2014. szeptember 14., vasárnap

2.- A lány aki majdnem feladta

Hellóóó everybodyyyy!!!! Új rész és új kinézet...nos lehet már az agyatokra megy h ennyiszer változik a külső, de úgy gondoltam h most tényleg muszáj át csinálom mert rájöttem arra h szinte az összes blogon ilyen html kódos sablon volt én pedig nem szeretném azt h a blogom a tucat blogok táborát népesítse...inkább törekedek az egyediségre még ha béna is lett xD meg aztán nem lett pipálni sem pedig tudom h azt jobban szerettek mint komizni :D szóval megint lehet pipálni!!! De azért remélem inkább komiztok :D és senki nem dicsér meg h ilyen sűrűn hozom a részeket? :c megérdemelném a komikat ;) na jó abba hagytam :D komizniiiiiii

~ Connie O'Neill ~

- Gondolom tudja, hogy ma miért hívattam ide. - fog velem kezet az egyetem pénzügy tanácsadója, aki egy alacsony köpcös nénike, szemén hatalmas szemüveggel aminek következtében a szemei úgy néznek ki mint egy bogár látószervei. Idős létére nem mond le a sminkről sem, ugyanis ajkain vörös rúzs pihen, szemei pedig a ruhájához illően tengerkékre vannak kisminkelve. Ahogy kövér ujjaival megszorítja az én vékonyka kezemet, megremegek mikor az arany gyűri a bőrömhöz érnek.
Igaz csak most találkoztam először a fél éves pályafutásom során ezzel a nővel, de rögtön leszögezem magamban, hogy nem érdemes vele ujjat húzni. Próbálom bemesélni magamba, hogy egy kedves nyugdíjas hölgy, aki munkamániás és rettentően szereti a fiatalokat, pont ezért nem hagyja itt az egyetemet, de sajnos a szívem tudja az igazságot.
Az egyetem nem olyan mint ahogy én képzeltem. Se móka, se kacagás. Helyette a pénz, a rang, és a hovatartozás. Emlékszem az első tanítási órára mikor elkéstem és a dizájn órán az első sorban kellett ülnöm. A professzor egész órán csak engem bombázott kérdésekkel és mikor elege lett belőle, hogy egy kérdésre sem tudom a pontost választ, fejhangon megjegyezte, hogy ez van mikor egy átlagos , dolgozó por nép gyermeke megjelenik az iskolában. Azóta is rendszeresen gúnyt űz az akcentusomból, mivel én nem vérbeli amerikaik vagyok.
Los Angeles nem az agyalok városa, inkább a pokloké. Egy hónap alatt elvertem az összes spórolt pénzemet ugyanis minden könyvet magunknak kellett megvenni, amiknek borsos áruk volt. Gondolom most rájöttetek, hogy fél éve nem fizetem se a tandíjat, se a kollégiumot. Próbáltam diákmunkát vállalni egy kávézóban, de mindig akkor volt a műszakom mikor órára kellett volna járnom. Muszáj volt döntenem és hát az iskola mellett döntöttem.
Szóval a pénztárcám öt hónapja üresen pihen a táskámba, közben pedig azon reménykedem, hogy az iskola megengedi, hogy legalább ezt az egy évemet húzhassam ki fizetés nélkül. Utána pedig kitalálok valamit.
Az biztos, hogy haza semmiképp sem megyek. Nem fogok örömet szerezni az apámnak. Egész életemben gúnyolna, hogy Ő megmondta, hogy ez lesz. Akkor is elvégzem valahogy az egyetemet. Megoldom és kész.
- Azt hiszem, hogy igen - ráncolom össze a homlokomat és ülök le arra a székre amire a hölgy mutat, - vagyis jobban mondva az asztal előtt álló kényelmetlen fa izére. Most, hogy így jobban körbe nézek olyan ez az irodának mondott szoba, mint a nagymamám ebédlője. Még a szag is olyan orrfacsaró. Lehet, hogy ez a nő a nagyival egyidős? Ugye nem fogja nekem elmesélni a fiatal korát, mikor még Ő is egyetemre járt? Elég volt végig hallgatnom a nagyit mikor elmesélte azt, hogy a virágboltba, hogyan toppant be nagyapa és szerelem volt első látásra. Hát az én nagy szerelmem valahogy nem toppant be abba az ókori virágboltba.
- Miss O'Neill, sajnálattal kell közölnöm magával, hogy az egyetemnek elege van a halogatásaiból. Pontosan öt hónapja egy centet sem utalt át az iskola bankszámlájára. Az intézet minden szolgáltatását ingyen használja. Ráadásul rengeteg fontos óráról hiányzik és azt hazudja a tanároknak, hogy diákmunkát vállal, de a csoporttársai állítják, hogy az egész napokat végig alussza a szobájában. - szemüvegét az orrára húzza, hogy szemeivel tudjon rám nézni.
