2014. szeptember 16., kedd

3. - Rossz apa

Hellóóóó!!! Mert én olyan aranyos vagyok és mivel imádlak benneteket hoztam ma is friss részt :D igen szinte minden két nap új rész van :3 örültök? komiztok? remélem igen mert akkor sokáig így lesz még :P szóval sűrűn komizni és akkor sűrűn jönnek a részek is ;)

~ Liam Payne ~

A hátizsákommal a hátamon toporzékoltam a szobám kellős közepén, és szinte már magam is össze zavarodtam. Úgy egy órája azon gondolkodok, hogy mégis hova mehetnék szombat este egyedül. Kilenc óra után nem nagyon tanácsos egyedül mászkálni LA utcáin. Pláne nem nekem. Engem valahogy mindig mindenki kiszúr még az utcán is. Elég ha csak suliból tartok haza felé akkor is tuti, hogy valaki nekem állít. Nem értem, hogy miért mindig én vagyok a célpont. Lehet azért mert már messziről süt rólam a tény, hogy tizennyolc évesen szűz vagyok és a suli legnagyobb lúzere. Most akkor gondoljatok bele, hogy mi lenne ha csak úgy bemennék egy szórakozó helyre ahol egy csapat fiatal szórakozik. Még a lányok is kiröhögnének.
Szemüveges vagyok, általában inget viselek. A farmer nadrágot nem szeretem mert mindig olyan érzésem van mintha szétdurrannék benne. Nem értem, hogy a fiúk, hogy tudnak olyan lazán öltözködni. Egyáltalán fényes nappal, negyven fokos melegben mi az élvezetes abban, hogy a fejükön van egy baseball sapka, ami még hátrafelé is van fordítva, vagy pedig oldalra. Ráadásul a korombéli srácoknál most az a menő, hogy a nadrágjaikat annyira lehúzzák, hogy kilátszódik a különböző színű alsónadrágjuk.
A legrosszabb pedig az, hogy a csajok az ilyen kinézetű srácokért vannak meghalva. Ja, nagyon szexi kikötött cipővel lófrálni az utakon. Ez nem az én stílusom. Hozzájuk képes én túlságosan egyszerű vagyok és finnyás.
Tudom változtathatnék a stílusomon, hisz akár mennyi új ruhát vehetnék, a hajamat is megcsinálhatnám normálisra, és kontaktlencsém is van. De egyszerűen nem érdekel. Egyszerűen képtelen vagyok változtatni a stílusomon. Mondjuk ha egy lány miatt kéne megváltoznom, szerintem megtenném. Azonban ahhoz nagyon szerelmesnek kellene lennem. És jelen pillanatban nem vagyok annyira szerelmes, hogy agyatlan majmot csináljak magamból.
Nekem tökéletes megfelel ez az élet. Még akkor is ha mindenki csúfol és csak két barátom van, de ő rájuk legalább mindenben számíthatok. Igaz az apámnak is hazudnom kell, mivel ő meg azt hiszi, hogy a suliban rengeteg haverom és csodálóm van, és a lányok is meg vannak értem halva. Ha megtudná, hogy szinte minden nap valaki bezár a suli klotyójába majd röhögnek a szenvedésemen, szerintem engem okolna azért, hogy milyen nyomi vagyok és egy bentlakásos iskolába küldene, hogy igazi férfit faragjon belőlem. Mivel Ő tökéletes ezért muszáj nekem is annak lennem a szemében. Nem fogja fel, hogy totál különbözök tőle. Én soha nem leszek akkor szexgép mint Ő, és szerintem negyven éves koromba sem fogok úgy viselkedni mint egy húsz éves, a barátnőm is koromhoz illő lesz, és nem fogom a gyermekeimet elhanyagolni egy jó buli miatt.
Apropó Harry. Szombat este van, kilenc óra után ami azt jelenti, hogy tuti a szobájában van és nézi az ostoba zombis sorozatait. Nyugodtan elmehetek hozzá és még ott is alhatok. Anne úgyis mindig örömmel fogad, sőt még sütni is szokott, ráadásul a kedvenc édességeimet. De annak nem örül, ha éjjel zavarom a fiát. Ez már lényegtelen. Félúton szólok Louisnak is, hogy csatlakozzon hozzánk.
És már meg is van oldva a szombat estém. Apa pedig úgy fogja tudni, hogy buliztam egész éjjel és azért nem jöttem haza mert holt részeg voltam.
Ez miért nem jutott előbb az eszembe? Liam, Te néha tényleg húgyagyú vagy! 
Felveszem a kabátomat és a nyakamig felhúzom, majd kezembe veszem az ipodom a fülesemet pedig a nyakamra teszem és úgy hagyom el a szobámat.
Szinte vágtatva megyek le a lépcsőn, de mikor jobbra kanyarodok a földszinti folyosón, az apámba ütközök. Egy világoskék inget visel, melynek gombjai a mellkasáig ki vannak gombolva, ezzel tökéletes belátást nyerhetek az enyhén szőrös mellkasára. Nadrágja tökéletes összhangban van az ingével, karján pedig egy zakó pihen. Lerí róla, hogy készül valahová. Sejthettem volna, hogy ezért akar minden áron elküldeni otthonról. Biztos megint egy nőt hoz haza, és mivel szégyenli, hogy minden héten más csajnak mutat be, ezért elhatározta, hogy inkább kikerüli az esetleges reggeli találkozót. Ciki lehet a számára, ha egy alig huszonöt éves csajnak, - akinek fűt- fát ígért az éjjeli menet során,- bemutatja a tizennyolc éves fiát. Habár ilyen eseteknél voltam én már a szomszéd fia is akire neki kellett vigyázni, vagy a rég nem látott öccse aki Alaszkában él és katonai iskolába jár, viszont nagyon ritkán mutatott be úgy mint a tulajdon fiát. Amilyen nőnek úgy mutatott be mint a saját fia, azzal akkor hosszabb ideig járt, - úgy körülbelül másfél hónapot. Apám nem a hosszú kapcsolatok híve.
- Indulsz is? - kérdezi az apám egy nagy mosollyal az arcán. Most őszintén minden szülő így viselkedik, vagyis örül mikor a gyerek szórakozni megy a veszélyes éjszakába egy csomó idegen alak közé akikről senkit nem tud? Szerintem ez nem egy normális szülői viselkedés. Inkább vissza kellene tartania, vagy mit tudom én. Nem pedig üldöznie.
