2015. január 9., péntek

| Chapter Six |

Hellóóóóóó!!!! Itt is van a kövi rész, ami Liam szemszögéből van és ez így is marad pár fejezetik :)))) remélem örültök neki és sokaaaaaaaaan komiztok majd ;) 


| LIAM PAYNE |

- Nem is értem, hogy hogyan tudsz gondolkozni ilyenen, mikor köztudott tény, hogy én vagyok a legszófogadóbb fiú az egész világon! - jelentem ki egy huncut mosoly kíséretében, hangomból pedig csak úgy árad a büszkeség, ugyanis nagyon jól tudom, hogy egy picit igazam van. Jó gyerek vagyok és szótfogadó, talán pont ez miatt is használom ki a szüleim jó pillanatát néha napján. Ezt nem úgy kell értelmezni, hogy egy hülye hisztis kölyök vagyok, aki mikor kitalálja, hogy fagyizni akar menni akkor olyan cirkuszt levág, hogy a padlón fekve ordít egészen addig míg a szülei el nem viszik fagyizni. Vagy ha megtetszik valami egy üzletben, akkor addig nem mozdul onnan míg a szülei meg nem veszik. Ezek a dolgok messze állnak Tőlem. Ha valami megtetszik, akkor összespórolok rá, vagy pedig kivárom a szülinapomat vagy a karácsonyt. Soha nem kérnék ingyen valamit csak úgy. A szüleim arra tanítottak ha valami megtetszik akkor dolgozzak is meg érte. Ez a szabály jól fog majd jönni ha felnövök, ugyanis nem fogom az összes pénzemet elkölteni hülyeségekre. Szigorú neveltetés néha jól jön. Viszont néha nem. Mint például most.
A szüleim eléggé féltenek, úgy ahogyan a bátyámat Bennyt is. Az Ő szemükben mind a ketten még ovisok vagyunk akiknek a kezeiket kell fogni mikor a járdán sétálunk. Könyörgöm, pár hónap múlva tizenöt éves leszek, de ha elmegyek valahova a haverjaimmal, időre kell haza érnem. Tudom sok háznál normális ez a dolog, de az én baráti körömben már inkább ciki. Pláne még az milyen ciki, ha percenként felhívnak azért, hogy melyik utcában vagyok már, ugyanis mindjárt besötétedik. Ez anya. Még jó, hogy feltalálták a telefont, nem tudom, hogy mit csinálna a készülék nélkül. Egyszer véletlenül az iskolai szekrényemben felejtettem a mobilom és elfelejtettem szólni a szüleimnek, hogy suli után a barátaimmal elmegyünk moziba és még fel sem tudtam őket hívni. Hát hatalmas balhé lett miatta. Nem tudtak elérni így már szörnyeket láttak, hogy nem értem haza, ezért értesítették a rendőrséget. Életem legfélelmetesebb pillanata volt mikor a  film közben két zsaru állt a vászon elé, majd kicsit sem kedvesen húztak fel a székről, nyomtak be a rendőrautóba és vittek haza. Két hónap szobafogságot kaptam, csak azért mert hazudtam. Nem hitték el, hogy a suliban felejtettem a mobilom. Szerintük direkt csináltam, hogy kapjanak miattam szívinfarktust.
Mégis a legcikisebb pillanatom amit a szüleim okoztak az tavaly júniusban volt mikor osztálykirándulásra mentünk és én magam pakoltam össze. Na igen, de mikor én elmentem otthonról, anya végig nézte, hogy milyen ruhákat vittem magammal. És köztudott tény, hogy pontosan tudja hány ruhám van, milyen színűek és még sorolhatnám. Állítása szerint kevés alsógatyát vittem magammal. Riasztotta apámat a munkahelyén, azzal a mondattal, hogy vészhelyzet van, mire apa is megijedt és máris autóba szálltak, majd meg sem álltak egészen Skóciáig, hogy tudják oda adni nekem a váltó alsónadrágjaimat. Ezzel még nem is lenne akkora baj, de Ők mégis azt csináltak belőle, mivel mindent az osztálytársaim előtt tették. Vagyis egy csomó csaj előtt adták oda az alsónadrágaimat, amik hát eléggé gyerekesek voltak. Jól van na imádom a szuperhősöket, anya pedig mindig olyan alsókat vesz. Viszont akkor abban a pillanatban hatalmasat égtem a szüleim miatt. Lejárattak a haverjaim meg a csajok előtt! És Ők ezt fel sem fogták. Az már csak hab volt a tortán, hogy mikor végre eljöttek volna haza, anya agyonpuszilgatott és elkezdett becézgetni szokásához hívően. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Mikor haza értem az osztálykirándulásról napokig nem beszéltem velük, majd mikor úgy gondoltam közöltem velük, hogy már nem vagyok gyerek.
Sajnos azonban még a mai napig mindig úgy viselkednek velem mint egy ovissal. És mostanra már még jobban idegesít.
