| Chapter Thirty - One |

Hey!!!! Ismét új rész :D igazából nagyon gondolkozom rajta, hogy naponta lesz rész...az ok egyszerű, tegnap elkezdtem dolgozni az új törimen és alig várom, hogy megoszthassam veletek :3 de ebből a törimből még mindig van körülbelül 27 fejezet....szóval egy kicsit felgyorsítom a tempót..nem érdekel ha nem lesznek komik, nem érdekel semmi, szóval napontai részek várhatóak ha fel tudom tenni, de szerintem feltudom ;) komizni meg ilyenek :D

| MIRA NELSON |

- Tegnap hívtalak, de nem vetted fel - húzom el a számat kelletlenül, miközben Liam meglepett arcát nézem a laptopom kijelzőjén. Hétfő este van és ezt a videóbeszélgetést terveztük már hetek óta, ugyanis csak ez az egy estéje szabad, mikor tényleg úgy tudok vele beszélni, hogy még láthatom is, - igaz csak képernyőn keresztül, de jobb mintha csak a hangját hallanám. Hosszú hetek óta csak telefonon keresztül tudtunk beszélgetni, de tegnap fordult elő először olyan, hogy nem vette fel a készülőket mikor hívtam. Nem gondoltam semmire rosszra, ugyanis tudom, hogy milyen zsúfoltak lettek a mindennapjai a műsor miatt. Én akartam ezt nem? Igen, csak arra nem gondoltam, hogy majd ennyire hiányozni fog. Fene sem gondolt bele abba, hogy új iskolát kezdek, ami miatt semmi másra nem marad időm, - még a legjobb barátomra sem.
Mikor én kiestem, Liamet pedig betették egy bandába úgy váltunk el, hogy én minden héten vele leszek és végig fogom nézni élőben a produkciójukat. A műsor lassan a vége felé közeleg, de én még egyszer sem láttam élőben fellépni, ugyanis esélyem sincs felutazni Londonba. Tudom, hogy ez a dolog nagyon is fáj neki mivel hallom a hangját. Senki nem szurkol neki. Egyedül van. Nem mondja, de tudom. Valahogy az sem tesz boldoggá, hogy az a négy fiú akik egyben a bandatársai, mellette állnak. Azt mondja, hogy jó barátok lettek, sőt a legjobbak. Nem tudom. Ha arra gondolok, hogy még mindig egy elmegyógyintézetben kellene ülnie, megrémülök. Csakis én miattam engedték ki onnan és azzal az ígérettel, hogy ha valami gond van rögtön szólunk. De így, hogy vegyem észre ha valami baja van? Telefonon keresztül akár mit hazudhat. Talán pánikra még semmi okom. Minden héten megnézem a tévében és ahogy fellép a színpadon határozottan nincs semmi baja. Sőt inkább szárnyal a boldogságtól miközben énekel. Ez jó jel nem? De mi van akkor ha véletlenül megint minden kezdődik elölről? Valakinek elmondta a múltját? Van egy olyan érzésem, hogy nem. Szar, hogy erről a négy fiúról semmit nem tudok. Látszólag jó hatással vannak Liamre. Komolyan úgy aggódok érte mintha a fiam lenne.
A képernyőn keresztül is látom, hogy rosszul esett neki ez a megjegyzésem. Biztos abban reménykedett, hogy nem fogom felhozni neki azt, hogy tegnap nem válaszolt a hívásaimra. Volt valami oka az biztos. Nekem azonban akkor is furcsa. Eleve a kinézete is megváltozott. A haja teljesen egyenes. Hiányoznak a göndör fürtjei! Azokkal olyan egyedi volt. A mostani kinézetével meg határozottan úgy néz ki mint egy menő sztár. Habár számára ez a lényeg nem? Az X-Factor nagy szenzációi akikért már fél Anglia rajong. Nem csoda. A One Direction a fiatalság fő megtestesítője. Viccesek, aranyosak, cukik. A tini lányoknak pedig több sem kell.