- Ahogy látom Te is. - nézek rajta végig és máris mérges leszek rá. Lassan kezdem megérteni, hogy anya miért hagyta Őt cserben. - Gondolhattam volna, hogy megint haza akarsz hozni egyet az agyatlan libáidból és azért akarsz elküldeni otthonról engem. - az én apámban az a legjobb, hogy akár mint mondhatok neki mert nem sértődik meg. Sőt inkább örül neki, hogy agyatlan lotyókkal kezd ki.
- Néha nekem is kijár a szórakozás. - vonja meg a vállát.
- Apa fájdalommal kell közölnöm veled a szörnyű tényt, de az van. hogy Te minden héten szórakozni jársz. Sőt már hétköznap is, mikor az lenne a dolgod, hogy otthon légy velem! - igen fáj az apám viselkedése. Nem tudom, hogy miért nem tud úgy viselkedni mint egy normális apa. Mondjuk gőzöm sincs, hogy hogyan viselkedik egy igazi apa. De gondolom nem úgy mint Ő.
Soha nem kérdezi meg tőlem, hogy mi történt velem a nap folyamán.
Soha nem kérdi meg, hogy meg e tanultam már.
Soha nem kérdi meg, hogy mit csináltam míg nem volt otthon.
Egyszóval, borzalmas apa.
- Liam, szerintem belőled már az unalom beszél. Állandóan ugyan abban a környezetben vagy és most rajtam töltöd ki a dühöd ez miatt- lép felém egyet két kezét pedig a vállamra teszi és ráz rajtam egyet miközben mélyen a szemembe néz. Szar, hogy ennyire hasonlítunk egymásra. A nagyi mindig azt szokta mondani, hogy olyanok vagyunk mint két tojás. Kínos mert én nem akarok hasonlítani az apámra. Nem akarok én is ennyire öntelt és beképzelt lennie. Én főiskolát akarok végezni, nem pedig naphosszat semmit se csinálni. Nem szeretnék annyira mozgalmas életet mint az övé. De legfőbb normális családi életet akarok. - Más kölyök örülne ha ilyen menő faterja lenne mint én! - húzza ki magát büszkén. Erre csak megforgatom a szemeimet. Szuper, hogy Ő ennyire büszke önmagára.
- Teljes mértékben egyetértek veled - bólogatok hümmögve. - Biztos, hogy egy gyerek olyan apának örülne aki egész életében szarik a fejére és többre tart egy ócska nőcskét mint a saját fiát. - vágom a fejéhez, de nem nézek rá. Megigazítom a szemüvegemet és elindulok a bejárati ajtó felé. Könnyeimmel küszködök ugyanis egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy hogyan lehet valaki ennyire elszállva magától. Komolyan nem esik le neki, hogy mennyire rossz apa? Az Ő dolga lenne az, hogy meghallgassa, hogy mennyit szenvedek az iskolába, vagy bárhol máshol. De helyette a pszichológusomnak kell elmondanom, hogy a diákok milyen szörnyűségeket csinálnak velem.
Kezem a kilincsen van, mikor a padló megnyikordul ami azt jelenti, hogy utánam jön. Nem fordulok hátra, csak lelassítom a mozgásomat.
- Óvszer remélem van nálad. Nem akarok még nagyapa lenni szóval inkább védekezzetek. - hangjában nevetést vélek felfedezni. És én még arra számítottam, hogy bocsánatot akar tőlem kérni amiért ostobán viselkedett velem. Megint tévedtem vele kapcsolatban.
Egy keserű mosoly kúszik az arcomra és úgy csapom be magam után a bejárati ajtót. Egy nagyot szippantok a friss esti levegőből, majd elindulok a kihalt járdán. Fülesemet a fülembe dugom a zsebemből pedig kihalászom az ipodom, hogy tudjak betenni egy dalt a kedvenceim közül ami lenyugtat és meggátolja azt, hogy sírjak apám miatt. Igen, vannak dühkitöréseim nem is egyszer. Pont ezért szorulok kezelésre ugyanis néha nagyon nem tudom fékezni magam.
Miközben a zenelejátszómat nyomkodom nem figyelek az útra és ennek következtében véletlenül neki megyek valakinek. A fülesem kicsúszik a fülemből én pedig szembe találom magamat egy néger sráccal. Elég gettó formája van ami azt jelenti, hogy jobb ha meghúzom magam mert ezek közveszélyesek.
- Nézz a lábad elé vakegér - lök egyet a mellkasomon és rögtön fájdalmat érzek azon a ponton ahol hozzám ért.
- Elnézést - kérek bocsánatot leszegett fejjel és megigazítom a szemüvegemet ami egy kicsit lecsúszott a szememről. Miért vagyok ennyire balszerencsés? Csak Harryék házához akarok eljutni nyugodtan, ez olyan nagy kérés?
- Anyuci nem tanított meg a járdán menni? Szokás felfelé nézni. Nem hiszem el, hogy ekkora szemüveggel sem látsz - mondja kemény hangon és megint lök rajtam egyet. Mit kéne most csinálnom? Fussak el? Áh, hamar kifulladok ugyanis kisebb koromba asztmás voltam.  - Egyáltalán mi vagy Te? Harry Potter modern kori változata, vagy mi? - ereszd el a füled mellett! 
Megszoktam már az efféle megjegyzéseket. Pedig a szemüvegem divatos és kicsit sem hasonlít Potter béna kerek szemüvegkeretére.
- Oké, én voltam a hibás. Még egyszer nem fog elő fordulni, de hagyjatok menni. Az életem amúgy is szívás, szóval nincs szükségem arra, hogy még Ti is elverjetek a semmiért. - ritkán fordul elő, hogy felemelem a hangom, de most mégis megtettem. Felszegett fejjel távoztam a legjobb pedig az volt az egészben, hogy nem jöttek utánam. Szó nélkül hagyták, hogy tovább álljak. Így nyugodtan tudtam tovább folytatni az utam Harryék házához. És titkon büszke voltam magamra amiért ki mertem állni magamért...





