2015. április 29., szerda

| Chapter Forty - One |

Hellóóó!!!! Hát újra más szömszög, de ígértem lesz még Louis szemszög is ;) mellesleg van egy olyan érzésem, hogy a vége miatt megint nagyon megfogtok utálni xD azért remélem tetszeni fog :D komiziniiiiiiii



| MIRA NELSON |

- Esetleg ne segítsek pakolni? - Louis először kérdez és csak utána kopogtat, de mikor meglátja, hogy az ágyam szélén ülök egy halom ruha társaságában, pizsamában és kócos hajjal, gondolkodás nélkül lép be meg sem várva a válaszomat, miközben gondosan becsukja maga után az ajtót, ami be is csapódik így tökéletesen a lakosztályban tartózkodó egyedek mind meghallhatták azt, hogy a srác kettesben akar maradni Velem. Elég csak rá pillantanom, máris tudja, hogy valami bajom van. Nem szokásom hosszú ideig pizsamában maradni, sőt inkább mindig én vagyok az aki először felkel, majd ébresztem fel Őt. Louis imád sokáig aludni így jobb napjain délnél előbb fel sem szokott kelni, amit én kifejezetten élveztem ugyanis mindig szerettem volna reggelit készíteni a pasimnak, amit aztán gondosan bevittem volna az ágyba ahol ketten ettük volna meg. Hát Louisnál ez az álmom valóra vált, sőt szinte már furcsa lenne ha nem közösen ennénk az ágyban reggelente. Ráadásul Ő is simán megcsinálja ugyan ezt. Mikor még ment az X-Factor és napi szinten késő éjjelig próbáltunk, Louis volt az aki másnap az ágyba hozta a reggelit, sőt nem is engedett addig kiszállni mivel szerinte míg ettem addig is pihentem, számomra pedig a sok hajsza mellett a pihenésre meg a kényeztetésre volt a legnagyobb szükségem.  Louis pedig imád a kedvemre tenni. Mégis úgy érzem, hogy hamarosan megint minden változni fog.
És az a hamarosan holnap reggel lesz mikor lefogunk szállni a londoni repülőre majd a lányokkal és Louis- Zayn párossal ellátogatunk Simon stúdiójába ahol a Dollyk felveszik az első lemezüket, miközben a One Direction a következő turnéjukra kezdi meg a próbákat. Örülnöm kellene neki, hogy végre lesz saját albumunk, de nem így terveztem ezt az egészet.
Úgy ahogy azt sem terveztem, hogy majd pont Louis Tomlinsonba fogok belé szeretni, aki történetesen a rég nem látott legjobb barátom egyik legjobb barátja. Talán az lett volna a legjobb ha hidegen hagytam volna Louis közeledését. Ez volt a tervem és pár napig be is vált. Azonban Louis nem törődött bele, - inkább nem hitte el -, hogy tényleg utálom, pedig nagyon mérgesen a fejéhez vágtam nem is egyszer. Nem akartam Tőle semmit, ugyanis számomra Louis egyet jelentett Liammel. Őszintén megmondva nem szerettem volna még mostanában találkozni a Payne fiúval. A Dollyknak akartam szentelni az összes időmet, meg aztán azt is tudtam, hogy Liamnek úgysem lenne ideje rám, meg aztán már külön élete is van amiben én nem tartozok bele. Ha újra felbukkannék az életébe akkor mindent összekevernék. Szerintem ő sem örülne neki ha most csak úgy megkeresném, majd közölném vele, hogy újra a legjobb barátja akarok lenni.
Louis mégis szépen elintézte, hogy ez a találkozás megtörténjen. Hiába állítja nekem Jade, hogy Simon maga találta ki, hogy a Dollyk Londonba repüljenek, tudom, hogy Louis keze van a dologban ugyanis ő akarta azt, hogy menjek el vele Angliába mivel be akar mutatni a családjának. És köztudott tény, hogy Louis és Simon nagyon jó kapcsolatot ápolnak, hisz egészen idáig a One Direction volt Cowell legnagyobb sikere. És most ugyanezt akarja elérni a Dollykkal is. Akkora szenzációt akar belőlünk csinálni mint a fiúkból. Jó úton halad, az már biztos.
