2014. szeptember 20., szombat

5.- A Tomlinson ház

És íme az új rész :D előre is leszegezem, hogy fogtok benne találni egy furcsa szerelmi szálat. szóval azért remélem, hogy így is tetszeni fog ;) komizniiiiiiiiiii

~ Liam Payne ~

Harryékhez soha nem szerettem menni mikor otthonról kellett elindulnom hozzájuk, ugyanis ilyenkor mindig a város egyik végéből kellett a város másik végébe gyalogolnom, mivel a Styles rezidencia a belvároson kívül volt ugyanis Hazza anyja ragaszkodott hozzá, hogy a gyerekei nyugodt környezetben nőjenek fel, ahol normálisan tudnak játszani a kertben és nem kell attól tartania, hogy véletlenül az autó elé futnak. Hát Anne hiába tett meg minden óvintézkedést mivel Harry mikor tíz éves volt elütötte egy bicikli, és a saját nővére Gemma volt az aki neki hajtott az öccsének. Vicces pillanat volt, persze akkor nem, de utána már igen.
Azért elképesztő, hogy Harryvel és Louis-val mennyi mindenen mentünk már így keresztül hárman. Számomra mind ketten olyanok mint a testvéreim, hisz a szó szoros értelemben együtt nőttünk fel. Először az oviban találkoztunk ahol egyikőnk sem akart ott maradni, de a szüleink mégis otthagytak így aztán egészen délután három óráig együtt bőgtünk. Senki nem tudott megkímélni bennünket. A többi gyerek játszott, mi hárman meg a sarokban ültünk és ordítottunk, hogy haza akarunk menni. Utána Harry elővett egy méregdrága játékautóját és én meg Louis vele akartunk játszani, de a göndör, - aki akkor még nem is volt göndör, - nem adta oda nekünk, így Louval szépen neki támadtunk, hogy tudjuk elvenni tőle. Talán ez a verekedés volt a barátságunk kezdete, mert másnap mikor ismét oviba kellett mennünk automatikusan az egymás társaságát kerestük. Rá egy hetire pedig már a mi kertünkben játszottunk, ugyanis hármunk közül én voltam az egyetlen akinek nem volt testvére így természetesen nekem volt a legtöbb játékom, mert mindig anyától és apától is külön-külön kaptam mindent, és mindenből a legdrágábbat.
Ami pedig a legjobb, hogy rengeteg közös van bennünk. Például mind a hármunk csonka családban nőtt fel. Harryt és a nővérét az anyukája neveli Anne, mivel az apja egész pici korában elhagyta a családot, de azóta is tartja velük a kapcsolatot. Louist és az öt kishúgát pedig szintén az anyja neveli Jay. Louis igazi apjáról nem sokat tudok, ugyanis akár mikor szóba kerül Jay nagyon mérges lesz és nem lehet vele normálisan beszélni. És ugye itt vagyok én, de az én családi életemet már tudjátok.
Viszont ha most valaki megkérdezné tőlem, hogy melyikőjüket bírom jobban, - Harryt vagy Louist.- a jelen körülmények között egyikőjüket sem választanám ugyanis mind a ketten túl messze laknak tőlem. Harry tőlem tíz millió kilométerre, Lou pedig a iskola melletti utcában ami a belvárosban van, viszont utálok arra fele gyalogolni, mivel egyértelműen rühellem a sulit és nincs kedvem még akkor is az épületet nézni mikor nem is kellene néznem.
Azonban az apám sikeresen elintézte, hogy keljen legyalogolnom a lábaimat, így utam most mégis a suli felé vezet mivel el kell mennem Louisért, hogy utána tudjunk elmenni Harryhez. Talán illő lett volna felhívnom őket, hogy mire is készülök, de arra már nem volt időm mivel apa rettentően sürgetett, hogy menjek már el otthonról.
Mikor a suli előtt sétálok el tüntetőleg nem nézek rá az épületre. Elég nekem hétköznaponként bámulnom. A fél életemet elvette. És még mindig van egy fél évem míg leérettségizem. Mi lesz utána? Az biztos, hogy semmiképp sem szeretnék Los Angelesben maradni, sőt Amerikában sem. Egy csomó rokonom New Yorkban él és rendszeresen meg is látogattam őket nyaranta. A nagynéném azt szeretné, hogy a fővárosban kezdjem meg a tanulmányaimat. Az én szívem mégis az Egyesült Királyságba húz, azon belül pedig Londonba. Mindig is érdekelt az angol kultúra. Ott minden pont az ellenkezője az én életemnek. Senkit nem ismerek ott szóval új életet tudnék kezdeni. Pluszba az apámtól is jó távol tudnék lenni.
