2015. május 16., szombat

| Chapter Fifty - Eight |

Hellóó!!! Most az jönne, hogy köszönömet kellene mondanom :D Igen, kellene csak történetesen velem az a helyzet, hogy nem hagylak itt benneteket, - még :P 58 fejezet!!! Azt hiszem, hogy ezzel kijelenthetem, hogy amióta írom a blogot ez lett a leghosszabb fejezetes történetem :D hihetetlen. A leghosszabb, viszont ez volt az a blog ahol meginogtam nem is egyszer. Volt, hogy rettentő kevés komit kaptam. Tudtam, hogy nem is tetszett az elején mivel borzalmasan sok volt a leírás. Mégis kijelenthezem, hogy erre a történetemre vagyok a legbüszkébb. És tudjátok miért? Mert sok negatív kritika érte amiért én nem veséztem ki annyira az elmegyógyintézetes részeket,. Feladhattam volna mivel sok támadás érte, de én nem engedtem veszni hagyni és úgy döntöttem, ha törik- ha szakad én már pedig befejezem. És kimondhatom, hogy sikerült! December vége óta, ma hivatalosan is véget ért ez a történetetm is. És mi lesz a jövőben. Maradok. Az új törimből a fejléc az előzetes és két fejezet kész van. Hogy mikor teszem fel? Fogalmam sincs xD Elég sok minden van most és csak esténként tudok a bloggal fogalalkozni. Ha véletlenül a bécsi koncertig nem lenne rész, utána tuti, hogy lesz mivel ígértem egy koncert beszámolót, szóval június 12.- én tuti, hogy lesz valami mozgás az oldalon, de szerintem előbb is. Rajta vagyok, hogy legalább 5 részt előre megírjak és ha ez megtörténik akkor rögtön publikálom is. Addig is komizzatok!!!!!!