Kezeim ökölbe szorulnak és közben azon gondolkodom, hogy ki lehetett az az áruló aki beköpött, hogy alszom. Basszus nekem is kijár a pihenő. Nagy fáradság ám a pénz keresés, - és még milyen nagy fáradság az mikor nem keresek egy vasat sem. Ha megtudom, hogy ki volt az aki elárult én esküszöm, hogy kitekerem a nyakát, ha pedig férfi nemű egyedről van szó azt pedig kiherélem.
Ez a helyzet már nem vicces. Gondoltam, hogy azért akar velem beszélni a pénzügytanácsadó, hogy sok összeggel el vagyok maradva, de azt nem hittem, hogy arról is, hogy nem járok be az órákra rendszeresen. Én azt hittem, hogy itt csak a vizsgák a fontosak.
Csodásan tudok rajzolni, a csoportból az egyik legjobb vagyok ! Olyan ruhákat tudnék tervezni, hogy a Chanel meg a Gucci elmehet a francba mellettem.
- Tudom hibáztam, de meg volt rá az okom - köszörülöm meg a torkom és elő veszem a kiskutya pofimat. Az biztos, hogy engem ebből az egyetemből még most nem dobnak ki! Ha térden állva kell könyörögnöm megteszem. - Tudja a családi állapotom nagyon siralmas. A szüleim szó szerint elüldöztek otthonról. - ha azt vesszük nem is hazudok olyan nagyot, ugyanis az apám tényleg közölte velem ha elmegyek otthonról az egyetem miatt akkor soha többé nem mehetek haza. Azóta sem telefonáltam haza, anya eleinte még próbált hívni, de soha nem vettem fel neki.
- A magánéleti problémája nem ránk tartozik. Maga már egy felnőtt önálló nő ami azt jelenit, hogy egyedül is meg tudja oldani a problémáit - válaszolja csípősen, mire én csak szomorúan lesütöm a szemeimet. Nem kell az orrom alá dörgölni minden áldott nap, hogy már felnőtt vagyok. Basszus huszonkét éves vagyok! Ez olyan nagy kor? - Ha pedig nem tudja megoldani az azt jelenti, hogy nem közénk való. - folytatja tovább mire én begrimaszolok. - Lehet fájdalmasnak fogja találni a szavaimat, de én is azon a véleményen vagyok, hogy nem ebbe az elit iskolába való. Csak a puszta szerencséjének köszönheti, hogy felvételt nyert. De amint látja nem tudta venni az akadályokat és elvérzett félúton.
Mintha pofon vágtak volna olyan fájdalmasan hatottak rám az asszony szavai. Talán még jobban fájtak mint az apámé mikor közölte velem, hogy egy naiv fruska vagyok. Nem, én egy harcos vagyok. Soha nem adom fel, és most sem fogom. Igen is divattervező leszek és el fogom végezni az egyetemet. Nem tudom, hogy hogyan, de kitalálok valakit. Túl sokan hiszik rólam, hogy gyenge vagyok, pedig nem vagyok az. Egyszerűen csak egy kis időre van szükségem míg kitalálok valamit.
- Hatalmasat téved velem szembe! - állok fel a székről majd a hatás kedvéért egy erőteljeset ütök az asztalon, mire az asszony teste megremeg és még a szemüvege is lejjebb csúszik az orrán. - Igenis ide való vagyok, csak egy kicsit elszaladt velem a ló. De ha ad egy kis időt az összes tartozásomat lefizetem. - hangom kemény és magabiztos. Pislogás nélkül beszélek, hogy elhiggye nekem.
- Ugye tudja ha ezt most elszúrja repül az iskolából és a városból is? - biggyeszti vissza a szemüvegét az orrára és elkezdi a papírjaimat nézegeti. Erre újra vissza huppanok a székre és a hajamba túrok megsemmisülten. Ha nem mondja esküszöm elfeledkeztem volna, hogy fél lábbal kint vagyok az iskolából.
- Csak egy kis bizalmat várok magától. Ígérem, hogy nem fog csalódni. - mint egy sírós kislány úgy könyörgök. Még jó, hogy ezt a jelenetemet senki nem lássa. Végül még egy Hollywoodi filmben kötök ki, mert egy született filmszínész bújt meg bennem.
- Három hetet kap. Ha akkor sem fizet elbúcsúzunk egymástól örökre. - ezzel a témát lezártnak tekinti ugyanis a székével hátat fordít nekem. Na nem mintha tovább akartam volna még beszélni.
Amilyen gyorsan csak tudok felállok és szinte már futva hagyom el az irodáját. Utam egyenesen a kollégiumi szobámra vezet, hogy tudjam átgondolni a dolgaimat.