Határozottan nem vagyok normális. Félek a legjobb barátomtól, - ha még egyálltalán mindig a barátjának tart, ugyanis lehet, hogy Liam már réges régen elfelejtette az ígéretét vagyis azt, hogy akár mi is fog történni mi ketten akkor is legjobb barátok maradunk. Igazából nem is a találkozástól félek, hanem attól, hogy lehet, Ő már elfelejtett engem. Járt már egy csomószor New Yorkban, de soha nem keresett meg. Mondjuk én sem Őt, pedig lett volna rá lehetőségem. Ez az egész már el van cseszve.
Azt sem tudom, hogy mihez fogok magammal kezdenki ha találkozunk, és Louis majd úgy fog bemutatni a többi srácnak mint az új barátnőjét. Hülye helyzet lesz az már biztos.
Felhúzom a térdeimet magamhoz majd áttölelem és idegesen kezdem el rágni az alsó ajkam. A hajam az arcamba hullik, de nem vagyok hajlandó kiseperni onnan. Azonban Louis nem így gondolja. Érzem, hogy leül szorosan mellém, miközben lágyan kisimítja az acomba hulló hajszálakat, végül pedig az állam alá nyúl, hogy tudja felemelni a fejem.
- Jaj Mira - sóhajt fel fájdalmasan és megcsóválja a fejét, majd magához húz szorosan miközben fejemet a mellkasába fúrom és egy jót szippantok a pólójából. Hosszú percekig nem szól semmit csak kedvesen a hátamat simogatja és a fülembe szuszog. Nyugtatni próbál, de fogalma sincs, hogy mitől készültem ki ennyire. Őszintén megmondva én sem tudom, hogy pontosan mi is a bajom. - Ha ennyire kikészültél attól, hogy Londonba kell jönnöd velünk, akkor szerintem hagyd a fenébe. Majd én elintézem Simont, és nem lesz semmi gondod abból, hogy Te nem a lányokkal fogod felvenni a dalokat - gyorsabban kezdem el szedni a levegőt, Ő pedig gyorsabban simogatja a hátam. Ne legyek ott mikor a saját bandám felveszi az első dalainkat? Én is a Dollykhoz tartozom, együtt kell végicsinálnunk mindent. Elhúzódom Louistól és csúnyán nézek rá. Kezei még mindig a hátamon vannak és úgy próbál ismét közelebb húzni magához, de ellenkezem. Helyette megtörlöm a szemeimet és a kócos hajamba túrok. - Mindent elintézek, csak könyörgöm ne légy már ennyire szomorú. Utállak így látni Cicus. - elmosolyodom, és csak nézem a szomorú arcát amit én okoztam. Én vagyok a világ legszerencsésebb csaja a Földön. Louisnál jobb pasit keresve sem találnék. Közelebb hajalok hozzá majd tenyereimet az arcára teszem. Az egyikkel simogatom a borostás arcát, miközben a másikat a hajába vezetem. Imádok a hajával játszani.  Kék szemei ragyognak, arca pedig megnyugszik ugyanis rájött arra, hogy talán mégsincs akkor nagy bajom.
- Eszembe sincs lemondani erről az egészről. Hisz életembe először végre elmehetek egy stúdióba, ahol az én dalaimat fogják rögzíteni, - vagyis a Dollyk dalait. - elnevetem magam, mivel a bandában én vagyok az egyetlen aki le tud ülni és képes vagyok megírni egy dalt. Így az albumon szinte csak azok a szövegek lesznek hallhatóak amiket én írtam. Természetesen pár dalocskában a lányok is segítettek, de ezek a dalok tényleg kevesek és viccesek.
- Akkor mit hisztizel? - kérdezi tanácstalanul Louis. Vállat vonak, amiért kapok egy ' nők' féle szemforgatást. Igen, Louis sok mindent nem ért velem kapcsolatban. De szerencsére már kezd kiigazodni rajtam. Tudja, hogy vannak furcsa szokásaim, amikbe jobb ha beletörődik. A hisztizés nálam napi stílus. A legkisebb dolgokon is képes vagyok hisztizni, és ilyenkor jobb ha mindent rám hagy.
- Mi van akkor ha utálni fognak? - nem nézek a szemeibe. Helyette a pizsamám ujjával kezdek el játszani. Anglia az egy új terep lesz a Dollyk számára. Új rajongók, új környezet. Sokan nem is ismernek minket. És mellette ott vannak a legtöbb directionerek, akik nagyon allergiásak arra mikor az egyik fiúnak új barátnője van. - Asszem félek, vagy mi. - egy személy van akitől félek, az pedig Liam. Mit fogok csinálni mikor találkozunk? Én nem fogom kibírni, hogy ne ugorjak a nyakába. Azonban lehet, hogy Ő tisztest távolságot fog akarni velem tartani. Louis nem tudja, hogy én és Liam ismertük egymást. Úgy ahogy Zayn és a másik három fiú sem, meg a lányok sem.
