2014. szeptember 10., szerda

Prológus

Tadááááááám itt a prológus, ami eléggé sablonos lett :| de elhihetitek, hogy ha belendül a történet nagyon nem lesz sablonos :D a kövi részt még nem tudom, hogy mikor érkezik, de próbálok sietni. Addig is komizzatok meg ilyenek ;)


Ha egyszer kilépsz azon az ajtón, soha többé nem teheted be a lábad ebbe a házba! - apám hangja az egész házban visszhangzott, szinte még a falak is bele remegtek az erőteljes hangszíne miatt. Sötétbarna szemeivel az én tekintetemet kereste, de először nem mertem ránézni. Csak a padlón pihenő bőröndömmel szemezgettem és előre hátra húzogattam kerekei pedig halkan nyikorogtak, miközben alsó ajkamat harapdáltam és azon imádkoztam, hogy valaki húzzon ki végre ebből a szorult helyzetből. Az apám szavait mindig komolyan kell venni, ugyanis ami egyszer elhagyja a száját azon többé nem változtat. - Mi a végső döntésed Connie? - szólít a nevem és nem úszom meg azt, hogy ránézzek. A hideg futkos a hátamon mikor meglátom az arcát. Mérgében még az erei is kilátszódnak a nyakán, a homloka pedig szinte már lüktet az idegtől.
Pislogás nélkül állom a nézését és erősebben szorítom a válltáskámat amikbe az apró ingóságaimat pakoltam be. Olyan dolgok amiknek lehet soha a büdös életben nem veszem hasznát, de mégsem lennék képes az üres szobámba hagyni.
Tekintetem véletlenül anyámon áll meg aki aggódva áll apám mellettem, szemeiből pedig árad a könyörgés. Meg sem tudom számolni, hogy az elmúlt hónapokban mennyiszer könyörgött, hogy felejtsem el a főiskolát és a költözést.
Igen, ez az egész veszekedés a családban miattam robbant ki.  Amikor is mikor fél éve közöltem a szüleimmel egy meghitt családi vacsora alkalmával, hogy főiskolára szeretnék járni, még pedig Los Angelesbe. A harmonikus családi pillanatoknak pedig akkor vége szakadt. Apám soha nem akart hallani a főiskoláról, ugyanis nála csak a családi virágbolt jelentette a jövőt. Mikor négy évvel ezelőtt leérettségiztem esélyem se volt jelentkezni egy főiskolára sem, ugyanis rögtön be kellett állnom a családi vállalatban. Azonban így huszonkét évesen rájöttem arra, hogy én egy független nő vagyok, aki nincs rászorulva arra, hogy egy lepukkant virágüzletben tengesse az unalmas hétköznapjait és a szülei tartsák el. Vagyok már annyira idős, hogy megkeressem a napi kenyeremet. Csillogó jövőt szeretnék az angyalok városában és ruhatervező szeretnék lenni. Szerintem nem annyira nagy kérés.
Csak ha valakinek ennyire rosszmájú szülei vannak, egy csapásra el tudják rontani az előre megtervezett jövőt.
De én fellázadtam és beadtam a jelentkezésemet Los Angeles egyik leghíresebb főiskolájára és tegnap hivatalosan is megkaptam a felvételi papíromat én pedig rögtön össze is pakoltam.
És most itt állok az ajtóban a bőröndjeimmel, a repülőjegyemmel és a spórolt pénzemmel ami gőzöm sincs, hogy meddig fog kibírni. Fizetnem kell a tandíjat, a kollégiumot...hát szülői támogatás nélkül elég érdekes lesz ez így, de majd vállalok valamilyen diákmunkát. Gondolom nem én vagyok az egyetlen aki üres pénztárcával áll neki a jövője építésének LA-ban.
- Kislányom nem muszáj neked most ezt csinálod. Hisz mindent megkapsz amit csak akarsz. Munkahelyed van ahonnan akkor hiányol amikor csak akarsz, ha elkésel senkit nem zavar...- kezdett el siránkozni anya majd meg akarta érinteni az arcom, hogy tudjon végig simítani rajta, de apa félúton vissza rántotta a kezét, anya pedig rémülten húzódott össze. Ebben a házban senki nem mert ellenszegülni a családfőnek. Van munkahelyem, és apám a főnököm, azt a ez nagyon kemény. Köszönöm szépen, de én nem ilyen jövőt terveztem magamnak. Könyörgöm nincsenek velem egykorú barátnőim, ugyanis a virágboltba csak nyugdíjasok járnak. Ráadásul ha ez még mindig nem lenne elég, a minap rám hajtott egy fogatlan vén faszi aki csak görbebottal volt képes járni. Undorító.
- Akkor egy divattervező céget szeretnék és azt akarom, hogy az összes ruhabolt az általam tervezett ruháimmal legyen tele! - csattanok fel. Hangom követelőzően cseng. Anya óvatosan néz apámra és azt várja, hogy mikor fog végleg robbanni az a bizonyos bomba. Mindenki tudja, hogy ezeket az elvárásaimat még apám sem tudja megvenni pénzel. Ha valaki ruhatervező céget szeretne annak alapokra van szüksége. Vagyis egy jómódú egyetemre, mint pl. Los Angeles-i egyetem.
- Ez az utolsó szavad? - húzza fel az egyik szemöldökét apa érzelemmentesen. Nem úgy néz ki mint akit nagyon zavarná az a tudat, hogy pont most akarja örökre elüldözni az egy szem lánykáját. Tudja nagyon jól, hogy a kérését megfogadom. Őszintén amúgy sem jönnék többé haza. Minek? Nekem fantasztikus, virágbolt mentes életem lesz!
- Dean, nem teheted ezt! Hisz a lányodról van szó. Nem mondhatsz neki ilyeneket - anya szinte már elsírja magát, de hiába. Itt most sírással nem hatja meg a férjét. Ez van, ilyen az apám. Egy szívtelen, pénzimádó senki.
- Én nem csinálok semmit, csak tisztáztam vele a dolgokat. Külön életet akar megkapja, de akkor rólunk feledkezzen meg. Előre tudom, hogy egy hónap múlva bőgve fog kopogtatni az ajtón mivel nem lesz több zsebpénze és a főiskola sem lesz olyan egyszerű mint ahogy Ő azt most képzeli. Most egy naiv kis elkényeztetett fruska aki azt hiszi, hogy Övé a világ. - éreztétek már valaha úgy, hogy legszívesebben arcon köpnétek a saját apátokat? Akár hiszitek, akár nem, én legszívesebben most ezt tenném aztán szépen az ajtóba csapnám az ajtót, majd mikor sikert értem el, akkor pedig pofán röhögném. Először is huszonkét éves nő vagyok, szóval normális ha külön életet akarok, ahol a szüleim már nem parancsolnak. Másodszor, a gimi legkitűnőbb tanulója voltam szóval szerintem a főiskola karikacsapás lesz a számomra. Harmadszor pedig soha nem voltam elkényeztetett, ugyanis minden drágább holmimért könyörögnöm kellett.
- Ugye tudod, hogy még mindig a lányod vagyok? - kérdezem felháborodva és farkasszemet nézünk. Ha valaki most bejönne rá nem jönne arra, hogy mi egy család vagyunk.
- Az én lányom soha nem viselkedne úgy mint egy kiéhezett ribanc!  - az eszem eldobom. Az apám megőrült! Egy apa nem mondhatja azt a lányára, hogy ribanc. Ó, igen és nem örökbefogadott gyerek vagyok.
- Én is szeretlek apuka. Majd küldök meghívót mikor piacra dobom az első kollekciómat. - vágok vissza flegmán. Apa gúnyosan felnevet. Megforgatom a szemeimet unottan közben pedig az jár az eszembe, hogy végre mikor léphetek le innen.
- Tudod az ilyen álmokhoz pénz is kell, és az neked nincs. Csak nekem! - nem hiszem el, hogy nem adja nekem az utolsó szót. Pont olyan makacs mint én! Pedig én nem akarok rá hasonlítani.
- Dean...- szól közbe anya, de a szavába vágok.
- Majd meglátjuk! - szánom ezt az apámnak. Felhúzom az orrom és megfogom a bőröndömet, majd megfordulok és gőgösen átlépem a küszöböt. Egyikőjük sem köszön el tőlem amit nem is bánok. Nekem ilyen szülőkre nincs szükségem. Nem hisznek bennem, csak nevetnek rajtam és az álmaimon. Örülök neki, hogy elmehetek innen. Soha nem lesz igazuk. Igenis sikerülni fognak a terveim. El fogom tudni végezni a fősulit, úgy hogy senki segítsége nem fog kelleni. Felnőtt, érett nő vagyok. És most már önálló is...