- Tudom láttam, és vissza is akartalak hívni, de nem akartalak felébreszteni - húzza el a száját szomorúan. A szemeim meglepetten húzódnak fel a homlokomig ugyanis elég fura magyarázat volt ez most tőle. Felébreszteni? Miért kellett volna engem felébresztenie ahhoz, hogy beszélni tudjon velem? Tudom, hogy napi szinte próbálnak, de mindig van ideje, és az estéi álltalában szabadok. Hisz mindig azt szokja dicsekedni, hogy milyen klassz programokat szerveznek a fiúkkal. És igen mondhatjátok rám azt, hogy irigy vagyok, mivel egy hete tényleg az voltam rá, mikor bejelentette nekem azt, hogy megy a Harry Potter új filmjének a vörös szőnyeges bemutatójára. Először azt hittem, hogy csak engem akar szívatni, de mikor az esti hiradóban mutatták a vörös szőnyeget és megláttam ott Liamet, a kukorica amit épp akkor ettem a torkomra futott és negyed óráig nem tudtam beszélni a legjobb barátom miatt. Liam részt vehetett egy igazi vörös szőnyegen, ráadásul kezet foghatott Daniel Radcliffel is! Az én álompasimmal! Soha nem fogom megbocsájtani Liamnek, hogy még egy szaros autogrammot sem volt képes kérni nekem, pedig tudta nagyon jól, hogy oda meg vissza vagyok a fiútól. Határozottan állíthatom, hogy múlt héten történt meg velem először, hogy sajnáltam azt, hogy kiestem a műsorból. Még ha nem is nyertem volna meg a teljes versenyt, de hogyha bekerültem volna az élő műsorba rögtön megváltozott volna az életem. De sajnos én még nem vagyok felkészülve a hírnévre ami a tömeggel jár együtt. Az új iskolámba sincsenek barátaim mivel még mindig távolságtartó vagyok. - Totál káosz van most épp a bandában. - teszi hozzá mérgesen. Nocsak, ez érdekes. Sőt úgy látom ma este egy hosszú beszélgetés fog kezdődni kettőnk között, ugyanis ahogy észre veszem sok minden nyomasztja a lelkét. Pedig nekem reggel suli van, de eszembe sincs ezt közölni vele. Ha kell inkább le sem fekszem miatta. Nekem megér annyit, meg aztán így utána tudni fogom, hogy tényleg minden rendben van körülötte. Ó, ez megint olyan anyáskodó volt. És, még, hogy rá mondják azt, hogy Daddy Direction. Ő tuti, hogy nem apáskodik senki felett, viszont én határozottan azt csinálom felette.
- Mi történt? - kérdezem kedvesen. Liam először nem válaszol, csak időhúzás képpen megigazítja a hasán a laptopját. Annyira lusta már, hogy az ágyból laptopozik. Talán lehet fáradt, ugyanis hatalmasokat pislog. Sőt mikor épp én beszélek akkor ásít. - Mikor aludtad ki magad utoljára rendesen? - vonom kérdőre élesen. A kérdésemen fülig elvigyorodik.
- Pár napja, de nyugi, megígérem, hogy ma rendesen kialszom magam, anyuci! - kuncog fel jókedvűen, de a hatás kedvéért az anyuci megnevezést jól kihangsúlyozza. Nem nyugtott meg, ugyanis szerintem ma sem fog aludni. Mégis mi a frászért nem engedik Őt aludni? Nem látják rajta, hogy fáradt?
- Gondok vannak a bandával? - eddig ha beszélgettünk én soha nem hoztam fel a bandát. Félre értés ne essék nincs semmi bajom a másik négy sráccal. Na nem mintha nagyon tudnék róluk véleményt nyilvánítani, ugyanis eddig csak a tévé vagy számítógép képernyőjén láttam Őket. Ha Liam nem lenne közöttük szerintem hidegen is hagynának. Nem nagyon rajongok a mai tini bandákért, így az Ő életüket sem követem nyomon. Meg aztán Liam már rögtön az elején tett is róla, hogy maradjak távol a négy sráctól. Mi volt a ok? Nos a barátom szerint én nem vagyok közéjük való, így jobb ha tisztes távolságba maradok Tőlük. Ezt akár, hogy lehet értelmezni. Persze én próbáltam a jót meglátni benne. Megmarad a nyugis életem és senki nem fog azzal zaklatni, hogy mit tudok Liamről és a múltjáról. Vélemény ide vagy oda, Liam közéjük tartozik így nekem el kell fogadnom a One Directiont.
