezdettől fogva csak kihasználta Őt.
Elkapott az indulat és ami dühöt tápláltam iránta az most kikívánkozott. Hátra lendítettem az öklöm majd egyenesen az arcába ütöttem. Túl nagyot üthettem mivel még az öklöm is megfájdult Ő pedig hátra esett az ütéstől és reszketve pislogott felém.
- Soha nem akarlak még egyszer meglátni a közelébe- hajoltam felé és gonosz mosolyra húzódott a szám mikor észre vettem, hogy folyik a vér az arcából.
Nem válaszolt csak ijedten bólogatott majd gyorsan feltápászkodott és elrohant.
- Haver ez csúcs volt- veregetett hátba Lou elismerően én pedig büszkén kihúztam maga.
- Ha nem láttam volna nem hiszem el- ámuldozott Harry majd megrázta magát, hogy nem-e álmodott. Ez a dolog már nagyon fúrta az oldalamat. És most még jó alkalom is volt. Szerintem jöhet vissza a kórházba mert tuti eltörött az orra.
- Ez már nagyon rám fért- vigyorogtam majd elindultunk az autó felé.

Délután folyamán aztán Lana rontott be a villába. Teljesen maga alatt volt és nem akarta elhinni ami történt, végül pedig Zayn vállán sírta ki magát. Nem hiába hisz a legjobb barátnőjéről volt szó.
- Én megmondtam, hogy hagyja békén Lilyt. Eleitől kezdve unszimpi volt a csaj- szipogta majd sajnálkozva ránézett Zaynra akinek összetaknyozta a pulcsiját. Értetlenül néztem rá mivel nem értettem, hogy jön ide Lily.
- Mi köze van ennek Lilynek?- Niall gyorsabb volt nálam így ő kérdezte meg.
- Nem tudtátok- nézett ránk csodálkozva mi pedig értetlenül néztünk vissza rá- Akkor este Emma rajtakapta Jayt és Lilyt ahogy csókolóznak- na jó erre most nem számítottam. Jay megcsalta Emet a legjobb barátnőjével? Van bőr a képén az biztos. Nem hiába tudtam én, hogy Lily egy hazug dög.
- Mondtam én , hogy nem komplett a csaj- dőlt hátra a székén Harry és ránk nézett olyan ’én megmondtam’ nézéssel.
- Tök mindegy Jay már megkapta a magáét- nézett rám vigyorogva Zayn én pedig magamban újra magam előtt láttam a jelenetet ahogy Jay a földön fetreng véres orral…

10 megjegyzés:

  1. hááá imáádtam ezt a részt!! :)

    VálaszTörlés
  2. Ezaaaaaaaaazz!!
    Jay megkapta a magáét!! Váháá,de vártam már ezt!!:D
    Liam a legjobb!:D Jó nagyot lekevert neki! Megérdemelte az a mocsok! Most legszívesebben megtépném Lillyt is, hogy ő is megkapja azt, ami neki jár.

    Remélem Emmus fel fog épülni, és akkor mindent megbeszélnek Liam-mel.

    Most nagyon jó kedvem lett, hogy Jaynek betört az orra!*-*

    Várom a következőt!

    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. húha te aztán nem vagy semmi...asszem nem akarok veled szembe találkozni az utcán ha ilyen kemény csaj vagy xD

      Törlés
  3. HÁHÁHÁÁÁHÁHÁ itt röhögtem Jay-en!:DD:D:D
    Ügyi vagy Liam!:P:D:D:D
    Már várom az új réészt és ahw *-* annyira tetszik amit irsz, csak az idegrendszeremet teszed mostanában vele tönkre!! ÉBREDJEN MÁR FEL EMMAA! :(

    VálaszTörlés
  4. Uram atyám!Legyen minél előbb rész!! Én ezt nem bírom! Atyaég.Rohadt jól írsz!! Remélem Emma felépüüüüüül, mert már ahj, annyira fáj, hogy Liam és a többiek szenvedését kell olvasnom:(

    VálaszTörlés
  5. Huhh. Az idegeimet teszed ronccsá!:D
    dee nagyon jó lett, és remélem a következő részből kiderül, hogy Emma mennyire van élet halál között, és hogy kibékül majd Liammel.*-*:D

    VálaszTörlés