12 megjegyzés:

  1. Perfect *-* Imádom, már most :3 Siess a kövi résszel asszony! Pfúúú~ ilyen apát bleh xd igen megint nem szeretek a szülőket xd :DD Gyorsan köviiiiit~

    Chu~ Hime-sama♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. valahogy sejtettem h te megint nem fogod szeretni xD

      Törlés
  2. Júj, de jó, hogy visszatértél *-* Nagyon örülök neki. Az új történet nagyon érdekesnek tűnik :) Várom, hogy a dolgok beinduljanak xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát remélem ha beindul akkor is ezen a véleményen leszel :D

      Törlés
  3. Örülök a visszatérésednek :) A történet fantasztikus, már most imádom :D Várom a kövi részt! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én pedig annak örülök h te imádod :P

      Törlés
  4. Örülök, hogy vissza találtál hozzánk :D
    Érdekes egy prológus volt, és szerintem ez.is egy sikeres történet lesz, mint az eddigiek ;))
    Kíváncsian várom a következő részt! :D.*.* xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. még szép h vissza találtam, hisz ez a blog a második otthonom :3
      remélem h nem fogok csalódást okozni a történettel..

      Törlés
  5. Úúúúgy örülök, hogy visszatértél :*
    This is AWESOME <3 :*
    Már most sem sablonos nekem :)
    BB:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jujjjjjj annak örülök ha úgy gondolod h nem sablnos

      Törlés
  6. Annyira jó hogy megint belekezdtél már nagyon várom a történetet és a kövi részt is !!!! :OO Nem is lett sablonos, ne is érezd úgy fantasztikus lett mint mindig, Csak így tovább;))
    Niki:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen :D ha nem sablonos akkkor nem sablonos :P

      Törlés