Az anyám egyszer járt ott és küldött képeslapot is miközben a Big Ben előtt pózolt. Azt írta, hogy lehet letelepszik ott. Talán meg is csinálta és azóta is ott él. Nem tudom, az anyám kiszámíthatatlan ugyanis eléggé szeleburdi. Egyik pillanatban még Ausztráliában szörföl, a másik pillanatban pedig az északi sarkon etet pingvineket. De ha tényleg Londonba maradt mint ahogy írta akkor hozzá szeretnék költözni ugyanis Ő sokkal jobb fej mint a férje, vagyis az apám.
Mélyen kifújom a levegőt és mikor betérek Louisék utcájába a fülhallgatómat kihúzom a füleimből és a kabátom zsebébe süllyesztem. A környék ismert a számomra és mikor elérek a házukhoz a vaskaput próbálom nagyon lassan kinyitni mert tudom, hogy mennyire rozsdásan szól. A keskeny járdán végig sietek a bejárati ajtón pedig kopogtatok egyet. Alig telik el pár másodperc máris lépések zajára leszek fegyelmes, az ajtó pedig feltárul majd szembe találom magam Lottieval, Louis húgával aki csak két évvel fiatalabb tőlünk.
 A lánynak pontosan ugyan olyan tengerkéken virítanak a szemei mint a bátyjának. Habár szerintem az összes húgának ugyan olyan a tekintete mint a bátyjuknak. Viszont ebbe a plasztik szőke hajba még mindig nem tudok bele törődni. Egyszerűen nem Lottie stílusa ez a meg hosszabított izé a fején.  - Ezt nem hiszem el. Ti nyomik soha nem alszotok? - forgatja meg a szemeit unottan miközben feltárja előttem az ajtót, hogy tudjak belépni. A küszöböt átlépem és bájosan rámosolygok a tőlem egy fejjel alacsonyabb lányra.
Mióta elkezdte a gimit pontosan ugyan úgy viselkedik mint a többi lány. Nem hajlandó velünk normálisan beszélni, pedig régebben sokat lógott ő is velünk, - Harry nagy örömére, A gimi megváltoztatta őt és nem a jó irányba. Még a saját bátyját is levegőnek nézi a suliban. Sőt én egyszer azt is hallottam a tornaterem öltözőjénél, hogy a barátnőinek azt állította, hogy Ő és Louis igazából nem is vér szerinti testvérek.  Szégyenli a saját bátyját mivel az nem menő. Bezzeg ha a menő srácokkal haverkodna akkor Lottie kinyalná a seggét. Agyrém ez a lány.
- Neked lenne már ágyban a helyed. Tizenhat évesen nem most kellene vasalnod a fejed - bökök a kezében tartott műszerre amit nem is olyan rég Gemma szobájában láttam és az én hajamat is azzal akarta megcsinálni mivel állítása szerint a fejem egy madárfészek pihen. Ez a megjegyzés jobb mint az ahogyan a suliban csúfolnak, ugyanis ott mindig azt kapom meg, hogy olyan a hajam mintha egy tehén végig nyalta volna.
- Te észlény, nem a fejemet vasalom hanem a hajamat. Hajvasaló a neve, nem pedig fejvasaló! - mondja lenézően. Vállat vonom ugyanis a legkevésbé sem érdekel. - Nem is értem, hogy miért pazarlom rád a hangszálaimat, hisz úgysem fogod fel amit magyarázok mivel Te a divat szégyene vagy. Csak úgy megjegyzem a kockás ing már nem menő, úgy ahogy a szemüveg sem. Tudod Leeyum már olyan húsz éve feltalálták a kontaktlencsét. - mintha én nem tudnám, hogy létezik kontaktlencse.
Még van is otthon, de én utálom. Kibírhatatlan és tök undorító ahogy bele kell tenni a szembe. Meg szerintem fájdalmas is. Jó nekem az egyszerű szemüveg. Lehet, hogy béna, de legalább kényelmes. Meg amúgy is kinek akarok én tetszeni? Akinek nem tetszek szemüveggel annak szerintem szemüveg nélkül sem tetszenék.
- Utálom a kontaktlencsét. Mellesleg régen soha nem zavart, hogy szemüveges vagyok. Sőt határozottan szeretted. Nem egyszer hangoztattad, hogy mennyire büszke vagy rá amiért van egy szemüveges barátod. Azt mondtad, hogy a szemüveges emberek mindig okosabbak az átlagnál. - jegyzem meg bosszúsan és emlékeztetem a múltra.
Egyszerűen nem értem, hogy Jay miért pont ugyan abba a gimibe íratta Lottiet ahova Louis és én járok, na meg Harry. Egész LA-ban ez a legrosszabb iskola. Az oké, hogy elit gimnázium és, hogy egy csomó híres ember került ki onnan, de a diákok parasztok. Milliárdos kölykök akik el vannak maguktól szállva. Egy gimiben nem a pénz és a családi háttérnek kellene fontosnak lennie, hanem a tanulásnak és az ismerkedésnek. Itt meg ha jön egy új diák az osztályba rögtön azt kérdezik tőle, hogy mit dolgoznak a szülei.