- Megrekedtünk - sóhajt fel és kínosan felnevet. Értetlenül pislogok a kamerába. A műsor még csak pár hetet tart, de Ők máris megrekedtek. Mégis, hogy tudtak megrekedni? - Igen, megrekedtünk volna ha tényleg nem tudnánk, hogy milyen dalt adjunk elő. De nálunk nem ez a helyzet! - csattan fel és mérgesen rácsap a párnájára. Örülök neki, hogy nem fejhallgatón keresztül beszélgetek vele, ugyanis mostanra már halláskárosult lennék a kis akciója miatt. - Képtelenek vagyunk megegyezni. A heti téma a modern zene, de mi eddig csak kalaszikusokkal léptünk fel. Könyörgöm Zayn leragadt Michael Jacksonnál! Mégis Jackson, hol van a modern zenétől? - nem tudok mit hozzá szólni így hagyom, hogy tombolja ki magát. Ez mindig jót tesz neki. Amíg ő morog, hogy mennyi dalon végig rágták már magukat, de Simonnak egyik sem felet meg, addig én Jessie laptopjának a fáljait fedezem fel, ugyanis most az Ő gépjét használom mivel az enyémnek annyi lett. Egy csomó zenébe bele hallgatok és ami tetszik annak megjegyzem a címét, hogy tudjam majd lehúzni. - Hékás, mit hallgatsz, miközben én itt szenvedek? - néz bele a kamerájába csúnyán.
- Zenét! - adom meg az egyértelmű választ és küldök egy bájos mosolyt.
- Azt gondoltam - forgatja meg a szemeit, majd a fejét még közelebb teszi a kamerájához. - De milyet? - kezd el játszani az egyik billentyűvel. Tudom, hogy addig nem fog békén hagyni míg nem mondom meg neki, hogy mit hallgatok. Így rápillantok a zenelejátszóra ami kimutatja az előadót.
- Rihanna. - válaszolom egyhangúan.
- Cím? - kérdezi türelmetlenül.
- Only Girl In The World. - olvasom le a dal címét. Liam gondolkodó arcot vág, majd azt hallom ahogy bőszen elkezd pötyögni valamit. Van egy olyan sejtésem, hogy most keres rá a dalra.
- Ez a dal friss! Vagyis modern...óh Mira, én annyira imádlak! - öleli át a laptopja tetejét boldogan. Még jó, hogy nincs itt mellettem mert akkor megint úgy megölelne, hogy pár napig nem érzeném a csontjaimat. - Srácok, megvan a dal! Toljátok ide a feneketeket...- és már megint a fiúk. Kit érdekel, hogy még mindig velem folytat videóhívást, hisz megvan a dal és imád. Ezt eddig is tudtam. De miért mindig a srácoknál kell kilyukadnunk. Hallom ahogy csapódik az ajtó, Liam pedig érdeklődve kapja hátra a fejét. Talán most jön az a pillanat mikor kamerán keresztül közelről fogom látni valamelyik fiút? Na, nem mintha érdekelne. - Éppenséggel a fiúkat hívtam. - szólal meg csalódottan. Jobban figyelem a túloldalon történő jeleneteket, de senkit nem látok mivel Liam még mindig fekszik.
- Épp Niallel veszekednek, mivel véletlenül megette az összes rendelt pizzát. - egy lány hang csendül fel. Egy csaj van a szobában! Mégis ki ez és én még miért nem hallottam róla? Gyűlnek a furcsaságok Liam körül.
- Nem szólnál nekik, hogy jöjjenek fel mivel megtaláltam a dalt ami tökéletes az elvárásoknak? - Liam aranyosan pislog miközben a jövevényhez beszél.
- Ha nem Te kérnéd tuti, hogy nem mennék vissza hozzájuk. De mivel rólad van szó...- a lány felnevet engem pedig hányinger kerülget. Á, ne is foglalkozzatok azzal, hogy én az egészet végig hallgatom. Liam becsajozott? Ez a csaj határozottan flörtölt vele!
- Én is szeretlek! - mi a franc? Szereti? Liam azt mondta, hogy szereti? Hé, ezt eddig csak nekem mondta?! Én voltam az egyetlen lány az életében! Nem akarok trónfosztott lenni. Az ajtó ismét becsukódik, majd Liam újra vissza fordul a kamera felé, de még mindig vigyorog. Viszont én a legcsúnyább nézésemmel nézek vissza rá. Na majd adok én neki. Nekem kellett volna lennem az elsőnek aki megtudja, hogy barátnője van. De nem szólt. Most ez komoly? Ennyire nem bízik bennem? - Neked meg mi bajod? - kérdezi ijedten. Válaszadás képpen felmorgok. - Mi ez a nézés?