Három hetet adott ami azt jelenti, hogy majdnem egy hónapot. Ennyi idő alatt csak megszerzem azt a pénzt amire szükségem van. Ha kell egyszerre több munkát vállalok és éjjel nappal dolgozni fogok. De ez sem jó mert akkor meg megint nem tudok bejárni órákra és mindjárt itt van a vizsgaidőszak ott pedig nem bukhatok meg egy tantárgyból sem mert akkor is kicsapnak.  Más kell kitalálni. Kölcsön senkitől nem tudok kérni mert az egyetem összes hallgatója éppen, hogy csak kijön a pénzből. Valami olyan munka kellene amivel rengeteget tudok keresni. De Los Angelesben, hol van ilyen cég?
- Min töröd a buksidat ennyire Connie? - hallom meg a szobatársnőm Donna hangját. Rám sem néz, hanem rögtön levágja magát a hatalmas tükre elé ami az íróasztalára van rátámasztva. Kibiggyeszti az ajkait és sminkjét kezdi el igazgatni. Amióta megláttam irigylem. A szülei tuti milliárdosok ugyanis a csajnak szó szerint mindene megvan. - Esetleg tudok segíteni? - fordul felém majd a székét elém húzza kezét pedig a combomra teszi és kedvesen mosolyog rám. Soha nem voltunk annyira jó barátnők ugyanis Ő begyűjtötte az egyetem legnagyobb ribancait. Egyszerűen csak szobatársak voltuk akik néha szoktak beszélgetni.
- Ha meg tudod nekem mondani, hogy LA-ban a ribancok hány száz dollárt keresnek, akkor ki tudsz húzni a bajból. De ha nem tudod, akkor inkább ne is próbálkozz meg velem beszélgetni mivel három hét múlva új szobatársat kapsz - arcomat a tenyerembe temetem.
Amilyen szerencsés vagyok tuti, hogy Donna berág rám amiért leribancoztam. Könyörgöm manapság a lányok nem mernek olyan mini szoknyában utcára lépni mint Ő.
- Elég sokat ahhoz, hogy a gondjaid megoldódjanak. - válaszolja, én pedig elhúzom a tenyeremet az arcom elől és érdekesen pislogok a fekete hajú lányra. Ez most komolyan válaszolt arra a kérdésemre, hogy mennyit keresnek a ribancok? Biztos csak hallotta valakitől onnan tudja. Nem kell rögtön rosszra gondolni.
- Mert Te aztán tudod, hogy mennyit kap egy lotyó az utcán aki pénzért van férfiakkal. - nevetek fel gúnyosan.
- Te azt hiszed, hogy én utcán árulom a testem? Ennyire naiv már nem lehetsz kicsi Connie - simít végig az arcomon. Ez az a pillanat mikor felállok az ágyamról és tisztes távolsága megyek Donnától. Most komolyan bevallotta azt, hogy egy ribanc? Ugye nem?
- Oké miről beszélsz Te nekem most? - kérdezem ingerülten.
- Mit hittél honnan van annyi pénzem? Vagy a csoportban lévő csajoknak? Könyörgöm Los Angelesben minden a pénz körül forog, amit nem adnak ingyen. - vonja meg a vállát egyszerűen, velem pedig szó szerint megfordul a világ.
Ha bele gondolok lehet igaza van. Szinte egyik este sem jön haza a koliba és olyankor csak kihívó ruhákat visel, és egy csapat másik lány társaságában lép le, és hajnal előtt haza sem jönnek. Utána másnap pedig rögtön vásárolgatni mennek.
- Azt akarod nekem mondani, hogy Te pénzért árulod a tested? - kérdezem kikerekedett szemekkel.
- Nem akárkinek baba! Egy klubban ahova csakis pénzes férfiak járnak. Nem olyan szörnyű ha csinálod, csak így kívülről tűnik borzalmasnak. De ha valakinek nagyon kell a pénz akkor mindenre képes. És ahogy téged elnézlek nagyon kell a pénz. - húzogatja fel le a szemöldökét Donna.
Tényleg szörnyen és undorítónak hangzik. Ennyire fontos nekem a suli? Igen, ennyire mert ha most haza mennék akkor az apámnak szereznék örömet.
- Hogy lehet oda bekerülni? - kérdezem egy picit akadozva nagyokat nyelve. Donna szeme felcsillan és megindul felém.
Lehet, hogy most követem el életem legnagyobb hibáját. Megyek egy klubba árulni a testem ahol férfiakat kell kielégítenem. Hát nem hangzik valami izgalmasan, de nem tudok mást csinálni. Viszont tudom, hogy ezek a férfiak rengeteget fizetnek egy jó szexért. Nekem pedig most csak a pénz a lényeg, szóval nem válogathatok. Kitudja, lehet nem is lesz olyan szörnyű...