- Aki utálni, vagy bántani fog azt megverem. - Louis hangja magabiztos ahogy a derekamra csusztassa a kezét és egy apró csókot nyom az ajkaimra. - Nem érdekel, hogy ki lesz az illető, de ha fájdalmat mer okozni neked, én agyonverem. - ismét megcsókol, de ezúttal sokkal szenvedélyesebben. Nem bírom ki, hogy ne nevessem el magam. Tudom, hogy képes lenne összeverekedni valakivel, csakis miattam.
Az ajtó hirtelen kivágódik, Louis pedig belemorog a csókunkba majd villámló tekintettel mered az ajtóban álló vigyorgó Zaynre. Louis egy valamit utál, - ha megzavarják miközben Velem csókolózik.
- Bocsi, hogy megzavarom az aktust, de tíz perc múlva itt lesznek a biztonságiak akik kikísérnek a repülőtérre. - Louis felnyög, ugyanis tudja, hogy esélye sem lesz befejezni azt amit elkezdett. Kezét fájdalmasan húzza ki a pólóm alól és megsemmisülten a nyakamba fúrja a fejét. Bele puszilok a hajába és ezzel is próbálom a tudtára adni, hogy ideje készülődnöm. Egy utolsó csókot nyom a nyakamra és végleg elhúzódik tőlem, én pedig mint egy félőrült úgy pakolom össze a szétdobált ruháimat.
Negyed óra múlva már Louis és Zayn között ülök egy fekete terepjáróba, miközben a másik autóban Jade, Jo és Nikki utazik. Én is velük szerettem volna utazni, de Louis hajthatatlan volt. Biztonságba akar tudni maga mellett, ugyanis állítása szerint nem akarja, hogy valami bajom legyen mikor megérkezünk a reptérre ahol már a magángépünk vár. Életembe először most fogok magángépen utazni, de állítólag jobb lesz ha hozzá szokom, ugyanis ha a Dollyk így folytassák akkor a világ minden táján lesz majd turnénk.
Egy óra múlva pedig már mind a hatan a luxosvillához hasonlító magángépben ülünk. Louis szorosan mellettem ül, miközben fejét a vállamon pihenteti és épp a combomra rajzol különféle jeleket, amin én csak kuncogni tudok mivel csikiz ahogy csinálja. Mégsem szólok rá mivel látom rajta, hogy mennyire élvezi.
- Louis, Zayn a segítségedet kéri - Nikki áll meg melletünk és hátra bök ahol a fekete hajú barátja épp a laptopját nyomkodja ideges sebességgel. Louis azonban nem reagál Nikkire. Még csak rá sem néz. - Nem tudja eldönteni, hogy a Midnight Memorissal kezdjétek az új turnétokat, vagy pedig a Best Song Everrel.
- Midnight Memories. - válaszolja unottan Louis.
- És azt hiszed, hogy majd én fogom neki ezt megmondani? - vonja fel a szemöldökét kérdően Nikki. Ez az a pillanat mikor Louis végre hajlandó lesz ránézni a lányra. A kérdésére bólint egy magabiztosat. Nikkinek azonban ez nem tetszik. Homlokán apró ráncok keletkeznek és a derekára teszi a kezét. - Te tartozol a One Directiönbe és nem én! Úgyhogy emeld fel a seggedet, míg szépen mondom, ugyanis ha én húzlak fel innen akkor nagyon megbánja a feneked, de még a gyerekgyártó szerszámod is. Merem azt mondani, hogy többet nem fogod tudni Mirába belé nyomni - hallom ahogy Louis hangosan nyekken egy nagyot és feljebb ül a székében. Nikki csúnyán néz rá és várja, hogy mi lesz a fiú rekaciója. - Húzz már hátra, vagy tényleg picsán rúglak, de úgy hogy hátra repülsz. - na igen, Nikki határozottan nem a kedves lányok csoportját népesíti. Volt is gondja ez miatt mikor még az X-Factorban voltunk. Egyszerűen képtelen a szájára vigyázni.