- Megmondtam, hogy nem engedlek el! - nem néz rám, hanem helyette tovább főzi az ebédet. Talán most jön el az a pillanat, hogy elkezdek hisztizni. Pár másodpercre visszatartom a levegőmet, majd mérgesen dobbantok egyet a padlón, de anyát még ez sem hatja meg. Pedig akár meg is fulladhattam volna!
- De miért? - kérdezem meg ismét, majd egy ügyes mozdulattal felhuppanok a konypultra és elkezdem a lábaimat előre- hátra mozgatni, miközben tekintettem a levest kevergető anyámat nézem. - Pedig én annyira rendes kölyök vagyok! Simán elengedhethetnél, ilyen hála gyanánt. - próbálkozom tovább közben pedig azon imádkozok, hogy mondjon igen.
Nekem ma éjfélkor mindenhogy el kell mennem abba a videójátékos üzletbe, hogy tudjam megvenni a kedvenc videójátékomat az elsők között. Két hónapja már erre a napra várok, ugyanis ha ma éjfélkor elfogy, akkor kell még egy hónapot várnom, hogy tudjam megvenni. Azt pedig már sehogy sem bírom ki. Az összes barátom ma éjjel ott lesz. Nem akarom azt, hogy holnap megint rajtam nevessenek, hogy engem már megint nem engedtek el. Annyira szívás ez az egész. Csak elmennék abba az üzletbe és szerintem már fél egyre otthon is lennék. Nem értem, hogy mit kell ebből ekkora ügyet csinálni.
- Eszemben sincs - válaszolja a megszokott dumáját. - Úgy tudom, hogy ezt már megbeszéltük.  Nem mehetsz éjjel egyedül sehova. - esküszöm mindjárt elkezdem a hajamat tépni. Nekem vannak a világon a legbénább szüleim. Soha semmit nem engednek meg.
- Mikor beszéltük ezt meg? - kérdezem értetlenül.
Valahogy úgy is ki fogom harcolni, hogy engedjen el. Elegem van belőle, hogy minden jóból kimaradok. Néha napján nem csodálkozom rajta, hogy a barátaim nevetnek rajtam és a szüleimen. Örökké úgysem tarthatnak maguk mellett. Szeretem őket, de valamikor már sok belőlük és abból amit csinálnak. Miért nem tudnak normálisak lenni? Még ha valami sokat kérnék tőlük. De szerintem ez nem egy egetrengető dolog.
- Liam gyerek vagy még ahhoz, hogy éjjel egyedül járkálj a városban! - csattan fel és minél gyorsabban kezdi el kevergeti a levest. Kezdek attól félni, hogy az egészet kiborítja mérgében. Aztán megnyugszik, majd ismét a normál kerékvágásban kevergeti a löttyöt.
Már megint ennél a gyerek témánál tartunk. Oké talán tényleg gyerek vagyok mivel még tizenöt éves sem vagyok. De ez még nem ok arra, hogy ne mehessek el.
- Nem lehetek már annyira gyerek, ugyanis volt barátnőm, ha nem emlékeznél! - húzom fel az orrom mérgesen, és összekulcsolom a kezeimet a mellkasom előtt. És ez tényleg igaz!
Méghozzá a nyáron volt ez az egész dolog. A nagyszüleimnél nyaraltunk a bátyámmal Walesben, és a lány, - Vicky - is szintén a nagyszüleinél volt akik történetesen a mi házunk mellett laktak. Vicky két évvel volt idősebb tőlem, de mégis megtaláltuk hamar a közös hangot. Talán azért mert én voltam csak korban hozzá illő. Őszintén megmondva azt sem tudom megmondani, hogy pontosan hogyan is jöttünk össze. Ő volt az aki hívott mindenhova. Egyszer fagyizni mentünk , majd én direkt az orrának nyomtam az én fagyimat, amin Ő jól szórakozott, majd megkért, hogy tisztítsam meg az arcát. Nem értettem, hogy miért nem tudja megtakarítani saját magát, de azért teljesítettem a kérését. Közelebb ültem a kelleténél, és Ő volt az aki ajkait az enyémeknek nyomta. Igazából én nem is akartam Őt megcsókolni, de azért nem voltam olyan hülye, hogy elhúzódjak Tőle vagy valami. Hagytam, hogy azt csináljon velem amit csak akar. És ebből a csókból minél több és több lett. Én pedig azt vettem észre, hogy bele szerettem, pedig tudtam, hogy nem lenne szabad, ugyanis ha véget ér a nyár akkor a kapcsolatunk is véget ért.
Mindezek mellett nagyon menőnek éreztem magam. Tizennégy évesen egy tizenhat éves tapasztalt csajjal járni, akitől megkaptam az első csókom, na meg aki elvette a szüzességem, a nagyapja szülinapi buliján. Az első alkalmamat totál máshogy képzeltem el, mint ahogy aztán végül elsült. Hisz ki akarja már a szüzességét egy mosdóban elveszíteni? Szerintem senki. De a mi alkalmunk ott adódott meg. Hát nem volt valami élvezetes, mivel másnapra még a nyakam is beállt, de nem panaszkodhatom. Vicky tökéletes volt, én pedig naiv. Igen, az voltam mert azt hittem, hogy talán tovább is folytatódhat az ami közöttünk van. Kit érdekel a távolság? Ha látni szerettük volna egymást akkor láttuk is volna egymás. Aha, ezt én gondoltam így. Ugyanis a kedves lány elfeledkezett egy fontos tényezéről. Méghozzá a pasijáról aki egy vadbarom!