- Liam...- hallom meg a nevem ahogy valaki suttogja mellettem az éjszaka közepén. Annyira mély álomban voltam, hogy fogalmam sem volt róla, hogy ki lehet az és, hogy mit akar tőlem. Ezért inkább áttfordultam a másik oldalamra és tovább folytattam az alvást mit sem törődve a számomra ismeretlen hanggal. Engem csak hagyjanak békén valami hangok. Boldog vagyok és tőlem millió hang is szólhat hozzám az sem fog érdekelni. Most nem. Hisz gyerekem lesz. Vagyis nem nekem, de én leszek az apja. Mira most van a kilencedik hónapban, de még mindig nem tudom felfogni, hogy ez történik velünk. Gyerekünk lesz! Hát ez kész őrület. Ha valaki azt mondta volna nekem ezelőtt öt évvel, hogy egyszer majd Mirától lesz gyerekem pofán röhögtem volna. Úgy ahogy azt sem hittem volna el, hogy egyszer Ő lesz a barátnőm. A legjobb barátnőm a csajom és a jövendő gyerekem anyja. Erősebben szorítom magamhoz a párnámat és álmomban elmosolyodom ahogy a közös jövőnkre godolok.
Alig telik el fél perc egy erős hatázotott ütést érzek meg a hátamon. Természetesen erre rögtön kipattannak a szemeim és a fájdalomtól már a csillagokat látom. Ha most nem törött el egy bordám sem akkor soha.
- Mi történt? - fordulok kótyagosan a mellettem fekvő lányra. A sötét ellenére a szemei csak úgy ragyogtak. Még mindig nem szoktam meg, hogy nálam lakik. Vagyis együtt lakunk.  Miután kiengedték a szanatóriumból rögtön hozzám költözött és jól megvagyunk. Vigyázok rá.
- Szülök! Úgy érzem ki akar jönni belőlem ez az izé - mutat az orbitálisan nagy hasára. Elnevetem magam és figyelembe sem veszem azt amiket mond. Biztos álmában beszél. Még, hogy szül.
- Édesem, a babának csak holnapra kell megérkeznie, és addig még van pontosan huszonkét óránk. - emlékeztetem és az órára bököm ami hajanli két órát mutat. Leintem és épp készülök vissza feküdni aludni mikor hirtelen észbe kapok. Mirának fájásai vannak! Nem holnap fog megérkezni a baba hanem most! Baszki. Mintha egy tűt böktek volna a seggem olyan hirtelen ugrok ki az ágyból és kezdek el öltözködni. Mikor kész vagyok, megfogom Mira összerakott holmiát amit magával akar vinni a kórhába és elkezdek kifelé rohanni a lakásból. Kezem már a kilincsen van, mikor meghallom erélyes hangját.
- Mond csak Payne, nem feledkeztél meg valamiről? - kiabál ki a hálószobából. Értletlenül pislogok párat, miközben azon gondolkozom, hogy vajon miről feledkezhettem meg. - Én nem hiányzom? Vagy esetleg Te fogsz szülniM - bassza meg, Mira itt maradt! És ismét rohantam vissza a szobánkba, hogy tudjam kihúzni az ágyból.
- Igazad van, a szüléshez Te is kellesz. - csapom magam homlokon majd segítek kikelni az ágyából. Néha elgondolkozom rajta, hogy vajon mekkora bébink lesz. Amekkora hasa van kinézem, hogy egy tonnás lényt hoz világra.
- Vagy inkább csak én kellek. - kacsint rám vigyorogva. Nagy nehezen sikerült benyomnom Őt az autóba majd végre elindulhattunk a kórházba. Mikorra megérkeztünk addigra már teljesen leverte a víz. Nővérek siettek felénk akik segítették ráfektetni Őt egy hordágyra és rögtön betolták a szülőszobába. Az ajtónál meg akartam fordulni, de észrevett és nem engedett. - Itt ne hagyj Liam! A te gyerekedet készülök megszülni. - hatalmasat nyelek és tudom, hogy nincs más választásom. Úgy látszik apás szülés lesz, vagy mi. Hagyom, hogy az orvosok beöltöztessenek egy nyomi zöld ruhába majd Mira mellé tolnak aki rögtön elkapja a kezem. Akár mikor fájása van felordít és megszorítja a kezem, de annyira, hogy majd el töri. Miközben nyom úgy szid engem amiért ezt csináltam vele. Igen engem hibáztat, amiért ekkora fájdalmakat kell áttélnie. Torka szakadtából felordít, majd egy sírás töri meg az amúgy csendes helyet. Mira felemeli a fejét, hogy tudjon lenézni az orvosra, aki pont abban a percben emel fel egy véres valamit. Elég csak egy pillantást rá vetnem máris szédülni kezd velem a világ és összeesem.