- Tudom, hogy élvezettel bántod a seggem, de most nem adok rá okot, hogy még egyszer bánts. - húzza fel az orrát Louis, én pedig értetlenül pislogok a pasimra. Szóval Nikki már bántotta Louist? És én nem tudok róla? - Tavaly mikor Nikki velünk jött turnézni, eléggé közeli viszonyba került a seggemmel - köszörüli meg a torkát mikor elkezdi mesélni a történetüket. - Épp az előzenekar ment, én pedig gondoltam, hogy végig nézem míg nem szólnak, hogy ideje felmennem a színpadra. Leültem a színfalak mögé ahonnan tökéletesen ráláttam a színpadra. Alig telt el pár perc, és Nikki jelent meg miközben elkezdett ordítozni velem, hogy ez az Ő székje. Nem álltam fel, sőt azt sem hittem el, hogy magának foglalta le. Erre azt mondta, hogy még meleg is a szék mivel direkt magának felmelegítette. Még mindig nem hittem neki, ő pedig elveszítette a tűrőképességét. Elkapta a csuklóm majd kicsit sem kedvesen rántott fel a székről és seggbe rúgott. Egész koncert alatt egy helyben tudtam csak állni mivel annyira fájt a fenekem. - fájdalmasan emlékezik vissza, én pedig vagyok olyan szemét, hogy nem bírom ki nevetés nélkül. Egyszerűen vicces ahogy magam elé képzelem.
- Óh, Te szegény. - csípek bele jókedvűen Louis arcába, akin még mindig a fájdalom jelei tükröződnek. - Szerencsére nem maradt maradandó károsodásod. - nyomok még egy hatalmas puszit is az arcára. Felkuncog.
- Azonban ha nem megy most azonnal hátra Zaynhez, akkor a történelem megint megismétli önmagát. - kacsint rá a fiúra Nikki, aki mikor ezt a kijelentést meghallja rögtön feláll és a leggyorsabb lépéseivel indul el hátra Zaynhez, Nikki pedig rögtön leül Louis üres helyére.
- Hogy vagy? - kezd el csacsogni velem a lány. Meglepődök rajta. Mint ahogy mondtam nem vagyunk annyira közeli viszonyba a lányokkal. Még nem rázódtunk annyira össze. Elviseljük egymást, én mégis már a barátnőimnek tartom őket.
- Jól. - fordulok felé és adok egy rövid választ.
- Tudom, hogy nem szoktál még hozzá a sok utálkozó szöveghez amit Louis miatt kapsz - érdeklődve pislogok rá. Nem hittem volna, hogy pont erről akar beszélni. Ha létezik ember a világon aki tudja, hogy milyen az mikor a pasink miatt utálnak, akkor az Nikki. - Figyelj Mira, tudom, hogy nem vagyunk még annyira jó barátnők, de azért örülnék neki ha elfogadnál Tőlem pár tanácsot ezzel kapcsolatban - érdeklődve hallgatom. - Ha szereted Louist, akkor ne érdekeljen más véleménye. Ne figyelj a sok utálkozóra. Az lebegjen a szemed előtt, hogy mennyire szereted Őt. Az emberek csak irigykednek rád amiért neked összejött. Hidd el ha kitartotok egymás mellett akkor senki nem tud közétek állni. És ahogy elnéztem Louist fülig szerelmes beléd. - mosolyog ahogy titkon a két fiúra pillant. Jól esnek a szavai. Nem hittem volna, hogy ennyire kedves is tud lenni.
- Miért nem vagyunk mi már barátnők? - kérdezem végül elgondolkodva.
- Már rég azok vagyunk, csak neked még nem esett le. - és ez a végszó mivel Louis ismét visszatért.
Reggel van mikor a gép leszáll Londonba. Álmos vagyok és nyűgös. Nincs más vágyam csak annyi, hogy tudjak lefeküdni és aludhassak egy jót. Mégsem ez történik. Ugyanis nem Louis lakásába megyünk hanem egy ismerős helyre. Arra a helyre ahol öt éve nem harcoltam eléggé az álmaimért.
Simon Cowell stúdiója. Nem hittem volna, hogy rögtön ide fogunk jönni. Mégsem tudok menekülni. Louis összekulcsolja az ujjainkat és úgy indulunk be a stúdióba ahonnak hangos nevetések szűrődnek ki.
- Na kivan itt? - kiálltja el magát Louis vidáman. Három fiú egyszerre fordul felénk, én pedig amilyen gyorsan csak tudom lehajtom a fejem. Basszus, itt van és mindjárt közelebb jön. - És mostmár elhihetiek, hogy nem kamuztam. Srácok bemutatom Mira Nelsont a barátnőmet. Mira, Ők itt a fiúk, Niall, Harry és Liam. - húzmagához közelebb és egy puszit nyom a homlokomra. Ez az a pillanat mikor felemelem a fejem és nézek farkasszemet Liammel. Meglepettség, öröm, szomorúság. Ez mind átsuhan az arcán.
- Mi a fene? - a kérdés Liamtől származik ahogy elindul felém...