Tudjátok, hogy milyen egy kamasz akinek először van csaja? Nyálas, érzelgős és még sorolhatnám. Nos én is ilyen voltam. Dicsekedni szerettem volna a otthoni haverjaimnak ,hogy milyen szexi csajom van. Így az összes aranyos közös pillanatunk megörökítettem majd a képeket felpakoltam a világhálóra. A képeket pedig meglátta Vicky pasija. Nem, nem tudtam volna letagadni, hogy csak baráti képek, ugyanis a legtöbbön smároltunk. A felbőszült pasi pedig képes volt elutazni Walsebe csak azért, hogy engem fosszon meg a farkamtól. Igen, ki akart herélni. Ha a nagyabám nem csapja le lapáttal hátulról akkor szerintem én már nem is lennék.
Ezzel a kis incindensel a nyári kapcsolatomnak vége lett. Nem akartam Vickyvel járni, ugyanis attól a pillanattól kezdve semmit nem hittem el neki. Hisz eltitkolta a pasiját, szóval csak játszott velem. A kis ribanca! Pedig én még vettem neki egy karkötőt a spórolt pénzemből, amit történetesen eszébe sem volt visszadni. Átvert, de még ki is használt!
- Most arról a csajról beszélünk akinek a pasija miatt majdnem farkatlan lettél? - a lehető legcsúnyábban nézek rá a konyha ajtóban álló bátyámra. Benny fülig érő mosollyal néz rám és úgy látszik szívesen emlékszik vissza a nyárra. Neki ez vicces, nekem azonban nem annyira. - Én úgy emlékszem, hogy nem is járatok. - töpreng és leül egy székre.
- Tévedsz, ugyanis nagyon komoly kapcsolat volt. - mondom sértődötten.
- Szerinted - vonja meg a vállát. - Viszont az Ő szemében egy kis tapasztalatlan kölyök voltál, akit ki tudott használni. - legszívesebben lecsapnám, de anya előtt nem lehehet. A házban tilos a verekedés! Első számú szabály. - Ráment az összes pénzed arra a karkötőre amit neki vettél, igaz? - homlokon csapom magam és próbálok jelezni Bennynek, hogy fogja be a száját mivel anya erről nem tud.
De késő, mivel anya nagyon is meghallotta és megint abba hagyta a leves kevergetését. Most kapni fogok.
- Liam? - vonja fel a szemöldökét anya.
- Igen, így hívnak. - próbálok viccelni, de erre még csúnyábban néz rám. Elfelejtettem, hogy mikor Ő mérges akkor még viccelni sem szabad.
- Legalább mond azt, hogy vissza adta a karkötőt, amit Te gondosan eltettél, hogy később tudd oda adni egy másik lánynak aki majd tényleg megérdemli. - mondja hisztérikusan, mire én aranyosan rá nézek. Hazudhatnék neki, de abból mi örömöm lenne? Ez már úgyis a múlt. Vickyt szerintem soha a büdös életben nem fogom látni és nem is akarom.
- Hát...nem. - csóválom meg a fejem egyszerűen.
- Igazad van fiam, tényleg nem vagy már gyerek. Még egy ovis is okosabb nálad - hm, ez most egy kicsit fáj, de jelenleg van fontosabb dolgom is mint egy vacak karkötőn gondolkozni. Igen, elköltöttem rá az összes pénzem. Igen, Vicky nem adta vissza. És igen, többet nem adok egy lánynak sem semmilyen drága ajándékot. Csak akkor ha miliárdos leszek és lesz rávalóm. De ez soha nem fog megtörténni ugyanis a családom nagyon átlagos így én is az leszek. Erről ennyit. - Így legalább megérted, hogy miért nem engedlek el ma este!
- De anya! - húzom el az anya szót. Basszus ilyen nincs! Ha most tényleg a rohadt karkötő miatt nem fog elengedni akkor komolyan mondom, hogy én leszek az aki majd fel fogja keresni Vickyt és fogom vissza kérni tőle, és mutatom meg majd az anyámnak, hogy igenis vissza mertem kérni. - Muszáj elengedned!
- Nézd meg Bennyt! Ő tud felnőtt módjára viselkedni, ezért ha Ő kérné azt, hogy engedjem el, szó nélkül bele is mennék. - a tökéletes Benny. Én miért nem lehetek olyan tökéletes? Amúgy is a bátyám már elmúlt tizennyolc, természetes, hogy felnőtesebben gondolkodik mint én. - Most pedig menj fel a szobádba és vacsoráig ne is lássalak. - ez a végszó.
Szomorúan ugrok le a konyhapultról és megyek ki a helységből, viszont gondolkozom azon, hogy hogyan is lógjak el otthonról ma este...