- Mert akkor még kislány voltam! Most pedig már egy érett, határozott nő vagyok. - nem állom meg, hogy ne horkanjak fel. Lottie mint érett? Határozott? És nő? Na ne. Ez nekem már túl sok. Legszívesebben képen röhögném, de nem akarom megsérteni. Már így is utál a semmiért.
- Charlotte közölöm veled, hogy tizenhat éves vagy. Akárhogy is nézem ez a kor a biológiában még mindig gyereknek számít. - közlöm vele a tényt. Na nem mintha én a tizennyolc éves fejemmel nagyon felnőtt lennék, de azért mégiscsak idősebb vagyok tőle.
- Te meg az elméleteid - mondja zsörtölődve.
- Nem azért jöttem, hogy veszekedjek veled - közlöm vele végül ugyanis kezd már nagyon az agyamra menni a naivitása. - Hol van Louis?
- A szobájában ül és épp azon töpreng, hogy vajon hány napba telik neki megépíteni egy űrhajót, hogy utána tudjon felmenni a Vénuszra. - válaszolja flegmán. Elég furán nézhetek rá mert nagyon lekezelő nézést kapok vissza tőle cserébe. Mondjuk Louisból kinézem, hogy tényleg ezen töpreng.  Mindig is szeretett nagyban gondolkodni. Ki tudja lehet egyszer még tényleg űrhajós lesz.
Lottie még vet rám egy utolsó lesújtó pillantást, majd felhúzza az orrát és úgy áll tovább. Vállat vonok és utána indulok. Még jó, hogy tudom hol található Louis szobája. Imádom a Tomlinson házat mivel itt mindig forog az élet.
- Liam! - hallom meg a nevem. Megtorpanok és hátra fordulok, pár perc múlva pedig Phoebe ül a karomon, vagyis Louis legkisebb húga. A kislányról tudni kell, hogy totál belém van zúgva. Igen, közölte velem a tényt, hogy egyszer majd Ő lesz a feleségem. Érdekes lesz mondhatom, mivel Ő még csak hét éves.
- Phoebe ezerszer elmondtam, hogy már nem vagy kisbaba aki csak úgy bele ugorhat akárki ölébe. Végül Liam még sérvet kap miattad. - szidja le Fizzy aki Daisyvel sétál Phoebe után. Még, hogy én sérvet kapni. Nem akarok Phoebenak fájdalmat okozni és őszintén megmondva szerintem nem is nehéz.
- De hát Őt nem is zavarja. Ugye nem Li? Szereted ha a karjaidban ülök? - kérdezi kiskutyaszemekkel Phoebe.
- Nem szeretem hanem imádom - kuncogok fel és egy puszit nyomok a puha arcára. - Csak ígérd meg nekem, hogy Te soha nem leszel olyan mint Lottie. - kérem csendesen. Phoebért kár lenne. Hisz emlékszem mikor segítettem Louisnak pelenkázni, vagy mikor megtette az első lépését. Aranyosak voltak Daisyvel kisbaba korukban.
- Lottie most mindenkivel bunkó ugyanis épp menstruál - válaszolja Daisy egyszerűen, én pedig Fizzyvel egyszerre nevetek fel. Daisy még csak ezt sem tudja, hogy mi az a menstruálás. Biztos hallotta mikor Lottie valakinek mondta, vagy én nem tudom.
- Lányok nem megmondtam, hogy ágyban a helyetek? - jelenik meg még Jay is az emeleten. Mindenki otthon van, de akivel találkozni akartam azt még mindig nem láttam. - Ó szia Liam. Louis nem is mondta, hogy ma itt alszol.
- Mert nem is akarok itt aludni. Arra gondoltam, hogy átmehetnénk Harryhez és ezt akartam Louisval megbeszélni. - válaszolom a nőnek szűkszavúan.
- A szobájában megtalálod. - válaszolja kedvesen az asszony és Lou szobájára bök. Bólintok és leteszem a csalódott arcú Phoebet a földre majd elindulok a barátom szobája felé.
Mikor benyitok Louis az íróasztalánál ül és a számítógépjét nyomkodja, de mikor észre veszi, hogy valaki áll mögötte rögtön kimegy az egész programból. Pedig a monitoron mintha Gemma egyik képét láttam volna. Louis titkon Harry nővérét bámulja? Érdekes.
- Nyugi nem láttam semmit - válaszolom vigyorogva és leülök az ágyára.
- Kilenc óra is elmúlt. Mit keresel itt? - fordul felém és kérdő tekintettel mered rám. Nem haragszik csak egyszerűen kíváncsi.
- Gondoltam alhatnánk ma Harrynél. Mit szólsz? - térek rögtön a lényegre. Louis kék szemei felragyognak és máris nyúl a hátizsákjáért, hogy tudja bele nyomni a pizsamáját.
- Ezt még csak kérdezned sem kell. Tudod, hogy mennyire imádok Hazzus bébinél aludni. - nevet fel jókedvűen. Vajon a nagy örömnek köze van Gemmához is? Tudom, hogy Louis titkol valamit én pedig előbb vagy utóbb ki fogom belőle szedni...