21 megjegyzés:

  1. Ez az első komi, legalábbis azt hiszem!
    A részről; imádom! Egyedi a történet, ezt meg kell hagyni. És Én most megdicsérlek, mert tényleg sűrűn hozod a részeket XD A kinézetet pedig imádom, nagyon jól szerkesztesz, I Love It!
    Ui.: Benéznél a blogomba? Előre is köszi!
    http://madhousezerriefanfiction.blogspot.hu/2014/09/elso.html

    VálaszTörlés
  2. Uhh... na ez szép. Megértőbbej is lehetnének vele. Szegényke. Az előző részhez pedig annyit fűznék hozzá,hogy:Liam cuki és szégyenlős ami Per-fect ;) várom a kövit :))

    VálaszTörlés
  3. Imádom *.* Még mindig csodásan írsz, nagyon tetszik. :) Siess a övivel, kíváncsian várom, mint mindig :*

    VálaszTörlés
  4. Wáóó! :D
    Imádom, már most! *.* kicsit sajnálom szegényt csajt hogy ilyenre kell vetemednie, de ha szükség nagy úr akkor nincs mit tenni...
    szupi rész lett, várom kövit! :D xoxo ♥

    VálaszTörlés
  5. imádtam :3 nyah~ neee állj be oda... qwq neee~ nyeeeee~ qwq >w< PER-FECT a kinézet IS bár ezt már mondtam , gyorsan kövit *-*

    Chu~ Hime-sama♥

    VálaszTörlés
  6. Annyira imádom a blogodat!! Totál szupi volt a rész és már nagyon várom a kövit!! :33
    Siess vele :DD

    VálaszTörlés
  7. ahhw nagyon kiraly:D annyira jo hogy ilyen gyakran jonnek a reszek. Kivancsian varom a folytatast jelenleg nincs tippem hogy hol talalkoznak Liammel!:D

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jól lett!!! Várom a kövit!!! És örülök hogy ilyen hamar jönnek a részek :3

    VálaszTörlés
  9. Jézusom ez kurva jó *--* Bocsánat ha csúnyát mondok de szó szerint így van :D Siess a kövivel<3

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Úgy döntöttem, hogy nem most olvasom végig az összes történeted, amivel elmaradtam, mert rohadt sok van haha xD szóval belekezdtem ebbe az aktuálisba, és most ez olvasom majd:) Kíváncsi vagyok, mi lesz már ebből xD Liamet eszeveszett nehéz olyannak elképzelni, mint amilyennek leírtad, pedig mind tudjuk, hogy... na mindegy, szóval várom a mesés fordulatot, amikor menő lesz, és amikor a csajost kimenti a sok bajból :D Mert tudom ám, hogy így lesz ;) :D
    puszipuszi
    L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. el kell h szomorítsalak ugyanis Liam nem lesz menő és Batman sem :c senkit nem fog megmenteni mert nem ez a töri lényege :D szóval nagyooooon rosszul tippeltél...vagy nem :P

      Törlés
  11. vagy neeem:DDD Na szóval kíváncsian várom, úh akár fel is teheted azt a részt, amiről épp most beszéltünk haha:D

    VálaszTörlés