13 megjegyzés:

  1. Szegény Liam :c ekkora egy ***** apát, hát én ....:@@@@@ fúúúú *szu-szá* de a rész tök cuki fú és a végén azok a négerek, hagyják békén a pasidat mert kikapnak! ˘^˘ Szóval megint hihetetlenül jót alkottál bébibogyóm♥

    Chu~ Hime-sama♥

    VálaszTörlés
  2. Hűű Liaam, nagyon kiálltál magadért! Taps-taps, bravó! xDDD
    Mr. Divatos a szemüvegem xDDD sírok:D lehet, hogy nem kéne rajta nevetnem, de egyszerűen annyira szerencsétlen, hogy nem tudok mást tenni.. javítsd meg hamaar..!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nyugodtan nevesd csak ki xD és nem nem javítom meg mert így cukiiiii

      Törlés
  3. Nem értem, hogy lehet valaki ilyen szívtelen, mint Liam apja. Ha nekem ilyen apám lenne, már rég leléptem volna otthonról. Igazából azt reméltem, hogy végre összefut A lánnyal, de remélem, ez is hamarosan bekövetkezik. Nagyon jó rész, örülök, hogy Liam kiált magáért:) Várom a folytatást :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. lehet h nem is fog bekövetkezni xD mi van akkor ha mások a terveim??? :P

      Törlés
  4. Jajjj Liam egyelek meg, még ilyen kis nyomiként is cuki vagy! :DD xd
    Én sajnálom igazából h ilyen apával áldta meg a sors, Ha nekem ilyen apum lenne lehet h egy kicsit keményebben szólnák vissza neki.....
    De mind1 is ismételten egy nagyon jó részt hoztál csak így tovább
    ÉSSSSS siess a kövivel :DDDD

    VálaszTörlés
  5. Szegény Liam :/ Az apja csak szar a fejére nagy ívbe... Milyen apa az ilyen??? Szerintem rossz.Siess a kövivel<33

    VálaszTörlés
  6. hogy lehet ilyen az apjaa? o.O legszívesebben úgy megütném, hogy észhez térjen már végre...
    de legalább hagyták elmenni Liamet azok a csávók :))
    várom a kövit, siess velee :D ♥♥♥
    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. akkor üsd meg :P én meg beleírlak a töribe :D

      Törlés
    2. ohh rendben, megegyeztünk :D :D

      Törlés