- Ki ez a csaj? - térek rögtön a lényegre.
- Senki. - vonja meg a vállát.
- A csajod?
- Mi? Hülye vagy? Határozottan szingli vagyok!
- De szeretnéd ha az lenne, igaz? - húzom fel az egyik szemöldökömet. Csak sejtelmesen elmosolyodik. Úgy látszik boldog. - Mondj el róla mindent! Hogy hívják? Hol ismerkedtetek meg? - izgatott leszek, mivel ráfér már a srácra a boldogság. De ha ez a csaj megbántja akkor megölöm, és nem tréfálok.
- Mondom, hogy egy senki, mást pedig nem kell róla tudnod - zárja le a témát. Nem volt jó válasz. Szóval egy senki. Ha összejönnek úgyis megtudom mivel azzal lesz tele a média. - Viszont nekem most mennem kell összeszedni a bandát - mondja szomorúan. Hű, nagyon hosszú beszélgetés volt. - Köszi, hogy megint segítettél. És hamarosan találkozunk ezt garantálom mivel szülinapod lesz. - mondja mosolyogva. Tényleg a szülinapom, már el is feledkeztem róla. Édes tizenöt.
- Nem feledkeztél el róla? - kérdezem pirulva. Eddig még senki nem emlékezett a szülinapomra. Liam pedig tudja!
- Mégis, hogy feledkeznék el a legjobb barátom szülinapjáról? - kérdezi kedvesen. - De most már tényleg megyek. Vigyázz magadra Mira, holnap pedig hívlak.
- Oké. - bólintok és azzal megszakad a telefonhívás nekem pedig máris hiányzik. Annyira akarok már vele találkozni személyesen. Annyi mindent kell neki mondanom. Meg persze az is érdekel, hogy milyen az élet a menőknél. Biztos klassz dolog lehet, hogy megismerik az utcán és aláírásokat meg fényképeket készítenek vele.
Egy csalódott sóhaj hagyja el a számat mikor úgy döntök, hogy csatlakozom a családhoz vacsorázni. Mikor leérek a konyhába mindenki egyesével néz rám. Ma még nem is láttak, ugyanis pár órája értek csak haza, de én nem beszéltem velük mivel a Liemmel való beszélgetésemre készülődtem.
- Milyen napod volt? - kérdezi anya, majd önt egy pohár narancslevet. Kérdésére megvonom a vállam.
- Videókameráztam Liammel és segítettem neki kiválasztani a dalt amivel szombaton majd fellépnek. - újságolom. Szerintem ez volt a nap fénypontja. A suliban semmi izgis dolog nem történik. Ott mindenki csak a tanulásra koncentrál. - Na, és veletek? Mi ez a nagy szótlanság? - mérem végig a szüleimet, majd Jessien akad meg a tekintetem, aki mikor meghallja a kérdésemet zokogásban tör ki. Furcsa. Jessie nem szok csak úgy sírni, hisz nincs is rá oka.
- Ma beszéltem a nagyival...- kezdi apa csendesen. A számban tartott narancslevet gyorsan lenyelem és izgatottan fordulok felé. A nagyi egyet jelent Amerikával és New Yorkkal, mivel ott lakik. Mióta elköltöztünk tőle, alig hallok felőle valamit. Igazán meglátogathatnánk vagy valami. Liammel is meg kellene ismerkednie.
- Jól van? - kérdezem. Érdekes, hogy senki nem nevet velem. Olyan érzésem van mintha egy siratóházban lennék.
- A nagyi beteg. Haldoklik - nyögi ki apa. Mintha hideg vízzel foráznának le. Lehet, hogy régen láttam, viszont mindig is imádom. Páratlan humora volt a kora ellenére is. - Nem tud magáról gondoskodni. És mivel csak én vagyok az egyetlen fia...
- Nem fogok Amerikába költözni! Mégis, hogy gondoltátok ezt az egészet? Nekem itt van az igazi életem! - Jessie ököllel az asztalra csap, majd felugrik a székéről és ki akar rohanni a konyhából, de anya a karjánál fogva állítja meg és csúnyán ránéz, ami azt jelenti, hogy maradjon. Szóval Jessie ezért sírt.
A szüleink vissza akarnak költözni Amerikába...