Nem tudom, hogy hány perc vagy óra telik el mikor valaki felpofoz mire én rögtön észhez térek. Egy kék ruhás doktor áll felettem. Rögtön tudom, hogy még mindig a szülőszoba padlóján fekszem. Az orvos kézségesen felsegít a földről. Mira még mindig az ágyon fekszik, de most már annyi a különbség, hogy a mellkasán fekszik egy bebugyolált játékbaba szerűség aminek pontosan ugyan olyan szemei vannak mint nekem. A szívem hevesebben kezd el dobogni ahogy közelebb lépkedek a barátnőmhöz majd a kezemmel megérintem a jövevényt. A bőre puha az ajkai teltek. Tökéletes.
- El kellene nevezni a picit. - szólal meg az orvos. Elmosolyodom és Mirára nézek, majd lehajolok, hogy tudjak egy puszit nyomni a verejtékező homlokára. A kislányunk erre mozogni kezd mint aki azt akarja, hogy rá is figyeljenek.
- Taylor. - suttogja Mira és le sem veszi a tekintetét a babáról. Tudta, hogy így akartam elnevezni az első gyerekemet. - Taylor Payne. - leveszi a tekintetét a lányunkról, hogy tudjon a szemem közé nézni. Hálás vagyok neki mindenért. Neki köszönhetően lettem a világ legcsodálatosabb gyerekének az apja.
- Szeretlek. - meg akarom csókolni, de hirtelen megint görcsölni kezd. Újra fájásai lesznek az orvosok pedig tanácstalanul futkosnak körülötte. Mire feleszmélek az egyik nővér a mellkasomnál fogva nyom ki, én pedig értletlenül ellenkezem. Valami történt odabent! Kiküldenek egy váróterembe és több mint háromnegyed óráig semmit nem tudok. Ideges vagyok, ugyanis érzem, hogy valami nincs rendben Mirával.
- Mr. Payne! - ismét nyitódik az ajtó majd az egyik nővér jelenik meg előttem és int a fejével, hogy kövessem. Visszavezet a szülőszobába és meg is pillantom Mirát, de különös mód egy másik kisbaba fekszik a mellkasán. Meg van már tisztítva, viszont tudom, hogy nem Taylor az. De ha nem Taylor akkor kié ez a baba? - Úgy tűnik, hogy volt még egy pocaklakó akit nem vettünk észre. - magyarázza a nővér.
- Ikrek? - esik le és a csöpséget nézem. Határozottan fiú formája van. Ráadásul tengerkék szemei és a lehető legvilágosabb haja a világon. - Te jó ég...
- Név? - néz rám kérdően a doki. Tanácstalan vagyok. Nem számítottam rá, hogy egyszerre két gyerek apja leszek. Mira azonban magabiztosan felemeli a fejét.
- Louis. - ejti ki azt a nevet amire soha nem számítottam volna. Louis Payne. Nem tudom, hogy miért ezt akarja, de nekem megfelel. Mira tudja a dolgát, nekem pedig az a fontos, hogy Ő jól legyen. De azért remélem, hogy több gyerek már nincs a hasában, mivel nem szeretnék egy Niall, vagy Zayn nevezetű kölyköt is.
Mirának pihenésre van szüksége így őt elviszik egy kórterembe, a babákat pedig az újszülött osztályra, én pedig egyenesen a folyosóra megyek ahol a csapat már csak rám vár. Jade, Niall, Harry, Jo, Nikki, Zayn és Louis. Amint meglátnak felugranak és izgatottan várják a fejleményeket.
- Elszámoltuk magunkat. - mondom egyszerűen cserébe pedig kapok pár bamba nézést.
- Nem szült meg? Ne már! - kezd el nyavajogni Jade. - Most akkor mit csinálok a sok pelenkával?
- De megszült. Csak történetesen nem egy baba lett hanem kettő. - magyarázom vigyorogva. Mindenki hangos ujjongásban tör ki majd egyesével megölelnek és gratulálnak. Mikor lecsillapodnak intek a fejemmel, hogy kövessenek, hogy tudjam megmutatni a gyerekeimet.
Az újszülött osztályra érve a kiságyakhoz sétálunk majd rábökök az első kettőre. Taylor nézelődik, miközben Louis mélyen alszik. Furcsa lesz megszoknom, hogy a gyerekemnek pont az a neve mint az egyik legjobb barátomnak.
- Te Liam itt valami tévedés történt. A Te neved helyett véletlenül az én nevemet írták a karszalagjára. - szólal meg a mellettem álló Louis és a baba kezére mutat amin feketén tényleg ott szerepel a név.
- Semmi féle tévedésről nincs szó. Louis a neve. Louis Payne - fordulok felé. Látszik rajta, hogy elérzékenyül és lehajtsa a fejét. - Nem az én ötletem volt. - tisztázom a dolgokat. Összeszedi magát majd hálásan rám pillant. Inkább én tartozom hálával neki amiért szó nélkül elengedte Mirát. Ha nem tette volna meg akkor most nem lenne két tökéletes gyerekem.