13 megjegyzés:

  1. Szia :)
    Még csak most találtam rá a blogodra, de nagyon tetszik. Korábban már olvastam tőled egy fanfictiont, de aztán valahogy nem tudtam újra megtalálni, éppen ezért nagyon örülök, hogy végre sikerült.
    Tehetséges vagy, és nagyon várom a kövi részt :) xX

    u.i.: Ha lenne időd, megtennéd, hogy leírod a véleményedet a blogomról? Még csak most kezdtem, de nem tudom, hogy mi legyen vele, mert a fiúk nem a 1D tagjaiként vannak benne.
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. benéztem, elmondtam a véleményem ( normális szinten, semmi sértő dolgot nem írtam!!!!) te pedig rá pár órája törölted a blogod -.- ha nem bírod a kritikát minek kérsz véleményt? és ismét elismétlem, hogy semmi sértő dolgot nem írtam...az, hogy megjegyeztem, hogy egy angol blogot fordítasz magyarra, muszáj volt ugyanis nekem úgy jött le mintha Te direkt nem közölted volna ezt a tényt a nagy közönséggel......remélem, hogy ezt a kis szösszenetemet most elolvasod, ugyanis eléggé felháborító a számomra, hogy miután valaki normális körülmények között elmondja a véleményét, Te törlöd a blogod...ember, ha nem bírod a kritikát akkor inkább bele se kezdj az egészbe!!! tudod te, hogy én már hányoszor törölhettem volna a blogom? rengetegszer! de valami oknál fogva még mindig itt vagyok...de tök mindegy, úgysem fogod ezt már elolvasni...

      Törlés
  2. Imádom :3 Ahogy téged is c: Bárcsak én is így tudnék írni.... siess :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uh... még ezt is el kell mesélnem:Életemben először Liam-el álmodtam.... azt hittem tök normális lesz erre:Elkezdte mesélni hogy fürödtek a patakba, utána pedig elmentek PORNÓT nézni... Ez-ez normális?! :D xDD

      Törlés
    2. te biztos, hogy sokkal jobban tudsz írni mint én ;)

      Törlés
    3. kivel mentek el hova ? WUT ???? xD

      Törlés
    4. Hát nem :D A haverjaival xDDDD

      Törlés
  3. Szijja.
    Mien volt az a karkötő?
    Jó, ez hülye kérdés volt...
    Beteg vagyok, és a blogoddal vígasztalom magam. Az összes eddigi sztoridat ujraolvastam. Nagyon megörültem, mikor a végére érve láttam új részt. Imádom a blogod, és most szerintem egy kicsit leszállok a gépről, mert szikrázik a szemem, de muszájnak érzem komizni, hogy lásd itt voltam. Kitartást a sulihoz, meg minden ilyen sablon szöveg...

    Chüsi Tami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. fogalmam sincs, hogy milyen volt xD egy normális karkötő és kész :P
      jujjj szerintem csak még jobban megbetegedtél miután elolvastad az első törijeimet :D

      Törlés
  4. Nincs. Rá. Szó. Ennyi! Tetszett, hogy Liam szemszöge és az is, hogy más a személyisége. Ngayon várom a kövi részt addig is sok puszii! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mindig mindenhol megváltoztatom Liam szemszögét :P

      Törlés
  5. Az előző rész, és ez is nagyon tetszett! Bár jelenleg jobban izgat, hogy Mirával mi fog történni, de arra is kíváncsi vagyok, hogy Liammel mi a helyzet.:) (annak ellenére, hogy nem vagyok rajongója a bandának)
    Még mindig imádom a blogod, várom a következő részt! :)
    xoxo, Daisy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. úgy gondoltam, hogy jobb ha először Liam életét is megismeritek mivel neki is elég sok mindenen végig kell mennie :) még mindig nem vagy rajongó? :c francba!!!
      én pedig téged imádlak ♥

      Törlés