14 megjegyzés:

  1. Wow ez nagyon jó *-* Lottie egy határozott nő?! Jó vicc :D Siess a kövivel<3

    VálaszTörlés
  2. Uhh hát mikor az elején írtad, hogy lesz benne egy furcsa szerelmi szál, akkor én arra gondoltam, hogy Harry és Louis lesznek együtt...xD
    de amúgy jó, csak már nagyon szanaszét halad a történet, szerintem ideje rátérni a lényegre.. vagy csak nagyon türelmetlen vagyok? haha meglehet
    puszi, L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Larry :D én szívesen írnék róluk, de a végén még megölnétek :P
      héééj nem is szalad szana szét..még csak az elején járunk :c ha rátérek a lényegre akkor tíz részes lesz a töri :P nagyooooon türelmetlen vagy

      Törlés
  3. Imádom :3 És még is feltetted *-* Ezt most szülinapi ajándéknak veszem :-D

    Chu~ Hime-sama <3

    VálaszTörlés
  4. Wáóó :D "Lottie most mindenkivel bunkó ugyanis épp menstruál - válaszolja Daisy egyszerűen"- nagyot szakadtam rajt, főleg hogy épp Liamnek mondta, aki ráadásul egy pasi, (és még milyen pasiii, awh :D )
    siess a kövivel *.* :D
    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. viccnek szántam és legalább te érted a poént :D köszönöm, hogy vagy :)))))

      Törlés
  5. Hát ez nagyon jóó rész lett:D Mondjuk nem csak ez :)) Már várom,hogy mikor találkoznak egymással :DD Nagyooon vároom a kövit?:D
    Apropó Liam valamikor rá fog jönni,hogy az apja mivel foglalkozik ? o.O

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon előre haladtál baba xD jelen pillanatban még nem tartok ott h ezeket a kérdéseket meg tudjam válaszolni neked...

      Törlés
  6. Hehe Gema és Louis:DD :3 Ismét nagyon jo lett várom a kövit :D

    VálaszTörlés
  7. Huu jó kis rész lett Louis húgain nagyon nevettem :"D Várom a kövit :3

    VálaszTörlés