|||

- Vészhelyzet van srácok - kiáltom el magam miközben a stúdió közepén álló kis asztalkára leteszem a két baba hordót, majd levágom a cuccaimat amikben a pelenkák meg a cumisüvegek vannak. Mira New Yokrba repült Jessiehez így most én vagyok az ikrekkel. Két hónaposak és, hogy őszinte legyek néha,  - mindig, - még mindig nem tudom, hogy miért sírnak. Mint most. Mellesleg az emberek szerint Taylor teljsen úgy néz ki mint én, míg Lou pontosan Mira hasonmása. - Adtam már nekik enni, de szerintem még mindig éhesek. - az egyik táskából kiveszem a két cumisüveget és az egyiket Lou szájába nyomom, míg a másikat átadom Zaynek, hogy Ő nyomja bele Taylor szájába. Azonban még mindig nem hagyják abba a sírást. Nekem pedig próbálnom kell. 
- Szoptasd meg őket. - tanácsolja Niall tök komoly arccal. Felvonom a szemöldökeimet és remélem, hogy ezt a megjegyzését nem gondolta komolyan.
- És elmondanád Niall, hogy mivel? Ha nem tűnt volna fel az én melleim nem szoptatásra valóak. - rázom meg a fejem. Hova hoztam a gyerekeimet. 
- Egy próbát azért megér. - vonja meg a vállát az ír srác.
- Idióta. - mondom bosszúsan és kiveszem Taylort a babahordozóból, hogy tudjam megvigasztalni mivel csak minél jobban sír. Szinte már táncolok vele csak azért, hogy hagyja abba a sírást, mikor nyitódik a stúdió ajtaja és a barátnőm jelenik meg előttem egy csomó bőrönddel. - Mira? Te mit keresel itt? 
- Nem mentem el - mondja és kiveszi a kezeim közül Taylort. Elkezd günnyögni neki mire a kislány rögtön felkacag. Gözöm sincs, hogy hogy csinálja ezt.
- Mi lesz Jessievel? - kérdezem értetlenül.
- A családomnak szüksége van rám - néz rám mosolyogva majd közelebb jön felém és nyom egy csókot a számra és mire feleszmélek Taylor már megint a karjaim között ül. - Éhes a baba, ugye? - hajol le Louhoz és Őt is kiveszi a babhordóból.
- Csöcs kell neki. - mondja Harry határozottan. Mira szó szerint röhögőgörcsöt kap én pedig gyilkos tekintettel mered a göndör hajú fiúra. 
- Ha létezik tökéletes család akkor szerintem azok Ti vagytok. - szólal meg csendes Louis mellőlem. Mosolyog ahogy végig néz rajtunk. Mirához lépek, majd szorosabban szorítom magamhoz Taylort, hogy a másik kezemmel tudjam átkarolni Mirát akinek a kezében Lou ül, de azért sikerül magamhoz húznom a lányt annyira, hogy egy csókot nyomjak a homlokára. Igen, szerintem is tökéletes család a miénk, a lökött barátaimmal együtt...

15 megjegyzés:

  1. Mint mindig tökéletes rész ;) imádtam csak most nem ertem hogy mirat meghalgatak a bandaban es vissza fogatak vagy mi?
    :* :)

    VálaszTörlés
  2. Vííí ez annyira meghatóó... Imádom, imádlak

    VálaszTörlés
  3. Búcsúzás?? Hosszabb komment:
    Szóval elsőnek is tisztáznunk kell valamit! Irtóra büszke vagyok rád, hogy sikerült egy kibaszott történetet kibaszott jól megírnod! Bocsi a csúnya szavakért, de na! A rész pedig így volt tökéletes! A fiúk, Payne, a név választás, és "hogy csöcs kell neki" mindent betett. Most pityergek egy picit, de tudom hamar vissza térsz, és újra lecsapok én itt ne! Szóval egy kommentelőd már van :D de lesz még sok pár is. Nem húzom tovább értékes perceidet!! Nagyon jó lett a rész és várom az újabb kibaszott jó történetedet!!
    Puszi ezerszer: Enciiii ♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
  4. Woow <3
    Nem s mertem más befejezésre számítani:))
    Annyira, de annyira cuki vége lett, de most komolyan *--*
    Amúgy a koncerthez nagyon jó szórakozást kívánok, és már alig vároma beszámolódat róla:D Érezd nagyon ól magad <3

    VálaszTörlés
  5. Annyira cukiiiiiik :DDD
    Úgy sajnálom, hogy vége az egyik legjobb történeted volt és az elejétől a végéig minden egyes rész a kedvencem lett. Az érettségi borzalmas napjait feldobtad és ha írásbelikről "könnyezve" jöttem ki miután elolvastam a részeket mosolyogva feküdtem le aludni.
    Kíváncsian várom a következő történetet :DD és ha nem is sikerül mindig kommentet írnom (a telefonom sajnos nem képes rá :( ) lelkiekben küldöm az energiát a részek megírásához és a negatív vélemények eltűréséhez.
    Nagyon imádom az írásodat :D
    UI.: Kár hogy vége pedig olvastam volna még Liam babysitterkedéséből még egy keveset hiszen egy remek apa :D