14 megjegyzés:

  1. OMG!!!! Ez most komoly?! Nem lehet így vége ennek a résznek... most holnapig azon fog kattogni az agyam, hogy vajon mi lesz ez után. Könyörgöm tegyél fel még egyet!

    VálaszTörlés
  2. Méég nagyon szépen kérlek mégegyet nem birok holnapig várni!!

    VálaszTörlés
  3. Méég nagyon szépen kérlek mégegyet nem birok holnapig várni!!

    VálaszTörlés
  4. OMG! Egyetértek az előttem szólókkal, nem bírunk ki még egy napot a nagy találkozásig! Következő részt még az este! Imádom a blogot és a történeteidet! Kérlek siess a folytatással!

    VálaszTörlés
  5. OMG!! Ez hiheteten rész volt!! Komolyan!! Liam reakcióját pedig nagyon élveztem. 😂 Nem mondok nevet, hogy kinek szurkolok, majd elválik én pedig örülni fogok. Ez a rész is meginspirált, amit nagyon köszönök!! 😉 Várom a folytatást.
    Puszii, Enikő!! 😍💙💙❤❤❤

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. OMG :-D
    Ezt vártam egész végig, hogy mikor találkoznak és most végre megtörténik :-D
    Már csak a többiek arckifejezésére vagyok kíváncsi, meg hogy ki hogy fog reagálni :-D
    Nagyon nagyon várom a kövit :3
    Xoxo

    VálaszTörlés
  8. Na jó az biztos hogy te sportot űzöl abból hogy mások agyát húzzad. Egyébként bocsi hogy tegnap nem írtam de sajna még a részt se tudtam elolvasni annyit kelett tanulnom. De most itt vagyok és már csak azt várom hogy holnap délután legyen csak azért hogy elolvassam a kövi részt szóval sieeeeeeeeeesss. Puszi szia :)

    VálaszTörlés