    VálaszTörlés
  6. OMG ez oltári rész lett. Olyan cuki az a kép az elején, de a leírás az még aranyosabb. Azért az dúrva hogy 9 hónapig nem vették észre hogy ikreket vár. Egyébként az egész történetet imádtam, és ez volt az egyik kedvencem. Na szóval alig várom már a kövatkező sztorit és ahogy ismerlek az se lesz semmi. El is köszönök akkor és nagyon várom már a következő törit. Puszi <3 <3 <3

    VálaszTörlés
  7. Uram isten vége :'( Nincs szomorkodás hosz jön majd az új blog na mind1 :) Büszke vagyok Liamre az eszét azt tudja használni :') <3

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó lett!
    Gyorsan hozz egy új blogot mert megörülök!
    Puszi:Csilla😍💓💕❤💜💖💗💝💞💞💟

    VálaszTörlés
  9. Ennél gyönyörűbb befejezést nem is írhattál volna :) Sajnálom hogy egy "kis" időre eltűntem, de most itt vagyok♥ Hamar akarom olvasni az új blogot ;) ♥

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Nagyon jó lett a rész, vagyis a befejezés. Szép végét írtál neki. Szomorú vagyok kicsit, hogy vége. Szerettem az írásaidat, de ezt a történetet kicsit félve kezdtem olvasni. Tartottam attól, hogy mit akarsz Te egy elmegyógyintézetről írni. Kellemesen csalódtam, és most nagyon-nagyon sajnálom, hogy vége. Nem izgulhatok értük naponta. Kíváncsi vagyok a következő történetedre. Siess az írással. Nagyon várom, hogy mit találtál ki megint.
    A koncerthez jó szórakozást!
    Puszi: Klau

    VálaszTörlés
  11. Te jó ég! De aranyosak már, istenemmm:DD😍😍😍 Fantasztikus lett. Nálad jobb író esküszöm nincs! Imádtam az egész történet, így tovább. Várom a következő történetedet.:)
    Puszi:Ági

    VálaszTörlés
  12. OMFG!!! :D :D
    ez a rész egyszerűen tökéletes, nem is...ez az egész történet egyszerűen tökéletes :D
    Imádtam, hihetetlenül imádtam és azt kell hogy mondjam hogy ha minden eddigi történetedet figyelembe veszem akkor nekem is ez volt a kedvencem :D
    már kíváncsian várom a következő történetet, úgy hiszem azzal is el fogsz kápráztatni minket :D :3
    xoxo

    VálaszTörlés
  13. Istenem! Annyira megható lett!:'))
    Bár Harryn szakadtam a röhögéstől mint egy hiéna.
    Bár azért durva hogy nem vették észre a kicsi Louist.
    Az osztályomban is vannak ikrek és a vandát nem vették észre, úgyhogy csak egy amandát vártak.
    A kép iszonyat cuki az elején*-*
    Behalok tőle:'D
    Már nagyon várom a következő történetet!^^
    Ui.:nem ér hogy mindenki megy a bécsi koncertre! Az eggyik kedvenc íróm is megy meg az eggyik rokonom is! Nem akarsz véletlen becsempészni egy sporttáskában???:D kicsi vagyok úgyhogy beférek!:))
    Uui:imádlak<333

    VálaszTörlés
  14. Mi az Hogy téged mernek kritizálni ??????! Ne foglalkoz az ilyenekkel :) csak irigyek :) személy szerint csodálak,hogy nap mint nap van ihleted és akkaratod ahoz,hogy ezeket megírd :) imádtam ezt a részt is mint a többit:)))
    Puszi:Viki :)💋

    VálaszTörlés
  15. Úristen, nagyon régen jártam már itt, de most mindent bepótoltam! Elolvastam minden részt, amiről lemaradtam, ami pedig elég sok, de a dolog jó oldalát nézve, nem kellet várnom az új részekre. Most viszont itt vagyok, és azt kell, hogy mondjam... Nagyon tetszett ez a rész, és egyszerűen nem tudok rá mást mondani, nem tudom leírni mennyire jó volt. :D
    Ui.: <3

    VálaszTörlés